Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-12 / 340. szám

4 -k RIPORT ★ 1999. december 12. Az ápolónők azért küzdenek, hogy 30-35 ezer forintot vihessenek haza Bérben nincs igazság & & í$ ® í *r J¥>' ,&4-< l&Ét'sU®# !%,.£& £•'■ i «íS'C Ww . WmMi Egy vagy két korsó sör árán, vagyis 500 forinton bukott meg a héten a megállapodás a kormány és a munkaválla- lók-foglalkoztatók között, így a jövő évi minimálbér 25 ezer forint lesz. Az ápolónők viszont küzdenek, hogy 30-35 ezer forintot vihesse­nek haza, egy közepes be­osztásban lévő banki alkal­mazott a tízszeresével sem elégedett. A magyar nagy- vállalkozó milliókban méri havi jövedelmét, ő viszont nyugati társához méri ma­gát, aki márkában-dollárban keres akkora összeget. M agyarországon a rendszer- váltás előtt meglehetősen kiegyensúlyozottak voltak a kereseti viszonyok. Ak­koriban - a hálapénz miatt - érdemes volt orvosnak, ügyvédnek, kisiparos­nak elmenni, de nagyon jól jövedel­mezett a nagyvállalat igazgatói be­osztása, a téeszelnökösködés is. Ha nem is voltak gazdagok, de viszony­lag jól elboldogultak a képzettebb gyári munkások, a mérnökök, a taná­rok. 1990 óta fokozatosan megváltozott a helyzet. A haldokló szocialista cé­gek életképesebb részeinek kimenté­sével, káeftésítésével a volt vezetők­ből alakult ki a magyar közép- és nagyvállalkozó réteg, az ügyesebb iparosok önerejükből lettek „kapita­listákká”, a multinacionális cégek itteni magyar irányítói irigyelt menedzserek, a kereskedelmi bankok létrejöttével bérből és fizetésből is jól el lehet bol dogulni, a dörzsöltebb ügyvédek, könyvelők módos ügyfeleiktől szakíthatnak le hatal­mas pénzeket. Ez­zel szemben a fej­őrök, parasztok nehéz, néhányan ki­látástalan helyzetbe kerültek. Az állam rosszul fizet A Gazdasági Minisztérium (GM) bérpo­litikai főosztályvezetője szerint az Or- bán-kormány bérpolitikájának közép­pontjában antiinflációs törekvések áll­nak. A teljesítményekkel arányosan úgy emelkedjen a bérek reálértéke (vá­sárlóereje), hogy az a le­hető legalacsonyabb nominális növeke­déssel (a fizetés tényleges összege) járjon. Popper flk' László szerint a V**"': kormány mozgáste­re rend- kívül cse­kély. lődéssel lépést nem tartó ipa­ri munká­sok, pe­dagógu­sok, mu­zeológu­sok, rend­Míg az ország 15-20 sztárügyvédje csillagászati összegekhez juthat - akár milliókhoz havonta ad­dig azok az ügyvédek, akik csak az utcáról beeső ügyfe­lekre várnak, a létminimum ha­tárán élnek Legtöbbet a köztisztviselők, közal­kalmazottak problémáiról hallani. Egyrészt azért, mert őket az állam fize­ti, másrészt az ő anyagi helyzetük a rendszerváltás óta többet romlott, mint a versenyszférában dolgozóké. 1989-90 táján az ország gazdasága megrogyott, s kiderült, hogy nem bír el egymillió ilyen alkalmazottat. Mára a számuk 800 ezerre csökkent, de a költségvetési hiány leszorításának kényszere miatt a takarékos létszám- gazdálkodás továbbra is követelmény. Ez nemcsak jámbor óhaj, számos munkahelyen a „karcsúsításnak” be­cézett akció a feltétele annak, hogy a megmaradtak nagyobb fizetésemelést kapjanak. Az elmúlt tíz évben a verseny- szférában dolgozók bruttó átlag- keresete csaknem hétszeresére, a közszféráé mintegy 5,5-szö- rösére nőtt, pedig 1989-ben is a versenyszférában kerestek job­ban. Amíg Nyugaton a hasonló képzettségűek 15 százalékkal keresnek többet a cégeknél, ad­dig nálunk ez a különbség 30 százalék. Nyomorgó ügyvédek Bérkülönbségek persze nem csupán a verseny- és közszféra között vannak. Az egyetemi végzettségűek között is többszörös fizetési eltérések lehetnek. Nem mindegy, hogy valaki tanít egy középiskolában vagy egy multinacio­nális cég fejlesztőmérnöke. De az ugyanolyan diplomával rendelkezők sincsenek ugyanolyan helyzetben. A példában szereplő mérnök kollégája egy bezárás előtti bányában szintén