Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-20 / 348. szám

1999. december 20., hétfő ___________________________________HÁTTÉR - RIPORT Sü tő András és Kányádi Sándor a szerkesztőbizottságban Erdélyi napilap Magyarországon is Alighanem szokatlan fordulatra került sor a hazai újságok piacán, hi­szen nem Magyarországon készített, magyar nyelvű napilap jelent meg a napokban. A Krónika Romániában íródott, s nemcsak ott, az erdélyi régióban, hanem az óhazában is piacra kerül és piacot remél. Legalábbis ezt mondta kérdésünkre a lap kiadója, Werner Péter, aki legszebb álmát látja megvalósulni ezzel. Budapesten született, de jelenleg Kolozsvárott élő fiatalember Werner Péter, a lapkiadó. Köz­gazdász végzettségű, nőtlen, har­mincéves, a több éves előkészü­letek és pénzgründolás után sike­rült erdélyi barátai ösztönzésére lapot alapítania. A feleimében erdélyi-magyar napilap, a közéle­ti Krónika első száma október­ben, pontosan 30-án jelent meg Romániában, és decembertől már kapható Magyarországon is. Különleges szállítási bravúrral (teherautó és vonat kombináció­jával) elérték, hogy az egyébként szokatlan formátumú újság reg­gel 8-ra Budapesten van, és a la­pot terjesztő Hungaropress sze­rint igazából ez az első olyan kül­földön szerkesztett magyar nyel­vű napilap, amely megjelenésé­nek napján (és nem másnapján) kapható Magyarországon is. • A kiadó szerint elsősorban a romániai magyar olvasók hiteles és gyors tájékoztatása a lap célja, de szólni kívánnak mindazok­hoz, akik a határon túlról figyel­nek Romániára. Főként a ha­zánkban élő, egykori erdélyi ma­gyaroknak szánják a Krónikát, azoknak, akik ezáltal vissza-visz- sza tekinthetnek az elhagyott szülőföldjükre. Ekként Wemer Péter szerint a lap megjelenése égető igényként jelentkezett az áttelepülők körében is, hiszen közel százötvenezer magyar em­ber távozott 1990 óta Romániá­ból, s a folyamat a mai napig nem állt meg. Szükség van tehát számukra is egy olyan megbízha­tó és korrekt hírforrásra, amely Erdély életének mindennapjait visszatükrözi, az elhagyott or­szág politikai, kulturális és gaz­dasági vonatkozású eseményeit tálalja. Mindezeken túl Stanik István főszerkesztő természetesen po­tenciális olvasóként számol azokkal is, akik sohasem éltek Erdélyben, de érdeklődnek e vi­dék iránt, akik élőbb, mindenna­pos kapcsolatot szeretnének te­remteni e gyönyörű tájjal, és aki­ket érdekelnek mindazok a folya­matok, amelyek egész Romániát jellemzik. Egyetlen pártnak sem elkötelezett, független lapként úgy kívánják képviselni a hagyományt és a modem kor értékrendjét, hogy fi­gyeljenek a nemzetiségi és kisebbségi kultúrákra, az egyesülés felé lépegető Európára. Korszerű és minden igényt kielégítő szerkesz­tőség és kiadóhivatal léte­sült Kolozsvárott, fiók­szerkesztőség pedig Buka­restben és hat erdélyi nagyvárosban. A lapot Romániában saját terjesz­tési hálózat segítségével juttatják el az olvasóhoz. A szerkesztőség munkatársai zömmel fiatalok, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának és a nagyvára­di Ady Endre Sajtókollégiumnak az elmúlt évben végzett diákjai. Figyelemfelkeltő, hogy a lap szerkesztőbizottsága a romániai magyar kultúra és közélet jeles személyiségeiből áll. Ott van köztük (a szerkesztőbizottság el­nöke) dr. Kántor Lajos, a Korunk irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője, a József Attila-díj kitüntetettje, dr. Toró Tibor egye­temi tanár, akadémikus, Farkas Árpád költő, a Háromszék című napilap főszerkesztője, Gálfaivy Zsolt irodalomkritikus, á Romá­niai Magyar PEN-Klub elnöke, Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő,' Tónk Sándor történész, egyetemi tanár és természetesen végül, de nem utolsósorban em­lítsük meg Sütő Andrást is, Kos­suth- és Herder-díjas írónkat. A lap tervezett példányszáma 50 ezer, 12 oldalas, s formátuma nálunk meglehetősen szokatlan 630x380 milliméteres, amit elég nehéz kézben tartani. Olvasni jól félbehajtva lehet. Romániában momentán 2500 lej az ára (az infláció ezen sokat változtathat), Magyarországon pedig 80 forint. A kiadó ígéri, az utóbbi tartós ár lesz. Stanik István (kis képünkön) korábban a Nagyváradi Napló (Bihar megyei napilap) főszer­kesztője volt, majd 1991-től az Erdélyi Napló hetilapot készítet­te, de alapított egy saját kiadót is, s ez dobta piacra az Erdélyi ki kicsodá-t.- Hogyan fogadták a Krónikát?- Vegyes a kép. Magyarország­ról sokan gratuláltak, mert egyér­telműen jól szerkesztett, szép ki­vitelű, profi lapnak vélik. Nálunk sokféle vélemény el­hangzott, amit akként sum­mázhatnék, hogy az embe­rek örvende­nek a lapnak. Egyelőre talán szokatlan szá­mukra az, hogy ilyen sok nem kommentált információval szol­gáljunk, hiszen eleddig a románi­ai magyar nyelvű sajtó inkább vé­leményeket, helyi kérdésekről va­ló elmélkedéseket közölt. Más hang a miénk. Másrészt ilyen or­szágos jellegű magyar nyelvű lap eleddig csak a kis példányszámú, és Bukarestben szerkesztett Ma­gyar Szó volt. Terjesztése megle­hetősen akadozó, kevés helyre jut el, oda is csak másnapon­ként. Persze nem akarom kriti­zálni őket, nem ez a tisztem. Jó, hogy ők is vannak, és jó, hogy mi is megszülettünk.- Hogyan juttatják el a Króni­kát reggel nyolcra Budapestre?- A lap előkészítése több éves szervező munka eredménye, s ebbe a saját terjesztőhálózat ki­építése is szerepelt. Indulnak hajnalban járatok például Bras­só, Marosvásárhely vagy éppen Nagyvárad felé is. Nagyváradtól már csak egy ugrás a határ, te­herautónk átmegy Püspökla­dányba, s ott a hajnali vonatra pakolunk. A többi már a magyar- országi terjesztő dolga.- Kolozsvár magyarfaló polgár- mestere, Fmar úr mit szólt ahhoz, hogy a városháza közelében egy magyar nyelvű napilap szerkesztő­sége nyitott kaput?- Meglepődéssel fogadtuk, hogy elviselhetően korrekt a pol­gármester úr, és eddig semmiféle gondunk nem támadt vele. Sőt. Minden információt átfaxoltat nekünk, az összes levele­zésével és határozatával együtt, és ezzel egyelőre messzemenősen segíti a munkánkat. Bizonnyal az van mögötte, hogy imád­ja a sajtót.- Milyen a lap politikai vezetése? Liberális vagy konzervatív?- Se-se. Az erdélyi ma­gyarságnak kell elsősor­ban lapot adnunk, s ezt tartjuk a legfőbb szem­pontnak. Most zajlik az esemény Romániában, sztrájkol a vasút, oda a kormány. Aki a sajtóban dolgo­zik, el tudja képzelni, hogy mit jelent számunkra a lap alapítása idején, ha az élet ennyire tálcán kínálja a jobbnál jobb szenzáció­kat. Fennmaradásunk záloga re­ményeink szerint egyébként az, hogy mi, erdélyi magyarok, a leg­szűkebb számítások szerint is va­gyunk vagy kétmillióan. Ezért le­het biztató a jövőnk. A lapról végezetül annyit, hogy országokon átívelő, ezért részletesen foglalkozik például a romániai és a magyarországi bel­politikai eseményekkel, a gazda­sággal és a kultúrával. A lap ér­deme, hogy olvasója időnként igazából azt sem tudja eldönteni, Romániában készülő magyar, avagy Magyarországon készülő romániai lapról van szó. A sport­ja szintén vegyes, hiszen éppen úgy beszámol a romániai első osztályú labdarúgó bajnokság­ról, mint a magyarországi PNB- ről, nemzetközi eseményekről pedig úgy tudósít, hogy külön fi­gyel a román és a magyar színek­ben induló sportolókra. Ezt tette például a legutóbbi görögországi ökölvívótoma esetében is. Külön szerencséje volt egyébként a szerkesztőnek akkor, amikor a 2002-es labdarúgó világbajnok­ság selejtezőinek sorsolásáról tudósított Magyar-román csatá­val indul az új sportévezred cím­mel. (E-mail címük: kroni- ka@mail,dntcj.ro) Kozma Ferenc Hol kapható a Krónika? A Kolozsvárott szerkesztett lap Budapesten 105 terjesztési pon­ton vásárolható meg, többek között a Kelenföldi pályaudvaron, a Moszkva téri körpavilonban, az Oktogonon, az EMKE aluljá­róban, a Párizsi udvarban, a Gellért Gyógyfürdőben és a Kálvin téri sajtóboltban. Vidéken a nagyvárosok többségében kapható a lap, de a ter­jesztése még nem ideális. Ugyanis például a régiónkban egyelő­re sem Kaposvárott, sem pedig Szekszárdon nem kapható a Kró­nika, és Pécshez legközelebb Nagykanizsán, a Fő út 7-ben, a Be- tűvarázs könyvesboltban. Pécsett több helyen árulják a lapot. így a Ferencesek utcája 1- ben, az AS-M Kft. Baranya Megyei Irodája üzletében, a Sajtó­pont Cigar Tower-ben, a Nagy Imre út 37-ben és a Zólyom utca 4-ben, a Pannonhír Rt. Baranya Megyei Központjában.-Jegyzet----------­Cs ilingelő száncsengő Az adventnek különös hangulata van a majd kétezer éves keresztény hagyomány szerint: vára­kozás a megváltó fiú eljö­vetelére, s egyben bűnbá­nat is, lelki megtisztulás és békesség. Jelképeinek tar­talmáról nálam sokkal hiva- tottabbak illetékesek szólni, én most csak egy időszak váz­latos jellemzéséül említettem az előbbieket. Meg, hogy le­gyen mihez viszonyítani. Végigfutott szemem egy ad­venti nap hazai hírein, és eze­ket olvashattam: robbantás Székesfehérváron, fegyveres rablás Kecskeméten, a fegyve­réért az őrhelyén szúrtak le egy kiskatonát Kiskőrösön, ki­raboltak egy lakásszövetkeze­tet, többmilliós rablás volt Kő­bányán, autós üldözés zajlott a zöldhatáron, rablást kísérel­tek meg egy pénzváltó auto­matánál, sírkerti vandalizmus dühöngött Csorváson. Mint látható, hiábavaló az a remény, hogy a nálunk tevé­kenykedő bűnözők adventi vagy legalább karácsony táji szünetet tartanak. Modernek, semmi békességes szentimen- talizmus nem szorult beléjük. Igaz, olyan hazai hírre sem bukkantam még, ami egészen rendhagyó esetről szól­na, olyanról, ami legfel­jebb csak ebben az idő­szakban történhet meg afféle dickensi karácso­nyi énekes szívlágyulás­ból. Ilyesmire már vagy még nincs figyelmünk. Ná­lunk például elképzelhetetlen az, ami a múlt héten megtör­tént egy tennessee-i bírósá­gon: a bíró éneklésre ítélt több vádlottat. A kiválasztott dal is szépen illett a közelgő ünnep­hez: a bíró a Jingle Bells című dalocskát jelölte meg a tényle­ges bírság alternatívájaként. Az elitéltek éltek a lehetőség­gel, és nem csekély megköny- nyebbüléssel kórusban zeng­ték el a csilingelő száncsengő­ről szóló örökzöld zenedara­bot. Még az is megúszta az igazi büntetést, aki lekéste a tárgyalást és a kórust, ezért a szólóban éneklés helyett sze­mérmesen inkább a bírságot választotta. A különös kegyelemben persze nem elvetemült bűnö­zők részesültek, hanem közle­kedési szabálysértők. Ez az advent azonban emlékezetes marad nekik. A nehezen utá­nozható példa pedig talán má­soknak is. Dunai Imre Szexvizsgálat Közismert, hogy világ- versenyen bizonyos női versenyzőket, ha túlzot­tan kiváló a teljesítmé­nyük vagy férfias a külle­mük (pl. bajusz, szakáll stb.), szexvizsgálatnak vetnek alá. Ez költséges és körülményes. íme, egyszerű és olcsó ajánlataim. Egér teszt. A vizsgálandó személy öltözőjébe beenge­dünk egy egyszerű szürke há­ziegeret, mely ide-oda futkos. Ha a sportoló apró sikoltások közepette felugrik a padra, majdnem biztos, hogy nő. Ha a cincogó egeret farkánál fog­va az orra elé tartjuk, és az il­lető a szekrény tetején sikon­gat - az biztosan nő. Pacalpörkölt teszt. Három méterről megmutatunk egy nagy darab nyers pacalt. Kér­dés: mi ez? Nőneműek több­sége azt állítja, hogy ez egy ágyelőszőnyeg. Vigyük köze­lebb. Ha undorodva szája elé kapja zsebkendőjét, nyolcvan százalék, hogy nő. Ha meg­kérdezzük; hajlandó-e meg­főzni, sőt megenni egy pacalpörköltet (velő­vel) a hölgy 99%-ban nemmel válaszol és újabb zsebkendőt kér. Bevásárlási teszt. A vizsgálandót elküldjük a boltba, hogy vegyen egy tu­cat hajcsatot. Ha tíz perc múlva megérkezik a hajcsa- tokkal, az biztos férfi. Ha négy óra múlva érkezik meg és több szatyorban hoz egy összecsukható ródlipályát (műhóval, akciós!), frissen savanyított káposztát, bivaly­retket, tökgyalut, állszakáll- szőrtelenítőt, egy Miska név­re hallgató nősténymacskát és egy valódi térd alá érő tundra fehérneműt a turkáló­ból, ott nincs semmi kétség. Majd elfelejtem: hajcsatot nem hozott, mert pont olyan nem volt. Hát ilyen egyszerű. Emlí­tettem, van még százféle szexvizsgálat, melyeknek eredménye költséges vagy ve­szélyes. Például a nősülés. Dr. Szalai István J hetedik oldal holnap Riport A magyar sajtó 1989-ben. A rendszerváltásról szóló soro­zatunk következő része azt a szerepet és megítélést bontja ki, amit a Gallup Intézet akkori közvélemény-kutató felmérése tárt fel. Figyelemre méltó, hogy a bizalmi rangsor élén a sajtó áll 72 százalékkal. Az egyházak­ban a megkérdezettek 67, a kormányban 62, a hadsereg­ben 56 százaléka bízik. Portré ______ Neutnayer Károly, a pécsi ze­neművészeti főiskola rézfúvós tanszékének vezetője, a pécsi vasutas fúvószenekar karna­gya, számos európai verseny győztese. Portré Fischer úr, ez kellemes volt! Ezt - „Fischer úr, ez kellemes volt!” - Habsburg Ottó mondta. Többször járt már az Iparosban, képe ott a falon, melegen rázza az üzletvezető kezét. Fischer János azonban nem a nagy nevek után vá­gyik. Ha több iparos járna ide - mondja -, jobban érezném magam. Volt kitől tanulnia. A Nádor ét­termében olyan legendás pin­cérek mellett dolgozott, mint Kiss Károly és Szőke Károly.- Első évben csak az ezüstöt pucolhattuk - meséli. - Hátul persze, az étterem mögött. Egész nap suvickoltunk, moso­gattunk. Másodikos pincérta­nulóként már vihettünk italt az asztalokhoz, ételt azonban csak harmadikos korunkban.- Ekkora rangja van az étel­nek?- A vendéglátás kulcsai közé tartozik. S nem fejeződik be a főzési folyamattal! Az szépen, kívánatosán kell t ni, amihez nagy esztétikai érzék és jó szakismeret kell.- Talán erről híres az Iparos?- Innen a ma­gyaros ételek nem hiányozhatnak. Akinek „orra van”, az már a nemzetkö­zi konyha kínálatát is tálalja, mert remélhetőleg tényleg egy­re több lesz nálunk a külföldi turista. De semmire sem megy egy vendéglő még oly guszta ét­lappal sem, ha az étel nem jó, nem bőséges, nincs tisztaság, nem udvarias a kiszolgálás.- Miért hiányoznak önnek az iparosok? Fischer János 1956-ban Görcsönydobokán született, s itt járt német nyelvű általános iskolába is. Pincértanulónak ment, majd elvégezte a vendéglátóipari szakközépiskolát. A pécsi Iparos vendéglőnek megnyitása, 1988 óta üzletvezetője, amelynek felesége a tulajdonosa. Fiúk közép-, lányuk általános iskolás.- Amikor öt pályázó közül 1988-ban én kaptam meg az Iparos vendéglő üzletvezetését, azt az ipartestület döntötte el.- Ez egy II. osztályú, vendéglő.- Nem is szeretném, ha fel­jebb lenne. Különben is, az osztályba sorolás nem a ven­dég, hanem a vendéglátóipar kategóriája. Azt szeretném, ha a középosztály igényeinek felel­nék meg, mert a II. osztályú mmmmmmmm árak mellett is le­het kiváló han­gulata, ' légköre egy vendéglő­nek. Amikor az előbb az ételeket minősítettem, egy fontos szem­pontot kihagytam: megfizethe- tőnek kell lennie.- Úgy tudom, szinte egész éle­tét itt tölti.- Innen nem lehet szabad­ságra elmenni. Tavaly megpró­báltam, három napig bírtam. Nem tudok kikapcsolni.- Ezek szerint valamilyen hobbira sem futja az idejéből?- Dehogynem! A vendég a hobbim. Mészáros Attila 4 t \ 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents