Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-11 / 309. szám

1999. november 11., csütörtök Háttér - Riport Magabiztos profik, nyugtalan zöldek Viták, perek, tervek, engedélyek - a garéi örvény tovább forog Garé körül nem tompulnak az ellentmondások. Az égetőművet párto­lók és a létesítmény ellenzői között évtizedes volt a vita. Most azon­ban új fejleményként az ártalmatlanítás folyamatában, az ennek az érdekében meghirdetett pályázatot nyerő konzorcium munkáján belül is jókora meglepetések okoznak meghökkenést. Döntően az, hogy számosán úgy tudják, a nyertes ugyan a garéi lerakóban felhalmozott hulladék külföldre szállítását ígérte, ám erre nincs engedélye, s egy­előre szerződést sem tud felmutatni, melyik ország melyik megsem­misítőjében fogadnák a sokat átkozott hulladékot. A Dél-dunántúli Környezetvé­delmi Felügyelőségnek nem fel­adata annak figyelemmel kíséré­se, hogy a Budapesti Vegyi Mű­vek Rt. (BVM) által meghirde­tett pályázat nyertese milyen háttérrel dolgozta ki projektjét. Azaz nem ellenőrzi, hogy van-e a szállításra engedély, ez meny­nyiben ütközik a veszélyes anya­gok határokon keresztüli moz­gatásának tilalmát elrendelő jogszabályokkal. Azt meg vég­képp nem kell tudnia, hogy a Geohidroterv Kft. és Palota Kft. alkotta konzorcium kivel és milyen kondíciókkal szerző­dött. Azt azonban folyamatos ellenőrzéssel kisérik nyomon, hogy milyen munkák folynak a garéi lerakóban. A kérdés tehát az, hogy a pá­lyázatot kiíró szerepeltette-e a tender feltételei között az „alfá­tól ómegáig” terjedő ártalmatla­nítás követelményét. Ez nem csak az alaposság okán várható el, hanem azért is, mert a mun­ka értéke milliárdos nagyságren­dű. Ez a pénz persze a korábbi pályázat nyertesét - a munka folytatásától eltiltott AGM Be­ton Rt.-t, illetve a mostani pá­lyázat veszteseit is - erősen ér­dekli. Az AGM Beton a Közbe­szerzési Döntőbizottság közbe­avatkozását kérte. Érve szerint ugyanis nem köthető meg az új szerződés a tendergyőztessel, mert a tavalyi és az idei pályáza­tot ugyanaz a forrás finanszíroz­za. Az AGM Beton ugyanis pert indított a Környezetvédelmi Mi­nisztérium és a BVM ellen, ed­dig elköltött pénze és a remélt haszon elmaradása miatt - egy- milliárd 40 millió forintot köve­telve -, s amíg a polgári per le nem zárul, kétséges, mennyi pénz marad abban a kosárban, amelyből az új nyertes által vég­zett munkát finanszírozzák. Vagyis - állítja az AGM - nem lehet beszélni a közbeszerzési pályázathoz »szükséges anyagi fedezetről. Hogy ez a vita hova vezet, egyelőre nem tudni, azt azon­ban sejteni, hogy az AGM alig­ha enged - amíg teheti - a negy­vennyolcból. Márpedig az ilyen perek hosszadalmasak, a jog­erős ítéletre akár csak majd évek múlva lehet számítani. így a következő kérdés az, addig mindenféle kárelháritással vára­kozni kell? Erre a választ azonban a BVM viszonylag hamar rövidre zárta, mert a tendernyertes kon­zorciummal a vállalkozási szer­ződést már megkötötte. Akik azonban a munka ritmusára fi­gyelnek, úgy látják, szerződés ide, vagy oda, tényleges, folya­matos munka nem indult meg a lerakóban. Beleszólt az ügybe a Környe­zetvédelmi Minisztérium is. He­lyettes államtitkára, Vass Nán­dor többször leszögezte, az AGM Beton által végzett mun­ka leállítására azért volt szük­ség, mert a szerződésben foglal­takat a megbízott cég nem telje­sítette. Érdemes azonban az ál­lamtitkár további érveire is fi­gyelni. A tárca szerint ugyanis ha a szerződés feltételei teljesül­tek is volna, változatlanul kétes, hogy a környezetvédelem és a minisztérium szempontjából a legjobb megoldást választották. A problémát - fejtette ki Vass Nándor - tíz évre csak elodáz­ták, annak lejártával pedig a göngyöleg tömegével együtt gya­korlatilag megkétszerezték vol­na a megsemmisítendő hulla­dék mennyiségét és a költsége­ket. Az AGM ugyanis a Rocla- hordókba átcsomagolt vegyszer­maradékokat a helyszínen akar­ta hagyni, s azt nem tudni, med­dig maradt volna ott. Ebből a garéi veszélyes lerakó övezetében élőknek ki lehet szűrniük: amit eddig jó eljárás­ként kínáltak - természetesen most a már felbontott szerző­désről van szó - a tárca és a szakma érintett cégei, az a való­ságban nem sokat ért volna. Ezért nem meglepő, hogy a Geohidroterv és Palota Kft.-k esetében is megkérdőjelezik, hogy a javasolt folyamat meg­nyugtató - például a már emlí­tett szerződések hiányára ala­pozva. Mert ha ezek nincsenek, akkor nem lehet elszállítani a klórbenzol-származékokat. Most már a dorogi égetőmű sem jöhet szóba, mert a pályá­zatot elbírálók többek között nem látták annak lehetőségét sem, hogy a Dorogon történő megsemmisítéshez szükséges vegyszerhigítás megoldható len­ne. Mindebből egy következte­tés levonható. Magyarországon ilyen mennyiségű veszélyes hul­ladék gyors ártalmatlanításához szükséges ipari kapacitás - pél­dául amilyent a Hungaropec szándékozott építeni, illetve épít is egy, a Garéba tervezett­nél lényegesen nagyobbat Észak-Magyarországon - pilla­natnyilag nincs. Az eddigi információk szerint a nyertes pályázat tartalmazta a szükséges befogadó nyilatkoza­tokat. Nem volt tisztázott azon­ban, hogy ezek szándéknyilat­kozatok, vagy tényleges szerző­dések arra, mikor, milyen üte­mű szállítás mellett, mennyiért és melyik nyugati cég hajlandó elégetni a garéi veszélyes hulla­dékot. Ilyen szerződést eddig a Geohidroterv és Palota Kft.-k - tudomásunk szerint - nem hoz­tak nyilvánosságra, még olyan Az átcsomagoláshoz több hatóság engedélye szükséges fotó: l. l. tálalásban sem, hogy a szokásos üzleti titkaik „kitakarása” mel­lett a konszenzus érvényessége ilyen módon is bizonyítható le­gyen. A szerződések meglétét azon­ban megerősíti Eiffert Gyula, a pályázatot kiíró BVM Rt. he­lyettes vezérigazgatója. Azt azonban, hogy a fogadómű me­lyik országban, annak melyik városában van, ő nem akarta megmondani. Mint mondja, el­várás volt a pályázókkal szem­ben, hogy ajánlatukban ezt a végső fázist is megfogalmazzák, az út járhatóságát - a szállítás és égetés akadálytalanságát - bizonyítsák. A nyertes partnerei által adott befogadó nyilatkozat pedig ütemezésben bontva jelö­li meg, mikor és milyen mennyi­ségben lehet égetőművükben a garéi tetraklórbenzol-szár- mazékokat megsemmisíteni. A pályázat elbírálása után olyan tervet ismertettek, amely szerint még ebben az évben el­szállítanak Garéból 3000, to­vábbi 11 ezer tonnát pedig 2000. december 31-éig. A bara­nyai zöldek azonban állítják, hogy eddig Garéban semmi sem történt, azaz máris késésben van a megbízott cég. Valami azonban mégis moz­dult.- A Környezetvédelmi Fel­ügyelőség megadta hozzájáru­lását ahhoz, hogy a tendernyer­tes elkészíthesse azokat a léte­sítményeket, amelyek az átcso­magoláshoz szükségesek - hal­lottuk Wéber Béla műszaki ügyintézőtől.- A többi érintett hatóság en­gedélye is szükséges azonban ahhoz, hogy az átcsomagolást megkezdhessék. Ez azonban nem azonos a veszélyes hulla­dék kezeléséhez szükséges en­gedéllyel, ehhez a kárelhárítási tervet minden hatóságnak jóvá kell majd hagynia. A felügyelőség szakembere szerint - bár a megbízott cég már több mint tíz napja meg­kapta a technológiai háttér ki­alakításához szükséges hozzájá­rulást, jelenleg Garéban semmi­lyen munkát sem végeznek. Az idő nagyon szorít. Ráadásul csak az átcsomagolás után de­rül majd ki, hogy mennyi méreg szivárgott a földbe. A BVM ál­tal kiírt pályázatban azonban nem szerepelt annak kötelezett­sége, hogy az elszennyeződött földet is ártalmatlanítani kell. Erről Valovits Emil, a BVM ve­zérigazgatója úgy nyilatkozott, a megoldás érdekében 2001-ben tervet kell készíteni. A Geohidroterv igazgatóhe­lyettese, Stefán István meglehe­tősen zárkózott. Kérésünkre annyit válaszolt, hogy cégének nem kötelessége a média felé igazolnia a hiányolt szerződé­sek meglétét, már csak azért sem, mert ezt üzleti titokként szerepeltetik. Úgy véli, nekik a feladatuk összesen 14 ezer ton­na veszélyes hulladék elszállítá­sa, s hogy ebből idén mennyi megy el Garéból, nem lehet tud­ni, de reméli, tartható a 3000 tonna. Jeleztük Stefán úrnak, hogy lapunk több tízezer embert érintő ellentmondást szeretne tisztázni. Világos válaszok hí­ján mi is egyelőre csak remélni tudjuk, hogy a hatóságok, a tender kiírója, a munkát anya­gilag támogató tárca fokozott figyelemmel kíséri a Geohidroterv által ígért és vég­zett munkákat. Nehogy megint az derüljön ki, mint ami az AGM Beton Rt. esetében, hogy tudniillik amit ígértek, az a va­lóságban nem sokat ér. Több mint 2 milliárd forintért. Mészáros Attila Jegyzet— Rodin forintban Az idei utolsó árverését tartotta a minap a Christi's kereskedőház New Yorkban, s ezzel búcsúzott a huszadik századtól és az évezred­től. Az árverésen egy kis Rodin-szobor is - az Éva - rekordáron kelt el. Ötmil­lió dollárt fizettek érte. Rodint csak azért ragadom ki a New York-i kollekcióból, hogy emlékeztessek rá: né­hány évvel ezelőtt világhírű francia mesterek alkotásai bukkantak fel Pécsett, köztük két Rodin-szobor, melyeket a kirendelt honi múzeumi szak­értő 7, illetve 9 millió forint­ra taksált. Persze tudom, hogy a mű­alkotások ára meglehetősen bizonytalan, olykor megbe­csülhetetlen, s a körülmé­nyektől is függ, hogy mikor, miért és mennyit adnak, ám minden bizonnyal a Christi's emberei a „pécsi” szobrokból is többet kihoztak volna. Mint ahogyan az árverés egyik leghíresebb műremeké­ből, Pablo Picasso Fotelban ülő nőjéből is álomárat sajtolt ki az árverés hangulata, hi­szen a festményért valaki 41 millió dollárt (!) penge­tett le. A történet így ke­rek, -és azért nem me­gyek el mellette, mert úgy gondolom, hogy il­lik orientálni az árakról mindazokat, akik a jó pénz reményében (nem tud­ván fizetni a távfűtés díját és a közös költségeket) a közel­jövőben szeretnék piacra dobni az otthon féltve őrzött Picasso, Van Gogh, vagy Mo- net-alkotásokat, kiemelve impresszionista vagy poszt­impresszionista gyűjtemé­nyükből. Ami könnyen megeshet. Hiszen mint azt az orgazda­ként bíróság elé állított pécsi kompánia tagjai egybehang­zóan állították, a Rodin-, Malliol- és Claudel-szobrokat a pécsi vásárban vették. Én hinném naivan, mert tudom, hogy sokan cócólnak ott, hó­napról hónapra a megélhetés forintjainak kiegészítése re­ményében, de az ügyben ítél­kező bíró tegnap nem hitt nekik. És a másodszor meghozott első fokú ítéletben is elme­szelte őket. Kozma Ferenc Kétség Módosítani kívánja a párttörvényt a Fidelitas, igazuk is van, a politiká­nak nem a gyermekek vi­lágában a helye, hogy idézzem Rogán alelnö- köt. Nem kell a politikai pedofília! Ezt ugyan most nem mondták, ezt akkor mondták, amikor a BIT egyesült az úttö­rőkkel, a baloldali óvódásokkal és a szocialista érzelmű böl- csisekkel, de ez már régen volt, vagy másfél hónapja. Szóval azt akarja most a Fidelitas, hogy a pártok a jövőben ne köthessenek választási célú együttműködési megállapo­dást gyermekszervezetekkel, amivel baromira egyet lehet ér­teni, mert mi is lenne, ha ilyen szövetségek ezután is kötődné­nek. Mást ne mondjak, az óvo­dában kizárólag narancs, szeg­fű, madár, tulipán meg esetleg búzakalász lehetne a gyerekek jele, ami már eleve borzalmas, abba meg aztán bele se merek gondolni, hogy a különböző je­lű lurkók miként csúfolnák egymást. Arra talán nem érdemes most szót vesztegetni, hogy ez a javaslat vajon miért pont akkor jutott eszébe a Még Sokkal Fiatalabb Demokratáknak, amikor megalakult a Fiatal Bal­oldal. Pedig nem feltétle­nül kellene ilyen kis lé­pésekben haladni, egyszerűbb lenne, ha a törvényt rögtön ak­ként is módosítanák, hogy nem működhet Magyarorszá­gon olyan párt, amelynek a ne­vében nincs benne valamilyen formában a „polgár” szó. Bár a parlamenti működés­hez újabban pártok se nagyon kellenek. Itt van ez a kétszemé­lyes frakció, Szabó Lukács és Cseh Sándor, állitólag ők a Magyar Egység Pártja, amit spéciéi nem nagyon hiszek, mert a tagság létszámát figye­lembe véve pontosabb lenne a Magyar Kétség Pártja megjelö­lés. Egység akkor lesz, ha vala­melyik kilép, akkor pedig már osztozkodni se kell a frakció­léttel járó javakon, nem nagy pénz, uszkve 30-40 millió fo­rint. Egyébként megértem őket, ennyi pénzért már én is szívesen esnék kétségbe. Lendvai Dávid letedik oldal Holnap Riport Hídverés az életfához Pécs Önkormányzata egy hypermarket felépítéséhez eladta a Kovácstelep melletti Béke park északi részét. Közel másfél ezer aláírással támoga­tott lakossági felzúdulás tá­madt belőle a télen, amikor ki­derült, de visszacsinálni már nem lehetett az ügyletet. A la­kosság kapott egy ígéretet. Portré Gergelyjános neve az évek so­rán fogalommá vált az egyete­men. A még ma is oktató nyel­vész a mai napig nem tud elsza­kadni a közélettől, rendszere­sen „felbukkan” különböző egyetemi szerveződések körül. Portré „Mindenben a humort keresem” Elmehetne humoristának is. Nem véletlenül kerül be ő a legtöbb­ször a kari lap „aranyköpéseket” összegyűjtő rovatába. Cinikus, mégis elfogadják. Pedig nem volt könnyű dolga, hisz édesapja a kar egyik legtekintélyesebb oktatója.- A személyijében ma is ez áll: született Sztálinvárosban.- Mit csináljak, így hívták. Ezzel a pedigrével kell leélnem az életem.- Tényleg, mit kerestek ott?- Apámnak politikai okból kellett elmennie a pesti egye­temről. Ott volt a legkisebb va­lószínűsége, hogy megtalálják.- '65-ben visszaköltöztek Pécs­re, mi több, ’70-ben apja már a közgázon tanított. Ön mégis ké­mia-fizika tagozatra járt gimná­ziumban.- Harmadikra rájöttem, hogy nem ez érdekel. Matekból és történelemből is jó voltam, föl­vettek a közgázra. Piszkálták rendesen?- Sokáig „az apuka kisfia” vol­tam, de idővel si­került tekintélyt szereznem.- Ne vegye sértésnek, de a fia­talkori képein úgy néz ki, mint egy tipikus bölcsész: hosszú haj, sza­káll - csak a szemüveg hiányzik.- A bölcsészet nem áll tőlem távol. Volt olyan időszaka is az életemnek, amikor filozófus akartam lenni.- Nocsak. És miért nem lett?- Pécsett akartam maradni, de itt akkor még nem volt egye­temi bölcsészképzés. A kandi­If. dr. Zeller Gyula 1954. január 9-én született az akkori Sztálinvárosban. 1965 óta él Pécsett, a Nagy Lajos Gimnázium­ban érettségizik. Egyből fölveszik a Közgazdaságtudományi Kar­ra. 1981 óta tanít a Gazdaságelméleti Tanszéken. Nős, felesége dr. Pavluska Valéria egyetemi oktatató. Két lányuk van. dátusi disszertációm viszont tö­mény gazdaságfilozófia.- Azért nem az elvont elméle­tek unalma jellemző önre. Mi több, meglehetősen cinikus em­ber hírében áll.- Mindenben a humort kere­sem. Persze vannak, akik ezt nem tolerálják.- Miért, kollégáit sem kíméli?- Mondjuk úgy, nem szere­tem, ha valaki azt mondja, ő tudja az üdvözítő módszert.- Apropó. Mit tanított a szocia­lizmus alatt? Nagyjából azt, amit most. A ■niMiiiiiiiiiiniinii gazdaságelmélet-oktatás persze nem volt men­tes az ideológiától, de azért nem is fröcsögött.- A rendszerváltás idején Amerikában volt. Később sem környékezték meg a pártok?- Nem szeretek pártoknak ta­nácsokat adni. így elhárítottam.- Azért a jövedelmező gazda­sági tanácsadást nem. Sőt, rek­torhelyettesként is felbukkant.- Érdekelt, belevágtam. Ma viszont már nem vállalok egye­temi pozíciót. Semmi értelme, hogy másokat bosszantsak. Lendvai Dávid

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents