Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-03 / 301. szám

1999. november 3., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dtinántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Gazdahírek Új konzervuborka fajták. A feldolgozóipar és az ex­port igényeinek kielégítésére a hazai termesztés elsősor­ban az aprótüskés fajtákra, és azon belül az apró méret­re épül. Országszerte növek­szik a kordonos termesztés, a vetésterület nagyobbik ré­szét már ez teszi ki. A ma­gas minőségi követelménye­ket figyelembe véve most két új konzervuborka hibrid - a Melody és a Viola - vár ál­lami elismerésre, melyek ap­rótüskések, tisztán nővirá- gúak, s termesztésük kizáró­lag intenzív körülmények között eredményes. (k) Almatermés Európában. Az Európai Unió termést meghatározó országaiban, Olaszországban és Francia- országban az idén több almát szüretelnek, az előrejelzések szerint a mennyiség megha­ladja a 2-2 millió tonnát. Az unión kívüli országok közül Lengyelország 1,7 millió, Magyarország 370 ezer, a Cseh Köztársaság 120 ezer, Jugoszlávia 94 ezer, Szlové­nia 57 ezer tonna almával számol. Az Európában várha­tó körtetermés viszont keve­sebb a tavalyinál. (k) Fellépés a gyomok ellen. A növény-egészségügyi és talajvédelmi állomások fel­ügyeletével országosan zaj­lik a mezőgazdasági terüle­tek gyommentesítése. Az agrártárca felhívása alapján, a mostani beavatkozás so­rán drasztikusan lépnek fel a „gyomnevelő” telepek el­len, legyenek azok kisker­tekben vagy nagy parcel­lákon. (k) Palántanevelés fóliában. A fóliasátras palántanevelés során az egyik legfontosabb feladat a klímaszabályozás. A szakemberek a következő hőmérsékleti értékeket java­solják betartani a különbö­ző fejlődési időszakokban. Csírázáskor: 12-15 °C, szik­leveles korban: 10-12 °C, lombleveles korban, napos időjárás után éjjel: 6-8 °C, lombleveles korban, napos időben nappal 16-18 °C, lombleveles korban, borús idő után éjjel 5-7 °C, lomb­leveles korban, borús idő­ben nappal 10-12 °C. Az olvasó kérdez - válaszol a szakember Miért sárgult júliusban a szőlőlevél? A fitoplazmás betegség átvitelében nagy szerepük van a kabócáknak Annak ellenére, hogy a szőlő vegetációs ciklusa, és benne egy embert próbáló időszak lezárult, nem árt beszélni egy régi, de a tudomány ál­tal csak napjainkban megismert fitoplazmás betegségről. A károsító részleges vagy teljes tünetegyüttesét ez idáig hazánk tíz megyéjében, tizenegy fajtában mutatták ki, köztük Baranyában is. A betegség elleni védekezés megoldása várat magára. A té­máról olvasóink többször ér­deklődtek növényvédelmi be­mutatókon, de a szerkesztősé­gen keresztül is. Röviden közre­adnánk eddigi ismereteinket. A szőlő fitoplazmás betegsége összefoglaló elnevezés, a nö­vény sárgulásos tüneteit muta­tó, változatos módon jelölt kór- tani probléma. Pontos megneve­zése nem ismert, annál inkább az általa okozott megjelenési formák. A tünetek sokfélék, gyakran nem jellegzetesek, vírusokkal téveszthetők. Vegetációs idő­szakban, legkorábban júliusban hivja fel magára a figyelmet a lombozat halványzöld színével, melyet fémes árnyalat kísér. A levélszélek a fonák felé sodród-' nak. Ez olyan mértéket ölt, hogy a levelek csaknem három­szög alakot alkotnak, miközben törékennyé válhatnak. Fehér borszőlőfajtákon erős sárgulás látható, amely az erekre is kiter­jed. Vörösfajtáknál a levéllemez vörösödése látható. A fertőzött hajtásvessző bókoló-csüngő jel­leget ölt, egyenlőtlen érést mu­tat, mivel elfá- sodott, és zöld szakaszok vál­takoznak rajta. A károsodás velejárója, hogy a vesszők rövid ízközzel csak részlege­sen érnek be, vagy elszáradnak a nyár végére. Ami látszatra ép marad, enyhe télen is elfagy. A fitoplazma nem kerüli el a fürtöket sem, azokon részleges elhalást okoz, a bogyók töp- pedtek, ráncosak, ízük sava­nyú. Teljes fürtszáradás is be­következhet, ami nem pero- noszpóra vagy fakórothadás. A fertőzés következő évi hatá­saként az egyenlőtlen fakadást, a rügyek elhalását tapasztalhat­juk, valamint a satnya hajtás­növekedést. Sajnálatos, hogy megyénk előkelő helyet foglal el a fertő­zési listán. Csaknem minden nagyobb-idősebb ültetvényben észlelhető a kórokozó tünet- csoportja. Különösen erős megbetegedést tapasztaltak a chardonnay, a zöld veltelini, a kékfrankos, a merlot és a zweigelt fajtákban. A fertőzések okozójaként si­kerül bizonyítani, hogy a beteg­ség átvitelében igen nagy szere­pe van a fás (örökzöldek, ró­zsafélék), gyepes kultúrákban honos kabócafajoknak, melyek májustól a fagyok beálltáig megtalálják életterüket. E szí- vogató életmódot folytató kár­tevőkből (fűzfa tajtékos kabó­ca, 1999 áprilisában) ez idáig 65 fajt sikerült azonosítani sző­lőültetvényekben, de még nincs vége az ilyen irányú vizsgála­toknak. A betegség terjedésé­nek forrása lehet a kabócák számára kedvelt gyomfajok megtűrése, továbbá az ültet­vény elhanyagolt környezete (parlagterület) is. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy fitoplazma ellen közvetlen vegyszeres védekezé­si lehetőség nincs. A megelő­zést tartjuk egyelőre a legfon­tosabbnak, vagyis egészséges, ellenőrzött szaporítóanyagot kell használni. A betegséget átvivő kabócák ellen képtelenség folyamatos rovarölőszer-hatás alatt tarta­nunk ültetvényünket. A szőlő­molyok lárváival szemben al­kalmazott készítmények e kár­tevőket is bizonyos mértékig visszaszorítják. Tóth Béla Jövő évi veteményeskertünk Meglepően sok olvasónk érdeklődik telefonon a biotermesztés forté­lyai iránt. Úgy tűnik, egyre többen tervezik, hogy saját veteményes­kertjükben termelik meg jövőre a friss zöldségféléket, a télire-, illet­ve savanyítanivalót. Teszik mindezt abból a megfon­tolásból, hogy egyrészt garantál­tan vegyszermentes táplálékot tudnak majd fogyasztani, más­részt ismerőseik körében, ha töb­bért nem is, de napi piaci áron értékesiteni tudják a nagyobb tápértékű, egészségesebb kony­hakerti veteményeket. Azért ildomos már most a ta­vasszal esedékes veteményes megtervezéséről beszélni, mert ilyentájt gyűjthető össze a leg­több, komposztálásra alkalmas növényi és konyhai hulladék. Eb­ből biztosítjuk a talaj tápanyag­utánpótlását. A komposztozót helyezzük kertünk délkeleti sar­kába. Ültessünk köré bodzát, mogyorót. A komposzthalom szélébe ültetjük majd áprilisban a tökféléket. Az idén augusztus­ban tőosztással szaporított földi­epret novemberben még egyszer óvatosan kapáljuk meg. A tövek köré csavarjunk szalmát vagy fa­forgácsot. A sorközöket is takar­juk fűrészporral, szénával. Jövő tavasszal a burgonya kerüljön ab­ba az ágyúsba, melyben idén zöldborsó, fejes saláta és karalá­bé volt. A megüresedett ágyúst még nem késő bevetni mustár­maggal. A fagyokig kizöldül, el­nyomja a gyomokat, morzsalé- kossá teszi a talajt, megköti a le­vegőből a nitrogént. Tehát kiváló zöldtrágyaként dolgozhatjuk majd be kora tavasszal. Ha a kertben meggyfa, szilvafa van, levélhullás után keféljük le a törzset. Kenjük be a sebeket seb­kenőccsel. A fák tányérjából szedjük fel a tormát. A bársony- virág magját pedig szórjuk el, és gereblyével döngöljük be a föld­be. Kertünk északkeleti részén, kerítéssel védett helyen hagyjuk sövényszerűen terjedni a málnát és/vagy a ribizlibokrokat. A zöld­ségágyakat észak-déli irányban jelöljük ki. Lehetőleg négyet, a vetésforgó miatt. Szegélyezzük az ágyakat körömvirággal. K. L. Itt a facsemete ültetésének ideje A legtöbb gyümölcsfa és cserje könnyebben leli meg a helyét, ha ősszel ültetjük ki. Termé­szetesen a facsemetét, illetve a gyümölcscserjét tavasszal is ki­ültethetjük, ekkor azonban elő­fordulhat, hogy a növekedés a felső részeken erőteljesen meg­indul, még mielőtt befejeződne a teljes legyökerezés. Márpedig ha a csemeték nem gyökereztek le alaposan, az el­ső évben, a növény ellenálló képessége rendkívüli mérték­ben csökken. Következéskép­pen a gyenge csemetéket könnyedén ellephetik a kárte­vők. De van még egy oka an­nak, hogy ősszel szívesebben telepítenek a gyümölcster­mesztők. Ilyenkor ugyanis a faiskolákban sokkal nagyobb a választék. Fontos, hogy a frissen kiül­tetett csemete csurgóját (az ol­dalágak alatti gyűrűt a tala­jon) avarral vagy komposzttal takarjuk. így védjük a fagytól. Különösen érvényes ez a tűle­velűekre és az örökzöldekre, mert azok télen is párologtat­nak. A gyümölcsfák közül az őszibarack kivétel. Ugyanis a kemény, zord éghajlaton a ba­rack az első telet nehezen vé­szeli át. Tehát a barackfacse­metét inkább tavasszal ültes­sük a végleges helyére, lehető­leg földlabdával együtt. A bogyós gyümölcsök cser­jéinek letermett vesszőit nyes- sük le, mielőtt még elhullajta- nák lombjukat. Ez azért fon­tos, mert leginkább a levelek­ről tudjuk megállapítani, hogy a ribizli, a szeder, a málna, il­letve az egres (köszméte) vagy a naspolya melyik ága betege­dett meg. Azonkívül a levelek formája (például a málna és a szeder esetében az, hogy öt­vagy háromfodros) árulja el, melyik hajtás vágásérett és melyik nem. Télen ezeket a csupasz ágakról már nem le­het leolvasni. A hajtások meg­kurtításakor ügyeljünk arra, milyen irányt jeleznek a rü­gyek, nehogy lesodorjuk a jö­vő évi termőrészeket. Az új hajtások kétharmadát vágjuk vissza. Ha egy szemből több hajtás tör elő, a legerő­sebbet hagyjuk meg. A gom­babetegségek ellen zsurlókivo­nattal permetezzünk. Király László Kertünk fűszernövényei A kömény Társnevei: konyhakömény, ke­ménymag, hasznos kömény, latin elnevezése: Carum carvi L. A világ egyik legelterjed­tebb fűszere, Eurázsiában ős­honos, kétéves ernyős növény, az első évben csak tőlevélró- zsát fejleszt, a második évben májusban virágzik, 0,7-1 mé­ter magasra nő, júniusban érik. Tavasszal kell elvetni 25-40 centiméter sortávolság­ra, homokos és agyagos tala­jok kivételével mindenhol ter­meszthető. A termés beérése folyamatos, mindig csak azo­kat az ernyőket szedjük le, amelyekben a termés már ke­mény és barna színű. Pergésre hajlamos. Nagy mennyiségben fel­használó a sütőipar - kenyér­hez és péksüteményekhez. A konyhában elsősorban főzelé­kek, levesek, saláták ízesítésé­re, de körözöttek, sajtok fű­szerezésére is használják. Egyes kolbászfélék fűszerezé­sénél nélkülözhetetlen. Felhasználása eltérő: van ahol csak beleszórják az étel­be (körözött, céklasaláta), van ahol bele kell főzni (kelká­poszta-főzelék), és van ahol a rántással használjuk (kömény­magleves). Buzássy Lajos Illatos növényünk, a levendula Jellegzetes mediterrán növény. Negyven-hatvan centiméteresre nő, szára fásodó, levele keskeny, szürkészöld. Virágait a kiemelkedő szárakon júliusban-augusztusban hozza. Meleg, napos helyen érzi jól magát. Talajban nem válogat, de a hideg, mély fekvésű kötött ta­lajt nem szereti. Nálunk két fajtája terjedt el, a Franciaországban honos ala­csonyabb, korábban virágzó, szolidabb illatú francia levendu­la, és a robusztusabb, maga­sabb, később virágzó, hibrid ere­detű angol levendula. Az illat­szeriparban főleg a francia le­vendulát keresik finomabb ola­jáért. Jellegzetes virágillatáért kedvelt vázavirág. Kis csokrok­ba kötve, szárítva, a ruhák közé téve molyűző. Szárított virágait lemorzsolva kis vászonzacskó­ban szobaillatosítónak használ­hatjuk. Teát is készíthetünk be­lőle, amely idegnyugtató, görcs­oldó és étvágyjavító hatású, csökkenti a vérnyomást és köny- nyíti az asztmás rohamokat is. A francia levendula magot ér­lel, elszórja, és fagyhatás után tavasszal körülötte kikelnek a kis növények. Az angol levendu­la nem köt magot. Mindkettőt szaporíthatjuk hajtásdugványról. Nyár végén a 6-8 centiméteres hajtásvégeket homokos földbe dugványozva beöntözzük, majd fóliával takar­juk és árnyékoljuk. Télre lomb­takarással védjük a fagytól. Ta­vasszal a gyökeres dugványokat cserépbe ültetjük, nyáron át ne­veljük, őszre végleges helyére ül­tetjük. Ha tavasszal az idősebb bokros levendulatövet porha- nyós földdel egyharmadáig fel­töltjük, nyáron át nyirkosán tartjuk, őszre az ágak alsó ré­szén gyökerek fejlődnek. A föl­det lebontva a gyökeres ágakat levágjuk, önálló növényként ke­zeljük. Ez a feltöltéses bujtás, amely mindkét levendulafajtá­nál alkalmazható. Búzás L. Bálint György rovata Lapok a kertész noteszából Itt van a mél­tatlanul mellő­zött naspolya betakarításának ideje. Legjobb akkor szedni, amikor a fagy egy kissé megcsípte. Szedés után a gyümölcsöket egy rétegben kell tárolni, akár fagyos helyen is. Itt december elejére beérnek, meg­puhulnak és kialakul a kellemes, kissé fanyar, de nagyon jellegze­tes ízük. A birsalma és a birskör­te gyümölcseit viszont fagymen­tes helyen kell tárolni. Igen erős illatukat a velük egy légtérben tá­rolt alma és körte is felveszi, ezért ajánlatos külön tartani őket. A birsből kiváló csemegé­nek számító sajt, ivóié, befőtt ké­szíthető és a savanyított káposz­tának is különlegesen kellemes zamatot ad. A kerti muskátlitöveket most vermeljük el ládában sűrűn egy­más mellé, úgy, hogy a gyökérzet teljes egészében föld alatt legyen. Öntözés után a ládát fagymentes, megvilágított helyre - lépcsőház­ba, fűtetlen szobába, garázsba - állítsuk. Ezeknek a növényeknek a téli ápolása csupán három-négy hetenkénti, mértékletes öntözés­ből áll. A kis kötegbe összefogott muskátlitöveket felaggatva a sötét pincében is át lehet teleltetni. A csüngő hajtású futómuskátli igé­nyesebb növény. Ezeket csak vilá­gos, fűtött helyiségben, rendsze­res öntözés mellett lehet sikere­sen átteleltetni. Tartózkodjunk attól, hogy cse­repes szobanövényeket a követ­kező három-négy hónapban átül­tessük, mert a gyenge megvilágí­tás és a viszonylag alacsony hő­mérséklet miatt az átültetéssel járó stresszhatást nehezen vise­lik el és gyakran elpusztulnak. Metszéssel sem szabad most a pihenő szobanövények életrit­musába beavatkozni. A betárolt almát és körtét vizs­gáljuk át, és a romlásnak indult gyümölcsöket válasszuk el az egészségestől, mert megfertőzik a közelükben lévőket. A szellőzte­tés igen kedvező hatású a betárolt almára. Az alma és a körte legked­vezőbben a plusz 1-2 Celsius-fo- kos hőmérsékleten és 85-90 szá> zalékos páratartalom mellett tá­rolható. Az almafajták közül elő­ször a jonatánt, legkésőbb az idaredet ajánlatos elfogyasztani. A nagy almák rövidebb, a kicsik hosszabb ideig tárolhatók. $ f ► Miklósvárí Zoltán Olcsón, szakszerűen kialakított komposztáló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents