Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-06 / 274. szám

1999. október 6., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dunántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán Gazdahírek Kitüntetés Bálint gaz­dának. Rovatunk állandó szerzőjét, Bálint Györgyöt az elmúlt héten Göncz Ár­pád államfő, személyes el­ismerésként, Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tün­tette ki. Olvasóink és a szer­kesztőség nevében mi is gratulálunk. (k) Mag nélküli dinnye. Az utóbbi időben hazánk egyik meghatározó dinnyeter­mesztő körzetévé nőtte ki magát az Ormánság, holott ezen a vidéken csak a hat­vanas évek környékén ho­nosították meg termesztését. Az idén csaknem egyhar- madával nagyobb területen termesztettek görögdinnyét, s azok jártak jól, akik mag nélkülit vittek a piacra, mert a kezdeti időszakban har­minc, később ötven száza­lékkal is többet kaptak a termés kilójáért. (k) Még egy aranyérmes Vil­lányból. Legutóbbi rova­tunkban hiányosan közöltük a 26. Országos Borverseny baranyai nyerteseinek név­sorát. Aranyérmet nyert Müller János villányi gazda 1997-es évjáratú Cabernet sauvignon bora is. A me­gyéből összesen 12 boros­gazda, illetve cég - vala­mennyi villányi - közel húsz bormintával szerepelt sikeresen a legnagyobb ha­zai borászati szakmai ver­sengésen. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete minden kedden és csü­törtökön délelőtt aktuális kertművelési témákban szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király u. 9. sz. alatt, az Agrárkamara szék­házában. (k) Husqvarna láncfűrészek 20% engedménnyel KAPÁLÓGÉP CSEREAKCIÓ!!! AGRO-KISGÉP CENTER Pécs, Szigeti út 94. Tel: 72/312-891 Cukkini, uborka, sütőtök Bővül a kobakosok választéka A trópusok „gyümölcse”: húsos-tövises mexikói uborka Örvendetes, hogy a piacokon egyre bó'vebb választékban kap­hatók a kobakosok családjába tartozó növények termései. Ilyen a csillagtök, a cukkini, a sokféle uborka, valamint a rendkívül változatos színű, formájú és ízű sütőtök. A nemesi- tők csak úgy ontják a legkülönbözőbb ízléseknek megfelelő, mag nélküli vagy héjatlan maggal termő hibrideket. Manapság egyre gyakrabban ta­lálkozhatunk egy hazánkban még kevésbé elterjedt, mexikói eredetű uborkafajtával. Eredeti­leg tudományos nevén, sechium edule-ként ismerték ezt a, futó, bőségesen termő, forró égövi „gyümölcsöt”. A nemesítők munkájának köszönhetően ma már a mérsékelt égövön, így ná­lunk is megterem. Húsos termése körte alakú, amin tövisek vannak. Súlya ál­talában 20-40 dekagramm, de meghaladhatja az egy kilo­grammot is. Addig fogyaszt­ható, amíg a külső burka meg nem barnul, illetve amíg húsa fehér marad. Egy-egy tőről akár 1000 termést is leszedhetünk augusztustól az első fagyokig. Különösen akkor, ha szárát és érdes leveleit lugasra futtat­juk. Egyazon tőnek egy-egy elágazása akár 20 méte­res is lehet. Töviseit me­leg vízzel könnyű el- fonnyasztani. Ezután a ter­mést meg kell hámozni. Hú­sát ránthatjuk, készíthetünk belőle főzelé­ket, tölthetjük hússal (tejfeles-kapros mártás­ban), de fogyaszthatjuk saláta­ként is, ugyanúgy, mint az uborkát. Az uborka addig fogyaszt­ható, amíg húsa fehér marad A csillagtök, vagyis a patisz- szon már jóval elterjedtebb. Ez az ízletes, fehér héjú és húsú tök hűvös helyen egy hónapig is eláll. A cukkini már kevéssé elálló, azonban mélyhűtésre al­kalmas. Hosszúkás, haragos zöld színű termését általában 15 centiméteresen leszedik, mert ezzel ösztönözhető a to­vábbi termésképzés. A nagyobb terméseket helyezzük téglára, hogy ne érintkezzenek a föld­del. Ugyanis könnyen rotha­dásnak indulnak. Ugyanígy rak­junk követ a sütőtök alá is. Valamennyi tök-, illetve uborkaféle jól trágyázott és ön­tözött talajt igényel. Ezért ül­tessünk tavasszal két-két magot a komposztáló melletti fész­kekbe. Király L. A hazai kertekben is óriási méreteket ölthet a sütőtök FOTÓK: MÜLLER ANDREA Egész évben szedhető a karfiol Csak tapasztalt gazdák tudják igazán, milyen igényes, meny­nyire szeszélyes kerti növényünk a karfiol. Igaz, egész évben szedhető. A vetési idővel szabályozhatjuk, hogy rózsája igénye­inknek megfelelően érjen be. A korai üvegházi vagy fólia alá vethető Szentesi és az Opaal ja­nuárban vethető és tavasszal, il­letve kora nyáron szedhető. A fűtött üvegházban vagy az ab­lakpárkányra helyezett, ve­tőládában ne­velt palántát februárban nagyobb (öt- ven-ötven cm) tőtávol- ságra, terebé- KM JÉj lyesebb Iá­dákba kell szétültetni. A kiülte­tés előtt ellenőrizzük, hogy minden növénykének van-e csúcsrügye, mert a „vak” palán­ták használhatatlanok. Ügyeljünk, hogy ültetéskor a palánta nyolc centiméternél ne legyen magasabb, különben túl gyorsan felvirágzik. A karfiol ugyanis tápanyag raktározására módosult virágzat. Ezért fontos a folyamatos tápanyag-utánpót­lás, illetve a folyamatos, üte­mes fejlődés. Hogy a karfiol rózsája fehér maradjon, védenünk kell az erős napfénytől. Éréskor a ró­zsára törjünk rá egy-két saját levelet, hogy a nap meg ne bar­nítsa. A nyári karfiolfajták kö­zül közismert az Alpha és ennek szelektált változatai, mint pél­dául a Fortuna. Májusban-jú- niusban üvegházban az áprilisi vetésből szedhető a Violetto di Sicilia fajta. Az őszi karfiol (Master, Osena, Idol Osena) hatvan-hetven nap alatt fej­lődik ki. Szabad földbe kell vetni április­ban, tizenöt centiméter tá­volságban, jól előkészített barázdákba, majd június- ban-júliusban ültessük szét 60x60 centi­méterre. A palántákat ne ültessük mé­lyebbre, mint amilyen mélyen a magágyásban voltak, és vizs­gáljuk meg gyökérzetüket. Ha gyökérgolyvát találunk, azon­nal különítsük el. A talajelőkészítés a többi ká­posztafélékhez hasonló. A téli karfiolt májusban vessük mag­ágyba, és mielőtt a palánta el­érné a nyolc centimétert, ültes­sük szét 75x75 centiméterre. Gyökerestől szedjük fel, a szá­rakat ne, csak a leveleket törjük le. Fejjel lefelé függesztve négy hétig is eláll. Mélyhűtésre al­kalmas. Király László Hogy a karfiol rózsája fehér maradjon, véde­nünk kell az erős napfénytől fotó: Müller a. Az olvasó kérdez - válaszol a szakember Szabad-e ősszel átültetni a szobanövényt? Több olvasónk is kérdezte, szabad-e ősszel átültetni a szobanövényt. Rovatunk ál­landó szerzője, a kertész- mérnök válaszol. A szobanövények átültetésé­nek ideje általában tavasz, csak kivételesen az ősz. A téli fényszegény időszakban a növények igényeinek nem mindenben megfelelő kör­nyezeti hatások gyakran a nö­vények kondíciójának, egész­ségi állapotának romlásához vezetnek. Nyáron a növények jobb körülmények között fej­lődhetnek, ezért a tavaszi átül­tetéssel ezt segítjük. Átültetéskor megtisztítjuk a növényeket a sárguló, szá­radó levelektől, (cserépből kiütve) az elhalt gyökerektől. Talajának felszínéről eltávo­lítjuk az algásodott, moháso- dott réteget. Ha a felszín a ki- lúgozódástól kifehéredett, azt is óvatosan ujjainkkal egé­szen a gyökerekig lekaparjuk. Azokat a növényeket, ame­lyeknek gyökérzete őszre sű­rűn átszőtte a földlabdát, ki­nőtték a virágcserepet, ősszel is átültethetjük a földlabda bolygatása nélkül. A régi cse­répnél három-négy centimé­terrel bővebbet vegyünk, al­jára kevés földet szórjunk. A növényt lefelé fordítva a vi­rágcserép szélét asztal­hoz koccint­juk, így a földlabda ki­csúszik a cserépből. Ezt az új cse­répbe tesz- szük és friss földdel ujjainkkal körbe töm­jük úgy, hogy ne maradjon üreges. Nagyobb, edényes növénynél csak a felső talajré­teget cseréljük ki friss földdel. Az öntözővíznek egy ujjnyi helyet hagyjunk a cserép pe­remétől. Nyáron a szabadban tartott növényeknél gyakori, hogy cserepükbe földigiliszta má­szik. Nem kártevő, de kelle­metlen, ha a szobába visszük. Ezért a virágcserepet állítsuk néhány órára langyos (40 °- nál nem melegebb) vízbe. A giliszták feljönnek a talaj fel­színére, onnét összegyűjthet- jük. Ezután néhány napig ne öntözzük a vizes földlabdát. Búzás László Ötletek a téli tároláshoz A hagyományos téli tárolá­son kívül új módszereket, ötleteket is érdemes kipró­bálni. Különösen akkor, ha nagy tömegben termelünk élelmiszert. A karfiolt, a káposztát és a gyökérzöldségeket például nem csak pincében vagy prizmában lehet tartósítani. A karfiolt földlabdával együtt szedjük fel. Melegágyi kert­ben, illetve fóliasátorban 10 centiméter mélyre ültessük a növényeket egymás mellé, így a karfiol akár januárig is eltartható jelentős vesztesé­gek nélkül. Az ültetés után öntözzük be. Ügyeljünk arra, hogy a levelek közé ne kerül­jön öntözővíz. A melegágy ablakait hideg időben takarjuk le, a fóliasát­rakban pedig nagy hideg (-10 fok alatti kemény fagy) esetén szalmával fedjük be a növé­nyeket. A gyökerestől felsze­dett karfiolt tárolhatjuk pin­cében is. Ez esetben azonban a növényeket két sorba rakjuk le, körben. Gyökereik egymás felé nézzenek. A gyökerek közé szórjunk homokot, ame­lyet a tél folyamán állandóan nedvesen kell tartani. A pincében vagy prizmá­ban tartott káposzta legked­vezőbb tárolási hőmérséklete nulla fok. Arra azonban ügyelni kell, hogy a tároló hőmérséklete soha ne süllyed­jen mínusz 1 fok alá. A ká­poszta egyébként - tömege­sen - a szabadban is eredmé­nyesen tárolható úgynevezett buktatásos módszerrel. Ássunk egy méter széles, 18-20 centiméter mély árko­kat. Ezekben a széles árkok­ban két-három sorban kell majd leraknunk a káposztafe­jeket. A káposztát gyökerestől tépjük, vagy ásó segítségével emeljük ki óvatosan a termő­talajból. Gyökerükkel felfelé buktassuk a fejeket az árokba és 8-10 centiméternyi földdel takarjuk le. Ha mínusz 10 fok alá süly- lyedne a levegő hőmérséklete, akkor a földtakarót vastagít- suk meg. Tekintettel arra, hogy ilyen hidegben a földet már nem tudjuk megmoz­gatni, takaróként használjunk szalmát vagy kukoricaszárat. A szalmabálák, illetve kévébe kötött kukoricaszárak a fejjel lefelé buktatott káposztát megvédik a legkeményebb téltől is. Kertünk fűszernövényei A fokhagyma A magyar konyha nélkülözhe­tetlen fűszere, de kiváló a gyógyhatása is (segíti az epe- és májműködést, vérnyomást csökkent, bélfertőtlenítő, jó hatású az érelmeszesedés el­len). Korábban kizárólag nyersen használta a konyha, ma már krém és por alakban is vásárolható, ismert a fok­hagymás só is. Hagyományo­san a levesek, főzelékek, sül7 tek, saláták ízesítésére hasz.- nálták, de például ki ne evett volna már fokhagymás pirí- tóst? Disznóvágáskor a fel­dolgozásnál is nélkülözhetet­len, mint a kolbászok, szalá­mik ízesítője. Termesztése viszonylag egyszerű: morzsalékos, apró­szemcsés talajt készítsünk, és ebbe duggas- suk el, akár a saját termés­ből származó gerezdeket. Ősszel és ta­vasszal is duggathat- juk, a kisker­tekben ele­gendő a 20x10 cm-es sor- és tőtá­volság. Tart­suk gyomta- lanul, mi­helyt a lomb megsárgul, a hagymát szedjük fel, kiterítve utánszárítjuk, ezt követően koszorúba fonva száraz, lehe­tőleg szellős helyen tároljuk. Buzássy Lajos ST/HL : ■toíí§£lö(Sr~' A világon az első. £7^3-3 MOTORFŰRÉSZEK ŐSZI ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁRA Pécsett, a Rácvárosi út 15-ben! R-AGRIK0L KFT. Tel.: 72/252-545,252-602 RészletvásáHási lehetőség helyszíni ügyintézéssel, kedvező feltételekkel! Bálint GYörgy Rovata Lapok a kertész noteszából Országszerte szüretelik a borszőlőt, amely - hála a szeptemberi, kedvező időjá­rásnak - jól beérett, a bogyók elegendő cukrot, savat, íz- és zamatanyagot tudtak gyűjteni, tehát indokolt a megszokottnál kissé korábbi betakarítás. A leszüretelt szőlőt először zúzó-bogyózón kell átengedni. Ha az ehhez szükséges gép nem áll rendelkezésre, akkor a ki­sebb mennyiségű, megdarált szőlőből kézzel is érdemes ki­szedni a kocsányokat. Ezzel megrövidítjük a préselés idejét és javítjuk a készülő bor minő­ségét is. A megdarált szőlőt feltétle­nül kénezni kell kristályos bor­kén bekeverésével. Az egész­séges szőlőhöz mázsánként 1-2 dekagramm, a penészes, rot­hadt szőlőhöz 3-5 dekagramm borként kell keverni. Az erjedés meggyorsítására keverjen a megdarált szőlőhöz fajélesztőt, a préselés megkönnyítésére és a musthozam növelésére pedig pektinbontó enzimet is. A mustot tiszta, egészséges, frissen kiöblített hordóba, vagy tisztára mosott üvegballonba öntsük. Most kell szüretelni a birs­almát és a birskörtét. Ez a gyü­mölcs fagymentes, szellős, hű­vös helyen tartható el a legjob­ban. Almával, körtével együtt nem tárolható, mert a többi gyümölcs is felveszi a birs in­tenzív illatát. Kiváló dzsem és sajt készíthető belőle, de na­gyon zamatossá teszi a savanyí­tott káposztát is. Egyre több helyen ültetik a díszkáposzták palántáit. Ezek­nek a színpompája a párás, őszi időkben teljesedik ki, ezért na­gyon alkalmasak a kertek és a közterületek téli díszítésére. Ha azt kívánjuk, hogy egész télen pompázzanak, akkor az alsó, elszáradó leveleket el kell távo­lítani, és a tövüket fel kell töl­tögetni földdel. A díszkáposzta - a közhiede­lemmel szemben - ehető, de a levelei durvább szövetűek, ke­ményebbek az étkezési káposz­taféléknél.

Next

/
Thumbnails
Contents