Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-30 / 297. szám

1999. október 30., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli Napló 13 A nézők szívébe táncolt Az ördögi, a különös, a sokféle színből összetett jellem ábrázolásá­ra hívó Nosferatu szerepében ért el rendkívüli sikert Kéri Nagy Bé­la balettművész. Az évad közönségdíját a prózista Fillér István szín­művész és ő nyerte el. Rendhagyónak tűnik, hogy ba­lett-táncost tüntessenek ki ez­zel a díjjal. A 29 éves művész szerint ilyen korábban Pécsett biztosan nem fordult elő. Per­sze, akit elvarázsolt Kéri Nagy sodró erejű tánca, a ruhák, a díszletek, a zene, az nem lepő­dik meg ezen.- A klasszikus művek tipikus alakjai távolabb állnak tőlem - mondja a művész. - Szíveseb­ben formálok karakteres egyéni jellemeket. És a darabban a len­gyel Wojciech Kilar zenéje zseni­ális! Hammer Edith ruhái nagy­szerűek, és hát a rendező Herczog István mindent tud, ami ebben a műfajban számít. A próbák alatt arra is külön gon­dot kellett fordítani, mekkora le­gyen a köpeny uszálya, hogyan lépjek, hogy ez a táncban ne akadályozzon.- Szerencsésen alakult a pá­lyám, amihez a nyugodt szülői háttér is kellett. A pécsi Művé­szeti Szakközépiskolában Ko­vács Zsuzsa tanítványa voltam, innen Merényi Zsuzsa tanárnő hívott és vitt fel a Táncművé­szeti Főiskolára^ amikor 16-17 éves lehettem. Általában kevés a fiú táncos, és megfelelő ma­gasságúból sincs elég - ezért is hívott. De már a szakközépisko­lai évek alatt is sok előadáson táncolhattam kartáncosként, ami később magabiztosságot adott. Budapesten jó volt közel­ről látni a legkiválóbb művészek munkáját, és például Seregi László Szentivánéji álmában is kaptam beugróként egy szere­pet. De az igazi mélyvizet elő­ször a koncertvizsga jelenti. Pécsre visszakerülve a Carmina Burana főszerepe volt az első nagy feladat néhány éve, de fel­léphettem Herczog Orfeuszá- ban is, amelyben a fekete ruhás férfit táncoltam. Most egyszerre több munkát is vállaltam - tán­colok a Stílusokban, a Pál utcai fiúkban, készülünk a Zorbász, a görög január 7-i premierjére...- Szeretem a színházat, sze­retem ezt az életformát. Ha van egy kis időm - ez elég ritka -, ugyanúgy élek, mint a hozzám hasonló fiatalok - a barátnőm­mel, barátaimmal vagyok. B. R. Világzene - A kitűnő pécsi Arco Trió adott koncertet a Művé­szetek Házában a héten. Az improvizatív elemekben bővelke dő műsor az együttes közeljövőben megjelenő CD-jének anya­gára épült. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Nyughatatlanul kutat ma is A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum most nyugdíjba vonult igaz­gatójának, Sarosácz Györgynek a neve fogalommá vált Baranyában, különösen, ha a délszláv hagyományok magyarországi „túlélésére” gondolunk. Ma is, közel a hetvenhez, nyughatatlanul kutat. Az 1965-ben a megyébe, Mo­hácsra visszakerülő egykori molnárinas páratlan munkába fog. Az ELTE-n néprajzot és szlavisztikát végző Sarosácz akkor írja szakdolgozatát a Pécs környéki bosnyákok nép­viseletéről, és az első nyáron 1950 kerámiát „söpör le” a mohácsi padlásokról! Életmű­ve summájaként is ma 12 000 tárgy tanúsítja akaraterejét, szorgalmát szere­tett múzeumában. 30 300 percnyi hanganyag, 18 ezer fotó, 22 szobabel­ső, 130 festett láda, 300 teljes öltöny, félezer szőttes, 3000 kerámia. Mindez szellemi hagyománytörté­nettel - monográfi­ái sorával, félszáz tanulmányával len­ne teljes, ha teljes­nek érezné. Hiszen ma sem nyughat, a Pécs környéki bos­nyákok és horvátok történetét kutatja, mert alapos revízió­ra szorul. De mi késztette a bosnyák származású négygyerekes személyi parasztcsalád sarját erre a rendkívül következetes munkára?- A képzésemet a KISZ tá­mogatta tisztességesen, Ortutay Gyulától, Dömötör Teklától tanulhattam az egye­temen. Párthatározat is dekla­rálta, hogy a nemzetiségiekkel foglalkozni kell. Amikor 35 évesen Mohácsra kerültem, tudtam: más választásom nincs, mint ezt végig vinni. Még raktárunk sem volt! A gyűjtéshez programot, népraj­zi atlaszt - Zala, Dunamente, Battonya stb. - készítettem. Je­lentős pénzt kaptunk. Én nem voltam budapesti filosz, a pa­raszti munka húszéves koro­mig az életem része volt. El­mentem Zalába, és három nap alatt egy teherautóra való bú­tor gyűlt össze! Az 1967-es bu­sójáráskor mutattuk be a kerá­miákat, majd a népviseleteket és így tovább. Az MTA Nép­rajzi Intézetének 1969-es kon­ferenciáján javasoltam a nem­zetiségi bázismúzeumok létre­hozását. Hét évet kellett várni, amíg Tatán a német, Békéscsa­bán a szlovák, Gyulán a román múzeum és a mohácsi létre­jött. A baranyai horvátokat és szerbeket bemutató anyag ván­dorolni kezdett az országban, sokezer látogatója volt. Arról is szót ejt - s milyen ízes ma­gyarsággal! -, hogy a ma már felnőtt két gyermekével otthon szigorúan csak horvátul váltot­tak szót, s aki ezt furcsállta, at­tól megkérdezte: mit szólna ahhoz, ha az erdélyi székelyek családi körben románul társa­lognának? Más kérdés, hogy Trianon előtt még természetes volt, hogy tudunk egymás nyel­vén. A Kárpát-medencei népek különböző kultúrákat képvisel­nek, megőrizve egyéni vonásai­kat, de hatnak is egymásra, eb­ben ez a szép - a déli szlávok kulturális és történelmi jelen­létét sok hazai helységnév ta­núsítja. A felvetésre, hogy őt nehéz természetű embernek ismerik, példákkal válaszol. A hajtha- tatlansága kellett ahhoz, hogy ne menjenek tönkre Kolbe Mi­hály képei, megfelelő helyre kerüljenek a kerámiák. De elő­fordult a közelmúltban is, hogy kikerülték egy-egy döntés előtt, ahelyett, hogy vélemé­nyét kérték volna. Holott ő ki­kéri, tiszteli másokét. Mint mondja, nem pódiumember, szeret háttérben maradni, de perre megy, ha műtárgyvéde­lemről van szó. Most kutatásai izgatják - a magyar-horvát kapcsolatok igazabb arca, s egy új, jelentős könyve, a Ma­gyarországi Horvát Népművé­szet is megjelenésre vár. B. R. Sarosácz György fotó: Tóth Alkalom az alkalmi színháznak Eddig csak semmi kis cetliken lehetett olvasni a nevüket itt-ott Pé­csett, a házak falain, vagy egy-egy ostorlámpa póznájára ragasztva: Pécsi Alkalmi Színház. Legutóbb már a Pécsi Napok programjában léptek fel, jó értelemben vett „közfeltűnést” okozva. A szeptember végi előadásuk, a „Fogadó a fogyó agyhoz”, az ünnepnapok egyik eredeti, új színfoltja lett. Az a szép, a semmiből lépni elő mint a dzsinnek. A Pécsi Al­kalmi Színház ugyanis tavaly így alakult - voltak vagy hatan -, és először a „föld alatt”, neve­zetesen a pécsi Plánéiban léptek fel a „Tamagocsi temető” című darabbal. A Bóbita Bábszín­házban működött egy stúdió, onnan toborzó- dott a csapat, tudom meg Várszegi Csabá­tól. Az ötlet Hardy Pé­teré, aki darabjaikat rendezi. Az első né­hány produkció után jöttek is új tagok, de sokan le is morzsolód­tak. Ők ketten ma is az önkéntes társulás min­denesei, motorjai. A fordító tolmácsként kenyerét kereső 41 éves Várszegi jobbára ir, a valamikor a Szentlőrinci Újhelyi Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolában érettségizett, har­mincas éveiben járó Hardy ren­dez. Ami a társulatot illeti, ma is alakul, formálódik, de amikor egy-egy új produkció kerül szín­re, mindig összeverbuválódnak annyian, ahány emberre éppen szükség van.- A mai öt-hat fős „kemény magnak” volt vagy ma is van kö­ze a színházhoz - mondja Vár­szegi. Hardy Szegeden csinált gyerekszínházat. Feleségétől el­vált ugyan, de az édesanya ti­zenkét éves fia - nem közös gye­rek ugyan - továbbra is ragasz­kodott hozzánk, a színházhoz, ezért továbbra is itt van a csa­patnál. Korábban Schneider Já­nos bábszínész is az egyik moz­gatója volt a csapatnak, én an­nak idején még a Bagossy-féle Pécsi Nyári Színház munkájába kapcsolódtam bele.- Eddig ott próbáltunk, ahol éppen befogadtak bennünket egy-két alkalomra - legutóbb a "Koppányi aga testamentumát" a Káptalan utcai szabadtéri romjai közt. Most Bükkösdi László, a Pécsi Kulturális Köz­pont igazgató-helyettese az, aki nagyon sokat segít nekünk, vár­ható, hogy a próbáinkat is rend­szeresen a Dominikánus Ház­ban tarthatjuk. Arra a felvetésre, hogy a mű­vek hangulata, világlátása és a címadás alapján az angol ab­szurdra, személyükben Galla követőire lehet gyanakodni, Várszegi tiltakozik.- Rendkívül tág fogalom az abszurd! Semmiképp nem aka­runk Galla-epigonok lenni. Egyébként csak körül kell nézni az életben, az utca is tálcán kí­nálja, hogy az ott történteket utánozzuk. Az élet önmagában is rendkívül abszurd. De az igaz, hogy célunk szerint ezek­nek a daraboknak, a pécsi Szenesben be­mutatott "Plazma mókusnak" vagy a legújabbaknak is cél­ja a defetisizálás, az illúziók rombolása. Fekete István regé­nyét, a Koppányi aga testamentumát is en­nek szellemében ala­kítottuk át groteszk játékká, hiszen az életben nincsenek csupa jó vagy csupa rossz figurák. Alaku­lóban van már a törzsközönségünk, s Vidákovits Antaltól, a Horvát Színház ve­zetőjétől, a Pécsi Rá­diótól és másoktól sok segítsé­get kapunk.- Amatőrök vagyunk - van köztünk diák, kórházi nővér, munkanélküli. Pályázatokkal, pénzzel egyelőre nem foglalkoz­tunk, bár az előadások minden­képpen pénzbe kerülnek. De re­méljük a lendületünk ingyen és bérmentve is sokáig kitart, és érezzük is, hogy érdemes csi­nálni. Már valamit visszakap­tunk abból, amit adtunk, és a sajtóban is egyre többet szere­pelünk. B. R. Hardy Péter a Fogadó a fogyó agyhoz című darabban, amit a Széchenyi téren adtak elő fotó: Tóth László Az elmúzeumosodás ellen A napokban konferenciát tartot­tak „Múzeum a köz művelődé­séért” címmel Budapesten a Mezőgazdasági Múzeumban közel négyszáz résztvevővel, a vendégek közt svéd, holland és amerikai előadókkal. A találkozó a nyitott, a közön­séget befogadó és nevelő múze­um megteremtésének jegyében zajlott, fő színhelye a Mezőgaz­dasági Múzeum volt. Az ese­ményen a kérdésben érintett pedagógusok, muzeológusok, művészettörténészek vettek részt, valamint svéd, holland és az Egyesült Államokból érke­zett szakember is beszámolt ta­pasztalatairól. Baranyát a Janus Pannonius Múzeum szakembere, Tillai Gábor muzeológus képviselte, aki humán menedzser szakos hallgatóknak a múzeumi ani­mációról, a múzeumi ismeret- terjesztés lehetőségeiről tart kurzusokat, s rendszeresen ka­lauzol csoportokat a baranyai - elsősorban a pécsi - múzeu­mokban. Ismeretes, hogy a ba­ranyai az ország egyik legna­gyobb hálózata, ahol a szaksze­rű ismeretteijesztésnek, a diá­kok oktatásának, szakköri fog­lalkozásainak komoly hagyo­mányai vannak. A konferenciának, melyet a múzeumok nemzetközi szerve­zete, az ICOM rendezett, egyik célja az, hogy a múzeumi peda­gógiának, a szakirányú képzés­nek több intézményesült lehe­tőséget adjon, s maga a múze­um a múlt megismerésének eszköze, s egyúttal életünk hasznot is adó színtere legyen. B. R. Jó (dzsessz)idők jönnek Elfogadott tény szakmai körökben, hogy a Weather Report az utóbbi 30 év legjobb dzsesszegyüttesének számít. Több mint egy tucatnyi le­mez, valamint Joe Zawinul, Wayne Shorter, és Jaco Pastorius (sajnos ő már nem él) neve fémjelzi igazából ennek a bandának az útját. A szu­perzenekar számaiból azonban napjainkban egyedül Zawinul együtte­sei tűzhetik újra műsorra a régi sikereket, azé a Zawinulé, aki „szindi­kátusával” november 8-án a Pécsi Nemzeti Színház vendége lesz. A világhírű dzsesszformáció há­romszor lép fel hazánkban ez idő tájt, Miskolc és Budapest után Pécsett lesz a záró koncert, így várhatóan a legkiforrottabb zenei estében a baranyai dzsesszrajongóknak lehet ré­szük. Ez a dzsesszbuli egyébként szerves folytatása az Airto Mo­reira - aki ugyancsak évekig volt tagja a Weather Reportnak - , Jan Garbarek és Kenny Garrett pécsi vendégszereplé­sének. Á csapatot illetően há­rom egykori Weather Report tag érkezik Pécsre. Victor Bailey basszusgitáros Jaco Pastorius kiválása után került a sztárbandába, s azóta megfor­dult Madonna kísérő zenekará­ban, valamint a Bili Evans Bandben is. Utóbbi társaság sa­játos összekötő kapocs közte, Manolo Badrena ütős - szintén egykori Wether Report tag - és Gary Poulson gitáros között, hi­szen mindhárman megfordultak Bili Evans valamelyik zenekará­ban. A Zawinul Syndicate „leg­ismeretlenebb” tagja Mourad Karim Ziad, az 1966-os dobos, aki Párizsban végezte el a kon­zervatóriumot és az afrikai zene világában lett híres, amellett ke­resett stúdiózenész. Végezetül, de talán elsősorban Joe Zawinulról néhány szót. A Weather Report alapító tagja és zeneszerzője Miles Davis aján­latát utasította vissza, hogy Wayne Shorter szaxofonossal együtt létrehozza a Weather Reportot. A dzsessz-zongorista jellemzésére: az elmúlt 22 év­ben 21-szer nyerte el a Down Beat magazin olvasói és munka­társai által ítélt legjobb billen­tyűs díjat, míg a Weather Report zenekar aktív korában 15 éven át birtokolta a legjobb együttes címet. Mészáros B. Endre Koncert az orgonáért Pécs egyik legszebb hangú or­gonája a Líceum templom­ban van. Az elmúlt évtizedek­ben a karbantartásra nem ju­tott pénz, ezért az orgona fel­újításáért jótékonysági kon­certet szerveznek, amelyre a templomban november 12-én kerül sor, este 6 órakor. Az es­ten Kodály, Bárdos, Jacobi, Kroll, Widor, Bach és Bartók műveiből válogatnak az elő­adók, többek között Németh Tamás (kürt), Simon Anna­mária (fuvola), Tóth Melinda (gitár) és Alföldi Csaba (or­gona). Fellép a Művészeti Szakközépiskola Leánykara, a Szent Mór Katolikus Iskola Vegyeskara, a Mátyás Király Utcai Iskola Kicsinyek Kóru­sa és a Belvárosi Templom Jubilate Kórusa. H. I. Gy. * A y K i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents