Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-27 / 353. szám

1999. december 27., hétfő Háttér - Riport Egy önkormányzat üres térbe ránthatja a társult községeket is Nulladik típusú találkozás Kapitális harcsák egy távolinak tűnő horizonton Egy EU-diplomata, aki jelentős szerepet visz Magyarország EU-csat­lakozásának egyengetésében, meséli a történetet: biztatta az egyik miniszterünket, készítsenek már el egy pályázatot, mert egymilliárd forinthoz juthatnak a közösség kasszájából. A válasz meghökkentet­te a diplomatát: minek bíbelődnénk pályázattal? Ha egymilliárdra van szükségem, átszólok a pénzügyminisztériumba. Sokat hallhattunk arról, kényel­mességünk, tájékozatlanságunk miatt mekkora - kifejezetten Magyarországnak szánt - össze­gek maradtak a Phare- kasszában. Most pedig itt van egy újabb forrás, az EU felzár­kóztatási programja, a Sapard. A következő évben 38 millió ECU (9,5 milliárd forint) vár si­keres pályázatokra. A minap egy Kozármislenyben tartott tanács­kozáson hangzott el: december 31-ig el kell készülnie az orszá­gos Sapard-programnak, ahhoz, hogy megnyíljon ez a kassza. Az országos a regionálisokból, ezek a megyeiekből, utóbbiak pedig a kistérségiekből összegződnek. A kistérségiek azonban még sehol sincsenek. Kovács Pál (első kis ké­pünkön), Sze­mély polgár- mestere:- Meghök­kentően kevés információ bir­tokában van­nak azok is, akiknek már most illene többet tudniuk az elérhető pénzek ér­dekében megteendő lépésekről. Pataki Zoltán (második kis képünkön), Magyarsarlós pol­gármestere a kozármislenyi „helyzetfelmérési tréningen” va­lódi helyzetképet adott, amikor így fogalmazott:- Ez egy nulladik típusú talál­kozó. Arra utalt, hogy miközben az idő sürget, a szükséges informá­ciók megszerzése időigényes, mégis csak most került sor első ízben az egerági kistérségi társu­lás polgármestereinek, jegyzői­nek, vállalkozóinak, civil szer­vezetei képviselőinek találkozó­jára, annak érdekében, hogy „ötletgyárként” működve életké­pes javaslatok kerülhessenek az elkészítendő kistérségi Sapard- pályázatokba. Vidékfejlesztés és -felzárkóz­tatás, a mezőgazdaság szerkeze­tének megváltoztatása - ezek a Sapard-támogatás fő csapásirá­nyai. Időbeni határai is vannak, 2000. január 1-jétől 2006. de­cember 31-ig él a program. Fel­tételei is vannak a részvételnek. Például a kistérségi társulásnál kisebb szerveződés nem pályáz­hat, illetve a kistérségen belül is az együttesen pályázó települé­seknek egymással szomszédos­nak kell lenniük. Vagyis ha egy önkormányzat nem csatlakozik, passzivitása miatt a szomszéd­lánc megszakad, s EU-támo- gatás helyett az üres térbe rántja magával a környező falvakat is. ■ „A társulást létrehozó önkor­mányzatok -a térség fejlesztésé­nek elősegítése, összehangolása, a települések együttműködésének előmozdítása, valamint a térség érdekeinek a településfejlesztési fórumokon való képviselete céljá­ból önkormányzati társulást hoz­nak létre." Ez az Önkormány­zatok Egerági Társulása alap­szabályának első mondata. Húsz település szövetkezett, el­nöke Kovács Pál, alelnöke a kozármislenyi tréning fő szerve­zője, Pataki Zoltán. Utóbbi ki­csit szomorúan nézett körbe a rendezvény kezdetén és jegyez­te meg: nagyon sokan nem jöt­tek el a meghívottak közül. Hiá­nyolta például a baranyai Föld­művelésügyi Hivatal, a kamarák képviselőit is, vagy néhány tér­ségi polgármestert, jelesebb vál­lalkozókat. Hornyák István, a megyei Munkaügyi Központ elemző közgazdásza is nyilván erre cél­zott, amikor többször elmond­ta: ahhoz, hogy bármit is elér­jünk az EU-ban, legkevesebb kistérségi összefogás kell.- Ha nem szenvedünk együtt - mondja Pataki Zoltán -, jó néhány település, vállalkozás, civil szervezet esik el a támoga­tástól. Márpedig öt-hat hónap múlva programot kell letennünk az asztalra. Milyen programot? Jobbára ez olvasható le az arcokról. Az EU-nak persze saját gazdasági érdekei vannak - Finta István, az MTA pécsi regionális kutató- intézetének munkatársa senkit sem akar a je­lenlévők kö­zött tévhitek­ben hagyni, amikor ezt mondja -, pél­dául a további mezőgazdasá­gi túltermelés megelőzése. Most hektáronként és évente 167 ezer forintnak megfelelő összeget fizetnek ki a gazdák­nak, ha parlagon hagyják a föl­det. Vagyis búzával arra a piacra betörni nem lehet. Más megkö­zelítésben a mi mezőgazdasági vállalkozóinknak azon kell tör­niük a fejüket, mi legyen akkor a búza helyett? Wilhelm József, a belvárdgyu- lai szövetkezet főmérnöke:- Azt kell megértetni a mező- gazdaságból most és a jövőben tisztességes munkával megélni szándékozókkal, hogy EU­amelyek termeléséhez szerve­sen kapcsolandó a feldolgozás. A nyugati piacon ugyanis az aszalt gyümölcs ára tízszerese a frissének. Egy darabig azon folyik a polé­mia, hogy szabad-e perspektíva gyanánt gazdaszövetkezésről be­szélni? Mert a kifejezés - érvel­nek többen is - pejoratív töltetű.- A Sapard-támogatás - mondja Kovács Pál, az egerági A minőségi gyümölcsre lesz kereslet FOTÓ: MÜLLER ANDREA szemüvegen át nézve ez a meg­élhetési forrásuk halálra van ítélve - vagy mással kell helyet­tesíteni. Bunyevácz Mátyás, Szőkéd polgármestere:- A magánvagyonná változta­tott mezőgazdasági nagyüze­mek nem törődnek a kisgazdák­kal, utóbbiak nem is tudnak földjeikből megélni. Azt pedig nem lehet remélni, hogy az egész ország a falusi turizmus­tól és a vesszőkosárfonástól fog virulni. Nem tud már a magyar gazda olyan javaslattal előruk­kolni, amely programot jelent­het a kistelepülések népének. Csobán Ferenc, Lothárd pol­gármestere:- Mutassa meg végre valaki azokat a réseket, amelyeket a magyar mezőgazdasági vállalko­zók betömhetnének! Egészséges kívánság - de fe­lülről vár javaslatot. Holott a Sapard lényege: helyben meg­találni és javasolni a lehetősé­geket. Néhány saját ötlet mégis el­hangzik. Finta István például néhány baranyai térség - közöt­tük az egerági - sajátosságára hívja fel a figyelmet: ritka az olyan minőségű gyümölcs Euró­pában, mint ami itt terem. Illet­ve: teremhetne, nagyobb meny- nyiségben. Megemlíti az almát, a szilvát, más gyümölcsöket, társulás elnöke - kényszerből kapott pénz. Közösen, szövet­kezve kell kiizzadnunk a támoga­tásra érdemes ötleteket, progra­mokat. Ezt az összefogást a felkínált pénz kényszeríti ki. - Mindjárt hozzá is teszi a halastavakat. Óriási pénzt lehetne keresni hal­gazdálkodással. Nincs olyan horgász, aki kapitális harcsák­ról hallva akár több száz kilo­métert ne utazna. Az egerági térség földrajzi-morfológiai adottságai pedig a tógazdálko­dásra lehetőséget adnak. Ha ötleteket felülről nem is tudnak adni - nem is az ő dol­guk -, segítséget igen. Kidolgoz­ták már a szakemberek azt a „konzultációs létrát”, amelynek segítségével a tapasztalatok sze­rint kistérségenként legalább 6- 7 életre való ötlet születik. Mű­helyeknek nevezik ezeket a két­hetenkénti találkozókat, ame­lyek célja az adott kistérség adottságainak, lehetőségeinek feltérképezése, rögzítése. Az egerági társulás esetében négy ilyen találkozó lesz január má­sodik felétől. Hányán vesznek ezeken részt, milyen ötletekkel rukkolnak elő, mennyire bizonyítják életképes­ségüket, már csak rajtuk múlik. De legalább a nulladik típusú ta­lálkozón már túl lehétnek. Mészáros Attila Letedik oldal jSS .-....'..!■ ‘ - , Je gyzet Földrengés Egy asztrológus szerint földrengés lesz február közepén a Dunántúlon. Legalább hetes erőssé­gű, ami azt jelenti, hogy a törökországi földmoz­gáshoz hasonlatos ka­taklizma várható Pannóniá­ban. Az epicentrum a Balaton vonalára esik, s állítólag meg­eshet, hogy a Badacsony olda­láról a szőlőkarók lecsúsznak a partig, a víz pediglen kilép a medréből és idefolyik a Me­csek aljára. Asztrológus egyébként szakember, olyan, aki hason­lóan a jövőt fürkészi mint én, csak éppen azt állítja magáról, hogy látja is. Ekképpen azt su­gallja, hogy hihetünk neki. Egyébként a bolygók mozgá­sát figyeli, méricskél és tudja, hogy bizonyos együttállások esetén nemkívánatos jelensé­gek következnek be. Háborúk, pestisjárványok, szökőárak. S mivel január közepén a boly­gók egymás mögé bújnak, oda a következő évezred startjától remélt nyugalom. A földrengés híre nagyon megviselt és még ma sem va­gyok egészen nyugodt, bár egy tanult szeizmográfig hülye­ségnek tartja az egészet. A földrengéskutatás tu­dora szerint ugyanis le­hetetlen előre megjósol­ni az ilyen eseményeket, mert ha lehetne, a föld­kéreg gyűrődései men­tén élő emberiségre sohasem váratlanul törne rá a pokol. Másrészt Magyarország ke­mény kérgen fekszik (Árpád vezér ezt is sejtette) és ezen a tájon, a föld nagyon ritkán re­meg. Egy másik képzett aszt­rológus hasonlóképpen cáfol­ta kollégájának állítását, mondván: igazából nem is ja­nuárban, hanem márciusban következik be a bolygók meg­határozó együttállása, s bár bi­zonyos nem várt jelenségek­kel számolhatunk, a magyaros földrengésre nem. De hogy mik azok a bizonyos jelensé­gek, arról bölcsen hallgatott. Kormányválság? Infláció? Hajhullás? Járványos hazudo- zás? Ki tudja? Én arra tippelek, hogy ismét teljes napfogyatko­zás lesz. De olyan, amelynek csodájában csak a jövendő­mondó asztrológusok része­sülnek. Kozma Ferenc Kalózcsapás Rengetegen voltak. Már csak abból is következik, hogy nyomukat a leg- porszárazabb földrészen is otthagyták. Rádiókat neveztek el róluk, könyv­kiadókat, filmek és ka­landregények ihletéi. Bárhol a világon lehet valaki, aki éppen kalózkodik. Mára nem mes­terség, hanem cselekedet. Hihetnénk, messzi korok és világok kegyetlen tengeri mar- talócai legendává olvadtak. Ám most tizenhárom valódi kalózra vár halál. Eddig úgy tudtuk, valahol a távol-keleti vizeken nem biztonságos a ha­józás, mert jöttek gyors dzsun- káikon, újabban repesztő ha­jóikon, pár perc alatt kirámol­ták a feltartóztatott jachtot, azután, mint elődeik, eltűntek a horizont ködében. Kiderül azonban, korunk kalózai ép­pen olyan rettenetesek, mint a mesék félszemű, falábú, kard­dal hadonászó tengeri rablói. Harmincnyolcán rontottak a dél-kínai vizeken egy szén­szállító hajóra. Legénységét egy szálig lemészárolták. Hu­szonhárom halott: Összeté­vesztették egy másik ha­jóval? Véletlenül buk­kantak a dohogó gőzös­re? Tényleg szenet szál­lított? Téves informáci­ót olvastak az inter­neten? Ki akarták pró­bálni fegyvereik tűzgyorsasá- gát? Mert hát mire gondol­junk, ha nem aranyat, az in­kák kincsét, India fűszereit szállította az a hajó? Van persze más kérdés is. A kínai bíróság minden bizony­nyal a legbrutálisabb támadás következményeit röpítette vi­lággá, ám ezt megelőzően már százával ítéltek el kalózokat. De egyszerre, egy ügyben ti­zenhármat halálra, még nem. És nem csak a kínaiak. Az in­donéz és a maláj partok még hírhedtebbek. Azok a vizek, és rajtuk a hajók, talán mit sem változtak az évszázadok alatt. A teherszállítók most is vánszorognak, a kalózok vil­lámgyorsak. És pont olyan ke­gyetlenek. Ma persze hama­rabb megtudjuk és mélyebben rémülünk. Vagy - és nem csak a távoli vizeken - visszafelé megyünk? Mészáros Attila hetedik oldal h o I n a p Riport Rendszerváltás. A sajtósza­badság pécsi Helyzete. Négy alkalommal a Baranyában és Pécsett is komoly politikai ha­tást gyakorló budapesti lapok helyzetét elemeztük. Soroza­tunk most következő fejezeté­ben az először 1989. április 28-án megjelent, A Helyzet cí­mű pécsi hetilap szerepét igyekszünk bemutatni az olva­sónak. Portré Lisicza István. Szőlészeti-bo­rászati ügyintéző volt mosta­náig, jelenleg a Pinceszövetke­zet elnöke. Sorsa összefonó­dott a kertészettel. Portré Hatvan országot bejártam... Konkoly-Thege György egy napon úgy döntött, hogy ő bizony nem nagyon szereti - már családi hagyományként sem - a kötöttsége­ket, felcsap hát világutazónak és fényképésznek. Nem állítja, hogy ez egyszerű életforma, viszont roppant érdekes. Az orvosdinasztiából származó fiatalember első menetben a Közgazdaságtudományi Egye­temet végezte el, majd külke­reskedő lett, ami a 80-as évek­ben az egyik legirigyeltebb szakma volt. Csak nem neki.- Sokat utaztam már akkori­ban is, Törökországba, az arab országokba. Aztán tolmácsko­dással foglalatoskodtam kísérő­ként, de egyre inkább úgy érez­tem, hogy ezek a feladatok na­gyon behatárolják az életemet. Végül is három évvel ezelőtt mertem meghozni a döntést, hogy legkedvesebb időtölté­semből, a fotózásból próbálok megélni.- És? Megérte? Magyaror­szágon nehéz külsősként állan­dóan jelen lenni, ráadásul úgy, hogy az ember az év nagyobbik részét nem is töl­ti itthon. A lapok is hol fizet­nek, hol tönkremennek. Ami biztos megérte, hogy most, amikor tetszik, oda utazom, ahová akarok.- Nagyon egyszerűen hang­zik.- De persze nem az. Ahhoz, hogy hatvan országba eljussak, elég sokat kellett, hogy úgy mondjam, önmagamat mene­Konkoly-Thege György 1957-ben születeti Pécsett. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1981-ben kapott diplomát. Külkereskedőként, tolmácsként dolgozott. Három éve főállású utazó és fotográfus. A Föld mintegy 60 országában készült képeiből rendszeresen rendez kiállításokat. Nőtlen. dzselni. Nem vagyok mil­liomos, így aztán többnyire ba­ráti segítséget kell igénybe ven­nem.- Lassan úgy kell kérdezni: hol nem járt, mit nem látott?- Biztos sokan furcsállják, de szinte nem voltam Franciaor­szágban. Vagy Argentínában, Chilében. De a Távol-Keletet, In­diát - egyébként kedvenc tájegy­ségeimet - elég alaposan bejár­tam. valaha hóna­pokat töltöttem arrafelé. A gala- pagosi állatokról kiállításom látha­tó a Természettu­dományi Múze- umban. De pél­dául ott van a szintén kimeríthe­tetlen Oroszország. Milyen fur­csa volt, hogy értik, amit én az ál­talános iskolában tanultam!- Néz is vagy csak fotózik?- Utazni szeretek. A fotó af­féle „melléktermék”. Érdekes, sosem tanultam, azt lehet mon­dani, nem is értek hozzá, a fel­szerelésem se profi. Talán a lá­tásmódomban van valami, az pótol mindent. Tehát inkább csak nézek. Méhes Károly f i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents