Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-06 / 304. szám

1999. november 6., szombat Háttér - Riport fjENÖSZER VÁLTÁS PÉCSEIT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 45. rész A jelöltek maguktól jöttek Dr. Kádár Géza a Független Kisgazda és Polgári Párt megyei szerve­zetének megalakulása óta tagja a vezetésnek. Három elnök mellett dolgozott alelnökként. Úgy véli, ha valaki egy párt tagja, akkor arra az irányvonalra kell koncentrálnia, amit a szervezet országos vezeté­se, elnöke képvisel. Vagyis mindenkor - akkor is, amikor Torgyán lett az elnök - vállalta a párt demokratikus elveken alapuló vonalát. A do­log pikantériája, hogy épp e hetekben zárt ki az FKgP országos el­nöksége baranyai kisgazdákat - közöttük Kádár Gézát is - a pártból. meddő vitákkal, ami miatt rövi­desen kritikák is érték az elnö­köt. Lehet, ha másképp dön­tünk, Gerendái utódjául mást vá­lasztunk, produktívabb lett volna az akkori megyei vezetés, de nem tudok róla, hogy más alter­natíva szóba jött volna az elnök­Böröcz István 1990-ben, a parlament alakuló ülésén Torkún József mellett kapott helyet fotó: d.n. archív - laufer László- Ha jól tudom, 1992 közepéig volt tagja a párt megyei vezetésé­nek, a harmadik elnök mellett ügyvezetőként. Vagyis volt módja belülről látni a folyamatokat. Az első elnök - Gerendái István - le­váltását mi indokolta?- Gerendái igazi régi kisgazda volt, ezt szeretném kiemelni. Ab­ban az időben azonban - 1989 márciusától - már a várható, majd a közeledő választások mellett még számos szempontra is figyelemmel kellett lennünk a megyei vezetés döntései scfrán. Például arra, hogy az FKgP or­szágos vezetésének és a széle­sebb politikai környezetnek mi­lyen elvárásai, elképzelései vol­tak. Ebben a megközelítésben pedig a radikalizmus nem volt el­fogadható. Megjegyzem, hogy amikor a kisgazdák első nyilvá­nos szereplésüket tartották egy pécsi presszóban, az ott lévő mintegy negyven ember a leendő vezetés tagjai közé se Gerendáit nem emelte, se engem. Ez csak a tényleges vezetőségválasztás ide­jén dőlt el, 1989 őszén.- Ezt már lehet a párton belül, és később valóban be is követke­zett polarizálódás első jeleként értelmezni?- Ez csak később következett be, hiszen van, áld úgy emlék­szik erre, hogy az országos veze­tésben bekövetkezett váltás nem osztotta meg a baranyai kisgaz­dákat. És ebben van is sok igaz­ság. Amikor azonban Torgyán lett az elnök, s olyan döntések születtek, hogy az FKgP kilép a koalícióból, ez súlyossá tette ná­lunk is a helyzetet. Egy dolgot azonban nem volt szabad figyel­men kívül hagynunk, hogy to­vábbra is pártszerűen kell mű­ködnünk. Akinek ez nem tet­szett, kiléphetett, mint ahogy volt erre példa. Vagy kizárták. Visszatérve azonban arra az időre, amikor Gerendáit levál­tottuk a megyei elnöki pozíció­jából, nem csak a politikai kör­nyezet szükséges mértékű figye­lembevételét mulasztotta el, de elképzelései sem voltak reáli­sak. Ebből következően szinte szükségszerűvé vált a leváltása. Röviden fogalmazva az akkori politikai szituációba nem fért bele a magatartása.- Hogyan és milyen módon döntetett el, hogy az elnöktől meg kell válni?- Mint mindenütt, itt is viták révén alakult ki a vélemény a ve­zetőségen belül. Akkoriban azonban az események nagyon gyorsan követték egymást, túl hosszú vitára nem volt mód. A megyei vezetés eléggé egysége­sen döntött úgy, hogy elnökvál­tásra van szükség.- Ez volt az első lépés. De eköz­ben el kellett annak is dőlnie, ki legyen az utódja.- Jószerével csak egy szóba jöhető poten­ciális elnök volt, mégpedig Csirke Ernő. Régi kisgazda, politikai múlt, kapcsolat a hajdani kisgaz­da-vezérekkel. Ő tűnt a legalkal­masabbnak.- Az nem vetődött fel ezeken a vezetőségi vitákon, hogy Csirke esetleg túl idős már a párt megyei vezetéséhez?- Csak később ismertük fel, hogy a döntés nem volt túl ra­cionális. Nála az volt a hiba, hogy miközben ismerte az orszá­gos vezetés fő irányvonalait, egy­re csak a maga által fontosabb­nak tartott mellékvágányokat fa­vorizálta. Ez foglalta le cselekvé­si terét, ebből következően a me­gyei vezetés délutánokat töltött váltáskor. Egészen egyszerűen nagyon kevesen voltunk, kicsi volt a politikai rutinunk.- Volt azonban egy olyan idő­szak is - Szomor Ferenc emléke­zete szerint -, amikor az FKgP megyeg yezetésében lévők közül nem egyet váratlanul ért velük addig nem is sejtetett mellőzésük. Szomor titkára volt a baranyai FKgP-nek, s egyszer csak azt vet­te észre, leváltották. Mégpedig - előadása szerint - ön közölte ve­le, hogy másokat kooptáltak a megyei vezetésbe.- Ez akkoriban történt, ami­kor az egész országos vezetés­ben áldatlan állapotok voltak a jellemzőek. Ekkor választott társelnököket az FKgP - Nagy Ferenc Józsefet, Torgyán Józsefet -, s mindenki számára világossá vált, ki a nyerő. Ez persze legyű­rűzött vidékre is, megosztotta a tagságot, a megyei vezetőséget is. Szomor esetében is rögtön az merült fel, hogy bizonyos meg­nyilvánulásai pártellenesek. Hangsúlyozom azonban, hogy nem a megyei vezetés döntése volt, mi senkit sem zártunk ki, hanem jött az országos elnök­ségtől egy ukáz, hogy bizonyos embereket el kell távolítani. Ezek persze különös lépések voltak. Utóbb magam is kifogá­soltam ezt a módszert országos nagyválasztmányi ülésen, hogy olyan kisgazdákat, akik nem maguktól mentek át más politi­kai tömörülésbe, a pártalkot­mány megkerülésével, szabály­talanul távolítottak el. Szomor Ferenc egyébként rosszul emlé­kezik, mert amikor ez a bizo­nyos kooptálás volt, én nem vet­tem részt a döntéshozatalban, mert nem voltam már a vezető­ség tagja. Tudok azonban olyan kooptálásról, amikor a vezető­ségbe valóban kakukktojások kerültek, azaz olyan emberek, akiket nem ismertünk, nem tud­tunk róluk semmit, de ez már 1992 végén lehetett, amikor új elnök, új alelnökök, titkárok ke­rültek a megyei vezetésbe. - Menjünk vissza az első választá­sokat közvetlenül megelőző hóna­pokra. Hogyan és milyen módon dőlt el, hogy melyik országgyűlé­si választókerületben kit indít je­löltként Baranyában az FKgP?- Mi optimisták, reményke­dők voltunk. Azt azonban tudni kell, hogy ha valaki ilyen „veszé­lyes üzemet” vállal, mint ami­lyen akkor a képviselőjelöltség volt, abban kellett lennie egyéni ambícióknak is. Nyilván mások­ban a karrier lehetősége lebeg. A mi jelöltjeink többségében az munkálkodott, hogy befolyásol­ni tud majd eseményeket. A je­löltállítás esetében pedig szinte egyedül az döntött, hogy kinek- kinek saját kisgazdamúltjából szinte „járt” a felkérés. Nagy Fe­renc Józsefet említem, vagy Böröcz Istvánt. Ebben a körben benne volt Szomor Ferenc is. Ideális és optimális esetben per­sze a megyei vezetés kompeten­ciája a jelöltállítás, de akkori­ban nem így működtek a dol­gok. Akit ismertünk, akiben megbíztunk, jelölt lehetett. Alig fél év telt el a választásokra való felkészülésig azóta, hogy a párt megyei szervezete megalakult! Egyébként Szomor is bízott ab­ban, hogy bekerül a parlament­be, már meg is rendelte a szabó­nál díszmagyar ruháját.- Es a kampány minősége mi­től függött? Például volt-e erre elég pénze a megyei szervezet­nek?- A kampány a szervezettségi szintünknek felelt meg. Csak arra törekedett, amit el lehetett érni. Pénzügyi lehetőségeink rendkívül gyengék voltak. Azt nem tudom, mennyit kaptunk érre a célra, azt igen, hogy ak­kor Hangya Antal volt a párt- igazgató, aki miután elnök lett - Csirke Ernőt követte a poszton -, igazgatói posztjával együtt át­adta a pénzügyek kezelését. Meglehet, az összeg racionális kezelése sem volt biztosított. Mészáros Attila Jegyzet Marha Hét év börtönre ítéltek egy kenyai asszonyt, mert eladta férje tehe­nét, hogy ki tudja fizetni a család adósságát. A 30 éves nőt, aki ellen a férje tett feljelentést, a marha­tolvajokra vonatkozó törvény alapján ítélte el a bíróság. Megmondom őszintén, nem nagyon konyítok a kenyai joghoz, azt sem tudom, hogy Kenyában egyáltalán jár-e ügy­véd a marhatolvajlással gyanú­sítottaknak. Azt viszont tu­dom, hogy a szerencsétlen as­szony jobban járt volna, ha a jószág helyett a férjét adja el. Látszólag több esze volt ennél annak a magyar férfinak, akit most felesége meggyilkolásá­val gyanúsítanak. A vád sze­rint a félj egy dubrovniki nya­ralás során a szikláról a mély­be taszajtotta nejét, majd a horvát hatóságoknak azzal állt elő, hogy miután két deci bort megittak, tengerparti sétára in­dultak. Fényképet szeretett volna készíteni feleségéről, aki a jobb beállítás mián egész a szikla pereméig hátrált, és a mélybe zuhant. A horvátok hittek neki. Nem úgy az asszony szülei, akik tud­ták, hogy lányuk házas­sága megromlott, és akiknek föltűnt, hogy a férj nem csak a lakást örökölte, de négy életbiz­tosítás ötmillió forintját is. A magyar rendőrök ezért újra ki­hallgatták a férjet, aki immár nem két deci borról, hanem pezsgőről beszélt, és az is ki­derült, hogy barátainak azzal hencegett, a tragédia szexuális aktus közben történt. A hely­színi szemle során a rendőrök a peremen szúrós bozótot ta­láltak, és arra a következtetés­re jutottak, hogy a nő csak úgy eshetett a mélybe, hogy férje lelökte. Namármost. A fenti törté­neteknek több tanulsága is van. Először is. A fejőstehe­net sem eladni, sem szikláról lelökni nem kifizetődő. Má­sodszor. Ha meg akarsz sza­badulni a feleségedtől, Kenyá­ba menj nyaralni, ne Horvát­országba. Harmadszor. Ha marha vagy, Kenyában elad­nak, itthon elítélnek. Lendvai Dávid Ez a tiétek Azért érdekes, hogy állí­tólag nyakig ülvén a pi­acgazdaságban, a vevő, a kuncsaft még mindig megkülönböztetett go­rombaságban részesül­het. És nem olyan helye­ken, ahová úgyis be kell men­ni, és monopolhelyzetben lé­vő „szolgáltató” várakoztat, utasítgat, sőt, ha kedve úgy szottyan, a mai napig is lego- rombít, hanem azokban a mű­intézményekben is megesik ilyesmi, ahová a vendég betér­te ünnep kellene, hogy legyen. Aki olvasta Malamud A se­géd című kis remekét, tudhat­ja, hogy milyen kutya nehéz egy boltot üzemeltetni, úgy hajbókolni, tennie-vennie ma­gát a tulajnak, hogy az bárki fiának/lányának csábító le­gyen. A szocializmus dicső évei során a mosolygós eladó kuriózumnak számított, elvég­re azt, hogy Nincs vagy Elfo­gyott, majdnem mindegy, hogy milyen képpel mondták. Azt vélhetnénk, hogy ez me­rőben megváltozott, egyrészt mert van, másrészt mert ezt a van-1 el is kell adni. Sokat ja­vult a helyzet, de bizony be­lőtt sérójú, rágózó eladó bő­ven akad még, aki mint­ha csak két diszkóláto­gatás között pottyant volna ide. Minimum, hogy tetegez, és ha ez nem talál viszonzásra, természetesen én vagyok a bunkó. Még ez is hagyján lenne, csak ne kéne arcukon a végtelen unalmat és a heveny utálatot szemlélni, amivel „munkájukat” végzik. Rend­ben, én se lennék szívesen el­adó, se szerelvény-, se menp divatboltban, de még táh könyvkereskedésben se. Dehát nem is vagyok. A másik rejtély a pincéreké. Nem tudom, hogy a börtön- konyháról szerződtek-e át, de olyan szemrehányóan néz né­melyik, hogy az ember fülét- farkát behúzva ül a helyén. Á múltkor a szomszéd asztalról elvettem egy tányér pogácsát. Hú, mi volt ott! Egyrészt visz- szatette valami morgás kísére­tében, hogy nem csak az asz­tal, hanem ez is foglalt, majd kétszer is belerúgott a székem­be. Még szerencse, hogy Kérd néha énekel nekik a rádióból: „Pincérok nem sírjatok, ez á tiétek...” Méhes Károly hetedik oldal hétfőn Rt port Az egyetemi integrációval fog­lalkozó sorozatunk következő részében többek között az , egyetemi integráció zsákutcái­ról, elvetélt kudarcos kísérle­teiről ír dr. Barakonyí Károly, a JPTE egykori rektora. Portré _ ______ Dr. B enke József igazi szakte­rülete az arab világ, amelyről olyan könyvet írt, hogy még Kuvaitban és Libanonban is ki­adták angol, illetve arab nyel­ven. Mindig történésznek ké­szült, bár egy csodaszép lány azt mondta neki, hogy akkor számíthat valamire, ha orvos lesz. Portré A Pepita Oroszlántól Párizsig Előnynek érzi, hogy eddigi élete során sokféle területen tevékenyke­dett. Ezért nem jön zavarba, ha mint rádióriporter, a legváratlanabb feladatok elé kerül. De a legfontosabb számára ma is a zene és a nyi­tottság. Sem a szellemi, sem a fizikai bezártságot nem tartja elfogad­hatónak.- Mi az oka a kacskaringós pá­lyádnak?- A hatvanas években nem mindig az lett az emberből, ami akart lenni. Én nyolc évig tanul­tam zongorázni, aztán gitároz­tam, tizenhat évesen már saját zenekarom volt, s kezdtem ki­alakítani egy nagyon komoly ze­nei gyűjteményt. S amikor ’69 tájékán beindult a jó értelemben vett diszkó, műsorvezető lettem a Pannónia Bárban, majd a Pe­pita Oroszlánban.- Mennyi ideig zenéltél aktí­van?- 15 év biztosan összejön. 1973 után min- mmmmmmmm dent abbahagy­tam, ugyanis a diszkó elüzle- tiesedett, kom- mersszé vált. De tudtam, hogy a popkultúrával senki sem foglalkozik, senki sem ismeri a gyökereit, irányza­tait, s úgy gondoltam, hogy elő­adássorozatot kellene indítani, így aztán a TIT keretén belül jártam az országot egy har­minc-negyven részes előadás-so­rozattal. Az én generációmnak ez volt az egyetlen lehetősége, valamiféle szabadságot vagy an­nak látszatát nyújtotta.- Onnan egyenes volt az út? Koszits Attila 1948-ban született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd autógépész szakon végzett a győri főiskolán. Dolgozott a Volánnál, öt évig vezetett egy munkalélektani állomást. Jelenleg a Pécsi Rádió zenei szerkesztője. Nős, egy 23 éves lánya van.- Lassan bekerültem a szak­mába, írogatni kezdtem szakla­poknak, majd amikor a rádiók merev struktúrája feloldódott, elkezdtem rádiózni, pontosan 10 évvel ezelőtt. Hívtak, hiszen jelentős archívumom volt már akkoriban is. Ma már egyébként csak az értékesebb anyagokat gyűjtöm.- Miért maradtál vidéken?- Hivtak Budapestre több­ször is. de vonzó­dom Pécshez. Itt játszottam kü­lönböző együtte­sekben, itt ren­deztünk olyan sa­játos ízű esteket “* Czakó Zsolttal és Tresz Zsuzsával hármasban, mint például az Egoratórium. Ugyanakkor ez a város mégsem tud bezárni, innen is napra ké­szen lehet követni a világban történő eseményeket, s nincs olyan külföldi sztár, akivel ne tudnék találkozni, ha kell. S így is lehetőségem adódott arra, hogy a BBC-nél tanuljak Lon­donban, vagy hogy rendszere­sen tudósítsak Párizsból, a zené ünnepéről. Cseri László

Next

/
Thumbnails
Contents