Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-10 / 338. szám
1999. december 10., péntek Háttér - Riport Asszonysors a szupemők országában Ez az évszázad nemcsak atombombát, világháborúkat, űrfegyverkezést hozott. Az ilyen „férfias” dolgok mellett a két nem közti viszonyok is megváltoztak, Nyugaton a feminista mozgalmak kiteljesedésével, Keleten pedig a kényszeremancipált nők millióival. Az ellenséget folyton egymásban keresni nagy hiba volna, s bár vannak, akiket idegesít az asszonyok nagyobb öntudatra ébredése, a nők többsége mégis szereti a férfiakat. Lehet, hogy egyszer ilyen lesz a tökéletes nő? Szupemőnek azt az asszonyt nevezik a fejlettebb, nyugati demokráciákban, aki egyszerre tud anya, feleség és szerető lenni, s a karrierépítés mellett a háztartás ezernyi gondjával is megbirkózik. Ilyen értelemben a „létező” szocializmus országai tele voltak szupernőkkel, akik viszont jóval kevésbé csodálták magukat, mint a nyugatiak őket. A második világháború után nevelkedett nemzedék ma túl van az ötvenen, sokukat még olyan anya gondozta, akit eltartott a férj. A mostani lányok túlhajszolt, örökké fáradt anyákat láttak, nem is csoda, hogy az ezredvégi huszonévesek egyre későbbre tolják a családalapítást, és nem szívesen tűrik el, ha a férjük otthon csak újságolvasásra kapható. A régi beidegződéseket azonban nehezen lehet kiirtani. Szociológusok elemzései szerint a nők áldozat-szerepe csak lassan változik a hímnemű dominanciával bíró társadalmakban, ahol a nők leértékelő megkülönböztetésben részesülnek, a férfiak nem látják szívesen szakmai és gazdasági sikereiket, mert ez felborítja a férfi-felsőbbrendűség mítoszát. A fiatalabb nők egy része azonban elvárja, sőt megköveteli az empátiát a férfitól, nem kívánja a férfi főnöksé- gű házasságokat, nem akar alárendelődni, inkább az egyenlőség, vagy a függetlenség híve. Azok a férfiak, akik belátják, hogy jó az asszonyt társnak tekinteni, presztízsveszteség nélkül kerülhetnek ki a csatából, a mereven atyáskodók vagy birtoklók viszont megdöbbenve észlelhetik, hogy egyszer csak betelik a pohár. A nő önállóságot, erőt szerez, gyakran egy új csoport, klub, tanfolyam, baráti kör tagjaként, s végül esetleg ki is mondja, amit már régen érez: a házasságát a régi módon már nem akarja folytatni. A férjeket a hír villámcsapásszerűen éri, a számukra értehetetlen változásokat az új barátok rovására írják. Pécsett is működik olyan klub, amelynek tagjai részt vettek egy olyan életvezetési, tanácsadó, önismereti tréningen, amit a női szerepekről tartanak országszerte. Van is, ahol ezt az „asszonysors-fordító” tanfolyamot kiáltja ki bűnbaknak egy- egy elhagyott férj. A pécsi klubban olyan előadások hangzanak el, amelyek a nőket érdeklik, lehet lazítani, kulturálódni, érdekességeket hallgatni olyan témákról, amelyeket a férfiak nemes egyszerűséggel „baromságnak” neveznének. Hajduné Gáli Orsolyával, a klub vezetőjével, és Darányiné Szuloki Tündével arról beszélgetünk, hogy normális esetben nem kell versengésnek vagy néma mártíromságnak kísérnie egy kapcsolatot. A 41 éves Tündének 15 éves gyermeke, és saját bevallása szerint is jó férje van, akit többen elirigyelnének tőle. Toleráns társ, aki mellett nem rab az asszony. Úgy látja, a vele egykorú vagy idősebb nők átjutva az élet nagy állomásain, a tinédzserkoron, a társkeresésen, a házasságon, a szülésen és a gyerek útra bocsátásán, végül gyakran depressziósok vagy betegek lesznek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ezért is fontos, hogy találjanak egy helyet, ahol újra felfedezhetik maguknak a világot. Orsi, aki 31 éves, sokáig kozmetikusként dolgozott. Ó is a szerencsés asszonyok közé tartozik, férje abszolút liberális. A 20 és a 60 közti korosztálynak szinte minden problémájával találkozott. Most a felnőttképzésben tanul, mert mint állítja, kell, hogy legyenek, akik foglalkoznak a nőkkel, a női válsághelyzetekkel. Ezek között nemcsak a válás, a társ alkoholizmusa, durvasága, a szociális körülmények dominálnak, hanem egyre inkább a pályaváltoztatás kényszere is. Az is kiderült, hogy a férfiak nagyon rosszul viselik, ha többet keres náluk a párjuk. A nőket legjobban a válás, a gyermekkel való súlyos gond, vagy egy betegség fekteti ki, sok asszony pedig el is hiszi, hogy az élete véglegesen tönkrement, s ezen nem is tud változtatni. Amikor témakörönként haladunk a férfiak és a nők titkait kutatva, Orsi a különbségekről beszél:- Mi nők szeretünk panaszkodni, lelkizni, egymást meghallgatni, jó értelemben véve pletykálni. Jóval érzékenyebbek vagyunk, mint a férfiak, akik, ha problémájuk van, inkább elvonulnak. Sok nő inkább gyűjtögeti a sérelmeket, aztán egyszerre tör ki, a férfi meg nem érti, mi történt, hiszen ő inkább csak a pillanatnyi helyzetre tud reagálni, s fogalma sincs, hogy jönnek oda a régi ügyek. A nagyon női dolgokat egyébként nem jó a férfiakra zúdítani, kell valami, amitől a nő nő marad, amit megőrizhet magának. Tünde szerint, ha egy nő elég sokáig csöndben tud maradni, a férfiből azért kibukkan a panasz, bár az urak szívesen rejtegetik az egészségügyi problémáikat.- Sokszor azt látni, hogy a nők szívósabbak, a férfiak pedig sebezhetőbbek. Nehezebb lett a helyzetük, hiszen ma már szinte nincs férfimunka, gyakorlatilag egy nő is majdnem mindent meg tud csinálni. A munkanélküliség réme is fenyegeti őket, és az is, hogy ha elválnak, a lakás a nőnél marad. A szerepek megváltoztak, pedig a fiúknak ma is kell a férfi példakép, a családnak pedig a biztonság. Bárhogy is forgatjuk, a szex kérdése mindig is központi helyen lesz a két nem között. A nők állítják, hogy a harmonikus szexuális élet alapkérdés, de azért olyan témák is eszükbe jutnak, mint a hűség, az asszonynév, vagy éppenséggel a szexuális zaklatás. Van, aki először magában keresné a hibát, ha a párja félrelép, más meg, bár nem tudna bizalom nélkül élni, inkább úgy gondolja: amiről nem tud, az nem is fáj. A szerepek módosulását a név- használat is tükrözi, sokan már nem akarnak a saját nevüktől megválni, még akkor sem, ha egy „névéi” jelzett viszony társadalmi rangot is biztosíthat. Van, akinek a férje még a mai napig is megköszöni, hogy a feleség felvette a nevét. A kutatók szerint a férfiak ilyen módon valójában „örökbe fogadják” az asszonyt, de sok nőt ez azért nem zavar, mert imádják a párjukat, és hozzá is akarnak tartozni. A durva szexuális zaklatás nem gyakori, de a provokatív, megalázó helyzetekből bőven akad: a kollégák a nő előtt pornófilmről csevegnek, ostoba vicceket mesélnek a női agyról, kétértelmű és lekezelő megjegyzéseket tesznek a nők rovására. A legjobban azonban talán egy egyszerű kis tárgy mutatja meg, ki is viseli a kalapot a házban. Még a legkedvesebb férj is elárulja magát, ha úgy őrzi a televízió távirányítóját, mint az inkák kincsét. Ám a hölgyeken nem lehet kifogni, mert úgy tartják: elég, ha eldugod, a férfi úgysem áll fel érte, hogy megkeresse. Hodnik Ildikó Gy. etedik oldal MMt ■ ’ I - ■ Jegyzet Zsebesek Csak a fővárosban közel hatezer zsebtolvajlási esetet jelentettek be az idén, s ez még kismiska ahhoz képest, mondják a szakemberek, ami majd az ünnepi vásárlási láz közepette történik. Azt tanácsolják, hogy a nők ne hordjanak táskát a vállukon, mert azt úgyis levágják, a férfiak pedig ne tartsanak a pénztárcájukban se bankkártyát se pénzt, mert elsősorban a tárcákat emelik el. A farzsebeket pengével hasítják fel a tolvajok, akik általában hármasával járnak, kettő lökdösődik, míg a harmadik kivarázsolja a stekszet. Egyet tehetünk csak, több helyen helyezzük el pénzünket, igy a lopás után megmarad egy része. Egyéb lehetőségeink alig vannak, hiszen, ha alaposan belegondolunk, felkészületlen amatőrként állunk szemben jól felkészült profi bűnözőkkel. Persze néhány remek trükköt kipróbálhatunk, amelyekkel megtréfálhatjuk zsebtolvaj barátainkat, s emlékezetessé tehetjük próbálkozásaikat. Elhelyezhetünk zsebeinkben jól működő egérfogót, a sajt helyére tűzhetünk akár egy ötezrest is. Pénztárcánkba tehetünk a Gazdálkodj okosan! társasjátékból kivett játékpénzeket, még a tízezrest is megkockáztathatjuk, vigyék nyugodtan. Dolgozhatunk Pálpusztai sajttal is, megfelelően túlérett darabkáit pénznek tűnő papírok közé kenjük, s kaján vi- gyorral várjuk a matató ujja- kat, mégiscsak tettünk valamit az ellen, hogy meglopjanak minket. Ha ennek ellenére elviszik a pénzünket, tegyünk eleget a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság kérésének, s karácsonyra, a szeretet ünnepére küldjünk csomagokat a magányos elítélteknek. Az ajándék egyszerű, tartós élelmiszer, házi sütemény, egyéb édesség, cigaretta, filteres tea, vízben oldódó kávé, bélyeg, boríték, műanyag borotvalehúzó, szappan, alsónemű, imakönyv és könyv lehet. De küldhetünk üres pénztárcát is, tudják meg a bent ülő zsebtolvajok, milyen érzés abba belepislantani. Cseri László Ki kit vizsgál Gyanús volt, nem vitás! Már a múltkor is sandán néztek rám az SZTK-ban. Pedig csak egy kis szívátültetésre ugrottam be. Éreztem én ezt már kisgyermek koromban. Ha orvoshoz mentünk a mamával, akkor előbb-utóbb előkerült a szűri, keserű gyógyszer, sőt egyszer még a gipszes szolgáltatást is igénybe vettem, mintegy hat héten át. De ennek most aztán vége! A legújabb rendelettervezet szerint jövőre nem praktizálhatnak sem elmebeteg, sem alkoholista, sem narkomán orvosok. Nézhetnek új szakma után. Csak félve merem megkérdezni: tessék mondani, lesz, akit ilyen tünetek miatt tanácsolnak el a pályáról? Még jó, hogy ezt csak most tudtam meg. És nekem még jóságos, kedves, doktor nénikről vetített diafilmet a nővérem. Persze, visszaélt a helyzetével, mert akkor még csak ő tudott olvasni. Lehet, hogy horrormesét néztem, diszkrét tálalásban? . Ha jó harminc évvel ezelőtt ezt hallom, nincs az a hatalom, amelyik engem megfegyelmez egy „mezei” védőoltás előtt. De amennyiben hat év orvosi egyetem, néhány szakvizsga és továbbképzés során még nem derült ki egy orvosról, hogy teljes mértékben alkalmatlan a feladat ellátására, akkor reménytelen a helyzet. Mostantól csak ku- ruzslókhoz és javasasszonyokhoz járok, rendelési időn túl. Megrendült a bizalmam, amit nehéz visszabillenteni. Nekem mostantól hiába visel valaki alkalmasságát hirdető kitűzőt. Nem hiszek neki. Őt is egy orvos vizsgálta meg, vagy ki a csoda? És aki kiadta az engedélyét, annak volt jogosultsága a kollégákat minősíteni? Jobb ezt tovább nem boncolgatni (jesszusom, megint elkalandozott a fantáziám)! Mert még a végén beleőrülök, akkor meg visznek a pszichiáterhez, akitől nincs jogom elkérni a papírjait. Ugyanis könnyen rám süti, hogy bolondságokat beszélek. Pucz Péter hetedik oldal I n a p Riport Rendszerváltás. A klasszikus elvű felosztás szerint a bíróság külön hatalmi ág a törvényhozás és a kormányzat mellett. A rendszerváltást megelőző időszak egyik reformtörekvése éppen az volt, hogy a bírói hatalom létét elismertesse, és támogassa a bírák függetlenségének alkotmányos elvét. Portré Németh János színművész is azok közé sorolja magát, akik vevők a színpadi tréfára, amiből a publikum alig vesz észre valamit. Az előadás nem porladhat szét, de olykor, mint a kisdiák a padban, alig bírják visszatartani a röhögést. Portré Egy sikertörténet háttere Korábban főként amerikai filmekből ismertünk hasonló történeteket, ahol a szegény, de tehetséges ember szédületes karriert fut be. Sokkal előrébb tartana, mondja, ha a rendszerváltás előnyeit meglovagolhatta volna, de három évet késett.- Mi kellett mindehhez?- Szerencse.- De a szerencse nem jön magától.- Kellett kitartás is. Amikor elkezdtem, nem is tudtam, hogy létezik könyvkereskedelem. Imádtam olvasni, rendszeres látogatója voltam a könyvesboltoknak. Aztán anyám észrevette a Dunántúli Naplóban, hogy a Kossuth Könyvkiadó terjesztőket keres, kérdezte, érdekel-e. Rendesen kerestem velük az utcán, aztán olyan könyveket hoztam le a nagykereskedésből, amilyeneket itt nem lehetett kapni.- Hogyan lehetett megtanulni a fortélyokat?- Sok mindent ösztönösen csináltam, s csak azután láttam be a kulisszák mögé, miután elértem egy bizonyos nagyságrendet. Nagy előny, s erre nemigen van példa itthon, hogy egyszerre vagyok kiskereskedő, nagykereskedő és könyvkiadó is.- Meddig lehet felfejlődni?- Addig mindenképpen, hogy valamennyi megyeszékhelyen megnyílik egy-egy könyváruházam, a Plazában lévőhöz hasonló jellegű, aztán megfontolandó, hogy érdemes-e a hálózatot továbbfejleszteni. Matyi Dezső 1968-ban született Siklóson. Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Volt tb-ellenőr, államigazgatási gyakornok. A rendszerváltás után utcai könyvárusítással foglalatoskodott. Ma 11 könyvesbolt és egy könyvkiadó tulajdonosa. Elvált, két lánya van, Alexandra és Bianka.- Ahogy nő a cég, gondolom, változik a teendők köre.- Ma már a megfelelő emberek állnak a megfelelő posztokon, s sok mindent levesznek a vállamról. Szükség is van rá, mert amit korábban nem éreztem, ma már igen, hogy jó lenne egy kis szabad idő, olykor otthon is lenni.- Ki örökli majd a könyvbirodalmat? .- Szeretném, ha a lányaim wmmmmmmmm vinnék tovább. Alexandra adta a könyvkiadó nevét, Bianka lesz majd a főnök. Én egy könyves dinasztiát képzelek el, csalódás lenne, ha nem sikerülne.- Az az otthon, amélyről az előbb szó esett, hol található?- Panellakásban élek.- Nem palotában?- Amíg a fejlesztések folynak, nem lenne etikus.- Mi lesz, ha egyik napról a másikra összeomlik az építmény?- Nem fordulhat elő. De ha egy manó mindent elvinne, s a nulláról kellene kezdenem egy másik területen, három év múlva ugyanilyen körülmények között beszélgethetnénk. Cseri László *' k A
