Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-16 / 314. szám
1999. november 16., kedd Háttér - Riport Rendszerváltás Pécseit és Baranyában 1988-90 48. rész Választási sikerek: a meglepetéscsapat Az első szabad választások során a Fidesz volt az új magyar ország- gyűlés meglepetéscsapata, egyrészt fiatalságukkal (a legifjabb honatya még nem volt 20 éves), másrészt minden addig megszokottól eltérő politizálásukkal. Trombitás Zoltán része lett ennek a frakciónak, míg társai Baranyában tovább küzdöttek, immár a sikeres hely- hatósági választásokért.- Milyen feladatot kapott a kettő közül az egyik „nem budapesti" képviselő a párt vezetésétől?- A bizottságokban egy elnöki és két alelnöki helyet kaptunk - mondta Trombitás Zoltán. - Én a Mentelmi Bizottságban kezdtem dolgozni, aminek az alelnöke Deutsch Tamás lett, azonban mikor később a Fidesz önkormányzati kabinetjének vezetésével bízták meg, ezt a pozíciót én vettem át tőle. Mindemellett két cikluson keresztül a parlament egyik jegyzője voltam, amit a leghosz- szabb ideig végeztem, tehát nyolc éven át. Ez volt a legkedvesebb feladatom, hiszen a jegyző az, aki az egész parlamenti apparátus munkáját felügyeli, és segíti az elnököt feladatai elvégzésében. De a Mentelmi Bizottságban végzett munka is ezzel függött össze, hiszen itt is a képviselők ügyes-bajos dolgait tárgyaltuk folyamatosan. Ader Jánost pedig az Alkotmányügyi Bizottságban váltottam, mert egyéb feladatai nem tették már lehetővé, hogy ebben a szintén nagy leterheltséget jelentő munkában részt vegyen.- Milyen volt a viszony a többi frakcióval, illetve a kormánnyal, annak megalakulása után?- A Fidesz is szerette volna, ha megvalósul a nagykoalíció, azonban Antall József ennek egy pillanatig sem adott esélyt. Egyébként Antall-lal kifejezetten jó, normális volt a viszony, amin persze nem feltétlenül a frakció egészét kell érteni, hanem a párt néhány vezetőjét, elsősorban Orbán Viktort, akivel rendszeresen konzultált. Erről be is számolt frakcióüléseken, mint ahogy arról is, ha más pártelnökökkel tárgyalt. Ami ennél tán fontosabb, hogy rögtön az elején megrontotta a légkört az MDF-SZDSZ- paktum. Amit a paktumban lefektettek, annak a jelentős részével a Fidesz is egyet tudott érteni, de a megszületése nagyon keserű szájízt hagyott - nem csak bennünk, hanem kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. Mert pont akkor, amikor megszabadultunk a pártállamtól és megvolt a szabad választás, hirtelen olyan helyzetbe kerültünk, hogy a fejünk fölött kötöttek egy paktumot!- Vissza Baranyába! Mi történt itthon?- Természetesen folytatódott a párt szervezése. Sikerült betörnünk az addig fehér foltnak számitó szigetvári területre, megerősödtünk Komlón, Pécsett, és Mohácson is alakultak szervezetek. Ezek már együtt zajlottak az önkormányzati választásokra történő jelöltkereséssel. Itt már megfogalmazódott az, hogy a jelölteknek nem kell Fidesz-tagnak lenniük, és valóban igy is történt, sok ilyen jelöltünk lett az őszre. Például három, később polgár- mesterré választott jelölt indult Fidesz-színekben, de egyikük sem volt tagja a pártnak. Körömi Attila 1990 tavaszától vett részt egyre intenzívebben a Fidesz pécs-baranyai munkájában, már csak azért is, mert ön- kormányzati képviselőjelölt volt. A következőképp emlékszik erre az időszakra:- A képviselőnk iszonyatos energiával vetette bele magát a parlamenti munkába. Ehhez járult a heves helyi csoportélet, hiszen jöttek az első hírek Pestről Trombitás Zoltánon keresztül, nüánszokról, folyosói légkörről, és ez azt váltotta ki, hogy sokan látogatták az üléseket. Érdekes volt „csinálni” a politikát, nem csak az újságokból olvasni. És ezt a Zoli nyolc éven át lelkiismeretesen megtette.- Megbízták-e bármilyen intézkedéssel, akár pártügyekben?- A pécsi magasház és a harkányi fürdő ügyét biztos, hogy intenzíven képviselte. Például az ő interpellációja nyomán egyezett meg a kormány és a városvezetés, hogy a magasházra kapott 250 millió forintos hitelt nem kell visszafizetni. Szóval, azokat a klasszikus ügyeket, amik sajnos még ma is ügyek, Trombitás Zoli nagyon markánsan képviselte. Sőt az is neki köszönhető, hogy Boross Péter belügyminiszter elmozdított egy 56-os rendőrtisztet. Viszont ősztől, mikor már felállt a városi közgyűlés, és kezdtünk belelátni a yáros dolgaiba, akkor kerültek elő olyan témák, amikben a segítségét kértük. De mivel kvázi ő volt a Dél-Dunántúl képviselője a parlamentben, óriási érdeme van abban is, hogy Zalaegerszegen nagyobb lendületet sikerült vennie a pártnak. El is híresült a „pécsi kommandó”, hiszen ott voltunk minden időközi választáson cédulát gyűjteni. De elértük azt is, hogy az ő segítségével és a helyi teljesítménnyel alátámasztva a Fi- deszen belüli toplista Szolnok- Veszprém-Baranya hármas fogatában tartósan ott tudtunk maradni, évek hosszú során át.- A helyi erőknek mivel kellett megbirkózniuk?- Felkutatni az önkormányzati választásokra alkalmas embereket. Mindenhol megvolt az egy-két ember, akik a Fideszt jelentették, plusz nyolc-tíz lustább. Azt kellett elintézni, hogy ébren maradjon a tűz, mert bármilyen közel volt is Pécs, akkor még kellett a folyamatos jelenlét. Ma már erre nincs szükség. Akkor sokan az SZDSZ fiókszervezetének tartották a Fideszt, és akik emiatt csapódtak a párthoz, azokkal a kapcsolat ha nem is szűnt meg, de mindenképp lazult.- És mi volt a helyzet az egyéb pártokkal?- Nem volt túl intenzív vagy jellemző a más szervezetekkel való találkozó. Persze, ha utcán találkoztunk, akkor szó esett egy- egy aktuális témáról, de nem hivatalosan vagy célzottan. És ez szerintem baj, mert az efféle egyeztetések mindenképp köny- nyítették volna a közgyűlés munkáját is. Túl jelentős politikai akciók, kapcsolatok nem történtek a parlamenti és önkormányzati választások közötti időszakban. Páva Zsolt immár az önkormányzati választásokon sikeres Fidesznek volt az egyik frontembere, s bár még az is szóba került, hogy rögtön polgármesterré ütik, megmaradt az alpolgármes- terségnél, amit a mai napig sem bánt meg.- A parlament gőzerővel kezdett dolgozni, hiszen nyakig voltak a rendszerváltás jogi és legális átmenetének szervezésében, ezért Trombitás Zoltán a munka miatt - és épp ezért ezt korántsem rosszallásként mondom - a korábbiakhoz képest eltűnt Pécsről, elvégre négy napot a fővárosban töltött. Persze, az információcsere megvolt. A nyár második fele azonban már az új választásokról szólt, aminek a szervezését Mikes Éva vette át irodavezetőként. Sajnos, az Ellenzéki Kerekasztal korábbi tagjaival, miután kormányra kerültek, eléggé megromlott a kapcsolat. Ezért világossá vált, hogy a kormányoldalra nem lehet partnerként számítani.- Bele lehetett-e szólni Pécsről a Fidesz-frakció munkájába?- Nem, ilyesmire nem emlékszem. A Fidesz kicsi, de annál határozottabb és lelkes csapat volt. Azzal ágyaztuk meg a későbbi sikereinket is, hogy a frakció inkább szakmai szinten, szinte hidegen szólt hozzá a dolgokhoz, nem érzelmi indíttatásból, mint mondjuk, az MDF. Volt egy felkészült, főképp jogászokból álló társaság, és nem volt igazán szükségük arra, hogy másra hagyatkozzanak, jóllehet, mindig is voltak külső tanácsadóik. De a vidéki Fidesz a parlamenti munkába nem nagyon tudott beleszólni. Annál inkább a pártmunkába, hiszen a jó választási szereplés hozott lényeges tagságnövekedést is.- Az önkormányzati választás után szó volt arról, hogy ön lesz a polgármester, de csak az alpolgár- mesterséget vállalta. Személy szerint és a Fidesz nem bánta ezt meg?- Én nem bánom, továbbra is józan lépésként értékelem, ha szabad ilyen szerényen nyilatkoznom magamról. Égyszerűen úgy éreztem, hogy minden alap- képzettség nélkül, csupán vállalati joggal foglalkozván nem szerencsés ilyen pozícióba bekerülni. Azt meg nem akartam eljátszani, hogy milyen zseniális vagyok. Az alpolgármesterséghez is némi rábeszélés kellett, de el tudtam fogadni, mert szűkebb területen kellett működnöm, amit könnyebb átlátni, és bíztam abban, hogy meg tudom tanulni. És ez jó gyakorlati terep volt a későbbi polgármesterséghez, tehát megadatott egyfajta evolúció. És a Fidesz sem vesztett szerintem, hiszen a frakció nagyon komoly önkormányzati munkát végzett a mai napig kihatóan, és adott két alpolgármestert, úgyhogy ebben a leosztásban utólag sincs okunk panaszra! Méhes Károly hetedik oldal Jegyzet-------_ ’s mm wmmmrnm- m Vad dolgok Óriási felfedezéshez jutottunk. Az elmúlt néhány ezer esztendő gyakorlatának modellezése, a kérdéses jelenség horizontális és vertikális átvilágítása után immár nagy biztonsággal kiderült, hogy a vadorzás nagy üzlet. A kegyetlen feudális oligarcháknak, akik elborzasztó szankciókkal büntették az erdeikben nyulat lopó rapsicokat, ugyancsak lehetett már valamiféle sejtésük. Hosszú időnek kellett azonban eltelnie, amíg ez a közkedvelt, ősi foglalatosság a XX. század végének nyelvén fogalmazódhatott meg, hogy tudniillik itt jó üzletről van szó. És hogy erre mi rá is jöjjünk. Bizonytalan vagyok, nem késői-e a felismerés. A múlt évben 20 ezer gímszarvast, 5500 dámvadat, 2000 muflont, csaknem 50 ezer vaddisznót, 38 ezer őzet ejtettek el az országban. Ebből legkevesebb két dolog következik. Vagy hihetetlenül gazdagok vagyunk vadban, ha ennyi terítékre kerülhet és még a rapsicoknak is jut piaci mennyiségben lőve halomra a magyar erdő kincsét. Vagy pedig valószínűleg nincs az a sűrű háló, amelyen a vadorzók fennakadnának, mert szankció éppenséggel eddig is volt. Pedig már kitaláltak mindent a vadgazdák. Együttműködési megállapodás a rendőrökkel. Sűrített őrjáratok az erdőben. A csapdák és hurkok, lefoglalt fegyverek rendszeres megsemmisítése. Éjszaka is látó távcsövek. És mégis! A vadgazdálkodási ágazat árbevétele nagyjából évi 10 milliárd forint. A becslések szerint a rap- sicok okozta kár ennek harmada. Ami azt jelenti, hogy az előbb említett vadmennyiséghez még egy harmadnyi részt hozzá kell tenni. Ennyit lőnek le, dobnak piacra a vadorzók. Ekkor aztán tényleg hatalmas számot kapunk. Mármint arra, ami „elfogy”. Vagyis még egy-két év, s nem marad vad az erdőben. így megszűnik a rapsicokkal szembeni harc is. Lám, mégis van itt megoldás! Mészáros Attila Csalódás Nehéz lehet külföldön magyarnak lenni. Megélve azt, hogy a rendszer- váltás óta eltelt lassan tíz esztendő, s még mindig azon perlekednek az óhazában a politikai pártok, hogy kapjanak-e a határokon kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogot, avagy sem. Most a hét végén az MSZP és az SZDSZ adott újabb egy pofont reményeiknek azzal, hogy a Magyar Állandó Értekezleten a záródokumentum megfogalmazásánál megvétózták e gesztus értékű passzus bevételét. De vajon miért ez az ellenkezés, melyre magam sem igen találok magyarázatot. Csakazértse? Hiszen nem a Kárpát-medence magyarságát mozgósítaná valamiféle csúnya ármányra e lehetőség, csupán alig tíz-tizenötezer olyan, főleg Nyugaton élő magyar állampolgárról volna szó, akik beállhatnának a szavazók táborába. Avval a tudattal, hogy voksaikkal nem képesek úgysem alapvetően módosítani a hazai politikai erőviszonyokat. Csupán annyi látszik bizonyosnak, ha látszik, hogy e főleg politikai okokból emigráltak köre (számukra volt fontos 1990 után a magyar személyi igazolvány és útlevél) bizonnyal nem forgatná vissza az idő kerekét, s nem zúdítaná vok- sait Thürmer Gyulára, vagy azokra a gyéren tüntető ultrabalos ifjakra, akik a minap régi munkásmozgalmi dalokat énekelve, rendőri biztosítás mellett emlékeztek november hetedikére. Csalódottak a nyugati magyarok, ezt fogalmazta meg búcsúként a Magyar Emberjogi Alapítvány New York-i elnöke is. Sajnálja, hogy még nemigen ismerte fel a magyarság azt, hogy mennyi segítséget tudnak adni az ország számára e határokon túl élők, akik igazából nem szerettek volna mást, mint oly sok demokratikus és kevésbé demokratikus ország megadott már külföldön élő polgárainak. Hogy voksokkal is üzenhessenek. Hogy négyévente egyszer tényleg magyarnak érezhessék magukat. Kozma Ferenc ; jF hetedik oldal holnap Riport _______________ Eg yre több külföldi vásárol telket, házat Magyarországon. Akadnak, akik a jó befektetés reményében teszik, mást a táj természeti szépsége ragadja meg. Baranyának van azonban egy különlegesen vonzó hatása is. Az egykori baranyai németség, az 1946-1947-ben Németországba áttelepítettek köre. Ilyen ember Pálinkás Ferenc. Portré Dr. Bereczkei Tamás valami olyasmivel foglalkozik, ami biztos hogy minden embert érdekel: hogyan lettünk olyanok az évmilliók során, amilyennek ma ismerjük magunkat? Portré A rendszernek csak krónikása voltam Nemrégiben tudta csak meg, hogy hét paksamétányi iratot készítettek róla a III/III-asok, s döbbent kíváncsisággal olvasta át a feljegyzéseket. Hazugság nem akadt benne. Olykor betűhű idézet arról, amit mondott baráti körben vagy egykori kollégák között.- En azt hittem, hogy Regős Sándor az elmúlt rendszer kegyeltje volt.- És lám, mégis figyeltek. De okuk lehetett rá, hiszen én csak a rendszer krónikása voltam, dicsérője sose. Sokan tudták ezt rólam, s talán éppen ezért hívtak meg a lakiteleki nagysátorba. Az elsőbe, még 1987-ben.- A megfigyelése korábban kezdődött?- Jóval. Még a szegedi stúdió létrehozása idejéből is van néhány érdekes feljegyzés. Amikor egy szabadkai riport elkészítésével minket bíztak meg, néhány kollégám előtt azt találtam mondani, hogy „szerencsére nem néhány pesti barmot küldenek oda, akik még attól is hasra esnének hogy az emberek Szabadka piacán magyarul beszélnek. ” A mondat szó szerint visszaolvasható az egyik dossziéból. Ekként azt is tudom, hogy ki köpött be, de hadd maradjon a titkom. Egyébként én sohasem akartam senkinek sem megfelelni, többnyire kimondtam azt, ami bántott. Amolyan pozitív gondolkodású ember vagyok és apámtól örököltem azt, hogy a hajam nem fehéredik. Regős Sándor 1934-ben született Pécsett, az Idegen Nyelvek Főiskoláján diplomázott, és 1955-től a Magyar Rádió munkatársa lett. Igazgatta a tv szegedi stúdióját, volt varsói tudósító, baden- württembergi főkonzul. A Ciszterci Diákszövetség pécsi elnöke. Felesége „tökéletes asszony”, két gyermekük, egy unokájuk van.- Nyugdíjasként mit csinál?- Tagja vagyok a Duna tévé kuratóriumának, s mint régi ciszterest, a diákszövetség is lefoglal. Imádom a természetet, vettem egy tanyát az Alföldön. És persze írogatok.- Avasson be.- Német nyelven írtam egy visszaemlékezést az egykori nómenklatúráról, s a könyv Németországban is jelenik meg. A címe: Milyen vidám lehet egy barakk? A régi szép időkre gondolok benne, s egyelőre úgy gondolom, hogy idehaza ne jelenjen meg. Többen félreértenék. Vagy ki tudja? Nem értenék meg igazán.- A mai világot és benne a sajtót milyennek látja?- Rosszul működik még a demokrácia, mert szerintem a politikusok nem a választóiknak, hanem a médiáknak szeretnének megfelelni. A médiák pedig messzire távolodtak az ideálistól. Egy kis balhé kedvéért mindet feláldoznak. Az utóbbi persze érthető. A piac ezt követeli. Kozma Ferenc "rombilás Zoltán egyik első munkanapján a parlamentben
