Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-30 / 297. szám
1999. október 30, szombat Riport Dtinántúli Napló 9 Az ezredforduló protokollja Bár szeretnénk a konvenciókat felrúgni, a viselkedés mikéntje, alapvető normái egyre jobban előtérbe kerülnek napjainkban. Nem csak a politikusok, diplomaták közötti kommunikáció kíván különféle - olykor szigorúnak tűnő - előírásokat, hanem a gazdasági élet, az üzletemberek közötti kapcsolatok sem nélkülözhetnek bizonyos illemszabályokat. A napokban a Pécs-Baranyai 111 szervezésében kétnapos konferencián foglalkoztak szakemberek az általános viselkedési kultúránkkal, s megfogalmazódott: különösen ma fontos az illemszabályok ismerete, amikor egyre jobban kitágul a világ. Ebben a globalizációban a protokoll a tárgyaló felek (üzletfelek) számára egyfelől eszköz a kapcsolatok fenntartására, másfelől védelem is, hogy a másik fél ne sértődhessen meg, ne álljon fel az asztaltól és ne essék kútba az egyébként haszonnal kecsegtető üzlet. A program egyik szervezője dr. Vámos Lászlóné főtanácsos, a Magyar Protokollosok Klubjának elnöke volt, aki kihangsúlyozta, hogy természetesen a hivatalos érintkezést meghatározó alapvető szabályok mellett alapvető a kölcsönös tisztelet megadása, a határozottság, a mértéktartás, a szerénység és a jó ízlés. A kölcsönös tisztelet jegyében illő, ha a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak, a beosztott a főnökének, a szobába belépő a bent lévőnek. A kézfogás illemtana ettől különbözik (fordított), azaz a nő nyújthatja a kezét előre a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak, a főnök a beosztottjának. A férfi sohasem foghat kezet ülve, viszont a nő nem köteles felállni az asztal mellől. Hasonlóképpen illetlenség a férfinak kezet fogni kesztyűben - kivéve ha cudar hideg van és mindkét fél kesztyűt visel - ám a nő bármikor kezet nyújthat így is. A kézcsók ismét divattá lett, de nemigen illik kezet csókolni az utcán, autóbuszon, vágy annak a hölgynek, aki kesztyűt visel. Ha ülve nyújtja a kezét a hölgy - a férfi csak imitálja a kézcsókot - nehogy hasra essen. Egyébként bevett szabály, hogy a kézcsók során a férfi ajka csak érintse a hölgy kezét, s lehetőleg ne cuppanjon. A megszólítás a két ember viszonyától függ. Idegenek között manapság az úr vagy az úrhölgy járja, de hölgyeknél elterjedt az „elnökasszony” vagy az „igazgatóasszony” is. A tegeződés - ha a főnök és a beosztott tegeződik is a magánéletben - nem illő a tárgyalások, az üzleti élet eseményei alatt. A megjelenés fél siker. Az öltözetnek tükröznie kell az igényességet, amit az ember magával és másokkal szemben megkövetel. Ez kiterjed az öltöny vagy kosztüm kiválasztására - legyen alkalomhoz illő - de az ápoltságra is. A hölgyeknek nem illik miniszoknyában megjelenniük és nem illik a fehérneműt látszani engedő (áttetsző) anyagból készült blúz, de a mély dekoltázs sem. Ha külhoni partnerrel kell egy asztalhoz ülni, az első és legfontosabb tanács az, hogy nem árt az adott ország illemkódexéből minél többet megtudni. A helyi szokásokról, ünnepekről. Nemzeti ünnepen ne menjünk tárgyalni sehova! Másrészt gondoljunk arra, hogy más is elfoglalt lehet, s minimum két időpontot kérjünk vagy adjunk meg az egyeztetés kezdetekor. Ezer színű a külhoniakkal való etikett palettája; nagyon különbözik Európa Ázsiától, de mások a szokások Afrikában, sőt olykor még a kontinenseken belül is, akár két szomszédos ország tekintetében. Ezért csak néhány példával tudjuk illusztrálni a dolgot. Az arab világban nő a férfival sohasem fog kezet, másrészt illetlenség bal kézzel (tisztátlan) átvenni a partnertől bármit. Az USA-ban vagy például Kanadában az emancipáció jegyében a férfiaktól nem követelik meg a hölgyekkel szembeni feltűnő udvariasságot (mondjuk előre engedni a hölgyet, ajtót nyitni), s bizonyos gesztusok sértés számba mennek. Izraelben a szombat az ünnepnap! Sok országban (például Japánban) tilos a kézcsók. Franciaországban a szegfű amolyan „szemétvirág”, nem illik ajándékba adni, miként Németországban a krizantém se hölgyeknek való. (Ott csak a temetők virága.) De hogy folytassuk a sort; Indiában szent állat a tehén - hindu partnernek kimondottan sértés marhabőrből készült ajándékot adni. Arab társaságban pedig lehetőleg ne együnk sertés- pörköltet mi sem. Ákad, ahol a gyász jele fehér: illetlenség számukra hímzett fehér abroszt, térítőt vinni. Végül a legfontosabb: ne tegyünk külföldi partnerünk előtt semmiféle megjegyzést sem, különösen sértőt ne. Többnyire mindig előfordul, hogy akad köztük valaki, aki nagyon jól ért magyarul, csak éppen nem szólal meg. Az ajándékozás, egy kedves figyelmesség mindig helyzeti előnyt adhat a partnerkapcsolatokban. Jó tanácsként azonban fogadjuk meg, hogy figyelmessé- gi ajándékról van szó, semmi esetre sem lekötelező - értékes holmiról mert akár adva, akár elfogadva később kínos szituációt teremthet. Alapvető, hogy élelmiszert vagy ruházati cikkeket ne ajándékozzunk. Az ajándék mérete pedig attól függjön, hogy minden megterhelés nélkül „haza tudja-e cipelni” azt a megajándékozott. A virág a figyelmesség jele, és a nők kiváltsága, azért férfinak lehetőleg ne adjunk bukétát. Ha személyesen nyújtjuk át, vegyük ki a papírból (a díszes celofánban maradhat), ha pedig küldjük, névjeggyel együtt tegyük. Tíz szál alatt mindig páratlan számú legyen, tíz fölött lehet páros is. A virágok színeire is illik odafigyelni, hiszen például a tisztán piros csokor a szerelem jele, a kék a hiúságé, a sárga az irigységé, a fehér pedig az ártatlanságé, a tisztaságé. Kombináljuk tehát. A vendéglői vizitek mellett egyre gyakoribb manapság a társasági élet megszokott „étkezési formája”, a szélesebb körű társaságok összehozása a különféle fogadásokon illetve partikon. Sok mindent el lehet intézni fehér abrosz mellett, másrészt a kulináris élvezetek mindennapjainkat teszik kellemesebbé és a külföldi számára emlékezetesebbé. Álló alkalmak szerint beszélhetünk a fogadásról, koktélpartiról, gardenpartiról, az ültetett alkalmak sorába tartozik a díszebéd, díszvacsora, munkareggeli, üzleti ebéd - és a körbe tartozhat az otthoni vendéglátás, a saját házba való meghívás. Elsősorban az alkalom határozza meg az étkezés formáinak, hogy mikor mit választunk, másrészt ugyanez vonatkozik a megjelenésre, viselkedésre is. Az étterembe belépve mindig a férfi megy elöl, a hölgy utána. Több üres asztal közül a hölgy dönti el, hogy hova üljenek, eztán a férfi lesegíti a hölgyről a kabátot, felakasztja a fogasra vagy beadja a ruhatárba. (Kifelé menet éppen fordítva: először a férfi veszi fel a kabátját, majd feladja a hölgyre!) Ha nagyon elegáns az étterem, a főpincér vezeti a vendégeket az asztalhoz a főpincért közvetlenül a hölgy követi. Leültetéskor a férfi megemeli a hölgy székét, majd segít abban, hogy helyet foglalhasson. Vigyázat: a hölgy számít erre, s nehogy mellé üljön! Az étlapot a hölgy veszi kézbe először, az itallapot a férfi. Mindig a férfi rendel, köteles tehát előbb megkérdezni partnerét, hogy mit választott. A borból a pincér előbb a férfinak tölt, aki azt megkóstolja, majd bólint a pincérnek. Ezt követően kap a hölgy a borból. Újratölteni csak akkor szabad, ha a hölgy az egészet - az utolsó cseppig - kiitta. (Ha nem akar többet inni, egy ujjnyit hagyjon a pohárban.) Akár étteremben, akár fogadáson vagyunk, zavart okozhat az evőeszközök használatának sorrendje. Mi maradjon a végén? Általános szabály: legelőször a tányértól legmesszebb lévő (legkülső) evőeszközpárok használatával kezdjük, s haladjunk befelé a sorban. Kenyeret, zsemlét sohasem szabad harapni. A megfelelő nagyságút letörve, kézzel kell a szájba tenni. Mártogatni nem illő. Ha felvettünk a tányér mellől evőeszközt és ettünk vele, sohase tesszük vissza az abroszra - csak a tányérra. Ha végeztünk az étkezéssel, a kést és a villát egymás mellé párhuzamosan, a nyelüket magunk felé fordítva helyezzük a tányérra. Az étkezés után ha rágyújtunk, mindig a férfi adjon a hölgynek tüzet. Még akkor is, ha a férfi nem dohányzik. Kérje el a hölgytől az öngyújtót. Végül mindig a férfi fizet és a hölgynek nem illő érdeklődni a számla végösszege iránt. Fogadásokra, koktélpartikra vagy gardenpartikra megtiszteltetés a meghívás. Ha nem érünk rá, kötelesek vagyunk többnyire lemondani, de a meghívókártyát semmi esetre se adjuk át másnak a meghívónk megkérdezése nélkül. A pontos megérkezés az állófogadásokra nem kötelező, általában negyedórás késés a megengedett. Előbb érkezni tilos! A vendéglátónk fogad, s távozáskor mindig tőle kell elköszönni, még ha halaszthatatlan okok miatt kevés időnk is van. Illetlenség angolosan távozni. Bármelyik vendéggel szóba elegyedhetünk, hiszen mindnyájan közös meghívottak vagyunk. Illő azonban a megszólított ismeretlennek azonnal bemutatkozni. Ha nem értjük a bemutatkozó nevét, funkcióját - mástól kérdezzük meg, lehetőleg diszkréten. Manapság legjobb megoldás a névjegykártya cseréje. Ha kapunk, ne vágjuk zsebre; illő az átadás után nyomban elolvasni, a partnerünk előtt. Állófogadásokon általában hideg ételt, apró falatokat szolgálnak fel. Állva, késsel villával lehetetlen enni: ezt gondolja át a meghívó is, amikor a menüt összeállítja - és ne is tegyen a svédasztalra kést. Gardenpartin viszont legyen annyi szék és asztal, ami mellé minden vendég leülhet, ha késsel-villával kell ennie. A kerti programoknak sajátos hangulata van, de csak annyi vendéget hívjunk meg, ahány - eső esetén - a nappaliba is befér. Még ha ismerjük is a külhoni vendég nyelvét, akkor sem árt a tolmács, hiszen amíg végzi a munkáját, fordít, időnk van a gondolkozásra. S ez az idő üzleti tárgyalások esetén is meglehetősen jótékony dolog. A tolmács számára fontos követelmény a diszkréció, sze- * mélytelennek kell lennie, hiszen se rangja, se beosztása. Mégis a fővendég mellé kell ültetni, s a fővendég mögött lép be a tárgyalóterembe, hogy azonnal ott lehessen, ahol az üdvözlő szavak elhangzanak. Nem változtathat a szövegen, nem tehet hozzá, nem vehet el belőle semmit. De az anyanyelvi szinten beszélő vendéglátónak sem illik a tolmácsolás menetébe beleszólni, a szavakon rágódva átformálnia azt. Végül néhány szót a biztonságról, ami meglehetősen fontos a tárgyalások és egyeztetések menetében, különösen a politikusoknál. De nem árt, ha az üzleti tárgyalások menetét sem zavarja senki, s alkalmasint megfelelően képzett biztonsági emberek vigyázzák a rendet. Az állami protokollban egyre kevésbé divat a kétméteres óriás, kigyúrt emberek alkalmazása. Az alapelve: a védett személynél egy kissé magasabb embert választanak a testőri (a személy biztonságát őrző) feladatra. A magánprotokoll ennek az ellenkezője. Kozma Ferenc Alkalmi viselet II Ruhája szerint fogadják, esze szerint bocsátják el az embert - tartja a protokollosok körében a mondás. Frakk viselhető este hét óra után esküvőkön, gálán, magas rangú ünnepi alkalmakon. A kabát, nadrág, zokni és a cipő fekete, minden más fehér színű. Szmoking viselhető délután öttől esküvőn (egyházi esküvőn már délelőtt is felvehető), bálon, koncerten, színházi bemutatón, nagyszabású rendezvényeken. Hagyományos színe a fekete. Klasszikus kiegészítői: a rejtett szegélyű, dupla njandzsettás fehér ing, a szatén mellény vagy a spanyol öv. Zsakett csak délelőtti viselet az esküvőkön vagy fogadásokon. Általános kiegészítői a gyöngyszürke vagy bézs mellény, színben hozzá illő bőrkesztyű, a normál nyakú fehér ing. Hivatalos koktélpartik, vacsorák női öltözéke a sötét vagy mintás ruha, vékony anyagú kosztüm, a cipő színével harmonizáló retikül. A kifejezetten elegáns rendezvények női öltözéke az estélyi ruha - a hosszú vagy a kisestélyi. II A kitüntetéseket csak hivatalos alkalmakkor viseljük. Pécs és a természet ereje Hiánypótló munkával ajándékozták meg a geológia, az épített környezet iránt érdeklődő szakembereket dr. Balázs Ferenc és Kraft János. Pécs településfejlődését mérnökgeológiai szemüvegen át vizsgálva mutatják be most megjelent, „Pécs város településfejlődésének mérnökgeológiai vonatkozásai” című kötetükben. A kérdés egyszerűnek tűnik: összefügg-e a kedvező természeti-földrajzi környezet és a benépesülés folyamata? A válasz természetesen igen. Ám ha a tömör megállapítást „szeletekre” bontjuk - mint ahogy tette ezt Pécs vonatkozásában a két szerző is -, akkor olyan történelmi folyamatokra is választ kapunk, hogy miért éppen adott helyen kezdődött a város benépesülése, milyen geológiai körülmények terelték arra a részre a letelepülőket. A folyamat persze hosszú ideig tartott. Ha csak a római hódítás kezdetét vesszük 0 órának, most, az ezredforduló küszöbére még csak 24 perc telt el, az ipari forradalom óta pedig mindössze kettő. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert a legutolsó percek azok, amelyek során a benépesülés fokozott terhet, megterhelést jelent a lakott környezetre. Itt hibázni köny- nyű, s például a geológiai adottságok, lehetőségek szem előtt tévesztése a város fejlődése során önpusztító folyamatokat indíthatnak meg és akár elsorvadáshoz is vezethetnek. Ezért lehet a kötetet a kézikönyvek közé sorolni. Feltárja Pécs geológiai történetét, többek között ismerteti az életet adó víz útját, példákon keresztül mutatja be a rossz területre építkezés következményeit, magyarázza és feltárja a hírhedt pécsi pincerendszer okozta gondokat, lehetséges következményeit, azaz fontos információforrás. Balázs Ferenc geotechnikai szakmérnök és Kraft János geológus sok fotóval, ábrával, térképpel kísért munkája a Janus Pannonius Tudomány- egyetem kiadásában jelent meg. M. A. Útbeszakadás a Bányászati Múzeum előtt (archív felvétel a kötetből) á A társasági élet része a fehér asztal melletti találkozás is
