Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-20 / 318. szám

1999. november 20., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli Napló 11 Színésznő huszonnégy órában Azt mondja, van, aki nonstop színésznőnek hívja, hiszen nemcsak az egyes előadásokra készül fel órákkal, napokkal korábban, hanem még a függöny legördülése után is hordozza magában a szerepet. Dévényi Ildikó most Lola Blauként mutatja meg mindezt. Táncművészeti tagozat, Győri Balett Markó Ivánnal, közös munka az őt színésznőként fel­fedező Szikora Jánossal, aztán 1982-től a Pécsi Nemzeti Szín­ház, nagysikerű prózai és operettszerepekkel, közönség­díjjal, majd szabadúszóként egy másik világ, önálló estek­kel. Dévényi Ildikó persze, aki pé­csi lány, és saját bevallása sze­rint is imádja ezt a várost, csak vendégszerepelni jár el, de sze­rencsére van hová, hiszen férjé­vel, Moravetz Leventével hato­dik éve dolgoznak együtt a Hé­vízen, Balatonföldváron, Siófo­kon rendezett operettgálákon. Hogy házasságuk jól kitart, an­nak viszont nem a közös mun­ka az oka, hanem az, hogy meg­egyeztek: otthon egy szót sem a színházról. Pedig Ildikó a szín­házat imádja, legalább úgy, mint a hazájából elüldözött Lo­la Blau, a fiátal zsidó színész­nő, akit önálló estjén kelt életre időről időre a Pécsi Harmadik Színház színpadán. Majd két órát folyamatosan végigjátszani nem könnyű feladat, s amikor arról kérdezem, hogyan készül fel, elmondja, hogy nem iszik, nem eszik egész nap, már 4-kor bent van a színházban, nem a kezdés előtt esik be néhány perccel.- Hihetetlenül izgulok - vall­ja be -, de csak addig, amíg benn nem vagyok a színpadon. Semmi nem tart vissza, még be­tegen is játszom, törött lábbal. Még ilyenkor sem tudok spó­rolni az erőmmel, különösen, ha érzem, hogy áramlik felém a szeretet a nézőtérről. A gyere­kek csodálatosak, ők jobban ki­mutatják az érzéseiket, én pe­dig, ha nem vagyok a színpa­don, rendszeresen szoktam fi­gyelni az elragadtatásukat a függönyök mögül. A karaktereket szereti, az iga­zi sorsokat megformálni. Mosta­nában több lehetőséget is kapott erre, a Lola Blau mellett Kós La­jos a Pinokkió Macskájának sze­repére hívta, Vincze János pedig neki szánja a Szecsuáni jólélek címszerepét. Ez erőt próbáló fel­adat lesz, nagy kihívás.- Amikor felkészülök egy szerepre, sokáig rágódom a dolgokon, napokig nem al­szom, gondolkodom rajta. Hi­szem, hogy a közönséget ki kell szolgálni, és ez nem jelent feledhető, bájolgó darabokat. A műfaj bármi lehet, ha nem járatják le, de a legfontosabb, hogy érzéseket hozzunk ki a nézőkből. Hogy ez lehetséges, arra pél­da volt a november 17-i előadás is, amelyen a nézők megérez- hették, hogy Lola Blau a törté­nelemnek mennyire kegyetlen játékában kapott címszerepet. Dévényi Ildikó katartikus pilla­natokkal ajándékozta meg a kö­zönséget. A darabot még 25-én is láthatják az érdeklődők, ta­vasztól pedig tájelőadások sora kezdődik. Hodnik I. Gy. Dévényi Ildikó Lola Blau szerepében FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Magyarul magyarán Címek, címzések Egy olvasónk a következőket ír­ja: „Ezúton említek meg egy ré­szemre furcsa tényt, amely az utóbbi, polgáriasodásnak be­tudható időben igen elterjedt. Például: Tóth József doktori cí­met szerzett valamely tudo­mányágban. Ezután jogosan dr. T. J. A felesége nevére érkező postai küldemények OTP-től, stb. már nem dr. Tóth Józsefné nevére szólnak, hanem Tóth Józsefné dr.-nak címezve. Mi a véleménye erről, hiszen nem T. J.-nének van doktori címe.” Egyetlen példa alapján, a há­zaspár körülményeinek ismere­te nélkül nehéz véleményt mondani. De megkísérlem. Talán az asszonynevek jogi előírásainak formáiból indul­junk ki. A hagyományos így fest: Mester Jánosné, újabban M. J.-né Bognár Anna, Mesterné B. A., Bognár Anna. Ez a mai divat, ha valaki féij- hezmenetele után is a leányne­vét tartja meg: B. A. (főleg a tu­dományos és a művészvilág asszonyai közül kerülnek ki.) Végül használatos a M. Bognár Anna, bár ez nem hivatalos. (AkH. 159) A családnevekhez kapcsoló­dó címeket, kiegészítő-minősí­téseket, mint a doktor, idősb, if­jabb, özvegy, újabban ismét a vi­téz, a báró, a gróf, a herceg stb. az AkH. 159. szabálya szerint a családnevek elé Írjuk, mégpe­dig kiemelt helyzetben (aláírás­ban, levélcímzésben és mondat elején) rövidítve nagybetűvel kezdjük: Dr. Büky Béla, Id. Ká­rász István, Ifj. Andor Józsefné, Özv. Lukács Ervinné. - Szöveg kezdetén: Özvegy Máthé Pálné azzal a kéréssel fordul a polgár- mesteri hivatalhoz... Mondat belsejében viszont ugyancsak kisbetűvel írandók: jelen van­nak dr. Marék Antal, ifj. Ságodi Géza, akik panaszt tettek özv. Vermes Gábomé ellen. Ez után az előkészítés után következik a válasz. Sok Írásbe­li megnyilatkozásban, főként névsorokban, címjegyzékek­ben, katalógusokban nehezíti az eligazodást a sorrend alapjá­ul szolgáló adatok gyors átte­kintésében, ha unos-untalan ilyen előtéteken kell át ugomi. Ennek legmeggyőzőbb példái a távbeszélő névsorok. Bárki ke­zébe veheti őket, és tapasztalja a megoldások többféleségét. Mindenekelőtt azt, hogy a leg­gyakoribb ilyenféle minősités a doktor rövidítve: dr. kivétel nél­kül a név után áll. Férfiak eseté­ben ez semmiféle gondot nem okoz. Van, aki a doktori foko­zat minéműséget is feltünteti. X. J. dr. jogász, közgazdász, mérnök stb. A gond ott kezdődik, ha csak a férfi doktor, de a feleségnek is van telefonja. Ilyenkor a férj ne­ve áll első helyen: Benkő Ká­roly dr. (esetleg sebész, belgyó­gyász stb.). Utána a feleség kö­vetkezik így: Benkő Károly-né dr.-né. Ha csak a félje nevét használja és ő a doktor, akkor ez az alak járja: Bors Ferencné dr. Egy másik megoldás: Boromisszáné Vida Erzsébet dr. jogász. Végül ha mind a ket­ten doktorok: Sárdi Jánosné dr.-né Kovács Márta dr. Csak első tekintetre bonyolult, de van benne rendszer. Rónai Béla A boldogság titka az igényesség Értelmiségi életmódot élni s megőrizni a kultúraszerető szívet ke­mény fizikai munka mellett is lehetséges. így van ezzel a pécsi Gulyás család, ahol a gyapjúfonó férj elvi okokból csak természetes színű, hagyományos fonalat készít. A Csipkerózsikán nevelkedett emberek azt gondolnák, fona­lat csak rokkán, orsót pörgetve lehet csinálni. Gulyás Árpád és felesége, Gulyásné Erdélyi Má­ria, Bori asszony azonban nem ér rá százéves álmokra, az ősöktől örökölt gépekkel éjt nappallá téve szor­goskodnak. A fo­nalakból kötött „végtermékért” megéri az erőfeszí­tés, hiszen a leg­több munkájukat a Népi Iparművésze­ti Lektorátus zsű­rizte, ez rangot, egyedi darabokat jelent. Nem véletlen, hogy a Budai Vár­ban tartott kézmű­ves remekek kiállí­tásán tavaly, de más bemutatkozá­sokon is csak úgy sorakoznak az ér­deklődők. Gulyás Árpád büszke rá, hogy kizárólag ter­mészetes módsze­rekkel dolgozik.- Amig lila birka nincs a hegyoldal­ban, addig nem lesz csak feke­te, szürke, barna, fehér és sárga fonalam - szögezi le. - Az utóbbi kettőt tincsenként kell szétválogatni. Se műszálat, se színezéket nem használok. Ez elvi kérdés, és független attól, hogy most a természetes anya­gok, a hagyományőrző, régi életmód iránt újra megnőtt az érdeklődés. A kézművesvásáro­kon, ahol kiállítunk, ha meglát­nak egy kötött tutyit, minden második látogató felkiált, hogy az ő nagymamája is olyat hor­dott. A város széli kis pécsi ház­ban még az anyai nagyapa kezdte a munkát, majd az édes­apa folytatta, akinek még egyik kezének ujja is ráment. Az üzemmérnök, aki a bányából jött fel a napfényre, és a tanár­nő feleség csak a '80-as évek elején vette át a műhelyt, s az­óta készül itt a gobelinhez való szál, a kétszer sodrott kötőfo­nal, és a háromszor font szövő. A merinói juhok gyapjából iga­zi különlegességek születnek. Bori asszony azt is elmondja, hogy az egész napi munka után azért van igényük egy szép él­ményre, egy jó könyvre, hiszen az értelmiségi létet nem lehet megtagadni. Gulyás Árpád pél­dául 25 éven át különböző fú­vószenekarok tagja volt, harso­nán játszott, bár mostanában már ritkábban veszi a kezébe a hangszert. Fiuk azonban, aki sokszor együtt dolgozik szülei­vel, talán a pél­dát látva, zeneta­nár lett, lányuk pedig az ELTE diákja. A műhelybe gyakran érkez­nek iskolások, csoportok, hogy lássák, milyen is egy gyapjúfonó munkája. A me­gyében csak Pécsváradon vannak még ha­sonló kézműves­mesterek. Amió­ta a nemezelés ismét a kreatív elfoglaltságok so­rába lépett, óvo­dák, szakkörök is érdeklődnek. Bori asszony és férje egyetérte­nek abban, hogy ezt a munkát is nagy alázattal kell végezni. Mindig az igényességre töre­kednek, a tökéletességre, még akkor is, ha az ember nem gép, hogy hiba nélküli legyen. Az igazi értékek szerintük egysze­rű emberi kívánságok: az egész­ség, a munka és a szeretet. Hodnik I. Gy. Tizennégy zeneművészeti szakközépiskola, művészeti gimnázi­um és zeneiskola növendékeinek részvételével rendezték meg a hé­ten Pécsett a kürtösök, harsonások és tubások versenyét. A prog­ramban felléptek az intézetek volt hallgatói és tanárai is. Ma este a művészeti szakközépiskolában a Brummadza Tubaegyüttes ad kon­certet, az eredményhirdetés ugyanitt lesz vasárnap délelőtt. Megjelent a Somogy A Kaposváron szerkesztett, kéthavonta megjelenő So­mogy folyóirat új, idei hato­dik száma Magyar millenni­um címmel jelent meg. A jubileum kivételes alkalmat ad arra, hogy a folyóirat a maga sajátos eszközeivel emlékeztessen múltunkra, és előretekintsen a jövőre. „Az emberi minőség át­segített és átsegíthet ben­nünket ezután is minden kihíváson, megpróbáltatá­son, akadályon - ehhez já­rulhat hozzá a valóságos történelem minél mélyebb ismerete és megértése” - ol­vasható a lap élén közölt, Kosáry Domokos által jegy­zett A múlt és a jövő című esszében. Pongrácz Éva festőművész és tanítványai kiállítása látható Mo­hácson, a mozi kamaratermében. A tárlat november végéig tekint­hető meg. FOTÓ: MÁTÉ BALÁZS Bevezetés a bábok világába Egyetlen félresikerült kísér­let után most itt a lehetőség arra, hogy végre Magyaror­szágon is legyen hivatalos bábszínészképzés. A jelent­kezők felkészülését Pécsett a Bóbitában segítik. A bábművészetnek a leg­utóbbi időkig nem volt főis­kolai képzése Magyarorszá­gon, bár minden más művé­szeti ág, a filmtől a táncon, a zenén át a képzőművésze­tig kapott lehetőséget a fő­iskolai oktatásra. A mosto­ha helyzetet az Állami Báb­színház oldotta meg, ahol a hatvanas évektől indult be az utánpótlás-nevelés. A nyolcvanas években azonban egyre több vidéki helyszínen alakultak meg a bábszínházi társulatok, Pé­csett is volt két báb­színészképző stúdió, de ha­mar kiderült, hogy hiányzik a felsőfokú diploma, a mű­vészek a közalkalmazotti törvény rendelkezései nyo­mán hátrányba kerültek. Csak a szerencsések tanul­hattak Prágában vagy Le- ningrádban, ám amikor a Színház- és Filmművészeti Főiskola élére Huszti Péter került, megváltozott a hely­zet. Az első osztály 1994- ben indult, de a szakma sze­rint sem a tantervet, sem a tanári kart tekintve nem volt eléggé előkészített a képzés, ahová egyébként az élőszínházi felvételiről át­irányítottak kerültek. Nem is csoda, hogy a tíz végzett bábszínész közül csak egyetlen egy maradt a pá­lyán. A pécsi Bóbita Bábszín­ház igazgatója, Sramó Gá­bor szerint, ismerve a hely­zetet, nem az utcára képez­nék a bábszínészeket, hi­szen a társulatok keresik a végzetteket.- A tavasszal már jobban előkészített oktatásra je­lentkezhetnek azok, akik tényleg bábszínészek akar­nak lenni - mondta el.- Aki csak most dönt, nem késett el a felkészülés­sel, amelyben egyébként az ország minden bábszínhá­zában segítenek neki. Ná­lunk is működik az animá­ciós színkör, ennek kereté­ben gyakorolhat az, aki akar. A három fordulós fel­vételin ugyanis bábos imp­rovizációval is jelentkezni kell. A képzés négyéves lesz. H. I. Gy. A gépeket a család az ősöktől örökölte fotó: müller andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents