Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-11 / 10. szám

2000. Január 11., kedd - Új Dunántúli Napló HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A Drávánál jobban él az ökokultúra Pécs Önkormányzata és az Ormánság Alapítvány 1996. január 29-én megállapo­dást kötött a Pécs, Felsőhavi dűlő. 15. szám alatti 1822 négyzetméter alapterületű „lakóház, udvar, gazdasági épület” megnevezésű ingatlan keleti felének ingye­nes használatba adásáról, 15 éves időtartamra. A hasznosítási célból, az ökológi­ai szellemi bázis létrehozásából azonban nem valósult meg semmi Pécsett. ingatlant. Most úgy néz ki, hogy ők is ide­jönnek az Ormánságba és iskolát alapíta­nak Sósvertikén. Pécsett az ilyesmi túl nagy falat.- Pécs ennyire nehéz terepi Az épület felújítása elmaradt, most üresen áll a Tettye oldalában Az Ormánság Alapítvány a Pécs Önkor­mányzatával kötött szerződésben vállalta: a tettyei helyszínen létrehozza és szervezi a város ökológiai szellemi bázisát, az Öko-Kultúra Klubot, gondozza az ingat­lanhoz tartozó kertet. Hosszú távon célja volt odaillő gyógynövények és gyümölcs­fák telepítése, organikus kertészkedés, bo­tanikus kert létesítése, a meglévő növé­nyek - különösen a védett fajok megóvá­sa. Tudomásul vette, hogy amennyiben vállalásait - tartósan egy éven át - nem tel­jesíti, az önkormányzatnak jogában áll a megállapodást egyéves felmondási idővel megszüntetni. Az önkormányzat pedig engedélyezte a lakhatatlan épület és a ker­ti üvegház felújítását. Elfogadta azt az ala­pítványi célt, hogy az pályázatok elnyeré­sével új épületet emel. Telt-múlt az idő és egy kis csavarral azoknak lett igazuk, akik 1995-ben fur­csállták a közgyűlésben, hogy mire kell egy ormánsági érdekeltségű alapítvány­nak pécsi telek. Az Ormánság Alapítvány képviselője, Lantos Tamás az 1999. márci­us 17-én kelt levelében arról tájékoztatta az önkormányzatot, hogy 1996-ban a munkálatokat a területen megkezdték. Ezt követően azonban az Ormánság Alapít­vány Drávafokon nagy volumenű munká­latokba kezdett. Kapacitás hiányában a Felsőhavi dűlő 15. sz. alatti ingatlannal kapcsolatos terveit megvalósítani nem tudta. Jelezte azt is, hogy az ingatlan hasznosítása az eredeti koncepciónak megfelelően továbbra is megtörténhet, végrehajtója az Ormánság Alapítvánnyal hasonló elveket valló, HELIX Alapítvány lehetne. A helyszíni szemlén kiderült, hogy az alapítvány a területen semmiféle munkát nem végzett, növényeket nem telepített, botanikus kertet nem létesített, üvegházat Jubiláló alapítvány nem épített. A telken lévő épület rosszabb műszaki állapotban van, mint az átadás­kor volt. A terület gazos, elhanyagolt álla­potban van jelenleg is. Az önkormányzat közgyűlése ezért a megállapodást felmondta.- Az önkormány annak idején tisztessé­ges módon átadta nekünk az ingatlant. Mi hozzá is kezdtünk a szerződésben megha­tározott feladatok teljesítéséhez. Például elhordtunk több teherautónyi szemetet a telekről. A házat előkészítettük a felújítás­ra. Itt azonban megálltunk, mert közben megváltoztak a prioritásaink és elfogyott a pénzünk. Szerettük vol­na visszaadni az ingat­lant, de az önkormány­zat megelőzött bennün­ket, és jogosan bontotta fel egyoldalúan a szer­ződést. Ezt mi tudomá­sul vesszük, mert tud­juk, hogy teljesen igaza van. Részünkről ezzel lezárult az ügy - mond­ja Lantos Tamás, az Or­mánság Alapítvány kép­viselője.- A prioritásváltozás miben nyilvánult megl- Rájöttünk, egy fe­nékkel nem tudunk két lovat megülni, vagyis hogy nem tudunk Pé­csett is meg vidéken is dolgozni. Ezért vidékre helyeztük a tevé­kenységünket, Drávafokra és környékére.- Annak idején ki kezdeményezte a pécsi szerződést és milyen szándékkal1- Mi az úgynevezett fenntartható fejlő­déssel foglalkozunk, ami nem lehet csak a vidék ügye. Az volt az elképzelésünk, hogy párhuzamosan vidéki és városi kez­deményezéseket indítunk el részben okta­tási, részben bemutató jelleggel, hátha va­lami hatást tudunk gyakorolni arra a világ­ra, amely a lehető legrosszabb irányban fejlődik. Mondhatnám tönkremegy bele.- A tettyei programhoz volt biztos pénz­forrásuk1- Egy csöpp sem. Ám bármibe kezd­tünk még eddig bele, mindig utólag sze­reztük meg hozzá a pénzforrásokat.- Miket sikerült az eredeti elhatározása­ikból megvalósítani1- Vidéken nagyon sokat. Pécsett sem­mit. A pécsi munkánkat feladtuk. Nem bírjuk egyszerűen a kettőt, túl kicsik va­gyunk.- Más alapítványt viszont beléptettek vol­na ebbe a kötelezett­ségbe.- Az önkormány­zatnak már régen visz- sza kellett volna ven­nie az ingatlant, de mi­vel ezt nem tette, sze­rettük volna átadni egy másik szervezet­nek a telket, hogy ha­sonló célra használ­ják. Ehhez jogunk nem volt, de reménykedtünk benne, hogy esetleg lehet rá esély. Ezért több szerveze­tet is megkerestünk, de egyiknek sem kel­lett. Mindegyiknek túl nagy fa volt, hogy belevágja fejszéjét- A HELIX Alapítványt „utódjuknak” ja­vasolták az önkormányzatnak. Van ab­ban önnek személyes része?- Semmi. Illetve az Ormánság Alapít­vány együttműködik vele ebben a prog­ramban. A személyes részem az benne, hogy a bátyám dolgozik a HELIX-ben. Ez az alapítvány oktatással foglalkozik, és er­re a célra lehetett volna használni a tettyei- Nem a város a nehéz terep, hanem pénzt szerezni nagyon nehéz a mai világ­ban egy ilyen kezdeményezéshez.- Vidéken olcsóbb a program megvalósí­tása?- Nem olcsóbb, de könnyebb pénzt szerezni hozzá. Vidékről „divatos” indo­kokkal jobban alá lehet támasztani a ké­relmeket: hátrányos helyzetű térség, vi­dékfejlesztés, környezetvédelem... Az alapítvány tevékenységi köre föld­rajzilag is kinőtte már az Ormánságot. Helyszínként inkább Dráva mentét lehet­ne mondani.- Négy területen dolgozunk - meséli az alapítvány vezetője. - A legújabb feladat a Drávazug kistérség fejlesztésének koordi­nációja. Épp most adtuk le a pályázatot az EU SÁPARD-programjához. A másik a terü­lethasználat. Együtt gazdálkodunk. Negy­ven hektáros organikus gazdaságunk van, marhákat tartunk. Hozzáfogtunk a hagyo­mányos gyümölcsfajták termesztéséhez, ü- letve egy komplett gyümölcskertészeti programhoz. A természetvédelem terén je­lentős részben mi készítettük el a Duna- Dráva Nemzeti Parknak a kezelési tervet a védett területekre. A baranyai Dráva-sza- kasz mentén mi javasoltunk több száz hek­tár területet az önkormányzatoknak védet­té nyilvánítani. Ezt folytatjuk. A kultúra te­rületén létrehoztuk az Ormánsági Szabad­iskolát 1995-ben. Ez egy régi kúriában van, amit a drávafoki önkormányzat adott át használatra. Felújítottuk az épületet, rész­ben holland támogatásból. Azóta rendsze­res programok vannak benne. Valamennyi a fenntartható fejlődésről szól. Elméleti és gyakorlati tanfolyamok, párbeszédkörök. A gyakorlati rész az Ormánságra vonatko­zik. Az elméleti Kárpát-medence szintű. Ilyet szántunk Pécsre is. Abból azonban egyelőre nem lesz sem­mi. A telekként értékes ingatlan megvéte­lére ugyanis már van jelentkező. Az ön- kormányzat most azt szeretné elérni, hogy az alapítvány jóval a felmondási idő előtt adja vissza a nem használt telket. Ko­rábban nem volt sürgős. DUNAI IMRE Pont most januárban lesz az Ormánság Alapítvány létreho­zásnak 10 éves évfordulója. A célként megjelölt fenntartha­tó fejlődés olyan kímélő, hatékony, takarékos és újrahasz­nosító gazdálkodási kultúrát jelent, amely megőrzi a termé­szeti környezetet és a pazarlás miatt fogyóban lévő termé­szetes erőforrásokat. Az alapítványnak 11 főállású dolgozó­ja van, valamint sok önkéntese, 15-20 főre mindig bizto­san lehet számítaniuk. A gazdaság foglalkoztatja a legtöbb szakembert, természetesen mezőgazdászokat. Van egy térséggondnokuk is. Lantos Tamás szociológus és agrár­mérnök, kolléganője pedig közgazdász. Ők ketten készítik a tervezési munkákat. MÉSZÁROS ATTILA Piac a pelenkában A gyerek nem fizetőképes ke­reslet. „Csak” másodlagos vá­sárló, szülői pénztárcával. Márpedig ha az Európa Unió tagállamaiban összesen 64 millió 14 éven aluli gyermek él, nem kis piacról van szó. Olyan korosztály, amelyik na­ponta másfél-három órát tölt a televízió képernyője előtt. On­nan pedig dőlnek hozzá a kí­nálatok, a ropogós zacskóktól a rágóig, az összerakható ölő­géptől a lyukas sajtig. Sőt - és ezt már valóban nehéz józan ésszel követni - újabban kife­jezetten az óvodásoknak kí­nálnak mobiltelefont. Nem tudni, honnan kapták a svédek a drótot, de lehet, ne­kik köszönhető majd, ha meg­szűnnek Európában a televízi­ós gyermekreklámok. A követ­kező évben ők lesznek az EU soros elnöke, s már most ké­szülnek a kezdeményezésre: e reklámtípus teljes betiltása. Mi még ugyan nem vagyunk az EU tagja, de egy előcsatározás- ra már jó kilátásaink vannak. A magyar televíziókban ugyanis jelentős szeletet szakí­tanak ki a reklámtortából. Gyermekeknek ajánlott édes­ségek, illetve játékok hirdeté­séből a bevétel közelít a 4 mil­liárd forinthoz. A hasonló EU- adatokkal szemben ez szinte elhanyagolható, de ha éves szintre vetítjük, 8 milliárdért már érdemes a kilátásba he­lyezett tilalmakkal szemben ellenérveket felsorakoztatni. Például azt, hogy a kereske­delmi szólásszabadság alapve­tőjog, a reklám nélkülözhetet­len kelléke a piaci versenynek, sőt reklám nélkül a piac nem is működtethető. A másik oldal szerint a reklámok elbutítanak, rossz étkezési szokásokat nevelnek, a termékek egy része a szegé­nyebb szülők (gyermekek) számára elérhetetlen, felsza­badítják a gyermekekben az agresszivitást. A különös egyébként az, hogy ebből a szempontból még nincs tisz­tázva, ki tekinthető gyerek­nek. Pedig a válasz egyszerű: akinek rózsaszín marad a popsija. Ő már vásárló. Szemben a nyugdíjassal, aki­nek soha, semmit sem reklá­moznak. Új országimágónk lesz, hogy rögvest a lényeggel kezdjek, de sajna csak Amerikában: ame­rikai embereknek csinálja amerikai reklámügynökség, magyar megrendelésre. Az összeget is elárulom, nem ti­tok: potom egymillió dollárért. A Magyar Turizmus Rt. New York-i külképviselete (érdekes, ezekről a szervezetekről csak akkor szerzünk tudomást, amikor egy rahedli pénzt el­költenek) a kampánytól éven­te harmincezer amerikai turis­tát remél, izomból. A stratégia abból indul ki, hogy országképünk meglehetősen fáradt, elavult, azt meg kell újítani. így például a kam­pány tartalmaz majd egy olyan elemet, hogyaszongya: történelmi-építészeti háttér előtt fiatal, népviseletbe öltö­zött lány görkorcsolyázik. He­lyes. Nagyon helyes. Én például csak elnéztem eleddig a történelmi-építészeti háttér előtt görkorcsolyázgató, népviseletbe öltözött fiatal lá­nyokat, és mondtam magam­ba’, miért, hogy ők csak így, céltalan, tessen már valamit kezdeni velük, mondjuk, giga­posztereken Amerikába’, az LENDVAI DÁVID __________________________ Im ágó lenne a nagy kaland. S lön. Szlogen is van ám, ahogy kell: „A vén Európa új szelleme", azaz „The new spirit of old Europe”, ha valaki nagyon tudni akarja. Ezt se nem a Varga Miklós írta, hanem va­lami Spring O’Brian nevű rek­lámügynökség a feladatra fel­tétlenül alkalmas, igen kreatív szövegírója. Nem tudom, ki hogy van vele, de akkor már inkább Toscani. Tudják, a Benetton botrány-fotósa, aki most épp halálraítélteket rakott a pla­kátra. Néznek ránk ezek az emberek a hirdetésről, és alat­tuk a szöveg: „A halál kezében vagyunk”. Szellemesnek nehe­zen nevezhető a dolog, annyi szent, én pedig nem három sorban fogok véleményt mon­dani Toscaniról. Egy biztos, neki bejön, amit csinál, ami­ről nem vagyok meggyőződve a Spring O’Brian ügynökség esetében. Na jó, nekik se egyszerű az életük, mert ugye nálunk nin­csen halálbüntetés, ezzel nem operálhatnak. Mit mutatná­nak? Talán görkorcsolyázó Torgyán Józsefet, amint fiatal menyecskék kíséretében farral viszi be a parlamentbe a koro­nát? Na ugye. Portré Hűséggel a mindennapokhoz Mentalitásával nincs egyedül. A kötöttségek nyűgeit jól vi­seli, néha menekülve keres magának erre vagy arra kijára­tokat, de álmaihoz és szerelmeihez, a mindennapokhoz mindig hű marad. Jól érezte magát a Merlin Színház direk­toraként, főkonzulként, de jól a finnországi asztalosmű­helyben is. hetedik oldal HOLNAP Riport Nagy a zavar az üdülési jog körül. Elvileg egy sima szer­ződés, és akár mehet a ked­vezményezett a világ túlsó felére pihenni. Riportunk ta­núsága szerint azonban ezekbe a megállapodásokba csapda is szorulhat- és ezekbe bele is lehet sétálni. Portré Ódor Imre, a Baranya Me­gyei Levéltár igazgatója már 1980-ban a magyar nemes­ség történetét kutatta. Ám saját családja eredetének vizsgálatáról lemondott. Ha régi okmányokba akar me­rülni, erre csak éjszaka fut­ja idejéből. Nagy vándora a világnak, aki fel­tehetően Pécsett végleg megtele­pedett. A Jókai térre néző lakás már az otthon. Ahova Ameriká­ból jött, 34 fokos melegből, hogy Heltai-darabban játsszon, és amikor megérkezett (három éve), ködös, lucskos tél volt, de itthoni, lelket melengető. Már­ton András még Finnországba is így keveredett, egy asszony ré­vén, de házasságaiból csak az utolsó az „érvényes”, hiszen eb­ből lett két gyermek.- Hogy lett önből főkonzul Amerikában?- Jeszenszky kért fel. Angolul beszélek, éppen a Merlin Szín­ház direkto­ra voltam, melyet köz­tudottan az itt élő külföldiek számára alapí­tottam, idegen nyelven adtuk elő a magyar színdarabokat. A diplomataszerep nagy kihívás volt, s én azért is örömmel vál­laltam, mert a színház éppen át­meneti zavarokkal küzdött, ke­reste a hangját. Hiszen koráb­ban jelbeszéddel kommunikál­tunk, és bátorság volt egy-egy aktuális darabot színre vinni, megformálni benne áttételesen mondjuk, Aczél Györgyöt. Ki­lencven után pedig bárki kiáll­hatott az utcasarokra és lehü- lyézhette a miniszterelnököt.- Los Angelesben mi volt a fel­adata?- Főleg a magyar kultúra ter­jesztése. És ne felejtsük a sok magyart és ott van Hollywood is. Nálam ült le például egy asz­talhoz először a producer And­rew Vájná és az operatőr Zsig- mond Vilmos.- Pécset miért választotta?- Szeretem ezt a vidéket, a vá­ros neve mindig jól csengett a fülemben. Nem csalódtam a dön­tésemben, jó itt.- És közben városatyává is lett.- Panaszkod­ni, siránkozni tudunk, de ami­kor cselekedni kell, többnyire kihátrálunk a tömegből. Kaptam már olyan panaszos levelet is, amennyiben annyi energia fe­szült, hogy hegyeket lehetett volna megmozgatni vele. Én ta­lán annyiban különbözöm a többségtől, hogy vállalom a cse­lekvést. Egyébként liberális esz­méket vallók, miközben ízig-vé- rig magyarnak tartom magam. KOZMA FERENC Márton András Nyíregyházán született 1943-ban, ma a Pécsi Nemzeti Színház művésze és önkormányzati képviselő. Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1967-ben végzett. Jászai-díjas. Felesége Nagy Adrienn színésznő, két gyermekük van: Péter 10, Dorottya 7 éves. I ► í i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents