Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-23 / 321. szám
1999. november 23., kedd Háttér - Riport flENOSZERVÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 50. rész Nem a Lenin-szobor dőlt rá az SZDSZ-re Az 1990-es választás a szabad demokraták hatalmas sikerét hozta: épphogy csak nem győztek, és a legerősebb ellenzéki párt lettek az országgyűlésben. Az előjelek és az előzetes várakozások alapján azonban az SZDSZ kudarcként élte meg a választási eredményt. A megalapozottnak látszó győzelem az utolsó pillanatban kisiklott. ban - oktatási és kulturális témák szerepeltek terítéken és döntő fölénybe került. Ezt látta a szabaddemokrata vezetők közül valaki hadd ne mondjam, Ráday Mihály a POTE-n, az SZDSZ nagygyűlésén fotó: laufer l. Az SZDSZ nem árulhatott zsákbamacskát a választási kampány során, hiszen akkor már utcán volt a nevezetes Kék Könyv, a szabad demokrata pártprogram. Abból az alkotmányos, demokratikus államberen- dezkedési rész teljes egészében megvalósult később. Az SZDSZ azt mondta önmagáról hogy progresszív párt, a haladás ügyét, az európai értékeket képviseli.- Ezek voltak a hangsúlyok a kampányban is, de elég sok szó esett akkor már a gazdaságról is. Ezek középpontjában a privatizáció állt, amely akkor éppenséggel nem volt óvatos program. Az átlagpolgár 1990 elején még nagyon visszafogott volt ebben a kérdésben. Az előző 20-30 évben nem találkozott komoly súlyú magántulajdonnal. Az előprivatizációban volt egy csomó furcsaság, és nagyon sokan nehezen tudták elképzelni, hogy óriási vagyonok legyenek egy kézben. A mi programunk pedig éppen ezt szorgalmazta. Arra igyekeztünk rámutatni, hogy a magántulajdon az igazán jól működő tulajdon, a fejlődés motorja - meséli Papp Béla, az akkori egyik kampányszervező.- Milyen plakátjai voltak az SZDSZ-nek?- A fő plakátunknak ez volt a jelmondata: Tiszta múlttal a tiszta jövőbe. A képen egy ablakból nyílt perspektíva a világra. Volt egy színes biankó plakát, amelyre a képviselőjelölt képét be lehetett illeszteni. Szervezettségünknek köszönhetően a kampány során az SZDSZ propagandája volt a leglátványosabb a városban. A legprofibb szórólapok is a mieink voltak 1990 tavaszán. Az SZDSZ számára reményt növelőén érdekes volt a helyzet a március 25-i első választási forduló után: mert a szigetvári körzetben Molvai László első helyen várta a második fordulót, ahogy Pécsett Bretter Zoltán és Getto József is.- A vége ismert. Bretter Zoltán győzött a pécsi 3. választó- kerületben. Getto József nem tudott első maradni a 2. választókerületben, de országos listán bejutott a parlamentbe, ahogy Derdák Tibor is. A mohácsi kerületben Werner József visszalépett Wekler Ferenc javára, mert harmadik volt az első kör után, viszont országos listán bejutott képviselőnek. Wekler Ferenc a második fordulóban tehát már az SZDSZ színeit is viselte, és győzött. Később egyértelműen az SZDSZ frakciójában vállalt szerepet. A komlói körzetben nem volt sikerélményünk, és Heindl Péter is veszített a siklósi körzetben, bár csekély különbséggel. Varga Levente pedig a pécsi 1. választókerületben kevesebb mint három százalékkal maradt alul Andrásfalvy Bertalannal szemben, aki akkor már élő legenda volt Baranyában, a színre lépésre készülő új politikai rezsim egyik üstökösének számított. Az SZDSZ a megyei listán 21,7 százalékot ért el. A megyei listáról akkor az első helyen Ráday Mihály, az Unokáink sem fogják látni című népszerű városvédő tévéműsor vezetője jutott be a parlamentbe.- O hogyan került a baranyai SZDSZ-listára ?- Az SZDSZ vezetése azon kívánságát fejezte ki, hogy a megyei listák élére országosan ismert személyek kerüljenek. Ez - nem kis vita árán - Baranyában is teljesült. Nem volt jó az elképzelés, mert utólag kiderült, hogy az egyetlen megyei listás hely budapestié lett, aki aztán képviselői minőségben nem exponálta magát Baranya érdekeiért.- Hogyan került az SZDSZ közelébe, látókörébe Wekler Ferenc?- Tévészereplés nyomán fedezte fel az SZDSZ ügyvivői testületé. Hódosán Rózával kapaszkodott össze egy tévévitáhogy ki -, aki épp nálunk vendégeskedve nézte a tévét. Feri nagyon jól kommunikál, a képernyőn nagyon meggyőző tud lenni, minden pártnak szüksége van ilyen emberekre. Számára pedig könnyen belátható volt, hogy a Faluszövetség egyedüli parlamenti képviselőjeként nem politizálhat országos szinten érdemlegesen. Tehát volt egy felkérés részünkről, és egy elfogadás tőle.- Milyen volt Pécsett és Baranyában a rendszerváltás első választási kampánya?- Nemigen volt komoly ütközésünk senkivel. Akkor majdnem mindenki olyan pozitív módon közelítette meg a választást, hogy a kampány során a rendezvények számába, a hatásos látványba, a mozgósitásba próbálta bedobni az erejét, s nem pedig más pártok fúrásába. Egészen a legutolsó időkig így volt ez, akkor viszont Uránvárosban igen keményen gyalázkodó röpiratok jelentek meg ellenünk. „Kinek áll érdekében” alapon ezeket szerintünk csak az MDF-fel szimpatizálók terjeszthették. Ám ez nem bizonyítható. A rádió Vasárnapi Újság című műsorában Csurka István is megeresztett egy-egy olyan kitételt, amelyek nem voltak kezelhetők a politikai vita szintjén. Magyarán: zsidózás folyt, meg olyan ijesztgetés, hogy az SZDSZ a hárommillió kukázó országát akarja létrehozni. Pécsett és Baranyában ez nem sokat ártott, hiszen a megyei listák sorában az SZDSZ végzett az élen. Országosan azonban azt a kis különbséget, amivel az MDF megnyerte a választást, alighanem ezek a mocskolódások idézték elő.- Elégedettek voltak az eredménnyel Baranyában?- A képviselők számával igen. Reméltük, hogy a parlamentben és a frakcióban valamivel nagyobb súlyt kapnak, de csak Wekler Ferenc vívta ki ezt magának: az önkormányzati bizottság elnöke lett. Azt tekintve, hogy az SZDSZ vadonatúj és ismeretlen volt a történelmi pártokhoz képest, ráadásul olyan politikai erő, amely nem a köny- nyebben érthető és helyből népszerűbbnek nép-nemzeti vonalat viszi, az 1990-es választási eredményünk hatalmas siker volt. Ám ennek kimondásához kellett néhány évnyi távlat. Akkor, 1990 tavaszán az SZDSZ- ben mindenki óriási vereségként élte meg a választási eredményt. Hiszen a januári fejlemények után úgy látszott, hogy ezt a választást csak az SZDSZ nyerheti meg.- Volt valami különösen emlékezetes momentum a kampány során?- Egy furcsa eset volt: a Lenin-szobor ügy. A tanácsi vezetés úgy döntött, hogy a március 25-i választás előtt eltávolitják a Lenin-szobrot. Erre az akcióra a választás előtti pénteken került volna sor. A tanács odarendelt egy nagy darut. Elkezdték volna leszedni a szobrot a talapzatáról, a mi képviselőjelöltünk azonban félreértette a szituációt, és a művészet szabadsága kérdéseként fogta fel a szobor eltávolítását. Néhány hallgatóval odament, és megakadályozta az akciót. Persze nem vélekedett másként Leninről mint a szabad demokraták zöme, de úgy gondolta, hogy más környezetbe kellene tenni a szobrot, ahol más jelentéstartalmat kapna. Csakhogy Pécsett nem szobordöntögetés volt, hanem tanácsi döntéssel szabályozott szoborlevétel. A szereposztás így pont forditott lett, mint sok más városban. A rendőrök a tanácsi határozat végrehajtásának biztosítására voltak ott, az ellenzéki párt egyetemi oktató képviselőjelöltje pedig ennek megakadályozására vitte tüntetni a diákjait. Amikor ezt láttam, úgy éreztem, rögtön infarktust kapok, annyira félreérthető volt a helyzet. Csak ajkért nem lett politikai visszhangja, mert másnap már kampánycsend volt. Dunai Imre —Jegyzet— Hamis gyémántok A Fokvárosban egy bűnbanda hamis gyémántokkal kereskedik. A Dél Csillaga helyett jószerivel üveghutákból előkerült álgyémántokat árulnak a pénzüket befektetni vágyó új- és régi gazdagoknak. A dologról egy valaha magyar, most éppen Dél-Afri- kában élő polgár számolt be egy hazai lapban (az olvasói oldalon megjelentetett levelében), s egyben óva inti a gyanútlan, gyémántportyára induló honpolgárainkat, nehogy bedőljenek a fokvárosi gagyi- zók ocsmány trükkjének. A hamisítványokat különben egy izraeliekből és magyarokból álló banda (naná, hogy mi is ott vagyunk!) dobta a piacra, s ezért azt tanácsolja a levélíró, hogy mostanában menjünk inkább Belgiumba, Londonba vagy éppen New Yorkba, ha gyémántba akarjuk a fölös pénzünket fektetni. Elgondolkoztató a dolog, főleg, hogy már a gyémántokban sem igen bízhat az ember. Nem elég a sokféle egyéb hamisítvány és átverés, a lépcsőház melletti valutaváltás utólagos kínjairól vagy a csomagküldő szolgálatok bóvli-meglepetéseiről (így az ünnepek előtt) nem is beszélve. Már ez is. A tájékoztatás éppen idejében érkezett. Nem mintha már a zsebemben lenne a fokvárosi járatra szóló repülőhegy, de végül is ki tudja, mikor jut eszembe hirtelenjében gyémánt után nézni. Bizonyára többen is így vagyunk vele, akik szeretnénk valami csillogót a karácsonyfa alá rakni. Főleg a bérből és fizetésből élők és rokkantnyugdíjasok. Egyébként a gyémánt tényleg jó befektetés az ezredvég bizonytalanságában (vajon mit hoz a karnyújtásnyira lévő jövő?). Jobb az aranynál és bármilyen üzleti tranzakciónál. Ám ha már módom van szólani, hadd adjak egy tanácsot én is. A gyémántnál jobb az elefántcsont. Ritka portéka, érdemes tehát az APEH elől eldugott forintokat akár kimunkálatlan elefántagyarba fektetni. Amig valaki vaddisznóagyart nem kínál helyette. Kozma Ferenc Hó, ha hó Mint a sűrű fehér felhőkből maga a hó, az emberből csak kikívánkozik, mit is gondol (ebben az évben) a hóról. Szóval, nem mondhatom el mindenkinek az adekvát szavakkal, elmondom hát cizelláltabbakkal. Például eszembe jut az, hogy értelmetlen szépség. Ez persze a természet sok egyéb csudájára igaz (pl. lávakitörés, hogy valami melengetőbbet említsek, úgy, hogy a pompejieknek a fülébe ne jusson), de a hó valahogy egy kicsit a feleslegesség érzetét is kelti bennem. Olyan, mint a fogyasztói társadalom szupermarketjei, az embert elfogja valami fura undor, és ahelyett hogy örvendezne, hogy valaha a nyugati utakon vágyott bőség betette a kezét vagy a lábát, inkább menekül. Hó-ügyben is nagyon szép a Davos, meg Madonna di Campilio, mikor olyan ügyesen síelgetnek 120 km/h-val lefelé, de ugyanez más dimenziót kap, ha a talpunkra Ikarus buszt, automobilt kell „kötni”. Kicsit szomorúan emlékszem vissza az elmúlt gyerekkorra, mikor a hó valóban mennyei áldásnak számított, hiszen félő volt, hogy hiányában a Mikulásnak nem lesz érkezése rénszarvasszánján, és az angyal is úgy volt igazi, ha majd' elveszett a sűrű, idillinek tűnő hózuhatagban. A gyakorlati mindennapok ilyenkor, ugyebár, leckeírás helyetti szánkózást, hóember- és hógolyógyú- rást jelentettek, ami - azt kell lássam - semmit sem változott az évek alatt, tehát nem hó-Barbiet és hó-Jabbát gyártanak kicsinyeink az emberi evolúció jegyében. Csak éppen magamon csodálkozom folyton, mert bár hosszú időn át hóhányónak tituláltak többen is, szomorúan tapasztalom, hogy ez a foglalatosság nincs a véremben, az autó kiásását is ímmel-ámmal végzem, és arra gondolok, hogy az összeadott gázszámla- és csizmapénzeken milyen szép nyári nyaralást lehetne abszolválni. Most az időjárás romlott el véglegesen, vagy én? Méhes Károly heteik oldal holnap Riport Az önkormányzatok szűkös esztendeje. Könnyen megjósolható - állítja elemzésében dr. Wekler Ferenc (SZDSZ), az Országgyűlés alel- nöke hogy az önkormányzatok működési, fejlesztési feltételei 2000-ben tovább romlanak. A hosszú távú megoldás szükségességét hangsúlyozza. Portré Ivanics György, a köz- és elismert vendéglős Krúdyt említi: intim, barátságos hangulat, személyes jó viszony a vendéggel. Mégis mindig nagy helyeken volt főnök, majd tulajdonos. A véletlen és a szerencse voltak útjelzői. Portré Az aranytól az üvegig Számára a művészet belső szabadsága nagyon fontos. Izgatja a dolgok öntörvényűsége, melyek okait már kezdi megsejteni. De leginkább a művészet maga érdekli, ezért él visszavonultan, távol a világ felesleges zajaitól.- Hogyan lesz valakiből ötvös?- Én gyerekkoromban rajzoltam és festettem, aztán amikor jelentkeztem a Művészeti Gimnáziumba, rangsorolni kellett a szakokat. A második helyre írtam az ötvös szakot a grafika után, így oda osztottak be.- Nem volt ez elkeserítő?- Nem, maga a feladat nagyon érdekelt. Voltak ugyan róla ismereteim, de csak elméletiek, a különböző technikákat ott tanultam meg.- Mire volt jó ez a végzettség?- Szakmunkás-bizonyítványt kaptunk, s én az Óra- és Ékszer Kereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el, különböző arany ékszereket csináltam fél évig. Aztán a katonaság következett, s csak utána a főiskola.- Milyen színvo- Trrp“[ .■h*** nalú v olt akkoriban a főiskola?- A technikai felszereltség, összehasonlítva a nyugati főiskolákéval, gyenge volt, de az oktatás színvonala jó, nagyon szigorú követelményeket támasztottak velünk szemben.- Az ötvösművészetnek számos ága van. Melyik érdekelte a leginkább?- Mindegyik. Ugyanis engem a kifejezés módja érdekel minBicsár Vendel ötvösművész 1947-ben született Bolhán. A Pécsi Művészeti Gimnáziumba járt ötvös szakra, majd az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1975-től 1977-ig a Művészeti Gimnáziumban tanított, azóta önálló művészként tevékenykedik. Munkáival a város több pontján találkozhatunk. Nőtlen. denek előtt, s mindegy, hogy az milyen műfajon belül és milyen anyagok felhasználásával oldható meg.- Volt időszak, amikor egy beruházás bizonyos százalékát kötelezően művészeti alkotások létrehozására kellett fordítani.- Ez az időszak elmúlt, pedig akkor nagyon szép feladatokat kaptam, akkor születtek például a Capri Cukrászda lámpái és különböző fém szerkezetei.- Ez a műfaj sokba kerül, nem lehet csak úgy raj- zolgatni festegetni egy papírlapra. w_ jját, nem árt gazdagnak lenni, mert többnyire nem térül meg a befektetés, hiszen lehet, hogy csak évek múlva veszik meg, amit az ember csinált. Tulajdonképpen menedzserre lenne szükség, meg szemléletváltásra, ugyanis nálunk az innovációt nemigen fizetik meg.- Mit csinál mostanában?- Egy szertartási asztalt az egyház részére, s sűrűn látogatom az üvegszimpóziumokat, mert újabban az üvegtárgyak is nagyon izgatnak. Cseri László