sokkal kevesebb pénzt kap. Míg az or­szág 15-20 sztárügyvédje csillagászati összegekhez juthat - akár milliókhoz ha­vonta -, addig azok az ügyvé­dek, akik csak az utcáról beeső ügyfelekre vár­nak, a létmini­mum határán él­nek. Regionális szempontból is nagyok a diffe­renciák. Az or­szág prosperáló részén, a Buda­pesten, Észak­A magyar szakmunkás hatodát-hetedét keresi, mint német társa A fizikai foglalkozásúak egy főre jutó évi nettó átlagkeresete a feldolgozó­iparban, 1996-ban, dollárban országonként, Ausztria 21 732 Dánia 26 182 Görögország 11 494 Németország 29 904 Portugália 7 193 Spanyolország 14 934 EU-átlag 21 712 Magyarország 2 118 és Közép-Dunántúlon élők másfélszer- kétszer annyit kereshetnek, mint a ha­sonló feltételekkel munkát vállaló tár­saik Észak- és Kelet-Magyarországon. Bár egymástól eltérő nyilatkozatok látnak napvilágot arról, hogy mikor csatlakozhatunk az Európai Unió­hoz, sokan máris az uniós ország ke­reseteihez viszonyítják saját jövedel­müket. A mai helyzet egyébként meglehetősen kiábrándító. Ha átvált­juk a forintot valamely valutára, ak­kor azt látjuk, a magyar fizetések alig haladják meg az EU-átlag tíz százalé­kát. Reálisabb a kép, ha a vásárlóerőt vesszük alapul, ebben az esetben 20- 25 százalék. A forint ugyanis itthon többet ér, mint ezekben az ország­ban, hiszen nálunk alacsonyabbak az árak. Arra a kérdésre, hogy mikor közelít­hetjük meg e téren az EU-átlagot, tehát hogy mikor élhetünk olyan színvonalon, mint például a fin­nek, a spanyolok, a közgazdászok nem szívesen válaszol­nak. Olyan nagyok a bizonytalansági té­nyezők - hogyan fej­lődik Európában a gazdaság, ezt mi­ként követik az otta­A menedzserek a havi tisztességes kereset mellett - havi nettó több százezres fizetéstől több millióig terjed a skála - számos egyéb jutta­tást kapnak. A cég részvényeinek egy része, a magánklinikai beutaló, a külföldi jutalomút, a mobiltele­fon mellett a legfontosabb a cég­autó. A MÁV vezérigazgatója és helyettese 2000-es Renault Lagúnával jár, a szakigazgatók ugyanezt kapják 1800-as motorral. A Pannon felső szintű menedzserei Rovert hajtanak, a többiek Mitsubi­shit, Volkswagent, Citroent. A Westel főnöke hatalmas Hondát vezet, a többi menedzser Volvót, Audit. A Panrusgáz Rt. vezérigaz­gatójának 300-as Mercedese van. A magyarországi autógyárak és -képviseletek természetesen a saját márkáikat részesítik előnyben. ni bérek stb. -, hogy ez szinte model­lezhetetlen. Fokozatos felzárkózás esetén ez akár 20-30 év is lehet. Ha több feltétel kedvező alakulása ugrás­szerű gazdasági növekedést tenne te­hetővé, akkor a felzárkózás gyorsabb is tehet. A. B. Cs. Mindketten jól dolgoztak, de... Chikán Attila gazdasági miniszter elvégezte felada­tát azzal, hogy professzori módon fölrajzolta a mak­rogazdasági pályát, most már a gyakorlati progra­mot kivitelező emberre van szükség. Hámori József, a nemzeti kultúra irányítója még az ősszel maga kérte, hogy örökül hagyhassa tárcáját, miután elvé­gezte feladatát. Szép, kerek, diplomatikus válaszok arra a kérdésre, vajon Orbán Viktor miért épp ettől a két miniszterétől vált meg. S aki csak tisztes tá­volból figyeli a politikát, annak még logikus is. Csak hát más oka (is) van távozásuknak. A hét százalék kiagyalója Chikán Attila tanárként került kapcsolatba a fideszes fiúkkal, hosszú évek óta segített nekik gazdasági programjuk kidolgo­zásában. Logikusnak tűnt, hogy Orbánék hatalomra kerül­ve továbbra is igényt tartanak munkájára. Másfelől számítani lehetett (volna) arra, hogy az oktatókból ritkán lesznek jó politikusok, ahhoz ők túlságo­san függetlenül gondolkodnak. Ezért fogalmazott Chikán óva­tosabban a választási kam­pányban, amikor a Fidesz stra­tégái hétszázalékos gazdasági növekedéssel próbálták az em­bereket a lábukról levenni, ő nem volt hajlandó Surányi György jegybankelnöknek ne­kimenni, s nem takarította ki a minisztériumából az előző gar­nitúra „gyanús elemeit”. S vol­tak olyan vélemények, hogy a gazdasági tárca „show-hivatal”, ami talán túlzás, de az tény, markáns gazdaságpolitikával nem tudtak előrukkolni. Matolcsy Györgynek már a kormány megalakulá­sakor esélye volt valame­lyik tárca el­nyerésére. Nagy bánatá­ra akkor Or- f bán stillyesz- I tőbe rakta, I de Matolcsy l tudta, eljön 1 még az ő ideje. Korábban Antall József miniszterelnök személyi j tanácsadója is volt, a Fidesz mostani kurzusának tehát meg­felelő a szellemisége. Az csak egy kis folt lehet az életrajzán, hogy az MSZMP tagja volt 1988- ig, de nem ő az egyetlen a kor­mányban. Szakmai hitvallására feltehe­tően hatással tehetett egykori munkahelyének, a Növekedés- kutató Intézetnek a neve, mert megszállott híve a gazdasági nö­vekedés erőltetésének, nem vé­letlenül tekintik őt a hétszázalé­kos növekedés kiagyalójának. Most a gyakorlatban is bizonyít­hatja teóriájának sikerét, amit nem kis aggodalommal figyel majd a szakma. Egyébként meg­lehetősen jól alkalmazkodik az elvárásokhoz. Egy nyilatkozatá­ban felsorolta a közgazdaság-tu­domány szinte összes ágát, és azt mondta, valójában mind­egyiknek képes megfelelni. Lengyel László politológus: „Matolcsy, Chikánnal szemben, pártpolitikus, a Fidesz gazdasági programjának kidolgozója, de elődjével szemben nem elismert szakember.” A polinézszakértő Orbán Viktor abban is politikai példaképe útját követte, hogy egy teljesen ismeretlen tudóst ültetett a kulturális bársony­székbe. Ahogy Antall József Andrásfalvy Bertalant húzta elő a kalapból, a mostani kormány­fő Hámori Józsefet, a neuro- biológust. A rendkívül intelli­gens, jó modorú miniszter szimpatikusán intézte a tárca ügyeit. Sokak szerint igazából nem is ő, hanem politikai ál­lamtitkára, Várhegyi Attila irá­nyítja a minisztériumot, s ez gyakran elég megalázó helyze­tet teremtett számára. Amikor például a fővárossal keltett megvívni a harcot a Nemzeti Színház ügyében, át is adta a muníciót az államtitkárának, aki legalábbis x-re hozta a meccset Demszky Gáborral. Ezek után sokan biztosra vet­ték, hogy Várhegyi lesz az utód. De neki van még egy menete a bíróságon, szolnoki polgármes­terként ugyanis - legalábbis a vád szerint - áron alul adott el egy ingatlant, ebből a várost kár érte, s emiatt feljelentették. Rockenbauer Zoltán, a Fi­desz egyik külpolitikai szakértője lett a kul­tusztárca irányítója. Nem alapí­tó atya, mégis a Fi­desz egyik emblema- tikus figurá­jának számít, bár nem tartozik Orbán legszűkebb köréhez. Olyan ember, akit szinte min­denki kedvel, és ő akkor is jó­ban volt Fodor Gáborékkal, amikor ez nem volt ildomos. Nem hétköznapi ember, ami - főleg korábban - az öltözkö­déséből és a foglalkozásából derül ki: egy időben csak fe­kete ruhában járt, s szociál- antropológusként a polinéz népek kultúráját tanulmá­nyozta. Giczy György, a KDNP elnöke: „Kevéssé öröm számunkra a válto­zás. A miniszteri posztra kijelölt személy eddigi kutatási területe ugyanis nem a magyar kulturális hagyományokhoz kötődik.” Pepó maradhatott A kormánytagok cseréjénél azonban talán érdekesebb, hogy kit nem váltott te a mi­niszterelnök. Pintér Sándor belügyminiszter az elmúlt hó­napokban meglehetősen kínos helyzetbe került a békési olaj­botrány kirobbanása utáp, so­kan biztosra vették távozását. Gógl Árpád egészségügyi mi­niszter bársonyszéke is megle­hetősen ingatag volt, miután az egészségügyi reformnak még a körvonalai sem látszódnak,. A legnagyobb megrökönyö­dés azonban Pepó Pál maradá­sát kísérte. A környezetvédelmi tárca irányítójának szakmai al­kalmasságában az országban egyedül Torgyán József hisz, de ez momentán elég volt ahhoz, hogy Orbán a helyén hagyja. üormanv es ami mögötte van

Next

/
Thumbnails
Contents