Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-15 / 343. szám

1999. december 15., szerda Háttér - Riport A fogyasztóvédelem szerint az idő bizonytalan tényező A kéményseprő nem hibázhat Az utóbbi években a kéményseprés - sokak szemében - lebegő szol­gáltatássá vált. Látható, mint a füst, ám megfoghatatlan, mert átala­kult a szervezete, s mert sokan nem tudják, miért fizetnek, mire kö­teles a díjért a körzeti kéményseprő. Amióta privatizálták, egyre több­ször hallani, hogy az alacsony bérek miatt kevés a füstlovag, különö­sen a jól képzett. A minap, amikor a Baranya Megyei Önkormányzat a kéményseprés díjának felemeléséről döntött, egy képviselőnő azt mondta: ne csak karácsony és szilveszter között kopogjon be a házak­ba a kéményseprő. Baranya megyében a kémény­seprő-ipari közszolgáltatás 1997-től történik teljesen új módon. A munkát szerződés alapján hat egyéni vállalkozó - a körzetmesterek - végzik saját alkalmazottakkal. A közszol­gáltatás igénybevétele kötelező díját a Megyei Önkormányzat állapítja meg. Azt már dr. Gu­lyás Emil, a közgyűlés gazdasá­gi bizottságának elnöke fejtette ki, hogy az új körülmények nem szüntették meg a megyei önkormányzat ellátási felelőssé­gét, szolgáltatási kötelezettsé­gét, ám annak egy Európában több helyütt bevált módozatát vezették be. Bevált? Más a véleménye a kisdéri és a sellyei polgármeste­reknek. Dr. Acs Imre azt mond­ja, a „boldog ántiidőkben” min­dig idejében és minden polgár- mesteri hivatalba, települési elöljáróságra megérkezett a pontos ütemterv, hogy abban az évben mikor lesz a faluban ké­ményseprés. Ezt mostanában hiányolják, hiszen így a szakem­ber váratlanul érkezik, és ha ér­kezik is, nem biztos, hogy a jel­zett napon - sokan hiába vár­nak rá otthon. Nórántné dr. Ha­jós Klára, Sellye polgármestere véleménye az volt, hogy ne csak az „adakozási napokban” ko­pogtasson a szerencsehozó ké­ményseprő. Amikor pedig az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület ba­ranyai szervezete fűzött meg­jegyzéseket a szolgáltatási díj tervezett emeléséhez, külön is felhívta a figyelmet a kémény- seprés rendszerének egyik nagy hiányosságára. Arra, hogy ha egy fogyasztó nem tesz ele­get kötelezett­ségének - nem ellenőrizteti, tisztíttatja ké­ményét -, sza­bálysértést kö­vet el, ám ha a szolgáltatás el­végzésére kötelezett mulaszt, a vállalkozónak nem kell emiatt szankciókkal számolnia. Van természetesen egy pénz­ügyi oldala is a kéményseprés­nek. Ezzel kapcsolatban ugyan­csak Gulyás Emilt idézzük, aki szerint az önkormányzatnak ket­tős feladatnak kell megfelelnie. Biztosítania kell, hogy a Bara­nyában dolgozó hat körzetmes­ter tisztes bevételhez jusson, másrészt csak racionális díjak­kal lehet a lakosságot terhelni. Egészen november 29-ig 1168 forint volt a rezsióradíj, amelyre 12 százalékos áfa jött. Ezt - hogy a bonyolult szaknyelvet idézzük - meg kellett szorozni „az egyes tevékenységek techno­lógiai időszükségletével.” Ezt az árképzési formát is támadták a fogyasztóvédelmisek, mert véle­ményük szerint a szolgáltatás elvégzésére fordított idő a ké­ményseprő helyszíni döntésétől függ. Miután a kéménytisztítás csak szükség esetén végzendő el, az időnorma fel nem hasz­nált része indokolatlan túlfize­tést is eredményezhet. Vagyis akkor is szorozhat az idővel a füstlovag, amikor nem is kellett elvégeznie a munkát. Hozzá kell tenni azt is, hogy az időnormá­kat semmilyen jogszabály nem határozza meg, nincs mire tá­maszkodni a számításnál. Arra viszont van előírás, hogy a fize­tendő árat kell a szolgáltatás dí­jaként feltüntetni, együtt az áfa összegével. Most, hogy a baranyai Ké­ményseprők Ipartestülete díj­emelési javaslatot terjesztett a közgyűlés elé - november 30-án foglalkoztunk ezzel lapunkban - 10 százalékkal megemelked­tek az árak. A baranyai kéményseprők jól dolgoznak. Mintegy 150 ezer kéményre vigyáznak, s az el­múlt években hibájukból, mu­lasztásuk miatt tűz nem keletke­zett, jogorvoslatot igénylő pa­nasz igen ritkán volt rájuk. Ar­ról azonban sokan tudni vélnek, hogy baj van a „létszám-feltöl- téssel”. Kissé másképpen mondva: egyre több füstlovag veti le az alacsony kereseti lehe­tőség miatt a fekete ruhát. Vala­miképp alátámasztja ezt az ipar­testület elnökének, Leikauf Ti­bornak (első kis képünkön) szá­mítása is. Kalkulációik szerint egy-egy körzetmester, amennyi­ben az önkormányzat elfogadná az ipartestület által javasolt ár­emelést - bár az adatok eltér­nek, mert például más a bevétel egy vezetékes gázzal ellátott te­rületen, és más, ahol hagyomá­nyos módon fűtenek -, akkor is csak 6-7 százalékos nyereséghá­nyaddal dolgozhatna. (A testü­let 14-16 százalékot javasolt.) Összehasonlításul jelzi, hogy az országos átlagnak megfelelő 701 forinthoz képest vegyes tüzelésű egyedi kémények tisztításáért Baranyában 699, Bácsban 1006, Tolnában 626, Kaposváron 628 forintot fizettek a lakók. A megye egyik legnagyobb körzete a komlói. A városon túl ide tartozik még Sásd és továb­bi 42 település. Ezt a hatalmas területet - tudtuk meg Szeifert József (második kis képünkön) körzetmestertől - öt kémény­seprő látja el. Egyre-egyre nagy­jából 5000 kémény jut, bár ezek között vannak üzemen kívüliek is, amelyeket, csakúgy, mint a gázkazánokét, évente csak egyszer kell el­lenőrizni. A körzetre azon­ban egyelőre a hagyományos tüzelés a jel­lemző - az arány 2/3-1/3 -, az ilyen kéményeket viszont kétszer is meg kell nézni a szak­embernek. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a szolgáltatási kötelezett­séget a kéményseprő elmulaszt­ja. A komlói körzetben éppen most van egy ilyen ügy vizsgálat alatt. Ha a mulasztás súlyosnak bizonyul, akár szerződésbontás is lehet a szankció. Mégpedig nem csak a hibázó füstlovag, de végső esetben a körzetmester is megbízás nélkül maradhat, ha a megyei önkormányzat felbontja a szerződést. Szeifert József is megerősíti, hogy nehéz jól képzett kémény­seprőt találni, bár nála egy bejá­ratott csapat dolgozik. A szak­mát egyedül Budapesten lehet tanulni. Az utóbbi években azonban - éppen Pécs esetében - előrelépés történt egy német alapítvány jóvoltából. Segítségé­vel érkeztek a városba több mil­liós értékben kazánok, kémé­nyek, amelyek a legmodernebb tüzeléstechnika körébe tartoz­nak, s ennek a „gyakorlópályá­nak” a felállítása e napokban van folyamatban. A cél, hogy a felnőttképzésben a kéménysep­rést választóknak legyen hol el­sajátítaniuk a szakmát.- Hány kéményseprő dolgozik Baranyában?- A megyében és Pécsett a körzetmesterekkel együtt 62 - válaszolja Leikauf Tibor. - Ké­szül egy belügyminisztériumi tervezet, amely meghatározná, egy füstlovagnak hány kéményt kell évente ellenőriznie. E sze­rint a nagyobb városokban 6- 7000, más településeken 5000, a tanyavilágban 3-4000. Nálunk most 5000 jut egyre, vagyis azt kell mondjam, ideális a helyzet. Leikauf Tibor igazít az idé­zett polgármesteri véleménye­ken. Most is megkapja minden település az ellenőrzések ütem­tervét. Igaz, teszi hozzá, ezt az év első kétharmadában lehet tartani, az utolsóban azonban nagyon nehéz. Ami pedig a két ünnep közötti időszakot érinti, már csak azért sem lehet elfo­gadni tényként, mert a 150 ezer baranyai, plusz 50 ezer pécsi ké­ményt nem lehet pár nap alatt „tisztába tenni”.- Amúgy pedig - teszi hozzá - várja a lakosság ilyenkor a ké­ményseprőket, hogy szerencsés új esztendőt kívánjanak. Régi és most is gyakorolt tradíciónk ez. Idén is mennek majd. Mészáros Attila Füstlovag munka közben fotó: tóth László hetedik oldal Jegyzet Moszkva (tér) Hat évvel az első szaba­don választott miniszter- elnök halála után a hálás utókor teret kíván elne­vezni róla a székesfővá­rosban. Nincs is ezzel semmi baj, elvégre hány olyan utca, tér stb. van szerte az országban, amelyeknek név­adójáról sajnos a kutya sem tudja, ki volt ő és miben híres, Antall Józsefet ez a veszély nem fenyegeti. Persze, ki-ki másképp emlékszik meg róla, de az ellen nem nagyon tiltako­zott senki, hogy teret kapjon. Lehet, azért, mert bejött ez a Moszkvázás. Mint alapfokú földrajzi ismeretekkel rendel­kező polgárok, tudhatjuk, hogy a Moszkva szó egy vá­rost jelöl. Igaz, történelmet is tanultunk, illetve jobban mondva megéltünk, és tud­juk, hogy a Moszkva egy biro­dalmat, mi több, csak kevés népszerűségnek örvendő poli­tikai rendszert is jelölt. Ám ez a csúnya rendszer (legalábbis a mi fejünk fölül) elmúlt, Moszkva meg maradt város. Ugyanúgy, mint Rettenetes Iván alatt volt, ugyanúgy, mint Csehov Három nővéré­ben a vágyak városa volt, és valószínűsíthe­tően a jövőben is marad a világ egyik... (és itt na­gyon sok felsőfokú jel­zőt lehetne felsorolni) városa. Berlinben is van Moszkva utca, Párizsban egyenesen Rue Stalingrad - világos, „ők” ott győztek, mi meg csak foly­ton vesztettünk az oroszok el­len, lásd 1849, Don-kanyar, Voronyezs, 1956. Egyszóval lehet, hogy a Moszkva nem egy semleges név egy magyar téren. De hát annak kellene, hogy legyen - hadd legyen! Antaliról pedig nevezzenek el egy olyan új, múlttal kevésbé terhelt hely­színt, ami az ő történelmi he­lyét jobban reprezentálja: hi­szen akkor, 1990-ben minden­ki úgy gondolta, most valami­nek a kezdetét éljük, valami új jön, nem csak folytatás. Bár lehet, a mostani „ke­resztapák” is úgy gondolkod­nak: Antall vette át a moszk­vai örökséget, megérdemelné, hogy ezt a névváltoztatással is végképp szentesítsék. Méhes Károly Szellema gobelinen „Rendkívül változatos az a Petőfi-kép, amely ben­nünk él. Sokkal fonto­sabb ő nekünk, mint más nagy költőink”- mondot­ta nemrég a kultusztárca közigazgatási államtitká­ra egy pesti kiállítás megnyitó­ján. A megkülönböztetett fon­tosságot szerinte az is bizo­nyítja, hogy Petőfit még az el­ső világháború idején is látni vélték. Hozzátehetjük, a le­genda éltetői állítólagos szibé­riai sírját, sőt csontvázát is fel­lelni gondolták néhány éve. Az államtitkár megfogal­mazta azt a tisztelendő igényt is, hogy ideológiai sallangok­tól mentesen kell megőrizni, tovább ápolni a Petőfi szelle­me köré fonódott kultuszt. Sajnos ez sziszifuszi munká­nak ígérkezik. Mert ki mondja meg, hogy melyik a sallang, melyik az igazi? Petőfi művei­nek javát talán még a stílusíté­szek sem tudják ideológiai ha­tásoktól mentesen olvasni. Életművéből az utókor moz­galmainak mindegyike pró­bált és tudott is kisajátítani va­lamit. A nagy kultuszápolga- tás közben aztán odáig jutot­tunk, hogy Petőfi köte­lező tananyaggá és po­litikai ünnepségek szer­tartásos műsorelemévé v kövült. ■ Alighanem ez okozta, hogy születésének tava­lyi 175. és halálának idei 150. évfordulója eléggé visszhang- talan volt. Már csak egy esély maradt: az a pesti kiállítás, amely a két évfordulóra meg­hirdetett textilpályázat alkotá­saiból nyílt. A pályázatot azért hirdették meg, mert az elmúlt 150 évben a textilmű­vészet kivételével szinte vala­mennyi művészeti ágban szü­lettek már alkotások Petőfi szellemiségének ihletére. A gobelinművészek most pótol­ták a lemaradásukat. A kiállí­tást pedig - mások - hivatott­nak nyilvánították arra, hogy az emlékév méltó lezárása le­gyen. Hát nem tudom... Azt azonban el kell ismerni, hogy költőnk járhatott volna sokkal rosszabbul is, ha számba vesz- szük a még szóba jöhető mű­vészeti ágakat és gallyakat. A gobelinek legalább szépek. Dunai Imre Portré Néha receptre kellene felírni Imádja a szakmáját, és érthető módon az állatok barátja is. Dr. Hartung István különösen az okos kutyákat szereti, bár minden kis­állatot kedvel. Természetes, hogy olykor gyógyít buta macskát, alig- eszű struccot, sőt oktalan aranyhalat is, hogy csak a hobbiállatok­nál maradjunk. Egyébként 11 Pécs környéki község hatósági állat­orvosa. hetedik oldal holnap Riport Sokan nem lehet egyedül lenni. Csak nagyon kevesen vá­lasztják maguknak a tökéletes magányt. Bizonyos élethelyze­tekben azonban sokan úgy érezhetik, szó sincs itt választás­ról: az egyedüllét, kitaszítottság sorscsapásként érkezik. Rajtuk segítenek a magányosok szá­mára létrehozott klubok. Portré _____________ Dr . Sülé Tamás, a Baranya Megyei Kórház kardiológiai re­habilitációs osztályának veze­tője, az Orvosi Kamara megyei etikai bizottságának elnöke hi­vatása mellett helytörténeti és numizmatikai publikációkkal is dicsekedhet. A panelkutyák orvosának tar­tom, hiszen Pécs városában az egyik legismertebb a szakmában. Sem falragaszokon, sem újság­ban nem hirdette magát soha, mégis óriási a praxisa: a kisállat­tartók egymásnak adták a tippet, hogy mikor és hol lehet megtalál­ni Hartungéket - a fia is segíti né­ha, felesége pedig gyakori asz- szisztencia -, ha a kedvenccel baj van. Legutóbb súlyos beteg­ségből épülve meglepetésként ér­te, hogy egy kertvárosi lépcsőház lakói közös levélben köszöntöt­ték a felépülése alkalmával. Bizo­nyíték rá: szeretik.-Hány kutyát gyógyít évente? Mekkora a pacien- titrája?- Igazából még nem számoltam össze, de ötezer felett lehet a számuk, és évente legalább egyszer, a kötelező oltá­sok során találkozom velük. Úgy vettem észre, hogy a családor­voslás először a mi szakmánk­ban kezdődött, hiszen ragasz­kodnak hozzám a gazdik, ami si­kerélményt adó.- Harapta meg már eb?- Nem is egyszer. De többnyi­re az én hibámból. Nem figyel­tem kellőképpen.- Meglehet. Nem vitatom. Ámbár az a véleményem, hogy olykor a magányos, egyedül élő embernek receptre kéne felírni. Társnak. Azt látom, hogy ma­napság a szeretet a legnagyobb hiánycikk, s akár hiszik, akár nem, a kutya az önzetlen, fenn­tartás nélküli szeretet forrása. Ragaszkodó és nem követelőző. Meghálálja a tö­rődést, sőt olykor a nem törődést is. Nekem is van ku­tyám.- Aranyhalat hogyan lehet gyó­gyítani?- Fürdetve a gyógyszeres ol­datban, hiszen a kopoltyúján át felszívódik a gyógyszer. De több­nyire nem a beteg halat gyógyít­juk, hanem az egészségeset pró­báljuk megvédeni a fertőzéstől.- Mi az állatorvos hobbija?- Az, amit csinál. Persze azok a percek a legszebbek, amelye­ket a családom körében tölthe- tek el. Kozma F. Dr Hartung István szülei Baranyából Somogyba menekültek az 1946-os kitelepítés elöl. Ő már Nagybajomban született 1955 ben. 1980-ban vehette át az állatorvosi diplomáját. Tizenöt éve ismét baranyai: munkáltatója az Állategészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomás. Nős, két gyermekük van.- Sokan azt mondják, hogy tart­hatatlan már ez a rengeteg kutya.

Next

/
Thumbnails
Contents