Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-05 / 333. szám

Az ükunoka a zenei életbe, a helyi könyvtárba és a művelődési házba egyaránt betört !8i Róbert Ikorábban: Wie0 1979-ben gsés K«.eskeae»i Äe—e«« vendéglátó­Strausz: — Itt a névváltoztatás engedélye — mutatja az egykori Kliegl Róbert, tavaly óta Strausz Róbert a Belügyminisz­tériumból kapott okiratot. - Nyírségben élő nagyapám rö­viddel a halála előtt elárulta, hogy Johann Strauss leszárma­zottja vagyok, amit hosszas ku­tatással sikerült is bebizonyíta­nom - mondja az alig húszéves ükunoka-zongorista. Igaz, a családfa most nincs nála, de fel­hívja a figyelmet arra, hogy névváltoztatást a törvény értel­mében csak eredeti okmányok megküldésével engedélyeznek. A’J tfad — A híres osztrák zene­szerző nevét két s-sel írják, ön viszont az „sz” betűs változat­ra kapott engedélyt — kötözkö- dünk vele. Strausz: — A Belügyminiszté­riumban csak magyarosított névre adnak engedélyt, de a de­dikálásnál mindig két s-sel írom le a nevemet. Ettől függetlenül származásom egyik legfőbb bi­zonyítéka - az anyakönyvi ki­vonatok mellett - a zenei szak­emberek véleménye, akik látják zenémen Johann Strauss „kézjegyét” — világosít fel Strausz Róbert, s ezzel le is zár­juk a származás kérdését. Any- nyit még megjegyeznénk, hogy a Belügyminisztériumban ér­deklődésünkre elmondták, hogy eredeti okmányok bemu­tatása esetén bármilyen idegen hangzású név felvétele változta- tás nélkül lehetséges. kWlífl — A nyáron több koncer­tet adott Gyulán. A belépőjegye­ket bagóért árulja, az így be­folyt bevétel jelentősebb részét alapítványoknak ajánlja fel. Az előadás után ajándékcso­magot sorsol ki, sőt a hölgyeket egy-egy szál rózsával is meglep­Azt mondják róla Petrovics Emil zeneszerző: — Ne haragudjanak, nem emlékszem a fiatalemberre. Ha azt mondja, hogy felkeresett, biztosan úgy történt. Sokan kikérik a véleményemet. Feltehetően nem tett rám mély benyo­mást a zene, mert sem a Kliegl, sem a Strausz nevet nem tudom felidézni. Magyarországon bárki felveheti történelmi személyiségek nevét, kénye-kedve szerint kinevezheti magát híres ember leszármazottjának? - kérdezte két osztrák turista a középkori tégiaváráról és termálvizéről ismert fürdővárosban, Gyulán. A vendégek csalódottan állapították meg a város egyik szállodájában rendezett zongorakoncert után, hogy a „keringőkirály” Johann Strauss ükunokájaként beharangozott művész helyett valaki más lépett fel az esten. te már egyik estjén. Ebből a be­vételből megélni sem lehet, nemhogy meggazdagodni... Strausz: — Nem is ez a célom. A város zenei életét szeretném fellendíteni. Ősztől minden má­sodik héten koncertet adok va­lahol, igyekszem megkedveltet- ni a zenét és kibontakoztatni az iránta való igényt a város polgá­raiban. A közelmúltban a Hun­garoton lemezkiadó szerzői ki­adásában megjelentettem első kazettámat. R^itU - Ezen, amelyből a zon­goraestjén részt vevő osztrák vendégek is vásároltak, a borí­tón teliholdas éjszakai kép, egy szál vörös rózsa és a Robert Strauss: Für Doreen felirat látha­tó. Ha lehagyja a Róbertét, okkal hihetnénk, hogy egye­nesen az üknagypapa kazettáját tartjuk a kezünkben. Jönnek további Strauss-szalagok is? Strausz: — Jó lenne Santa Claus címmel egy CD-t készíteni saját szerzeményeimből, zenekari feldolgozásban, számítógép se­gítségével. Aztán tervezem kot­ták kiadását, s remélem, még az ünnepek előtt a fővárosban, a Kongresszusi Központban is si­kerül koncertet adnom. Szerin­tem ez nem annyira pénz kér- d é s e , mint inkább a szervezésé. A terem- bérleti díjra és a reklámköltség fedezésére majd támogatókat keresek. Közben folyamatosan kikérem a szakemberek véle­ményét. Petrovics Emil is meg­hallgatott és biztatott. ES3I- Bécsben, a keringő ha­zájában nem próbálkozott? Pa­tinás neve biztosan meghatná őket. Strausz: - írtam bécsi színhá­zaknak, sőt felvételeket is küld­tem. Azt válaszolták, hogy sze­rintük nem klasszikusak a szer­zeményeim, inkább filmzené­hez vagy musicalhez hasonlíta­nak. Bad Ischlbe is írtam, egy­előre onnan is elutasítottak, de nem adom fel. — Említette, hogy CD-t szeretne megjelentetni saját szerzeményeiből. E tekintet­ben is az üknagypapa nyomdo­kain kíván járni? Strausz: — Én szimfóniákat szeretnék komponálni, még­hozzá Beethoven szellemében. Ezért elhatároztam, a koncert­jeim plakátjaira nem írom rá többet, hogy Strauss ükuno­kája ad kon­certet. Sokan csak ezért jöttek el, holott nem ez a célom. JJJ3I — A rokonsággal tartja a kapcsolatot? Auszt­riában sok Strauss lehet, ta­lán szívesen fogadnák a hír­névre törő rokon jelentkezését. Strausz: — Bécsben Eduard Strauss, a zeneszerző leszárma­zottja kezdetben nagyon elutasí­tóan fogadott, azt hitte, azért ke­resem fel, mert a családi vagyon­ból akarok részesedni. Ez soha nem fordult meg a fejemben. m;<l — Ahogy így elnézegetjük magát, mintha tényleg hason­lítana az osztrák komponistá­ra. Vagy már képzelő­dünk? Strausz: — Az egyik tévécsator­na készített velem egy műsort, ők javasolták a sötét hajat, a ba­juszt és a picike szakállt azzal, hogy így tényleg olyan vagyok, mint az üknagyapám. Egyéb­ként szőkésbarna a hajam. Töb­bet nem festetem be, inkább önmagamat adom. MHÉ - A Belügyminisztérium levelében egy tavaly született kisfiúnak is engedélyezték a Strausz név viselését. Csalá­dos? Strausz: — Két évvel ezelőtt megnősültem, tavaly született Gergely, az idén elváltam. Vá­lasztanom kellett a család és a zene között. Úgy érzem, fonto­sabb a világnak alkotni, mint egy feleség. Régi barátaimat is elvesztettem. A hírnév általá­ban ellenségeket szül, ezzel meg kell tanulni együtt élni. A zene maradandó és sok min­denkinek örömet szerez. Ami­kor munkám engedi — koráb­ban szakácsként dolgoztam, je­lenleg egy élelmiszerüzletben vagyok eladó —, a zongora előtt ülök vagy tanulok, mert szeret­ném az érettségit megszerezni, hogy egyetemre mehessek. Ter­mészetesen imádom a fiamat, és sűrűn meglátogatom. E3- Azt állítja, hogy a mű­vészetnek él, felsőfokú végzett­ség megszerzésére törekszik, s nem a hirtelen meggazdago­dás vezérli. Akkor miért tört be a helyi művelődési házba és a könyvtárba? Strausz: — Bosszúból. A könyv­tárban nem engedték, hogy ki­függesszem a koncertem pla­kátját, a művelődési házban sem népszerűsítették estemet a lehetőségekhez mérten. Na­gyon nagy hiba volt, hogy így elragadott a hév, de egy életre tanultam az esetből. Elhiheti, ha pénzre pályázok, a városnak nem ezt a két intézmé­nyét választom. Borsos Gabriella A gyulai zeneiskola egyik tanára:- Róbertnek nagyon jó a hallása. Kár, hogy egy év után abbahagyta a hegedülést. Tudomásom szerint sosem vett zongora­órát, amit tud, azt magától tanulta. A Hungaroton Records Kft. munkatársa:- Hónapokig vártuk Róbertét vagy legalább­is a pénzt, mert a kazetta kiadásának szám­láját nem nagyon igyekezett rendezni. Külön­ben négyszáz kazetta eladása senkit nem avat Strauss-szá. Johann Strauss ükunokáját?) 1999. december 5. ★ ARCKÉP ★ 7 Bukdácsoló jog A Hungaroton ügyintézője szerint bármilyen néven hajlan­dók bármilyen lemezt vagy kazettát kiadni, akár Puccini ne­vével is, ha a Szerzői Jogvédő Iroda arra engedélyt ad. A jog­védő iroda illetékese ezzel szemben nem kívánt nyilatkozni arról, hogy esetünkben az általuk jóváhagyott engedélyen Strausz Róbert vagy Robert Strauss neve szerepel. „Ha vala­mi nem tetszik, forduljon az ügyészséghez” — zárja rövidre a hivatalnok a témát. Egy gyulai ügyvéd viszont úgy látja, hogy valahol jogelle­nes a dolog, hiszen a vásárló megtévesztéséről, esetleg meg­károsításáról lehet beszélni.

Next

/
Thumbnails
Contents