Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-07 / 305. szám

1999. november 7. ★ MAGYARORSZÁG-DÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 A disznó után a gazdát is megszúrta A rendőrök is csak csodálkoz­nak azon, hogy mennyi erő­szakos bűncselekmény törté­nik családban. Legtöbbször hirtelen felindulásból, de né­ha előfordul, hogy sok évi szenvedés után kapja elő va­lamelyik családtag a kést. Korábban Pakson egy családapa erősen itta­san baltát fogott, és ha­lálosan megfenyegette a családját. A rendőrök „lefogták”, mielőtt baj történt volna, és kijóza­nodása után elengedték. A városi kapitányság szak­embere, Grósz György alezre­des szerint az erőszakos bűn- cselekmények többsége csalá­don belül történik, s ez eset­ben a rendőrség tehetetlen, csak a történések után értesül a dolgokról. A paksi kapitánysághoz tar­tozik Dunaföldvár, szinte ugyanazon a napon három ké­selés is történt. A legérdeke­sebb egy disznótor esete. Reg­gel rendben leszúrták a jószá­got, de a fáma szerint a tölte­lék készítésénél elkövetett egy malőrt a böllér. Elsózott valamit, ezen ösz- szevesztek. A böllér elment, a gazda utána. Civakodtak és is­mét előkerült a böllér kése: le­szúrta a gazdát. Az ügyet még vizsgálják. Úgy tűnik, hogy a bicskát nemcsak a magyarok, hanem mások is előszeretettel veszik elő. Ugyanezen a napon két román állampolgár ve­szett össze, a kést há­romszor szúrták bele a sértettbe. Sajnos, Ireg- szemcsén az egyik pusz­tán a testvér többször is megszúrta a bátyját, aki belehalt sérüléseibe. Tolnában azt mond­ják, hogy az nem is férfi, aki­nek nincs zsebében bicska, madzag és szög. Ez azt is je­lenti, hogy a bicska hamar előkerül, mint a fenti esetek is bizonyítják. Hazafi J. Akinek nincs a zsebében bicska, madzag és szög, az nem is férfi Ház helyett a Föld Huszonegy országban a pécsi világjárók Három és fél évi globetrotterség után a napokban haza­ért Pécsre Benovics Gábor és felesége. A fiatal pár már a házasságát Is utazással kezdte. Kilenc évvel ezelőtt Kí­nába, Indiába és Pakisztánba utaztak. A nászút három hónapig tartott. Az első kérdés persze az, mi­ből lehet három és fél éven ke­resztül járni a világot? A vá­lasz: időnként meg kell állni néhány hónapra dolgozni, hol Németországban, hol az Egye­sült Államokban vagy éppen Ausztráliában.- Ki házat épít, ki a karrier­jét, mi pedig hét éven át uta­zásra gyűjtöttünk - szögezi le a 36 éves férj. Szigorú beosztás­sal éltek, bár az, hogy ettek-e, vagy sem, nem csak a pénztár­cán múlott, hanem azon is, ha fotózni akartak például a Hi­malájában, inkább reggeli nél­kül indultak a hajnali fényeket elkapni. Vagy minden élményüket a csodák közé sorolják, vagy egyiket se. Az a véleményük, hogy nekik még sikerült sokat látniuk a természet és a sajátos kultúrák fantasztikus világá­ból. Bár - teszi hozzá Gábor - gyors iramban pusztul a világ, egyre kevesebb marad szépsé­geiből. Párizstól Észak-Amerikán át - benne Kanada, Alaszka is - Hawaiion keresztül Új-Zélan- dig, onnan Ausztrália, a jávai és Fülöp-szigetek, Laosz, Bur­ma, India - néhány a főbb állo­mások közül. Összesen 21 or­szágot érintett a több mint 40 hónapos vándorlás. Minden érdekelte őket, s amit csak le­hetett, mindent meg is néztek. A híres rizsteraszokat, benn­szülött törzseket - Gábor azon­ban fintorog egy kicsit, az in­donéziai eredeti taba-házak te­tején, ott a dzsungelben is a pa­rabolaantenna megmásztak vulkánokat, eljutottak 5400 méteres magasságba is. Utaz­tak repülővel, vonattal, busszal- ez utóbbival egy erős mon­szuneső után csaknem szaka­dékba zuhantak - és persze so­kat, nagyon sokat gyalogoltak. Még pontosan fel sem tudják mérni, mi mindent láttak. Hol­mijuk kicsomagolásra, diáik keretezésre várnak. Gábor azonban eltűnődik azon, hogy kimaradt Afrika, annak kevés­sé járt középső része, s nem voltak még Dél-Amerikában sem. Pedig - szögezi le - egy kerékpáros túra Tibetben, vagy végigkísérni az Andok hatal­mas láncolatát, csak pillanat­nyilag tűnik megoldhatatlan­nak.- Kisgyerekkel persze nem lehet - mondja határozottan Zsuzsa. Amit a leendő nagyma­ma, Gábor édesanyja bólogatva nyugtáz.- El sem tudja képzelni, hogy én mit álltam ki három és fél évig!- Ez már nem kaland, ha­nem életforma - teszi helyére Gábor a világjárás páratlan él­ményét. Mészáros Attila Baja, hídháttér Hogy a régiónak mekkora szüksége lenne egy dunai át­kelőre, ezt az elmúlt évek bi­zonyítják. Dunaújvárostól Szekszárdon át Mohácsig hangos a folyó a hidat követe­lőktől. Ami nem politikai megfontolásokból kap „gyor­sítót”, mint a komáromi, ha­nem gazdasági és társadalmi szükségszerűségből. Mond­hatnánk tehát, hogy a bajai híd egyelőre unikum, s á fel­újítását követő ünnepélyes át­adás is e rangját tükrözte. Azt azonban kevesebben tudják, hogy pénzügyi okok miatt a beruházás eredeti cél­jait szűkítették, s úgynevezett csökkentett paraméterekkel készült el a munka. Érthető módon az átadást köszöntő beszédek ezt nem tükrözték. A szakembereknek azonban kicsit fáj a szívük, mert ha már egyszer belefoghattak egy ilyen feladatba, szerették vol­na a hosszabb jövőnek elké­szíteni a hidat. A szükséges munkák elmaradása miatt azonban arra lehet számítani, hogy mintegy két év múlva megint le kell majd zárni a ba­jai hidat - ha akkor lesz pénz a beruházás folytatására. Mészáros A. Általai minta Attalában a minap egy rendez­vényen szokatlan kifejezésre fi­gyelhettek fel: info-falu. Lénye­gében egy elektronikus szolgál­tató hálózatról van szó. A dom­bóvári kistérség néhány telepü­lésén a legfrissebb információk­hoz jutathatnak az érdeklődők. Mégpedig az Attalában műkö­dő agroinfo-centrum jóvoltá­ból. A számítógépes rendszer révén például az EU-források pályázati lehetőségeiről kapnak információt a gazdák. A polgá­rok is haszonnal szörfözhetnek a honlapban. Az info-falu háló­zatra rövidesen a kistérség mind a 16 községe rákapcsolód­hat. M. A. A látogatók nem nagyon örülnek a látványnak, amikor a Paksi Vasúti Múzeumba tévednek be. A hatalmas területen számtalan matuzsálemkorú gép és épület áll, de a térség gazos és helyenként elhanyagolt. Pakson 15 éve alakították ki a múzeumot. Akkor még volt er­re pénz, mondja dr. Katona András, a Közlekedési Múze­um főigazgatója. Azóta lezajlott egy rendszerváltás, s a múzeu­mok a támogatásban nincsenek az első helyen. Ennek ellenére a főigazgató szerint nem rozs­datemető, és nem kell megmen­teni az enyészettől a paksi mú­zeumot. Több tulajdonos van. A terü­let a MÁV-é, a járművek és a tár­gyak a Közlekedési Múzeumé. A fenntartás sziszifuszi munkáját azonban dr. Mühelyi János vég­zi vállalkozásban. Katona And­rás szerint a rendkívül nagy lel­kesedéssel dolgozó fenntartót nem szabad kárhoztatni, hiszen ő megtesz mindent. A kilencvenes évek elején is már egy vállalkozó próbálta üzemeltetni a múzeumot, de há­rom év alatt lepusztult a terület. A MÁV nem tudott rá költeni, és a Közlekedési Múzeum sem dúskál a pénzben. 1996-ban bezárták a múzeu­mot. S azután jött dr. Mühelyi János, és megpróbált - vendéglő üzemeltetésével - életet lehelni bele. Jelenleg jobb állapotban van, mint két éve, de rengeteg lenne a tennivaló. A mozdonyo­kat - mivel szabadtéri múzeum­ról van szó - kétévenként le kel­lene festeni, ez kétmillió forint­ba kerül. Ugyanakkor vannak olyan kiállítási tárgyak, amelyek nem oda tartoznak. Ezeket két- három hónapon belül elszállít­ják. A pályafenntartási gépek a budapesti vasúti gyűjteménybe kerülnek. A Közlekedési Múzeum fő­igazgatója azt is mondja, hogy a világon sehol nincs fedetlen sza­badtéri múzeum, hiszen azt le­hetetlen karbantartani. Az érdekelteknek - a Közle­kedési Múzeumnak, a MÁV-nak és a helyi önkormányzatnak va­lamint a vállalkozónak - egy asztalhoz kellene ülniük, és fel­tenni a következő kérdést: szük­ség van-e Pakson Vasúti Múze­umra? Ha azt mondják ki, hogy nincs, akkor nem szabad kese­regni, ha pedig az ellenkezője mellett döntünk, akkor össze kell fogni a múzeum fennmara­dása érdekében. Hazafi József A bangkoki piros nem tilos Ha valaki azt hallja, hogy Thaiföld, a távoli ázsi­ai országról szinte rögtön a szép lányok, meg az örömtanyák jutnak eszébe. Mint minden sztereotípia, ez is csupán részben igaz. A fővárosban, Bangkokban valóban van vigal­mi negyed, méghozzá nagy. Ott aztán minden­ki kénye-kedve, meg pénztárcája szerint ki­tombolhatja magát. A vöröslámpás kerület azonban markánsan elkülönül, annak határait szigorúan betartják. Azon kívül nyoma sincs a bujaságnak. Még a szerelemről szóló képes magazinok is tabunak számítanak. A szórakozóhelyeken a messziről jött ide­gen bepillantást nyerhet a keleti szexkutúrába, sőt annál kicsit többe is. Mindezt 3000 forint értékű baht leszurkolása után teheti az érdek­lődő. Ezért a hölgyek néha humoros, néha ve­szélyes mutatványokkal ejtik ámulatba vagy döbbenetbe a nézőket. Vannak persze, akik többre vágynak. A tes­ti kapcsolat egy órácskára 6000 forint. Kell vi­szont fizetni az „intézménynek” is, aki a lányt biztosítja a színpadról. Ez 3000 forint, de akad 2000. év? Nem probléma! 2.000.000 forinttal. VAUkSZ-lJZVELEZOLAPjggZantk. É Belföldre fk Ä bérmentesítés ||i II nélkül feladható, lm H az esedékes H f W díjakat w | a címzett fizeti, f f Igen. előfizetek a Dunántúli Naplóra, □ egyhónapra, S73.g CD három hónapra.* | I 1 i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i M i i I I Dunántúli napló kiadója Pécs 7601Pf. 134 III ,.jj Vezetéknév Keresztnév 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Utca Hászám 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 II II 1 II 1 1 1 1 Irányftószám Település 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 M 1 1 1 i 1 1 II Ml 1 I Telefonszám Születési dátum \Á _____________________________1 , A láírás * az egy havi előfizetési díj 850 Ft Axel Springer - Magyarország Kft. Baranya Megyei Irodája, Pécs • adószám: 10462933-2-11 • cg. 11-094101415 • Telefon: (72) 505-000 még költség. A szoba sincs ingyen, azért 1500 forintot „csöngethet le” a vállalkozó szellemű utazó. Ha ehhez még hozzá­csapunk egy kólát, amit il­lik a hölgynek fizetni, ak­kor végül elérünk a hazai árakig. Ez azonban csalóka, mert a német és amerikai korosodó urak számára po­tom összeg. Az ér­te nyújtott szolgál­tatásokról viszont legendákat mesél­nek. P. P. k pffy fr iBjlvylrtáif 'tf ' f • j t r~^ ■ r%i/>^{ I r \ v J-F I f“ t fr*' f | rSÍ * 1 —^ * III a \3aadM! [Msaamoa1?

Next

/
Thumbnails
Contents