Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-15 / 343. szám
1999. december 15., szerda Politikai Vitafórum Dtinántúli Napló 9 Miért nem? Nem szavazták meg a szabaddemokrata önkormányzati képviselők a PÉTÁV privatizációjára vonatkozó közgyűlési előterjesztést. Ismert, hogy az SZDSZ általában a magántulajdonba adás híve, ha az értékesítés körültekintő, kiszámítható következményekkel jár, ha előnyös a közösségre nézve. Véleményünk szerint a PÉTÁV értékesítésével kapcsolatosan ez nem mondható el. Tehát: miért NEM? Az elmúlt években a központi fűtés díjait Pécsett sikerült relatív mértékben csökkenteni, igy országos összehasonlításban az árak kedvezőnek tekinthetők. (Persze, a családi bevételekhez képest még így is magas a melegre fordított kiadás.) A viszonylagosan kedvező helyzet két, egymástól független, önálló cég (a Pécsi Erőmű Rt. és a PÉTÁV), valamint az önkormányzat javuló együttműködéséből alakult ki. A PÉTÁV-ra vonatkozó eladási szándék nem lett nyilvánosan meghirdetve, a Pécsi Erőmű Rt. (PE RT.) mellett mégis megjelent a Bayerwerk Hungária Kft. ajánlata is. Utóbbival az önkormányzat - nem létező határidő túllépésére hivatkozva - érdemben nem foglalkozott. Az eljárás módját jelenleg az ön- kormányzat Pénzügyi Bizottsága vizsgálja. A november 11-i közgyűlési ülésre az előző este módosított szindikátusi (együttműködési) szerződés került. Felháborítónak tartottuk, hogy a kb. 4,5 milliárd Ft-os önkormányzati vagyont érintő kérdésben ily módon, előkészítetlenül döntött a Közgyűlés. A megalapozatlanságot igazolja az, hogy december 16-án az ügyet újra kell hogy tárgyalja a testület, mert előzőleg végrehajthatatlan döntés született. A szerződés kijavítására nagyon sok szakmai javaslatot tettünk, amelyek mind az önkormányzat pozícióját javították volna, de ezek nem épültek be a módosításba. Néhányan a „hazai ipar” védelmét látják a PE RT.-vel kötendő megállapodásban. A tárgyszerűséghez hozzátartozik, hogy az erőmű közel 100%-os amerikai tulajdonban van. Ez persze önmagában nem baj, csak utalás arra, hogy egy másik külföldi pályázó is építhetne magyar erőművet. Ha a Közgyűlés 16-án a „polgármesteri verziót” fogadná el, az alábbi problémák keletkeznének: 1. A külszíni fejtés rekultivációja 2005. helyett 2008-ra tolódna úgy, hogy elvileg 2003- ban befejeződik a bányászkodás. 2. A 30-40 éve épült hőtávvezetékek felújítására, fejlesztésére, illetve az ahhoz szükséges források biztosítására az erőmű egy fillér kötelezettséget sem vállal a most kötendő szerződésben. Véleményünk az, hogy ez a kulcskérdése egy 15 éves együttműködés megkötésének. Ha az önkormányzat - egyébként példátlan módon Az újraelosztás háttere Párthírek Ingyenes jogsegélyszolgálat várja az ügyfeleket december 20-án, hétfőn 17 órától az MSZP Tüzér utcai székházában. Az MSZP Pécs városi szervezete december 20-án 17 órakor műsoros karácsonyi ünnepséget rendez a párt Tüzér utcai székházában. Szekeres Imre a jövedelempolitikáról: - A következő négy évben a béreket legalább másfélszeresére kell növelni, ezért biztosítani kell, hogy a reálbérek növekedési üteme évente 3-4 százalék legyen, és a minimálbér 12 százalékkal emelkedjen. November utolsó napján szavazott az Országgyűlés a jövő évi költségvetés fő számairól. Szinte késhegyig menő vita folyt arról, hogy az önkormányzatok milyen arányban részesüljenek a náluk keletkezett jövedelmek adójából. A legnagyobb kormánypárt vezényletével a hatalom birtokosai átvitték akaratukat: a személyi jövedelemadó helyben maradó része 5 százalék legyen. Csak érdekes közjátéknak számított, hogy egy MDF-es képviselő MSZP-s és SZDSZ-es támogatással még megpróbált 7,5 százalékot kialkudni, de nem volt mese, rendnek kellett lenni, a kormányakarat simán érvényesült. Úgy tűnik, a FIDESZ-MPP nagy átváltozása ezzel beteljesedett. Az egykoron liberális eszméket fennen hangoztató párt rájött, a létezett szocializmusnak is voltak előnyei. Néhányan még emlékszünk, az adómentes világ alapelve és gyakorlata a nemzeti jövedelem teljes újrafelosztása volt. Egyszerűen elvonták a megtermelt jövedelmet, s másutt, ahol az akkori vezetésnek az szimpatikus volt, befektették. Mit mutat a mai állapot? A kormány arra hivatkozik, hogy ezzel az elvonással a kistelepülések, elmaradott területek ön- kormányzatainak szándékozik javítani pozicióit. Sajnos a területfejlesztési pénzek elosztása nem éppen ezt mutatja, sokkal inkább a pártszínek szerinti differenciálást. Másrészt a nagyobb települések, így a megyei Recept A politikai baloldal régi, visszavisszatérő taktikája, hogy a szélsőjobb veszélyével riogatja a társadalmat. Ez a recept mostanában ismét előkerült. A radikális jobboldaliakkal kapcsolatban mindig is kéznél volt, de egyes jobboldali pártok előretörése az ausztriai és a svájci választásokon láthatóan felvillanyozta a szociál- liberális hangadókat. A másként gondolkodókat még erőteljesebben fasisztának, fajgyűlölőnek, kirekesztőnek bélyegzik meg. Vezérszónokaik pont azok, akik egyik este megbízható kommunista párttagként tértek nyugovóra, másnap pedig mint a polgári demokrácia és a szabad sajtó bajnokai ébredtek fel. Most pedig nemcsak hogy készek a szélsőjobboldallal azonosítani mindazokat, akik egyes elvbarátaik műltját firtatják, de még ennél is tovább mennek. Kimondják, hogy ettől az egész kormánytól félni kell, mert sárba tiporja a demokráciát, veszélyezteti a 10 éves rendszerváltó folyamat eredményeit. Aki nem hozzájuk tartozik, minden megnyilvánulásával szemben találja magát a régi kommunista rendszer mai haszonélvezőivel. Úri fasisztának, dzsentroidnak, rasszistának, antiszemitának, szélsőségesnek neveznek mindenkit, aki határozottan kiáll a hagyományos értékekért, a nemzetért, a magyarság fennmaradásáért. Épp a minap rendeztek baloldali fiatalok demonstrációt, egykori eltartásokkal egyetemben, szélsőjobboldali veszélyre hivatkozva. A választást vesztett baloldal építi új hadállásait, riogat mindazzal, amitől a józan emberjoggal fél. Az, hogy van-e indok a rémisztgetésekre, nem számít. Ha kell, kifordítják, elferdítik a politikai ellenfél szavait, a miniszterelnökét, a tanácsadóét, bárkiét. A lényeg nekik az ellenségkép, ezt kell minél megelégszik a szóbeli ígérettel, nagyon könnyen bajba kerülhet, hiszen saját költségvetéséből erre nem tud pénzt adni. 3. A közösen kinevezett PÉTÁV igazgatót az erőmű másnap az önkormányzat akarata ellenére kirúghatja (pl. akkor, ha nem neki, a kisebbségi tulajdonosnak „fogad szót”). Mi az SZDSZ álláspontja? Ismert, hogy az ügylet kapcsán két fideszes képviselő az ügyészséghez fordult. Ezt is figyelembe véve, most december 16-án semmiképpen nem lenne szabad dönteni. A történtek ismeretében azt javasoljuk, hogy egy körültekintően megfogalmazott nyílt pályázatot kellene kiírni, amely során sokkal inkább érvényesíteni lehetne az önkormányzat és a lakosság érdekeit. Baracs Nóra ügyvivő, SZDSZ Pécsi Szervezete jogú városok bűnhődnek elsősorban, ahol a jövedelmek nagyobb része keletkezik. Egyáltalán nem biztos, hogy a prosperáló területektől, nagyvárosoktól el kell venni, s hogy ez a kiegyenlítődést szolgálja. A demokrácia alapja nemcsak a szabad véleménynyilvánítás, az intézményrendszer működése, a jogbiztonság, hanem idetartozik a szubszidiaritás is, hogy ott döntsenek az ügyekről, ahol azok keletkeznek, ahol a legjobban ismerik azokat. A hatalmon lévő pártelit felismerte, hogy ez túl bonyolult, túl ma- cerás, egyszóval túl demokratikus. Egyszerűbb és olcsóbb centralizálni a hatalmat és a hozzá tartozó eszközöket. Csak ezt már nem polgári demokráciának hívják. Jovánovics János MSZP nagyobbra, riasztóbbra megrajzolni. E szellemi terror terjesztésére ezután könnyen találnak készséges tollnokokat is. Csak nehogy néven nevezze ezeket valaki, mert abból rögtön nemzetközi politikai botrányt kavarnak. Ne üljünk fel a rémhíreknek! Hiszem, hogy ennek az országnak a polgárai nem fogékonyak a rasszista és idegengyűlölő ideológiák iránt. Az ilyen eszmék mindig a totális diktatúrák talaján bontakoztak ki. Már nem kérünk belőlük. Ha vannak is erőtlen hangok itt-ott, nem hagyjuk magunkat megtéveszteni. Á felkészült, figyelmes ember az utcán is, amikor a járdáról lelép, nem jobbra néz először, hanem balra, nehogy elüsse valami. Schmidt Pál dr. A polgármester mondjon le! Toller László, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere, aki egyben az MSZP országgyűlési képviselője és parlamenti frakcióvezető-helyettese is, 1999. december 6-án hivatalos városi programon vett részt. A rendezvény során a sajtó képviselői megkérdezték a polgármestert, hogy mit szól ahhoz, hogy a Fidesz két önkormányzati képviselője a Pécsi Távfűtő Kft. privatizációjával kapcsolatban a Baranya Megyei Főügyészséghez fordult. A nyilvánosan elhangzott polgármesteri válasz így szólt: „A Fidesz kapja be ..., és ezt meg is írhatjátok.” A rendszerváltás óta politikus szájából egyedülállóan trágár, valamint az önuralom és önkontroll teljes hiányáról árulkodó kijelentése miatt Toller Lászlót a polgármesteri tisztségről való lemondásra szólítottam fel a közgyűlés december 9-i ülésén. A felszólításhoz csatlakoztak az MDF, a 1UDNP, a MIÉP és a Fidesz önkor- m á n y z a t i képviselői is. A polgár- mester eme kijelentése betetézte a közgyűlésben egy éve folyamatosan megnyilvánuló stílusát. Ezzel Toller László alkalmatlanná vált arra, hogy a többpárti demokrácia keretei között vezető politikai tisztséget töltsön be, és méltatlanná vált arra, hogy Pécs városát képviselje. Toller László országos párttisztsége indokolja, hogy az ügy országos nyilvánosságot kapjon. A város helyzetén csak a polgármesterségről való lemondással segíthet. Staub Ernő MDNP Baranya megyei elnök, pécsi önkormányzati képviselő Ki viszi a puskát? Az ököljog és a párbajok korszaka lejárt. A modem demokráciákban a választás az a politikai küzdőtér (jobbat még nem találtak fel), ahol kiderülhet, ki milyen erős legény vagy szervezet, ki mögött müyen szavazó bázis áll, amely legitimmé teszi. Önjelölt, vagy fantom szervezeti jelölt, vagy tényleges támogatottsággal rendelkező-e? A választások erre adnak választ, s a választás eredményeit mindenkinek tudomásul kell vennie. Sajnos az tapasztalható, hogy az önjelöltek, a fantom- és megvásárolt szervezetek a választások után is mintha amnéziában szenvednének, s a győzteseket megillető magabiztossággal követelik maguknak az elsőbbséget az élet és a politika különböző területein. A győztesek csak annyit tehetnek, hogy figyelmeztetik a nyilvánosságot, a politika és a közélet szereplőit a választási eredményekre, leleplezik a puskát vinni kívánó nyulakat, és szembesítik őket a választási szereplésükkel. A rendszerváltás utáni két parlamenti ciklus időszakában, amikor a cigányok bevonásáról beszéltek a helyzetük megoldását célzó programok kidolgozásába, műhelymunkákba - felmerült a cigány szervezetek legitimációs kérdése, vagyis, hogy mely szervezetet kell a hivatalos szerveknek legitimnek, tárgyaló partnernek tekinteni. Az 1998. évi önkormányzati választásokon Baranya megyében a nagyobb cigány civil szervezetek megmérettettek a következő eredménnyel: Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége: 2254 szavazat: LungoDrom: 899 szavazat; Siklósi Romaklub, SVC: 765 szavazat. Ezen túl a szövetséghez tartozó 26 helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjelöltjei közel 3000 szavazatot kaptak. Tehát a választás választ adott arra, hogy melyik cigány civil szervezet a legalkalmasabb a választópolgárok szerint a megyében élő cigányság érdekképviseletének ellátására. Ez alapján kérjük a pártokat, a megyei politikai és állami vezetést, hogy tartsák tiszteletben ezen eredményeket - mint ahogy mi is tiszteletben tartjuk a pártok választási eredményeit -, s ne támogassák ellenünkben a választásokon alulmaradt, megbukott cigány civil szervezeteket. Nem kívánjuk energiánkat ár- nyékbokszolásra fordítani, félanalfabéta vezetőkkel, fantom szervezetekkel hadakozni, nehogy a cigányság e válságos helyzetben tényleges érdekképviselet nélkül maradjon. Másrészt igaznak gondoljuk azt a bibliai mondást, hogy aki kardot ragad, az kard által vész. A háttérben megbúvóknak felhívjuk a figyelmét arra, hogy magatartásuk csak arra készteti a legitim szervezeteket, hogy még nagyobb lendülettel harcoljanak a cigányság politikai érdekképviseletéért. Dr. Kosztics István ügyvezető elnök, CKÖ Baranya Megyei Szövetsége Schengen előtt Budapesten tartotta meg az elmúlt hét végén az idei év utolsó közgyűlését és szemináriumát az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezete (JEPP), melynek házigazdája és szervezője az Ifjúsági Demokrata Fórum volt. Jelenleg ez a keresztény-konzervatív pártokat tömörítő Néppárt (ÉPP) rendelkezik a legnagyobb frakcióval az Európai Parlamentben. A négynapos szemináriumra 25 országból körülbelül száz résztvevő érkezett, melynek témája a NATO tagság tapasztalatai, valamint a schengeni határ és a kisebbségek voltak. A meghívott előadók között ott volt dr. Joó Rudolf, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára és dr. Gyurcsik Iván a KSH-tól. Fogadott minket dr. Boross Péter volt miniszterelnök, valamint dr. Kelemen András képviselő, a külügyi kabinet elnöke. A schengeni határokat tekintve az IDF üdvözli a Helsinki találkozó új fejleményeit, miszerint űjabb hat országgal bővül az EU-felvételre jelentkezők sora. Miután Magyarország lesz a schengeni határ keleti pereme, a határontúli magyar kisebbségek vízumkényszerének megadásaként az IDF azt tartaná a legelőnyösebbnek, ha a szomszédos országok is Schengenhez tartoznának. Tomcsányi Kata Külügyi Szakkollégium Történelmi mellékvágányon Ha eszembe jut, még ma is derülnöm kell a szocliberál kormány egyik kitűnőségének nyilatkozatán, aki a Spiegel nevű német hetilap riporterének imigyen szellemeskedett anno: „Csodálom a magyar népet, hogy elvisel bennünket.” Megvallom, honi pleb- stagként olyannyira csodálkoztam ezen magam is, hogy a társadalmi leépüléshez vezető központi intézkedéseik ellenére tapasztalt össznépi tűrés a jámborság non plus ultrájának tűnt számomra. Elképesztett, hogy az ország politikusai között akadt olyan, aki azzal áltatta magát, hogy a kolbászból font kerítés ígéretével lépre csalt kárvallottaktól fölösleges tartaniuk, hiszen azok továbbra is hajlandók eltűrni a nyakukba telepített megpróbáltatásokat. Lévén törvénytisztelő polgárok, inkább jajveszékelnek, kukáznak, mintsem az utcákon, netán a Parlament előtti placcon tömegesen követeljék a hata- lomittasok mielőbbi félreállását. A maratoni időszakra berendezkedett országlók ördögi játékot űztek a nép türelmével, pedig tudhatták volna, hogy a tűrőképességgel nem érdemes kísérletezni, mert mire egy kormány megismeri és megtanulja, hol a tűrőképesség határa, már késő: addigra többnyire megbukik. A jelzett úr, ha érzékelte is a gazdasági, politikai, szociális és morális pangást, amely hatalom- gyakorlásuk közben bekövetkezett, beképzelte, hogy a hazai többség korábbi alattvalói tudatának szolgatudattá válásával nemcsak elviseli legatyásítóit, hanem - kisebb rossznak tekintve - újfent kompániájával arat- tatja le a hatalmi babérokat a sorra kerülő választásokon. Ezzel igazolódni fog álbaloldalisá- guk „történelmi fegyverténye”, a kapitalizmus, s annak - pátyol- gatásukkal kivirágzott, érdemükké magasztosult - rablótőkés válfaja. Azért tűnt fel számomra a nyomorba taszítottak romló élethelyzete ellenére tapasztalt kollektív türelem leginkább, mert miközben mind többek tetszésére köszönt vissza a hajdan volt szocializmus gyümölcsöző korszakának emléke, egyre gyarapodott azok száma is, akiket saját és leszármazóik bizonytalanná vált jövőképe miatt nyugtalanság kerített hatalmába. Szinte biztosra vehető, hogy egyéb okok mellett a krónikus elszegényedésre és nélkülözésre kárhoztatott tömegek rá- döbbenésének is köze volt ahhoz, hogy négy - nadrágszíjhúzásra késztető - esztendő után történelmi szerelvény mellékvágányára sodródtak a baloldaliság álarcát öltött akarnotok. A bölcsességről oly sokszor tanúságot tevő magyar nép utóbb ismét tőkepárti politikai erőket juttatott hatalomra. A jövő dönti majd el, hogy ezzel a választási sakkjátszmában nem adott-e mattot saját magának, vagy optimista várakozásában nem kell-e újból csalatkoznia. Dr. Südi Bertalan