Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-09 / 307. szám

1999. november 9., kedd Háttér - Riport Rendszerváltás Pécsett és Baranyában 1988-90 46. rész Az eszme és a hatalomvágy keveredése Dr. Ács Imre az elnöke jelenleg a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt baranyai szervezetének. A párt újbóli aktivizálódását követő csaknem pontosan tíz év alatt ötödik ebben a funkcióban. A rendszerváltás éveiben még nem volt tagja a pártnak - csak 1994-ben lépett be de dr. Sütő Lászlóval - utóbb egyik elnökelődje - önként ajánlkozott Nagy Ferenc Józsefnél, hogy segíti a siklósi körzetben in­duló képviselőjelölt kampányát. A kisgazdák akkori frontembere szívesen fogadta a közeledést. Ács nem volt ismeretlen a párt régi tagjai, szimpatizánsai kö­zött, mert családi kötődései, ne­veltetése, érdeklődése révén ha­mar kapcsolatba került velük. Egyelőre azonban nem döntött az FKgP mellett - jóllehet, tu­dott arról, hogy országos és me­gyei szinten is megindult a szer­vezés, számosán utaztak a fővá­ros és különböző baranyai tele­pülések között, hogy hozzák-vi- gyék az információkat, s tudott a pécsiek legendás presszóbeli pártalakításáról is -, de legalább annyira érdekelte a keresztény- demokraták eszmevilága is.- Talán 1987-ben kerestek meg bennünket, kisgazda-szim­patizánsokat.- Kikre gondol?- Hozzám és apósomhoz a Veér-testvérek, Elemér és Lajos jöttek el. Azóta sajnos már el­hunytak. Azt kérték, kapcsolód­junk be. Nem miattuk, mások miatt akkor még nem vállaltuk, mert azok a hajdani kisgazdák is elkezdtek aktivizálódni, akik a kommunista rendszerben komp­romittálták magukat. Azt mond­tuk, még várunk egy kicsit.- Megnevezne egy-két ilyen kompromittálódott volt kisgazdát?- Nem, mert abban a térség­ben - a siklósi választókerület északi része - még mindig közis­mert emberek. De nem voltak sokan, akik behódoltak. El kel­lett dőlnie, hogy ezeket az embe­reket hátravonják-e, vagy sem. Apósomnak ezt a véleményét el­fogadtam, de a munkahelyem - a MÁV - akkori szelleme is azt diktálta, ne kerüljek közös neve­zőre az uralkodó ideológia pro­minens személyeivel.- Végül is mikor kapcsolódott be az FKgP munkájába?- Amikor készültünk az első független szabad választásra. Nagy Ferenc József volt kisharsányi tsz-elnök már kisgaz­daként aktivizálta magát, s lett a mi körzetünkben az FKgP or­szággyűlési képviselőjelöltje. Fel­kerestük, többen mondtak neki rólunk jó véleményt, hamarosan elfogadott bennünket. Elmondta a programját, s ez elegendő volt néhány beszélgetés után, hogy kampánya segítéséhez felajánl­juk a közreműködésünk. Nagy Ferenc József nem adott konkrét feladatot a két ön­kéntesnek. Amennyire tudnak, segítsenek a kopogtatócédulák összeszedésében.- Az, hogy Nagy Ferenc József nem is a kisgazdáknál kezdte el a politizálást, nem zavarta önöket? Tudtak erről?- Tudtunk, természetesen, és nem zavart. A régi kisgazdákat úgy szétzavarták, hogy amikor lehetett megint mozgolódni, na­gyon sokan másutt jelentek meg. Eredetileg kisgazda volt Göncz Árpád, Antall József, hogy töb­beket ne említsek. Egyik az SZDSZ, a másik az MDF alapí­tói között volt. Ezért elfogad­tuk Nagy Fe­renc József ma­gyarázatát is. Hirtelen jött a rendszerváltás lehetősége, na­gyon sokan pontosan nem is tudták, melyik párthoz akar­nak csatlakozni, csak abban vol­tak határozottak, hogy az addig uralkodó MSZMP-hez nem.- A kopogtatócédulák gyűjtésén túl más feladatot nem is adott Nagy Ferenc József?- Azoknak az embereknek, akiken látni lehetett, hogy képe­sek és hajlandók a gazdálkodás­ra, ismertetnünk kellett a prog­ramját is, különösen a reprivati­zációra vonatkozó elképzelését. Megvolt az ő saját politikusi szö­vege. Most már nem tudjuk meg­mondani, hogy mindezt mennyi­re gondolta akkor komolyan, mennyire nem.- Milyen élességű volt a válasz­tási harc?- Érdekes volt itt a jelöltek csapata. Sok párt sok embere. Arra gondoltunk, kemény lesz a harc. De végül oda lyukadtunk ki, hogy csak Nagy Ferenc Jó­zsef lehet a befutó. így lett, bár nem nagy előnnyel. Sőt, amikor már ezt megéreztük, néhányan azt mondtuk, nem csak parla­menti képviselőt választunk, de egyenesen minisztert.- Az FKgP jelöltje ellen ebben a körzetben éppen az MDF volt az, amelyik a legkeményebben fellé­pett. Azt tanácsolták a választók­nak, ne szavazzanak rá, mert az országos listáról úgyis bejut.- Azt sérelmezték, hogy Nagy Ferenc József visszajött közülük a kisgazdákhoz. De plakátátra­gasztásig, pláne -tépésig nem fa­jult el a dolog. Nem lehetett ak­kor még tudni, hogy a választá­sok után ki kinek lesz a koalíci­ós partnere. Az MDF érezte a saját erejét - de a jövőt, hogy majd kivel, hogyan, ezt ők sem tudták. Támadták tehát a kis­gazda Nagy Ferenc Józsefet, de durvaságot nem engedtek meg maguknak.- A párt megyei szervezetének volt kampányfőnöke Novreczky János. Ő nem adott taktikai szem­pontokat, osztott pénzt a körzetek­ben folyó kampányoláshoz?- Voltak ilyen összejövetelek, de ezekre mi Sütő doktorral nem mentünk el.- Miért maradtak távol?- Azért, mert itt is tapasztal­ható volt a kisgazdák régi nagy hibája, a széthúzás. Azt gondol­tuk, úgy lesz a legjobb, ha mi sa­ját elgondolásunk szerint dolgo­zunk. Nem foglalkoztunk má­sok ötleteivel, pártpénzzel, a Nagy Ferenc Józseftől kapott szóróanyagokat, plakátokat használtuk. Pénzt semmiért sem fogadtunk el. A széthúzást annyiban kezelhetőnek tartot­tam, hogy az FKgP egy nagy párt, sok minden belefér. Még a csapkodás is. De azt már nem tette lehetővé, hogy eldöntsem, melyik irányzathoz kapcsolód­jak. Inkább egyiket sem válasz­tottam. Közismert név volt Pártay Tivadar, Vörös Vince, Nagy Ferenc - nem a Józsefre gondolok -, most melyiket hagyjuk ott, melyikkel menjünk másokkal szemben?- Abban egyetérthetünk, hogy a harcok - párton belül is - a hata­lomért folynak. Bár ön azt mond­ja, akkoriban még a „szélvizeken ” hajózott, ám ebből a hatalmi harc­ból valamit tapasztalnia kellett.- Természetesen. Végül én há­rom frontot tudtam körvonalaz­ni. A nagy öregekét, az újhullá­mosokét és a kettőjük között lé­vőket. A nagy öregeket már emlí­tettük. Az új hullám egyik vezér­alakja dr. Böröcz István volt. Nem tudtuk honnan jön, hova megy. Általában kevés olyan ember volt akkor, akik mögött őszinte­séget lehetett látni. Csak mond­ták, mondták a politikai progra­mokat, de ezekből semmit sem valósitottak meg. A két csoport között pedig ott voltak a közép­korúak, Kádár Géza, Helmrich Ferenc körül csoportosulok. Rá­adásul voltak közöttük olyanok, akik nem a párt eszméiért dol­goztak, hanem saját vagyonuk gyarapítására láttak esélyt a kis­gazdapárt zászlaja alatt. Vissza­éltek a párt nevével, itt a megyé­ben is.- Mondana példát?- Ilyen volt Hangya Antal. Szépen kivette a részét a kárpót­lásból, nem csak saját jogon. Egy kisgazdának senkitől sem lett volna szabad megvásárolnia a kárpótlási jegyet. Bár ez már a választás után volt, de azt meg­előzően pontosan azért aktivi­zálták magukat, hogy kellő idő­ben jó helyzetben legyenek. De ide sorolom lényegében Böröcz Istvánt is, bár azt el kell ismer­nem, hogy már a legelső időktől fogva sokat dolgozott a pártért. Utóbb persze szerette volna va­lahogy visszakapni az erre a cél­ra fordított költségeit. Kiharcol­ta magának a parlamenti széket. De Nagy Ferenc Józsefről sem lehetett pontosan kideríteni, ki­csoda, miféle, mit akar, mennyi­re elkötelezett. Az ellenkampá­nya idején szemére is hányták, hogy közel volt a kommunisták­hoz, nem véletlenül lett tsz-el- nök. Ez kételyeket ébresztett so­kakban, még bennünk is. De kárt Nagy Ferenc József tsz-el- nöksége idején senkinek sem okozott.- Az FKgP azonban kimondta, hogy az MSZMP-tagság nem ki­záró ok, csak a pártfunkciókat betöltők esetében.- így van, de nem tudtunk mindenkit igazolni, erre nem volt mód. Be tudtak szivárogni a kisgazdapártba olyan emberek is, akik közreműködtek abban, hogy ez a párt ne tudjon lendü­letet venni.- Visszatérve a kampányra, Nagy Ferenc József végül nyert a körzetében, de rajta volt az orszá­gos listán is. Mondhatnánk, egy­szerre két lovon jutott be a parla­mentbe. Nem volt felesleges így az egyéni kampány?- Nem volt felesleges a kam­pány. A mi körzetünkben akkor nem tudtunk olyan embert talál­ni, aki a jelöltségre alkalmas lett volna - habár így utólag ez nem biztos, hogy igaz. Vele együtt is a megyei kisgazdajelöltek jó csapatot alkottak. Felkészült, is­mert emberek. Mégis Nagy Fe­renc József kivételével a többi baranyai csak listáról jutott be a parlamentbe. Végül is ez mind­egy.- A párton belüli marakodás sok embert elriasztott az FKgP- től. Mondhatnánk, elgyengítette magát a párt, még a választások előtt.- Sokan elgondolkodtak ak­kor erről. Én is. Úgy vélem most már, ha például a megyén belül nem három, hanem csak két pólusú lett volna a szemben állás, akkor a dolog még kezel­hető. A legtöbb kárt azonban azok okozták - párton belüli irányzathoz tartozástól függet­lenül akik az egyéni érdekei­ket a kisgazda eszme elé he­lyezték. És az ilyenek nem vol­tak kevesen. Mészáros Attila hetedik oldal-—Jegyzet—_ A kis halak vacsorája Hogy a nagy hal nagyob­bat harap, sót a kicsit is megeszi, tudjuk. A társa­dalmi rendszerekkel el­lentétben ez a tudás nem évült el, sőt még az is pontosan kiderül, mit visznek be az emésztőrend­szerbe a jelentősebb rablók. Mint a whiskys például, akit többek között talán azért ki­sért sokáig a rokonszenv, mert végül is csak azt testesíti meg, amire mindannyian vágyunk: jó minőségű életre, megérde­melt nyaralásra, ahol már a kommersz szállodai szoba is királyinak számít, s még a re- terátot is érdemes videóra venni. Hogy kit tartunk kis halnak, persze változó. Amb­rus Attila például fáradságos munkával, életveszélyes fül­cimpasérüléssel gyűjtögette be a maga 180 millerét, ám egy ügyes (halnevű) kórház szép csöndben ennek az erős kétszeresét lopta össze. Hogy arról a szinte már kispályás kéményseprőről ne is beszél­jünk, aki egy év alatt 800 ezret sikkasztott a seprési dijakból, és ezt nem írta fel a kémé­nyekbe füsttel. Szóval az ilyen nyomorultul erőlködőkkel könnyebb együttérezni, mint Né­metországba vagy Ausztriába, vagy másho­vá menekülő bankvezé­rekkel, befektetési cégek tulajdonosaival, piramis- játék szervezőivel. Könnyebb .megérteni a ruha nélkül, fel­szabadultan mutogató, papír- ernyőcskés italát kortyolgató betyárt, mint a homáros és ka- viáros fogadásokon körüldon­gott pénzembereket, vagy azt a sleppet, amely sáskahadként követi a mindenkori kormá­nyokat, igyekezve, hogy a ren­delkezésre álló négy év alatt legyen elég ideje annyit zsebre vágni, amennyit csak bír. Ha egyszer csinálhatnánk egy iga­zi nagy rovancsolást, megdöb­benhetnénk, hogy milyen ha­talmas pénzek, súlyos milliár- dok folynak el vagyonátmentő fantomcég-ügyletekben, költ­ségvetési döntések után, és más helyeken. (Lehet, hogy Ambrusnak is az lett a veszte, hogy a haját szőkítette csak, nem az ola­jat.) Tehát már csak egyetlen kérdés marad: mit vacsoráz­tak tegnap este? Hodnik Ildikó Tonhauser A kemény, szókimondó ezredes mindent megírt a könyvében - amit megír­hatott. És mindent el­mondott a tévé esti adásá­ban is (jó műsor van ki­alakulóban vasárnap es­ténként az egyesen, ez a ven­déglátó párbeszédes vélemény- mondás) - amit elmondha­tott. Hála istennek, ma megle­hetősen szabados a világunk, olyan, amelyben a demokrácia legfőbb értékeként bárki ki­mondhatja azt, amit akar. Nem ül cenzor a fején, s nem szűri a gondolatokat. Legfel­jebb öncenzúra van, ha van, amit megszorít olykor a koráb­ban betöltött poszt is. Mint amilyen Tonhauseré volt. Az egykori főrendőr megle­hetősen szimpatikus volt az es­ten, s még avval sem rontotta az összképet, hogy kimondta: elege volt a korábbi hivatásá­ból. Nem szándékozik a rend­őrség kötelékébe sohasem visszatérni (mint tették má­sok), neki egyszer s minden­korra elege volt a mundérból. Most ugyanis végre megízlelte azt a világot is, amelyben nem csörren hajnali egykor a telefon, amelyben a csa­ládjának is élhet az em­ber. Sok minden érde­kesség (kulisszatitok mellett) talán ez volt számomra a legszembe­ötlőbb, még amellett is, hogy Tonhauser értelemszerűen sok mindent elhallgatott és hogy gáláns módon a belügyminisz­terre rámondta: szerinte Pintér nagyon érti a szakmáját. Bú­csúszavaival az ex-ezredes (ta­lán akaratán kívül is) jellemez­te a mai rendőrnyomozók helyzetét, felvillantva azt az életmódot, amelynek a bűnö­zők elleni harcot fölvállalok a részesei. A hajtást és a gyötrő­dést. A mindennapok kihívása­it. Mindazt, amit talán kevesen tudnak, s akik azt hiszik, hogy Sherlock Holmes élete fenékig tejfel. Szerintem a kirúgott Tonhauser rátalált arra a cso­dára, ami a mindennapoké, amelyben nem a szívinfarktus és az alkohol kötelme között tengődik az ember, amelyben végre a maga ura. Legalábbis részben. Kozma Ferenc hetedik oldal holnap Riport Berlin fölött a tíz év Tíz éve omlott le a Berlini Fal, amely a 20. század törté­nelmének fontos pillanatá­nak tűnik. Egy korszak jel­képének számító fal nyomát az úttesten csak egy téglacsík jelzi. De maradtak még jócs­kán, mi több, épülnek új fa­lak is. Portré Sárkány József művészettör­ténészt elsősorban a kerámia és a kisplasztika szakértőjé­nek tartják Pécs városában. Pedig érdeklődése sokkal szélesebb körű, múzeumi munkája elsősorban a fest­ményekhez köti. Portré Vonzzák a szakmai kihívások A szakközépiskola után férjhez ment és szült két gyermeket, csak utána kezdte el az egyetemet. A Pécsi Hőerőműnél indult a pályá­ja, utána a Pécsi Vízműnél 27 évesen már közgazdasági osztályve­zető, aztán az ÉPGÉP-nél főkönyvelő, majd a Konzum Áruház kö­vetkezett, azt követően Villányban a Borászati Rt. gazdasági igaz­gatója volt. Márciustól Pécs Önkormányza­tánál gazdasági tanácsadó volt, mielőtt főosztályvezető lett.- Mozgalmas volt eddig a pá­lyája. Mikor miért váltott?- Majdnem mindig a na­gyobb, izgalmasabb feladatért váltottam. Az ÉPGÉP-hez pél­dául azért mentem, mert ott vállalatátalakítással is foglal­koztam. A Konzum-nál azért volt érdekes a három év, mert akkor tört ki a jugoszláv hábo­rú, a forgalmat nem lehetett fo­kozni, tehát gazdálkodni kellett. A Borászati Rt.- mmmmmmmmm nél tulajdonos- váltás volt, és az addigi vezérkar távozott. Utána lettem szabad­úszó, és a hob­bimnak is élhet­tem, mert taníthattam a számvi­telt. Ezt egyébként jelenleg is folytatom.- Tinédzserként erre a pályá­ra készült. Miért ezt választotta?- Kisgyerekként pedagógus szerettem volna lenni. A reál­tárgyakból különösen jól tanul­tam. A közgazdasági szakkö­zépiskolát valójában a szüleim választották nekem: ha netán mégsem menne később elég Tolnay Márta 1954-ben született Szalatnakon. Közgazdasági egyetemet végzett Pécsett, majd szakközgazdász diplomát szerzett, és doktorrá avatták. 1994 óta könyvvizsgálói képesítése is van. A gazdasági szférában dolgozott, 1999. szeptember l-jétől a Pécsi Önkormányzat közgazdasági főosztályának vezetője. jól a tanulás, legyen az érettsé- vás. gi mellett szakma is a kezem­ben. ja?- Mit gondol, miért hívták az önkormányzathoz? És miért mondott igent?- Nincs önkormányzati múl­tam. A vállalkozói szférából jöttem, egészen más szemlélet­tel. Rengeteg tartalékot láttam és látok az önkormányzat gaz­dálkodásában. Ötleteim talál­riiiniiiuri koztak a város vezetésének tö­rekvéseivel. Ami az én döntése­met illeti: Pécs 19 milliárdos költségvetése ir­datlan nagy kihí­Van szakmán kívüli hobbi­- Szeretek varrni. Mivel két nagy lányom van, és mindig di­vatosan öltözködnek, koráb­ban szükség is volt rá. Ma már külön élnek. A nagyobbik ügy­védjelölt, a kisebbik Pesten dol­gozik az Olasz Kereskedelmi Kamaránál. A varrás tehát már csak pihentető kikapcsolódás. Dunai Imre A I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents