Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-24 / 322. szám

1999. november 24., szerda Háttér - Riport Az önkormányzatok szűkös esztendeje A helyi önkormányzatok gaz­dálkodását meghatározó költ­ségvetési tervezet ettől eltekint­ve néhány pozitívummal is szol­gál. Helyes például az a törek­vés, amely a gyengébb gazdasá­gi háttérrel rendelkező kisvárosi és falusi önkormányzatok jöve­delempozíciójának javítását szolgálja. Kedvező változást eredményezhet a nem kötelező térségi feladatot ellátó önkor­mányzatok számára, hogy a sza­bályozás elismeri a többletfi­nanszírozási igények egy részét. Időszerű és szükséges a címzett és céltámogatási rendszert érin­tő javaslat, amely az EU-támo- gatásokkal történő összehango­lást teremti meg. A törvényjavaslat elfogadása azonban nem csekély számú ne­gatív következménnyel járhat. A központi költségvetési szervek kiadásai jövőre közel 19%-kal, ezen belül a dologi kiadások csaknem 23%-kal növekedhet­nek. Az önkormányzatok eseté­ben a kilátások már másképp festenek: az összes bevétel 7%- kal növekedhet, míg a dologi ki­adások változatlanok marad­nak. Az önkormányzatok hát­térbe szorítása, a központi és a helyi közigazgatás szembeállítá­sa tehát jövőre is folytatódik. Fi­gyelemre méltó e tekintetben a Számvevőszék azon számítása, amely szerint a központi költ­ségvetési szerve'k támogatásá­nak reálértéke 2000-ben 1994- hez képes 22%-kal növekszik, míg az önkormányzatok költ­ségvetésből juttatott forrásainak reálértéke az 1999. évinek mindössze a háromnegyede lesz. A helyi közigazgatás ekko­ra mértékű visszaszorítása egy olyan periódusban megy végbe, amikor a kormány prognózisa szerint 1999-ben 4% körüli, 2000-ben pedig 4-5% közötti lesz a gazdasági növekedés. Úgy tűnik, hogy a kormány tudatosan csorbítja a helyi ön- kormányzatok pozícióját, gaz­dasági önállóságát, és korlátoz­za működési feltételeiket. Az önkormányzatok folyamatosan bővülő feladataikhoz nem kap­ják meg az önkormányzati tör­vény szerint őket megillető többletforrásokat, hanem példá­ul az önkormányzati rendszeren belül forráscserét végrehajtva te­remtik meg a feladatellátáshoz a fedezetet. Ezzel a módszerrel kereste és találta meg a kormány a közoktatási törvény módosítása miatt szük­séges mintegy 32 milli­árd forintot úgy, hogy ezen a címen csökken­tette a személyi jövede­lemadó helyben mara­dó összegét, és osztot­ta újra, feladatarányo­san az önkormányza­tok között. Megjegy­zem, hogy az önkor­mányzati szövetségek számításai szerint a közoktatási feladatok támogatásának aránya 90% helyett még így is csak 76%-os lesz. Pokorni Zol­tán választási ígéreteit tehát az önkormányzatokkal fizettetik meg. A törvényjavaslatból kivilág­lik a kormánynak az a törekvé­se, hogy korlátozza az önkor­mányzatok önállóságát, gazdál­kodásuk autonómiáját. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részét az 1999- es 15%-ról 2000-ben 5%-ra java­solja csökkenteni. Az elvont összeget, döntően a közoktatási feladatokkal arányosan, norma­tív módon tervezi elosztani az önkormányzatok között. A sze­mélyi jövedelemadó helyben maradó részének 5%-ra mérsék­lésével ez a bevételi forrás már jelképessé válik. A nevével el­lentétben ez már nem átenge­dett önkormányzati bevétel töb­bé, hanem egy állami támoga­tás, amelynek semmi köze a ke­letkezési helyéhez és ahhoz, hogy az adott évben mennyi szja-bevétel képződött. így meg­szűnik a személyi jövedelem- adónak a jövedelemszabályo­zásban meghatározott azon sze­repe, hogy a gazdálkodási önál­lóság egyik alapvető biztosítéka legyen. Mindez azt is jelenti, hogy a kétharmados önkor­mányzati törvényt valójában egy feles költségvetési törvény írja felül. Az elvonás a legna­gyobb problémát az új beruhá­zások megkezdésével, valamint a hazai és az EU-s fejlesztési tá­mogatások elnyerésével okoz­hatja. A törvényjavaslat arról is szól, hogy az önkormányzatok több mint 8%-os átlagkereset­növekedéssel számolhatnak. A költségvetés azonban ehhez csak 5%-os támogatásnöveléssel járul hozzá. A további 3%-ot az önkormányzatoknak létszámle­építéssel kell előteremteniük. Ez a terv teljesíthetetlen. Az ön- kormányzatok nagy része már megtette, igen nagy konfliktu­sok árán, mindazon intézkedé­seket, amelyekkel létszám-meg­takarítást lehet elérni. Kifogy­tak az önkormányzati tartalé­kok. Több kötelező feladat ese­tében pedig nem elég, hogy ki­zárják a létszámleépítés lehető­ségét, a szaktörvény alapján még újabb munkaerő felvételére is kötelezik az önkormányza­tok. Elfogadhatatlan az a javaslat, amely szerint az önkormányza­tok a dologi kiadásaik növeke­déséhez egy fillér támogatást sem kaptak. A feladatbővülések és a velük ellentétes drasztikus forrásszűkítő intézkedések az önkormányzatokat a működő- képességük megőrzése érdeké­ben hitelfelvételre - s ha még van vagyonuk, akkor annak el­idegenítésére - fogják kénysze­ríteni. S ezek után a kormány azt javasolja, hogy 2000-ben még kevesebb önkormányzat jusson a működési forráshiány kezelésére szolgáló támogatás­hoz. Tartogat az önhibájukon kí­vül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatási rendszerére vonatkozó javaslat egy meglepetést is: 2000-ben a belügyminiszter minden jogsza­bályi feltétel nélkül 500 millió forintot oszthat el az önkor­mányzatok között a működés- képtelen önkormányzatok egyéb támogatása címén. Ez a javaslat kizárja az önkormány­zatok esélyegyenlőségét, a dön­tések objektivitását és kiszámít­hatóságát. Nagy esély van arra, hogy ez az 500 millió forint is hasonló módon kerül szétosz­tásra a kormánybarát polgár­mesterek és önkormányzatok között, mint ahogy az a címzett támogatások esetében tapasz­talható volt. Nem hagyható figyelmen kí­vül az a törekvés sem, amellyel a kormány az Országgyűléstől hatáskört szándékozik elvonni. Jelenleg a céltámogatások fel­tételeit törvény határozza meg. A feltételek közé sorolandó az igények kielégítésének sorrend­je is. A javaslat a sorrend megál­lapítását a szennyvíz-elvezetés és -tisztítás jogcímmel kormány- rendeletbe utalná. Ez az elkép­zelés is az önkormányzati rend­szernek a hatalmi struktúrában meghatározott helyét, szerepét csorbítja, a kormány települé­sek közti különbségtételi lehető­ségeit javítja. A kormánypárti polgármesterek települései elő­re kerülhetnek a listán. Az önkormányzatok gazdál­kodására vonatkozó költségve­tési fejezet ugyanakkor nagy va­lószínűséggel nem állná ki az al­kotmányosság próbáját sem. Az önkormányzati alkotmányos alapjogok közé tartozik ugyanis az is, hogy az önkormányzat a törvényben meghatározott fel­adatainak ellátásához e felada­tokkal arányban álló állami tá­mogatásban részesül. Vala­mennyi önkormányzatot tehát ugyanolyan mértékű normatíva illet meg, ha vállalja az adott fel­adatot. A költségvetés ebből az egységes elv szerint szétosztott támogatásból vonna el abban az esetben, amennyiben a képző­dés helyén maradó szja és az iparűzési adóerőképesség együt­tesen számított egy főre jutó összege a meghatározottnál ma­gasabb (tehát a helyi bevétele­ket „csapolnák meg”). A kor­mányzati oldalról hangoztatott „gazdagoktól a szegényekhez” elv (helyesebben: „kevésbé sze­gényektől a szegényebbekhez”) alkalmazásával a feladatok to­vábbra is megmaradnak, az eh­hez szükséges pénzt azonban a kormány drasztikusan elvonja, amivel a vegetálás szintjére zül- lesztheti az eddig is térségi fel­adatokat ellátó városokat, és azon falvakat, amelyek iparűzé­si adóbevétellel rendelkeznek. Összességében megállapítha­tó, hogy a törvényjavaslat elfo­gadása esetén, 2000-ben az ön- kormányzati rendszer és a helyi közigazgatás alulértékelése to­vább folytatódik, a jövő évben is a jövedelemelosztás vesztese lesz ez a szféra. Régóta hangoz­tatom, hogy új önkormányzati finanszírozási rendszerre van szükség, amely végre hosszú tá­vú megoldást kínálva, megnyug­tatóan rendezi a helyi önkor­mányzatok gazdálkodását. Dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke A helyi önkormányzatok általános helyzete, gazdaságban betöltött szerepe, és ezeken keresztül a polgárok életkörülményei 2000-ben nem az új évezred optimista prognózisai szerint alakulnak. Az önkor­mányzati szisztéma visszafelé lépdel a tanácsrendszer irányába, amelyben az állam először központilag meghatározta, hogy mit tehet a tanács, majd biztosította az ehhez szükséges forrásokat. A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat áttanul­mányozása után könnyen megjósolható, hogy a helyi működési, fej­lesztési feltételek is romlani fognak. hetedik oldal Jegyzet Bénultság A rendelkezésre álló esz­közök ismeretében a sze­génységre, az éhezésre és a különféle betegségekre nem lehet úgy tekinteni, mint holmi természetes, mmm , elkerülhetetlen dolgokra. Ma már semmivel sem lehet igazolni azt, hogy a világban to­vábbra is van szegénység és éhezés. Sokan azt vallják, hogy semmit, avagy csak nagyon ke­veset lehet tenni e jelenségek el­len. Ezen szemlélet mögött egy­fajta erkölcsi bénultság rejlik, pedig tettekre van szükség - mondta II. János Pál pápa. A szentatya gondolatai jut­nak eszembe, bár furcsának tűnhető összefüggésben. De talán én sem leszek vele szo­ciálisan demagóg. Az elmúlt hónapokban sűrűn lopták a minisztériumok vezetőinek személyes használatra szolgá­ló gépkocsijait. Tehát nem olyan funkciójú járművekről van szó, amelyekkel repre­zentálnak, hanem olyanok­ról, amelyekkel hazajárnak, vagy rokonlátogatóba. Leg­alábbis a lopások helyszínei szerint. Ezen járművek ára 6-11 millió forint kö­zött mozog. Ugyanakkor nemrégi­ben arról olvastam, hogy J egy egészségügyi szűrő­busz azért nem működik, mert hiányzik a program­hoz kétmillió forint. Egy tumo­ros kisgyermek speciális gyógy­kezeléséhez is még kétmillió fo­rintot kellene összegyűjteni - hogy szomorúbb kifejezést ne írjak -, mert a költséget az egészségbiztosítás nem állhat­ja, a szülők jövedelméből pedig nem lehet kifacsarni. Úgy saccolom, mi, adófize­tők, választási ciklusonként leg­alább száz új gépkocsit veszünk nagyembereink, illetve a köze­pesen nagyok feneke alá. Vagy­is sokmilliót lehetne megtakarí­tani más célokra a kicsit szeré­nyebbre fogott igényekkel. A 4-5 milliós kocsik már eléggé tisztességes és biztonságos jár­gányok. Legalábbis ahhoz ké­pest, hogy másutt gyermekek életének megmentésére, egész­ségügyi szűrőállomások mű­ködtetésére nem telik. Ugyan­ebben az országban. Dunai Imre Tolerancia Bármennyire is igyek­szünk a Nagy Európába, az oly sokat emlegetett toleranciával komoly ba­jaink vannak. Nem ál­lamközi méretekben, vagy ha mégis, akkor az félreértés, mint az, amikor egy újságíró azzal viccelődött, hogy hazánk máskor jó humo­rú miniszterelnöke hadat üzen Kanadának, amiért a ju­harleveles légi járműre csak a kísérete nélkül, egyszerű utas­ként jutott fel. Nem, mi nem üzenünk ha­dat, és talán egyelőre itthon sem pofozzák fel a képviselők egymást. Úgy tűnik, mintha a külön­böző szinteken ülő vezetők között sokan azt hinnék, a to­lerancia az Emerenciához ha­sonló női név, így hát miért volna furcsa, hogy kicsiben ugyanaz a türelmetlenség, a másik érdekeire, véleményére, egyáltalán személyiségére ma­gasról ejtő szemlélet uralko­dik. Mert mit taníthat vajon a toleranciáról az a sűrűn kör­beépített iskola, ahol nyilván siketek és nagyothallók szá­mára állíthatták be a csengőt, hogy ne legyen élő ember, aki nem hallja több száz méteres körzetben. Ugyanitt az intézmény azt is megengedi, hogy hét közben, nyári szü­netben, hétvégén reggel­től késő estig tartson az üvöltözés a sportpályáin, a legmocskosabb szövegeket is beleértve. Mit közvetíthet va­jon a türelemről az a „kultúrhely”, amely éjszakába nyúlóan, üvöltő hangerővel szervezi a bulijait, vagy az a diszkó, amelynek hangerejét még a mellette elhaladó vona­tok sem csökkentik? Azt mondják, a szomszédságtól több toleranciát várnak el, ami az ő olvasatukban azt je­lenti, hogy nekik még véletle­nül sem kell önkorlátozást tenniük, ám az idegbajba ker­getett lakók akkor megértők, ha tarkóra tett kézzel eltűrik az egészet, különben, ha szól­ni mernek, intoleráns állatok. Mindezek mellett már meg sem döbbenek, amikor hal­lom, hogy a pécsi belváros szívében a Cion bölcseit árul­ják, amiről még a cár is beval­lotta, hogy ócska hazugság. Ám a cár halott. Csak az os­tobaság él. Hodnik Ildikó Thetedik oldal holnap Riport A legagresszívebb pollent termelő gyomnövény. Kivá­ló termőtalaja a privatizáció. Visszaszorításához 2 milliárd kellene. Egyelőre nincs. A pol­lenallergiások száma mintegy 2 millió. Baranya és Pécs az egyik legfertőzöttebb terület. Mégis, a parlagfűgond egyelő­re parlagon van. Portré Sey Gábor anyai ágon Hamerli-leszármazott. A pécsi címerek kutatója, családtörté­nész, tanári kézikönyvet írt műszaki- témában, foglalkozik ipartörténettel. És nem mellé­kesen két dános karatemester. Portré Véletlen, szerencse, sugallat A profi reklám helyett a szájról szájra terjedő propagandát hatáso­sabbnak tartja. Azt mondja, az így elért jó hírnév még mindig nem a csúcs. A szakmai kiteljesedés, ba a vendég személyes barátja lesz a vendéglősnek. És persze fordítva is. Folyamatosan tanul. Harkány­ban a Szigeti Halászcsárdája és Szilencium-panziója is szezoná­lisan üzemel. A téli hónapokat a tankönyvek mellett tölti. Most a vendéglátó-ipari menedzser dip­loma megszerzése a cél.- Nem lehet leállni? Hiszen 26 évesen már üzletvezető volt.- Véletlenül és szerencse ré­vén vettem át a máriagyűdi bo­rozót. Szép, fiatal és nagyon jó csapattal dolgozhattam. Ami pedig a tanulást illeti, senki sem ösztönöz rá, a magam ura vagyok, magamnak tartozom ezzel. Amúgy olyan, hogy túl­képzett vendéglős, nincs.- Ahol megfor­dult, jó hírnevet szerzett: a harká­nyi strandon, a gyűdi borozóban, a harkányi Bá­nyászban, most a Halászcsárdában.- Elcsépeltnek tűnhet, de igaz: csak a valóban magas színvonal, a kifogástalan minő­ség hoz sikert. A Bányász azért nem volt visszaesés a valóban Európa-hírű gyűdi borozóval szemben, mert ezeket a köve­telményeket támasztotta velem szemben. És ezeknek én meg is akartam felelni.- Ott szerződésben volt, most azonban már vendéglő-tulajdonos. Ivanics György 1945-ben született Kémesen. Több baranyai és so­mogyi általános iskolában tanult, érettségit a kaposvári Táncsics gimnáziumban szerzett. A harkányi Szigeti Halászcsárda tulajdo­nosa. Nős. Felesége, három gyermeke szintén a szakmában dolgo­zik, vagy azért tanul. Siklóson élnek.- A szigeti csárda annyira le­robbant épület volt - véletlenül került a kezembe az értesítés tervezett privatizálásáról -, hogy senkit sem érdekelt. „Su­gallatom támadt”, bérbe vet­tem, egy évig ki se nyitottam, csak fizettem a díjat. így kap­tam meg alapáron. Akkor - hét éve - éreztem, hogy jól döntöt­tem. Ma már egyre izgalma­sabb a kérdés, mennyire hosz- szú távú a stabi­litás?- Nagyon erős a konkurencia- harc?- Az, kemény eszközökkel. A ...............“mm vendéglátás am úgy is szisztematikusan őrli fel az embert. Lehetne öröm­forrás, de a vele járó egyéb kö­töttségek ezt megölhetik.- Borozó, Bányász, Halász- csárda. Mind nagy üzlet.- A véletlen, az a bizonyos sugallat, de a szerencsém is te­reltek. A szakmai ideálom azonban a Krúdy-féle kisven­déglő. Gazdag étlap, békés hangulat, bensőséges kapcsolat a vendégekkel. Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents