Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-03 / 301. szám

A jó, a rossz, a csúf, a bún 1999. november 3., szerda __________________________________________HÁTTÉR — RIPORT Az, h ogy valaki miért nem fosztja ki a szomszéd nyitva felejtett kam­ráját, de miért viszi haza a munkahelyéről a laposfogót, erkölcsi kér­dés is. Ugyanígy az, ha a fiatal pár összeköltözik az esküvő előtt, amiért még néhány évtizede is megbotránkozó megjegyzések jártak. A hétköznapok erkölcse nálunk különösen az utóbbi 10-15 évben vál­tozott sokat, a vallásos hittel támogatott morális viselkedés viszont, úgy tűnik, szilárdabb értékrenden alapszik. Az ember nem etika tanköny­vekből neveli a gyermekeit. Az elvárt magatartásra, a társada­lomban időről időre módosuló erkölcsi szokásokra az élet ve­zet rá, hiszen a munkában, ma­gánéletben, családban, a közös­ségben gyakorolt morális alapel­veket a tízparancsolaton kívül nemigen találjuk meg törvénybe fektetve. Magyarország az egyike lett azoknak a rendszerváltó orszá­goknak, ahol már a szocializ­mus idején végbement az érté­kek válsága, bár 15 évvel ezelőtt ezekről a témákról még csak egyetemisták nyári táboraiban beszéltek szókimondó nyíltság­gal a szociológusok. Optimista elemzők új eszmények tarta­lommal való megtöltésében hisznek, a pesszimisták (vagy a jól értesültek) viszont úgy lát­ják, értékvesztő korban élünk, s a folyamatok nem korlátozód­nak a volt szocialista országok­ra. Egyáltalán nem csoda, hogy az oktatási kormányzat most a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet a fiatalok erkölcsi nevelé­sére. Ezt a feladatot idáig intéz­ményesen csak az egyházak lát­ták el, és sok szülő volt, aki bár maga nem gyakorolja vallását, az erkölcsi nevelés kínos szem­besüléseket is kívánó feladatát megkönnyebbülten adta ki a ke­zéből.- Az igazi értékeket nem ve­szíthetjük el - állítja a pécsi Jé­zus szíve templom plébánosa, dr. Kneip István. - Sokak figyel­me azonban másfelé fordult, úgy gondolják, a törvényeket, az értékeket ők szabják meg, az ember egoista lett, önmaga szá­mára is idegen. A kereszténység viszont mindig is az altruista el­veket hirdette, azt, hogy az em­ber nem különálló sziget, s érde­keit feláldozza felebarátaiért. A keresztény erkölcs „hit- re­mény-szeretet” hármasságában a jó tettek jutalmat érdemelnek a túlvilágon, hiszen azt bebizo­nyította az élet, hogy a helyes cselekedeteket a földön nem kö­veti azonnal elismerés, sőt a bű­nök is gyakran megtorlatlanul maradnak. A polgári erkölcs, ta­lán épp ezért, a vállalkozói tevé­kenységet tekinti az emberi élet értelmének és rendeltetésének, a követendő tulajdonságok közé tartozik az aktivitás, a becsvágy, az energikusság, sőt a jótékony­kodás, az igázságosság, a „min­denki egyenlő” elvének tisztelet­ben tartása is. Ám a lehetőségek egyenlősége a társadalmakban ma is csak álom, helyette a hi­deg számítás, az embertelen döntések, a szívtelenség, az egy­más közti személyes kapcsola­tok elemi szabályainak megsér­tése uralkodik el. A valódi világ és az erkölcsös élet közti konfliktust gyakran éli meg a szülő, ha gyermekeinek kérdéseire válaszol. A 43 éves Margit nem a szokásokat, ha­nem az értékrendet próbálta meg átadni gyermekeinek.- Egy autonóm értékrendben benne van, hogy az ember ak­kor se lopja le a szomszéd gyü­mölcsét, ha senki sem látja, és sose fog kiderülni - mondta. - Az én gyerekeim elfogadták a családi példákat, de volt olyan játszótársuk, akinek el kellett mesélni, hogy nem vehetjük el a másét, mert nem a miénk, s nem mentség, ha nem ismerjük a tulajdonost, még ha mások tő­lünk is lopnak. A rosszat a jótól nagyon könnyen el lehet válasz­tani, hiszen hogy valami nem tisztességes, azt az emberek többsége belül is érzi. Csak épp a megszólaló lelkiismeretet túl gyakran nyomjuk sikeresen a tu­dattalanba. Sokszor már azt is elfogadjuk, ha valami éppen csak eléri a törvényesség hatá­rát. Margit katolikus-keresztény értékeket akar átadni, hiszen eb­ben a kultúrában él. Gyermek­korában azonban, ahogyan el­mesélte, hittantanára egy vér­szomjas, kegyetlen istent muta­tott meg neki, s ezt a rettenetes képet csak felnőttként tudta le­győzni. Mostani hite kiérlelt meggyőződés, mint az is, hogy az erkölcsnek hit nélkül nem sok értelme van, mert bár nem gondolja, hogy túlvilági jutalo­mért kellene helyesen élni, ab­ban biztos, hogy létezik egy ab­szolút jó, amely felé az ember­nek igyekeznie kell. Az erkölcsi alapelvek közül a figyelmesség volt az, amelyet szülei a most 51 éves Lengyel Mártonnénak, Orsolya asszony­nak átadtak. No és a puritánsá­got, hiszen még csak szagos szappant használni sem volt szabad.- 35 éven át nagyon meggy ő- ződéses ateista voltam - mesél­te -, de a nyíltság, a becsületes­ség, az odafigyelés, a segítés ak­kor is fontos értéket jelentettek a számomra. A gyerekeimre az életmód hatott, a példa, amit láttak. Az erkölcsös élet alappil­lére szerintem egyrészt az, hogy az ember vegyen részt az esemé­nyekben, ne futamodjon meg egy helyzet elől, s hogy olyan mélységig, amennyire csak le­het, mondjon igazat. Orsolya asszony ma már újra megtalálta vallásos hitét, de az érték csúcsán most is, mint ré­gen, az alkotás, az aktivitás áll. Nagy különbség viszont, hogy már nem fél többé az anyagiak­tól, a betegségtől, a rossz körül­ményektől. Két lányában és nagyfiában is mindig azt a hitet erősítette, hogy mindenre képe­sek. Úgy tapasztalta, a fiatalok között ma is óriási az igény egy magasabb rendű erkölcsiségre, s hogy a kort az előző évtizedek­hez képest „erkölcstelenebb­nek” érezzük, annak az az oka, hogy nagyobbak a kilengések, a gyerekek sokkal extrémebb, ve­szélyesebb helyzetekbe kerül­hetnek. A szülők viszont a saját erkölcsi normáikat szeretnék vi­szontlátni. Az életgyakorlat sokszor mást mutat, mint amit tanítani szeretnénk. így látja ezt Szalay Lajos, a pécsi belvárosi reformá­tus templom lelkésze is, aki azonban mindig azzal bocsátja útjukra a hittanra járó gyerme­keket: ne feledkezzenek meg ró­la, hogy keresztyének. Ő aztán igazán sokat tud a bűnről, hi­szen hét éve a fogdába is bejár, ahol olyanokkal találkozik, akik nem éppen a tízparancsolatot követték. Az erkölcs, a jó és a rossz közti választás témakörében igazán több száz oldalt lehetne írni. A legpontosabban azonban talán Heller Agnes filozófus mondja el, milyen a becsületes ember, amikor azt írja: „Minden tisztességes személy más embe­ri lényekhez való érzelmi von­zalmában nyilvánítja meg jósá­gát. Az a személy, aki nem sze­ret, s akit emiatt szeretni sem le­het, nem lehet az emberi jóság normájának megtestesülése vagy hordozója.” Hodnik Ildikó Gy. Erkölcsi nevelés a bölcsőtől A keresztény világban a vallásos nevelés a keresztelőtől kezdő­dik. A katolikusoknál a gyermek az iskolában járhat hittanra, vagy plébániai hitoktatáson vehet részt.. Általában 9 éves korban lesz első áldozó, majd további hittanoktatás után 13-14 évesen bérmálkozik. Ha valaki házasságot köt, vagy keresztszülő lesz, felnőtt fejjel is megismerkedhet a vallás tanításaival. Tavaly volt olyan pécsi templom például, ahol 70 bérmálkozó közül 30 volt a felnőtt, többnyire egyetemista. A protestánsoknál az első áldozás helyébe a konfirmáció lé­pett. A 12 éveseket 2 éves előkészítőre vihetik a szülők. Keresz­telést, konfirmálást felnőtt korban is végeznek, sőt a rendőrség, a határőrség, a katonaság egységeinél is. A katolikus hit könyve­it egyházi könyvesboltokban lehet beszerezni, a reformátusok könyvei hagyományosan a templomaikban hozzáférhetők. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a fiatalok erkölcsi nevelése ILLUSZTRÁCIÓ: MÜLLER A. S hetedik oldal Jegyzet Magyar bárd Az elmúlt évtized sokfé­le politikai rehabilitáci­ót produkált, ezért az­tán a MIÉP úgy gondol­ta, hogy itt az ideje Bárdossy László leporo- lásának is, elvégre egy derék magyar miniszterelnök­ről van szó. Bárdossynak bizonyára volt egy-két ártalmatlan intézkedé­se is, néha adományozott az árvaháznak, jóváhagyta, hogy itt meg ott az országban kü­lönböző beruházások kezdőd­jenek, erre forrást is biztosí­tott - ám mindezek a hőstet­tek eltörpülnek amellett, hogy az ő vitézkedése alatt léptünk hadba az USA-val, Nagy-Britanniával és a Szov­jetunióval (ugye, a vészes fe­nyegetés, hogy a magyarok nyilaitól...). Ekkor fogadták el a harmadik zsidótörvényt, és vezényeltek 100.000 honvé­det a szovjet frontra, a Don- kanyarba. Ennek a hősi tett­nek ugyancsak van szakiro­dalma Örkény Istvántól Nemeskürtyig, de a legtöbb családban elég, ha megkérde­zik a nagypapát vagy a nagy­mamát, fogják tudni, miről szólt a történet. Ezért is szép gesztus a nevezett párt részéről, hogy e bejelentést épp akkor tették, amikor hosszú évtizedek múl­tán, aprólékos kormány­közi egyeztetések és bi­zonyára a diplomácia patika­mérlegén kimért alku után a múlt hét végén katonai repü­lőgépen hazatérhetett a névte­len doni katona, aki egy sze­mélyben „képviseli” értelmet­lenül elpusztult társait immár hazai sírhelyén, Pákozd mel­lett. Bárdossy rehabilitációja te­hát nem igazán ül, akárhon­nan is szemléljük. Hiszen a MIÉP, amely párt ideológiájá­nak alapvető tétele a magyar­ság féltése, aggódás sorsunk felől, a legmesszebb menőkig meg kellene tagadjon egy olyan politikust, aki felelős oly sok virágjában lévő ma­gyar élet kioltásáért. Bárdossy László volt mi­niszterelnök nem igazságtala­nul „máglyára” küldött ma­gyar bárd volt, akit eltiport az önkény, inkább afféle bárdról szólhatunk, aki százezer nyakra sújtott le kíméletlenül. Méhes Károly Százhúsz év Az új évezred első évti­zedében születendő gye­rekek 3 éves korukban is­kolába járnak majd, 20 éves kor körül megindít- ják első üzleti vállalkozá- <J| sukat, 45-50 évesen visz- szaülnek az iskolapadba, 80 évesen mennek nyugdíjba, és 120 évig élnek - állítja a brit Future Foundation intézet elemzése. Egy 120 évig tartó életút pe­dig lehetővé teszi, hogy há­rom vagy még több különbö­ző karriert fusson be az egyén, többször szerezzen felsőfokú képesítést, és legalább két csa­ládja legyen. Az emberek nem akarnak majd nyugdíjba men­ni 60-65 évesen, inkább har­madszor is rászánják magukat arra, hogy beüljenek az egye­tem padsoraiba, és újabb dip­lomát szerezve más területe­ken próbálják ki magukat 80 éves korukig. Az előrejelzés szerint a jövőben is folytató­dik a házasság intézményének átalakulása, több lesz az élet­társi kapcsolat. A házasulan­dó kedvűek azonban később lépnek frigyre, a férfiak átlag 35, a nők 31 éves kor­ban, de a nők egyhar- mada nem vállal gyer­meket. A házasságok felbomlása is későbbre esik, és az újraházasu- lók legkorábban 45-46 éves korban vállalnak új csalá­dot. Megvallom őszintén, mind­ezt sejtettem. Persze nem volt nehéz kitalálni, hogy így lesz, ki lehetett következtetni a tör­ténelem eddigi folyásából. Az is látszik már, hogy tekintettel a női nem elkedvetlenedésére a szüléssel kapcsolatban - hi­szen egyharmaduk nem vállal majd gyermeket -, a keletkező hiány pótlását a férfiaknak kell megoldaniuk, tehát szülni fognak. Nem nagy ügy. Idejük lesz bőven, a 120 év elegendő, elleshetik a technikát. Egy amúgy ismerős sörhasszerű képződmény, aztán egy kis va­júdás, és már készen is van. Ennyi az egész. És apák nap­ján a nők virággal és egy üveg sörrel köszöntik a szülésben megfáradt kispapákat. Kár, hogy mi ezt már nem élhetjük meg. Cseri László Whetedik oldal holnap Riport Akinek fontosabb a saját igazsága. Akadnak olyan em­berek, akik nem fogadják el a hivatalosan deklarált téziseket - akkor sem, ha ezzel a tudo­mány bevett álláspontját ke­resztezik. Ilyen ember Kiszely István antropológus, aki meg van győződve arról, hogy a magyar őshaza nem a Volga mentén volt. Portré Háber Tamás vendéglős már 22 évesen szállodavezető volt. Úgy gondolja, hogy egy belé­pő vendégről az első pillanat­ban le kell tudni olvasni, mi­lyen elvárásai vannak. Portré Rend a jövőért A szemétügy nagyon is komolyan veendő. Bár sokaknak nem tet­szik, de a tisztaság pénzbe kerül. Nem csak egyszerűen a takarítás, de meg kell fizetni a szokások szükségszerű módosulását is. A jö­vőépítők - vallja a direktor - pedig mindig ütközőpontban vannak.- Persze hogy nehéz az ütköző­pontban! - vallja. - És nem csak arról van szó, hogy tu­dom, mennyi pénze van az em­bereknek. Kevés. A másik oldal is tölt azonban. Igazán nem is tudom eldönteni, hogy a cége­met működtető francia vállal­kozás mércéi-e az irányadók, amikor tiszta, esztétikus válla­lati külsőt igyekeztek megte­remteni, vagy a magam igényei adtak-e plusz energiákat ahhoz, hogy rendet és alapos munkát lássak magam körül. Maradok tűnjön például az íróasztala rendetlennek, ő pontosan tud­ja, hova kell kotornia valamiért. A másik a precíz. Ő is tudja, mit hol talál. Én inkább, az időt kímélendő, mellőzöm a „kotorászós módszert”.- Nagyon elfoglalt? Kiss Tibor, a Pécsi Biokom Környezetgazdálkodási Kft. igazgató­ja 1964-ben Pécsett született. Bánya- és környezetvédelmi mérnök, majd közgazdász-diplomát szerzett. Hamar kialakult benne, hogy az íróasztal mögül kilépve, szélesebb rálátás alapján kell dolgozni egy részterületért is. Nős. Felesége szociális szervező, kisfiúk álta­lános iskolás, kislányuk óvodás. abban, hogy ez talán szeren­csés párhuzamként alakult így. De hogy a környezetünkben nagyobb tiszta­ságra van szük­ség, ezt gondo- . lom, nem csak 1 én állítom.- Az íróaszta- a Ián is mindig ren- t det látok.- Két megol­dás létezik, innen nézve kétféle mentalitás. Az egyik ember mindent maga előtt tart, s bár- Aki valamit tenni akar kör­nyezetéért, lakóhelyéért, azt teljes értékűen csak a hivatalá­ban nem tudja produkálni. Részt kell vennie a város életé­ben ahhoz, hogy polgárnak mondhassa magát. Márpedig a polgárnak sok ismérve van. Én ebből csak egyet emelek most ki: az aktivitást. Ami felfogá­som szerint képzettségre és ön­tudatra támasz­kodik. Ezért ha azt kérdezi, el­foglalt vagyok-e, lényegében visz- sza kell kérdez­zek: nem fontos a folyamatos ta­nulás, önképzés? - Az a megszokott, hogy javá- korbeli férfiak ülnek az igazga­tói székekben. Ön fiatal. Elfő­gadják a szűkebb és a tágabb környezetben dirigensnek?- Sok nálunk is most már a fiatal vezető. Amúgy azt gon­dolom, nem a kor számít. Ha valakit elfogadnak, azért van, mert érti, amit csinál, és szem előtt tartja, hogy nem aláren­deltekkel dolgozik, hanem munkatársakkal. Mészáros A.

Next

/
Thumbnails
Contents