Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-15 / 313. szám
1 1999. november 15., hétfő Háttér - Riport Vita ^ i Egyetemi integráció (3. rész) Hogyan tovább, pécsi felsőoktatás? Vitasorozatunk első két részében dr. Barakonyi Károly, a JPTE korábbi rektora elemezte az egyetemi integráció elmúlt évtizedeinek folyamatát egészen napjainkig. Cikkét ekként zárta: „Ahhoz, hogy egy - a mai hazai és globális társadalmi követelményeknek megfelelő, az Európai Unióban is helytállni képes, közép-európai kisugárzású - modern egyetem jöjjön létre városunkban, a mai szemlélet és hozzáállás nem sok jóval kecsegtet. A pécsi egyetem létre fog jönni, a pécsi EGYETEM körvonalai azonban még nemigen bontakoznak a láthatáron.” Ma a POTE korábbi rektora, Bauer Miklós ekként summáz: a jövőben el kell kerülni azokat a buktatókat, amelyek a közelmúltban megnehezítették, és vélhetően a jövőben is nehézzé tennék a regionális integráció folyamatát. A sorozathoz továbbra is várjuk a hozzászólásokat. Némiképp egyszerűbb helyzetben vagyok, hiszen úgy vetem gondolataimat papírra, hogy Barakonyi professzor úrnak, a JPTE volt rektorának írását megjelenés előtt olvashattam. De mi oly sokat tárgyaltunk és vitatkoztunk, hogy ismerjük egymás nézeteit, így remélem, nincs kifogása ellene. Úgy gondolom, nemcsak én, de városunk valamennyi polgára egyetért azzal a céllal, hogy (szavaival élve) a „Pécsi Egyetem” helyett pécsi „EGYETEM” jöjjön létre, egy nagy, tekintélyes, nemzetközileg is számottevő, hazánkban nem másodrangú felsőoktatási intézmény. A céllal egyetértettünk, a viták a kialakítás módjára vonatkoztak. Az első lépés természetesen a két egyetem egyesítése lett volna. Az orvosegyetem egyszerű karként történő csatlakozása elfogadhatatlan volt számunkra, több okból: 1. Az orvosegyetemek (ez a tény bármennyire is irritálta és irritálja ma is a tudományegyetemek és a felsőoktatás vezetőit) több funkciójú intézmények, az egyetemi oktatás és kutatás mellett - de annak feltételeként -, a betegellátás legmagasabb szintjét képezik, annak rendszeréből nem szakíthatok ki. 2. A felsőoktatásért járó anyagi támogatás mellett, annak ösz- szegét messze meghaladó bevételeik vannak az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). Ez a bevétel nagynak tűnik Ugyan, a valóságban a beteg- ellátásra sem elegendő. 3. A karbantartásra és fejlesztésre szánt pénzeszközök a népjóléti (most egészségügyi) tárcánál maradtak, míg az orvosegyetemek irányítását az Oktatási Minisztérium vette át. 4. Az egészségügyi főiskolai képzés az orvosegyetemek keretében indult és a szoros kapcsolat a karrá alakulás után is fenntartandó. 5. Az orvosegyetemek kiterjedt oktató kórházi hálózatot hoztak létre. 6. ígéretes együttműködés kezdett kibontakozni önkormányzati, illetve más minisztériumok által vezetett egészség- ügyi intézményekkel (mint például a Honvédkórházzal traumacentrum kialakítása végett). 7. A szakorvosképzés feladatát az orvosegyetemek (vissza) kapták. Tekintve, hogy ma önálló betegellátást csak szakorvos végezhet, ez a graduális orvosképzéssel csaknem egyenlő volumenű oktatási feladatot jelent. 8. Hazánkban az orvostúlképzés veszélye időnként felvetődik. Hivatalosan felmerült olyan megoldás, hogy nem a képzés arányos csökkentése, hanem két orvosegyetemnek (a pécsinek és a debreceninek) a megszüntetése lenne a megoldás. Egyetemet csak a parlament szüntethet meg, egy egyetemi kart kormányrendelettel is meg lehet szüntetni. A kari státus tehát a pécsi orvosképzést fenyegető reális veszély. Mindezek alapján úgy tűnt, hogy a nehézségek megoldására egy (csak Magyarországon) új formációt kell létrehoznunk, az Egészségügyi Központot, melynek az egyetem felé oktatási szempontból kari jogosítványai vannak, de a betegellátást, illetve az említett intézményekkel való kapcsolattartást illetően, továbbá a szakorvosképzés terén, valamint az ezen tevékenységek anyagi alapjait illetően önálló. (A nehézségekre jellemző volt, hogy míg mi a betegellátásra kapott pénzek „elcsúsztatásá- tól” féltünk a közös kasszában, addig Barakonyi rektor úr attól tartott, hogy az egészségügyben fennálló deficitet „behozzuk” az egyetembe. Ez a félelem nem volt és most sem alaptalan, hiszen a csőd szélén álló kórházak is mutatják, hogy az egészségügyi ellátás rendszerében a pénz egyszerűen kevesebb a szükségesnél, és ezen semmiféle toldozás-foldozás, esetenként kabaréba illő intézkedések sem segítenek.) Végül is Barakonyi rektor úr és a JPTE akkori vezetése elismerésre méltó módon akceptálta aggályainkat, és sikerült mindkét fél számára kielégítő megoldást kidolgoznunk. A konkrét lépéseket Barakonyi professzor úr korrekten ismerteti. Az utolsó lépést, az egyesülés kimondását a POTE Kari Tanácsa nem fogadta el. A rektort a testületi döntés kötelezi. Más utat kellett választanunk. A kiút a regionális szövetség létrehozása lett volna, amit a POTE Tanácsa támogatott, s amihez kiváló partnernek bizonyult a Pannon Agráregyetem. (Ez ismét csak Magyarországon új dolog, az USA-ban régóta működnek egyetemi szövetségek.) A három egyetem szövetsége olyan erőt képviselt volna, ami érthetően keltette fel ellenerők fellépését és a szövetség létrehozását - szánalmas indokokra hivatkozva - megakadályozták. A JPTE-PATE-POTE integráció terve magában hordozza ugyanis egy új, vidéki állatorvosi kar létrehozásának lehetőségét, ami érdekeket sértett. így a földrajzi távolságra hivatkozva, hatalmi szóval ez az integrációs törekvés csírájában elfojtatott. Az érvelés képtelenségét az is mutatja, hogy az a „nagy földrajzi távolság”, amely az együttműködést az oktatási kormányzat szerint akadályozni látszott, most nem akadálya a Pécsi Egyetem és a Szekszárdi Tanítóképző Főiskola integrációjának. Nagyjából eddig tartott mindkettőnk hivatali terminusa. Új erők vették át a stafétabotot, megváltozott - tegyük hozzá - nehezebb körülmények között. Hogyan tovább? A két egyetem egyesülése hamarosan meg fog történni. (Megjegyzendő, hogy az egyesülést előíró rendelet nem egyenlő mércével mér: a budapesti orvosi egyetem mint szakegyetem marad fenn.) Rendeletekkel lehet kormányozni, ez a kormány dolga, de ha a rendeletek nem veszik figyelembe a konkrét viszonyokat, abból működési zavarok támadnak, amit jobb lenne elkerülni. Őszintén kívánom egyetemünk jelen és jövendő vezetőinek, hogy szívóssággal és bölcsességgel, eredményesen irányítsák az egyesült intézményt. Továbbra is meg vagyok azonban győződve, hogy a nagy EGYETEM kizárólag pécsi erőkből nem tud létrejönni, a regionális szerveződésé a jövő. Nem volt hiba tehát, hogy annak idején ilyen megoldást szorgalmaztunk. A jövőre gondolva már ma el kéne kerülni minden olyan lépést, ami a jövőbeni együttműködést megnehezíti, illetőleg meg kellene teremteni ennek jogi alapját. Dr. Bauer Miklós, egyetemi tanár POTE, Fül-Orr-Gégeklinika Orvosavató a POTE-n fotó: Tóth László ^hetedik oldal-Jegyzet —. Nyilvánosság Valamikor azt tanultam szép emlékű professzoromtól, hogy a bűnöző számára elegendő a bíró által kiszabott büntetés. Mert ha megírja az újság, esetleg a tévé nyilvánossága elé kerül az ügy, mintha dupla büntetésben részesülne a delikvens. Hiszen elrettentő példának állítják, és mindenki megtudja aki eddig nem tudta, hogy mit tett a szerencsétlen, és nem lehet tovább titkolni a szomszédok, ismerősök elől a dolgot, amibe a bűnelkövető, ha az ítéletet és a börtönt bírná is, olykor beleroppan. Mindezt Ambrus Attila juttatta a minap az eszembe. Állítólag arról tárgyal már, hogy a büntetőperét amerikai mintára a tévé egyenesben közvetítse és egyébként is olyan médiát keres, amelyik előzetes nyilatkozatait jó pénzért megvenné és leközölné. Hadd tudja meg a világ, hogy gondolkodik, érez a fiú, miért választotta a betyáréletet. Ambrust nem Toppantaná össze a nyilvánosság. Sőt. Manapság a kérése természetesnek tűnik, és bizonyára a csemegére kiéhezettek alig várják a pillanatot, amikor elindul majd a közvetítés. Esélyük van rá, hogy jobb lesz, mint egy hazai bajnoki labdarugó-mérkőzés és felér bármilyen délamerikai 197 részes szappan- operával. És edzettek már, hiszen egyenesben közvetítik a kamerák a rendőrségi akciókat, üldözést, melyben a menekülő kocsija felrobban és darabokra hull, vagy a pisztollyal ha- donászót kilövik az erkélyablakból. Már azt várom, hogy a Forma-1-esek mintájára a Tornádók és Lopakodók orrába szerelt kamera segítségével egyenesben nézhessük a különféle harci cselekményeket (nem csak utólag) és hogy a jó üzlet reményében valakinek eszébe jusson a csecsen- földi humanitárius katasztrófa leendő áldozatainak gomblyukaiba előre apró kamerákat dugni, hogy láthassuk, miként viselkedik az ember, ha bajba került. Mert bajban van. Kozma Ferenc Az erőszaktevő Elöljáróban szögezzük le a tényt: a magyar fiú egyedfejlődésére nézvést meglehetősen káros törvények uralják a honi bíróságok gyakorlatát. Sőt, a magyar fiú, ez a serdü- letlen nyálcsorgató minden különösebb retorzió nélkül sunnyoghat pedagógiai intézményeink leánymosdói körül, majd felnővén szép szál pedo- filként kamatoztathatja az ifjan szerzett tapasztalatokat. A hazai gyakorlat eddig - eléggé elítélhető módon - nem bör- tönzött be egyetlen romlott kölyköt sem, a nemi aberrációk végtelen útvesztőjébe téve- lyedett, középső csoportosan elállatiasodott, sárgult pofájú szexuális bűnözők nálunk bizony ennyire kitaposott ösvényeken járnak, a nemjóját nekije! Ezúttal bocsássuk előre: a fejlettebb államok példája követendő. Ennek ellenére Amerikában is győzött az ügyvédi álnokság: szabadlábra került a gyermekhúgát megrontani készülő tizenegy éves Raoul nevű szörnyeteg; az ifjú rém - mint sokan emlékeznek rá állítólag a pisilni - per definitionem kisdolgát végezni - készülő testvérének próbált segíteni nadráglehúzással egybekötött heveny incesztus eszközlése által. Szerencsére az egészet figyelemmel kísérő szomszéd tette a dolgát, fel is dörzsölte a kis gonosztevőt, hogy az kocsonyás ujjaival ne fogdossa a romlatlan leányzót ugyebár. Mert ha belegondolunk, az Államokban az is sexual abuse, azaz nemi erőszak, ha valakire rányitják zuhanyzás közben, esetleg pizsamára vetkőzve az ajtót, ez a gyerek meg egyből gatyákat ráncigái. Hát egy ilyet szabadítanak rá ismét az óvodástársadalomra, aki ha felnő, biztos újra bűnözni fog szexuál jelleggel, de legalábbis előfizet az összes aduit csatornára és felcsap buszsofőrnek. Persze az is lehet, hogy átköltözik Európába, hogy rtyugodtan tudjon dagonyázni az óvilág fertőjében, ahol azt sem tudják sokan, hogy éppen megerőszakolták őket. Tibay Gábor 'hetedik oldal holnap Riport Rendszerváltás. Az első szabad választások során a Fidesz volt az új magyar országgyűlés meglepetés- csapata, egyrészt fiatalságukkal (a legújabb honatya még nem volt 20 éves), másrészt minden addig megszokottól eltérő politizálásukkal. Trombitás Zoltán részese lett ennek a frakciónak, míg társai Baranyában tovább küzdöttek, immár a sikeres helyhatósági választásokért. 1 Portré Regős Sándor nemrégiben tudta csak meg, hogy hét paksamétányi iratot készítettek róla a HI/HI-asok, s döbbent kíváncsisággal olvasta át a feljegyzéseket. Hazugság nem akadt benne. Olykor betűhű idézet arról, amit mondott baráti körben vagy egykori kollégák között Portré A szellemi értékek tisztelete Én mindig úgy ismertem, mint aki intéz, szervez, próbál megszervezni valamit tanszéken, egyetemen, az ismeretterjesztés berkeiben. Schmidt Erzsébet ezt nem is tagadja, de ami megkap: állítja, hogy mindez a mai napig is az eredeti szakmának és az irodalom szeretetének köszönhető.- A pécsi főiskolán végeztem magyar szakon. Mit tagadjam, az akkori szisztéma szerinti menetrendhez, nevezetesen, hogy Erdősmecskére menjek tanítani, nem sok kedvem volt. Pedig a tanulmányi osztály bevezetője a sárga földig letolt, hogy mért nem adom már be a pályázatomat. És akkor megint találkoztam azzal emberrel, Bécsy Tamással, aki egész pályám leginkább meghatározó egyénisége volt: tanárként, szakfelügyelőként, majd főnökként - és remélem barátként is. Az ő révén kezdhettem tanítani a Zrínyi Szakközépben.- Élete állomá- tmmmmmtmm sail sorolva azt hihetnénk, kanyargós volt az útja. Ön azt mondja: mégsem.- Azért nem, mert bárhol is dolgoztam, jóformán mindig azt csináltam, ami a hobbim is. Ez pedig nem más, mint az irodalom, illetve a szellemi értékek szeretete és ápolása. Tény, hogy minderre sokszor lopnom kell az időt, de mint Álbert Schweitzer irja számomra útmutató szavakkal: „Törekedni kell arra, hogy a minden élet tiszteletében való megerősödéshez és kiteljesedéshez megadassák az idő”. Schmidt Erzsébet Pécsett született. A Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett 1971-ben magyar szakon. Szegeden kiegészítő bölcsészdiplomát szerzett. 1986-1996 között a JPTE Művészettudományi Intézetének titkára volt. 1998-tól a TIT megyei vezetője.- Másodszor dolgozik a TIT- nél, ezúttal vezetőként. Mi vonzotta vissza?- A szellemi eredmények tisztelete, a tudós egyéniségek - többek között Tigyi József, Kurnik Ernő, Hámori József, Kabdebó Lóránt - megismerése közel hozott a tudományos élethez is. A TIT majd’ 160 éves hagyománya különleges szerepet teremt számúnkra a mai társadalom civil kezdemé- mmmmsmmmm nyezései között. Az a hivatása, hogy a tudomány eredményeit, nagy kérdéseit ismeret- terjesztő módon ............. 1,1111.1..1 közvetítse a külvilág felé az értelmiség bevonásával. Az igazán nagy tudós az, aki másokkal is meg tudja értetni, amit csinál.- E gyéb vágyak?- Tény, kicsit munkamániás vagyok, és a munka mellett folyton olvasok, töprengek, tervezek is. Jó lenne többet lenni a legkedvesebb barátokkal és csöndes órákat tölteni közel a természethez. Méhes Károly
