Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-13 / 341. szám
1999. december 13., hétfő Háttér - Riport Egy szarvas mindig hiányzik A tél beköszöntével megkezdődött a vadetetők, szórók feltöltése. Miközben a vadgazdák igyekeznek jó kondícióban tartani az állatokat a táplálékszegény hónapokban, a másik oldalról egyre több szarvast, őzet, vaddisznót lőnek le a rapsicok szalámitölteléknek. Az eldurvult vadorzás komoly veszélyt jelent az utóbbi években alaposan megcsappant baranyai vadállományra. A fák dermedt, horgas ágai szürke árnyként lebegnek a hajnali párába. Az egymás mögötti dombok hullámai mind halványabban olvadnak bele a nyugat még sötét hátterébe. Előttünk ritkás erdő, s ha időnként egy- egy hófoszlány nem szakadna le a szomszédos fenyvesben, teljes lenne a csend.- Piszok hideg van! - Gábor jól a fejébe húzta füles sapkáját. Összetöpörödve, a vastag ruha mögé rejtett meleget őrizve talán azt sem hallaná, ha elbődül- ne mellette egy bika. A szarvas- bőgés azonban már régmúlt. Elvesztek hangjai, az akkor még színes levelekkel, meg-meglibbe- nő langyos szellőkkel együtt. Csak a cserfák ragaszkodnak makacs kitartással lombjukhoz. Ha szél mozdul, szárazán csör- ren átfagyott koronájuk.- Lassan jönniük kell - mondja a vadőr. Egy rudlit várunk. A hóba rajzolt, kusza szélű ösvény felé mutat. Bár friss még a földön a hótakaró, a szarvasok útjai lerövidültek. Élelemforrástól élelemforrásig mélyülnek a paták a jókora hóba. Egyelőre azonban cikcakkokkal csak egy róka jön. Felvette már téli bundáját, az egész kis vöröses jószág ettől a puha takarótól elégedettnek és jóllakottnak látszik. Pedig ügetésének minden oldalvágása valami izgató szagra van beprogramozva, és ez az izgató szag mögött talán egy falatnyi étel, egy elhullott madár, egy, a hó alatt motoszkáló egér van.- Éhes a koma - mutat feléje lassú mozdulattal Gábor, s mindjárt igazit is a vállán csüngő puskán. Most azonban neki savanyú a szőlő, mert a szarvasok miatt nem lőhet.- Nincs már olyan szűcs, aki szép bundát csinálna őkéiméből - oldja meg fanyar képpel a helyzetet. Teljesen váratlanul felragyog a táj. A napsugár rést találhatott a földhöz tapadt párák között, s rásimulva a fehér hóra, szétdobálja fényeit. Egy szajkó üdvözli, recsegő hangja talán száz méterről bukdácsol felénk. Gábor azonban int. A füles sapka alatt is meghallotta egy ág koppanását, a hótakaró tétova, halk reccsenését. Tegnap ide a közeibe hoztak friss takarmányt. Még most is, hogy egy picit már megsütötte a nap, az éjszaka párái üde szénaillattal szakadnak el a rácsos etetőtől. A vadőr egyszerűen fenékre huppan a hóban.- Azt hiszik, hogy tuskó vagyok! Gábor alig hallhatóan röhög, de a vadőr csak az ujjával fenyegeti meg a ki nem mondott helyeslés miatt. Ez a mozdulata is megtorpan azonban a levegőben, mert a fenyők közül kibújik egy szarvas.- Az öregasszony! - súgja Gábor, fejével a vezértehén felé bökve. - Tizenhétnek kell jönnie. Különös ember' a vadász. Most, hogy a szakemberek által felrajzolt jövőkép alapján alaposan megcsappant - és még tovább fog csökkenni - a baranyai szarvasok száma, egyre inkább a zsákmányszerzés ösztönös mohóságát elfedő örömöt lehet látni a nimródok szemében. Persze, azelőtt is válogatva vadásztak, megnézték, néha kalózkapitányokhoz illő hosszú távcsővel, szabad-e, érdemes-e lőni, gusztálták a koronát, adjanak-e neki pár évet, hogy még szebb trófeát növelhessen, selejtezéskor vigyáztak, nehogy vemhes legyen a tehén - de akkor még másfajta lángok lobbantak a szemükben. Mostanában, amikor régen szarvasbőgéstől hangos részek maradtak némán a kevesebb gímbika miatt, a nimródok hangja olyan üresen kongott, mint maga az erdő.- Nem szólalt meg egy sem... A rudli kióvakodott a fenyvesből. Fiatalabb, öregebb tehenek. Nyugtalanul jár mindahány füle. Egyenesen az etető felé tartanak. Gábor és a vadőr egyszerre fordulnak egymás felé. Düh szalad át az arcukon. Számolni kezdek. Tizenöten jöttek. Megdöbbentő az a pusztítás, amit a rapsicok okoznak! Van, amikor az agancsért ölnek, s otthagyják rohadni a húst az erdőben. Máskor éppen a hús miatt lőnek le orozva szarvasokat - szalámi-szezon! s marad az agancs a véres helyszínen. Találtak már így olyan bikát, ami egyébként a világ élvonalába tartozhatott volna. Egy-egy ilyen trófeáért milliókat fizetnének a vendégvadászok. És most ez a két tehén. Ki tudhatja persze, vemhesek voltak-e, vagy sem, hogy így csak két állat pusztult el, vagy már a jövő évben csetleni-botlani kezdők közül is egy. Talán nem is ezért érdekes a vadőr és Gábor azonos reakciója. Mindketten azonnal a vadorzók számlájára írják a hiányt. Állnak dühödten, nézik a tőlünk 150 méterre lévő etetőhöz érkező állatokat. Tegnap ők hozták ki a szénát, hozzák holnap is, ha kell, de még előtte felnevelték a füvet, lekaszálták, megszárították, behord- ták. Pénzt költöttek vadföldekre, siló- és szemestakarmányra, kínlódtak a traktorral is, amikor idehozták a térdig érő hóban - és most a szemét alakok... Ezt a vadőr mondja, kétszer is:- Szemét alakok! A szarvasok felfigyelnek a két vadász nyugtalan mozdulataira. Lassan eltávolodnak az etetőtől. Hirtelen szólal meg Gábor:- Tizenhat! Egy fiatal tehén biceg ki a sűrűből. Alaposan elmaradt a rudlitól. Jobb első lába merő vér, használhatatlanul fityeg térdtől lefelé. Vagy csapda, vagy kóbor kutyák, vagy rossz lövés. Gábor egy darabig figyeli, kérdőn néz a vadőrre, az csak bólint. A lövés döreje végigvág a kora reggeli csenden. A szarvas felágaskodik, de elugrani sincs már ereje. Mire odaérünk, a porcelánkék hidege takarja éltében melegbarna szemét.- Télen, amikor kevés az ele- ség, a szarvasok a mellső lábukkal kaparják ki a hó alól a szederindákat - magyarázza Gábor. - Ez a szerencsétlen állat éhen pusztult volna.- Égy azonban még mindig hiányzik - mondja a vadőr. - Akármerre megyünk, legalább egy mindig hiányzik! És tudod még mi? - fordul felém. - A sóval töltött sörétes patron. Istenem, de szívesen fenéken lőnék vele egy-egy vadorzót! Mészáros Attila „Konyhapénz” az erdőben Baranya megyében 50 úgynevezett vadgazdálkodó egység van. Nyolcon a MEFAG Rt. gazdálkodik, egyen a bólyiak, s külön vadászterület Béda-Karapancsa. A többi negyven a sportvadászokat tömörítő társaság. A vadászterületek átlagos nagysága 6-7000 hektár. Egy-egy VT átlagban 15-30 hektár vadföldet művel. Ezt nagyjából ugyanekkora területtel egészítik ki a vadlegelők. A vadásztársaságoknak 30 hektár művelése több mint félmillió forintba kerül. Ebben benne van az önként vállalt társadalmi munka értéke is. Egy-egy vadásztársaság a vadállomány téli etetésére mintegy 7-800 ezer forint értékű szárított, szemes- és lédús takarmányt hord ki az etetőkbe. Szarvasbőgéstől hangos részek maradtak némán hetedik oldal Jegyzet— Infláció Az utóbbi időben egyre több önmagát árusító hölgyet vesznek őrizetbe a rendőrök és az átmeneti őrizetbevétel mellett - élve a törvény adta joggal - keményen pénzbüntetik őket. A túlzottan erkölcsösnek nemigen mondható tevékenység ugyanis elharapódzott és nem kívánatos. Mivel még nem olvastam a KSH adatai között idevonatkozó, speciális összesítést és ezért azt javasolnám, hogy nem ártana, ha országos felmérést készítenének e témakörben is. Hiszen meglehetősen sokatmondó adattal szembesülhetne erkölcsös jelenünk. Megtudhatnánk például a foglalkozást űzők számadatait, a piaci telítettséget és azt, hogy vajon a kirótt büntetésekből mennyi pénz folyik be az államkasszába, s mire fordítják azt. Lehet-e mondjuk a jövő évi költségvetési vitában számolni ezekkel a pénzekkel, vagy elkülönítve, esetleg a vidékfejlesztésre fordítani az egészet. (Bár Demszky ebből is kikérné azt, ami a székesfővárosiakat megilleti, hiszen közülük is kerülnek ki befizetők.) Megkockáztatom: tetemes bevételekről lehet szó. Ugyanis a minap olvastam valahol, hogy csak a szabolcsi rendőrök néhány napos razziájuk során 7,5 millió forint büntetést róttak ki, ami éves viszonylatban (és az Ukrajna felé való átmenő forgalomra is tekintettel) tekintélyes summára kerekedhet ki. És ez csak egy megye. Meglehet, hogy országos méretekben ez az összeg a GDP százalékában is mérhető. Másrészt statisztikai adatok alapján a pénzpiaci elemzők végiggondolhatnák, hogy vajon ezeknek a bírságoknak milyen hatásuk van az éves pénzromlásra. Mert az világos ugye, hogy az örömlányok (hallottam egy tévényilatkozatban) áraikba bekalkulálják ezeket a szabálysértési bírságokat, és tarifaemeléssel válaszolnak a kihívásra. Azaz, amikor levetkeznek, tettük inflációt is gerjeszt. Kozma Ferenc Szamárságok Eugenio Milonis olasz állatszerető pszichológus elhatározta, hogy Itália nemzeti állatát a korszerű technika segítségével próbálja megóvni a kipusztulástól. A szamár évszázadokon keresztül hűséges társa volt az olasz parasztnak, a második világháború idején pedig a partizánok szamárháton juttatták át a puskákat az aknamezőn, bár ez utóbbi szerep nem éppen az állat iránti szeretetről szól. A L’Aquila közelében lévő Navelliben évenként megrendezik a szamarak hagyományos versenyfutását, legutóbb azonban megesett az a szégyen, hogy már nem volt elég versenyző a mezőnyben. Eugenio Milonis a szamarak egymásra találását elősegítendő, internetes web-oldalt hozott létre. Aki lehívja a „http://asinomania.cjb.net" interneteimet, láthatja is a jelentkezőket. Milonis feltette a „családfőnek” számító, hétéves Rómeó fotóját és adatait, ezzel a szöveggel: „Tapasztalt hím új találkozásokra vágyik, minőségi utódokat garantál.” Ott olvasható a négyesztendős Júlia szövege is, amely szerint ő „ideális barátnője lenne fajtiszta szamaraknak.” Nem egészen tíz nap alatt csaknem kétezer jelentkezővel gyarapodott a honlap, ami azt mutatja, hogy a szaporítás e szokatlan ötlete korántsem volt szamárság. A módszert mi is átvehetnénk, nekünk is vannak szamaraink, marháink, disznóink, egy kis nemzetközi vér- frissítés nyilvánvalóan nem ártana. Bár mindannyian ismerünk olyan szamarakat, marhákat és disznókat, akiknek nemcsak szaporítása nem volna kívánatos, hanem a képernyőkön való megjelenítése sem. Ezt azonban sem az internet, sem a televízió esetében nem tudjuk megakadályozni. Ellenben elnézegethetjük Rómeót és Júliát. Nem hasonlítanak ugyan a Zeffirelli filmjéből jól ismert arcokhoz, de azért nagyon kedvesek. Kár, hogy nem egymáséi lesznek, ahogyan az egyébként egy Rómeó és egy Júlia esetében elvárható lenne. Cseri László Vhetedik oldal holnap “ESEL ..... A rendszerváltás előkészítéséről szóló tényfeltáró sorozatunkban a sajtóról és a nyilvánosságról szóló blokk első része következik. Pokol Béla szerint a sajtó munkatársai többet tettek az átmenet érdekében, mint az összes ellenzéki erő együttvéve. Portré Bükköséi László, akit örök népművelőként is emlegetnek. Tévés rendezőként, az ételek tudoraként, színház- és művészetkritikusként, valamint színvonalas programok szervezőjeként is egyaránt ismert. Portré Most már a 101.7 MHz-en Jó volt vele beszélgetni. Nem csak azért, mert sok újdonságról hallhattam (és mert tisztelem a rokonszakmát), hanem mert kiderült az, amit csak sejtettem: Kovács Zoltán örök nyüzsgő fajta ember, akinek a szakmája a hobbija is egyben. Mi több, információs rádiós műsorok hallgatásával piheni ki magát. És imádja a színházat. Beszélgetésünk apropója kettős. A személyes jubileum a szakmában és a hozzákevert időzítés: napra pontosan 15 évre rá szólalhatott meg a „pécsi rádió” a nyugati URH-n, a 101.7 MHz-en. Ez olyan, mintha Trabantból Mer- cedesbe ültek volna át. Egymillió dolláros fejlesztést hajtottak végre.- Azt hallottam, hogy több lett a műsoridő, mit a Petőfié.- Huszonhárom hónap alatt sikerült a határszéli frekvenciát megkapnunk a svájci médiahatóságtól, ami óriási öröm számunkra. Evvel a következő évezredbe csöppentünk, hiszen óriásira nőtt a vételi kör - Budakeszitől Zom- borig - és kiváló minőségben, sztereóban adhatunk kora reggeltől késő estig, miközben megszólalunk nemzetiségi műsorokkal a megszokott helyen és időben.- Ez a csúcs?- Csak lesz. Rövidesen nagy teljesítményű adót kapunk az USA-ból. Egy Harris-t. Kétezer wattos. S igazából még a belső számítógépes hálózat kiépítésével sem végeztünk.- Mi ebben a mi örömünk? Kovács Zoltán 1959-ben született Kalocsán, de életének első 26 évét Baján töltötte. Ott szerzett diplomát a tanítóképzőn, majd Pécsett a JPTE-n politológia szakon. Tizenöt éve rádiós, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztőségének vezetője. Nős, felesége tanárnő. Gyermekeik a 7 éves Dóra és a 4 éves Richárd.- Sokféle, lazább, új típusú regionális műsorokat készíthetünk, több figyelemmel a régióra. Bekapcsolódunk abba az adókörbe, melynek Szegedtől Győrig, Miskolctól Budapestig sok résztvevője lesz. Van perspektívánk, vége annak a sokknak, amit a médiatörvény következtében megéltünk. Óvjuk a szakmát, rádiózunk és nem „csevegünk a mikrofon végé- mmmmmmmm ről” abban a hitben, hogy az igaz szót át kell menteni a huszonegyedik századba is.- Láttam az archívumban egy öreg viaszlemezt, melyen a rádió szignálját, Borsay Pál zongora- művész kreációját őrzitek.- Fontos a 46 éves múlt. Több mint kétmilliárdot ér a hangtárunk, s ha feltennénk a lemezeket, szalagokat, jövő karácsonyig bírnánk, napi 24 órában. De evvel csak gondolatban játszom el. Imádok beülni a stúdióba. Különösen a friss, reggeli műsorok vonzanak. Kozma F.
