Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-30 / 297. szám

1999. október 30., szombat_____________________________________HÁTTÉR - RIPORT ______________ Ta vaszi nagytakarítást ígért az MDF A választásra való készülődés jegyében jelent meg a „Válaszút”, az MDF pécsi szervezetének lapja, 1989 utolsó napjaiban. A beköszöntő vezércikk dr. Andrásfalvy Bertalan írása, melynek címét a párt megyei elnöke a kampány szlogenjének is szánt, s ez így hangzik: „Légy bát­rabb!” Az írás arra figyelmezteti olvasóit, hogy „aki ma nem szól sem­mit, mindent eltűr, nem politizál, az jóváhagyja, helyesli azt, amit a ha­talom csinál. Aki ma nem szól semmit - fogalmazza meg Andrásfalvy -, az ennek az igazságtalan, ember- és országellenes csoportnak segít. A hallgatás, az „én nem politizálok magatartás” egyértelműen csak an­nak a rendszernek használ, amit le akarunk váltam. ” Az MDF 1988-1990 fordulóján fogalmazta meg választási prog­ramját, melynek bevezetőjében a fent említett mondatok vissza­csengenek. Érdemes a pream- bulumból néhány mondatot idézni: „A demokratikus átala­kulásnak ma súlyos gazdasági helyzetben, a politikai zavaro­dottság és az uralmi intézmé­nyek teljes körű válsága köze­pette kell végbemennie. A ma­gyar társadalom bizonytalan. Vannak, akik hisznek a változá­sok értelmében és távlataiban, de többen vannak, akik félelem­mel, gyanakvással vagy közöny­nyel figyelik az eseményeket. A lassan oldódó félelem, a türel­metlenség és a köz iránti kö­zömbösség egyszerre és együtte­sen veszélyeztetik az ország egyensúlyi állapotát.” Pap András, az MDF kezdete­inél csatlakozott a mozgalom­hoz (Lakitelekre kézírásos levél­ben jelentkezett 1988-ban és Lezsák Sándor hasonló, levél- beni meghívására utazott oda), tehát közel állt azokhoz a felté­telekhez, amelyet a párt a jelölt­állításként megszabott. Tagsági könyvét Lezsák Sándor töltötte ki személyesen, Pap András há­tán. Persze a pécsi angoltanár (az egyetemen tanított) további feltételeknek is megfelelt, hi­szen iskolázott ember és soha­sem volt az MSZMP tagja. Ez utóbbi nem zárta ki ugyan az MDF-tagságot (bárki átléphe­tett), de a legfelső pártválaszt­mány leszögezte, hogy ország­gyűlési képviselő-jelöltként sen­ki nem állítható, aki a korábbi állampárt tagja volt. A történelmi időkben, az első szabad választások során egyéni győzelmet arató Pap András így emlékezik a kampányidőszakra:- Hallatlanul lelkes időszaka volt az életemnek, telve nagy tervekkel és szép reményekkel. Az MDF akkoriban már megle­hetősen szervezett volt és bíz­tunk a sikerben. A tagságot a közös cél fogta össze, s ez haj­totta a hozzánk csapódó embe­rek jó részét, akik igazából nem is igen ismerték egymást, nemi­gen tudták, hogy valójában ki­kicsoda. Ez később aztán a gyötrődések idején kiderült, je­lesül, hogy valójában gyűjtő- pártként jelentünk meg a ma­gyar politikai életben. Volt népi szárny, konzervatív-keresztény vonal, akadtak köztünk liberáli­sok és persze sokan olyanok, akik csak annyit éreztek, hogy a régi módon már nem mehet to­vább. Mindenesetre elkészültek a programjaink és már 1990 ele­jére elhatárolódtunk a többi po­litikai párttól is, és nagyjából tudtuk, hogy ki merre .tart.- Hogyan merült föl a neve, ki jelölte Pap Andrást képviselőnek?- A korai MDF tagság, a hős­idők valahogy ismertté tették az ember nevét, s szinte természe­tesnek tűnt számomra, hogy szóba jöhetek. Nem ért váratla­nul, lélekben már készültem rá. Egyébként a helyi szervezetek jelöltek. Bár meg kell vallanom, hogy több név is felmerült az én választókörzetemben, és a sor­rendben Wéber János megelő­zött, de udvariasan átadta ne­kem az indulás jogát. Ő inkább a megyei listát preferálta, abban reménykedve talán, hogy onnan is bekerülhet majd a Parlament­be. De a számítása nem jött be. Végül is nagyon demokratikus módon, titkos szavazással vá­lasztódott meg minden jelölt. És arra is emlékszem, hogy nem volt nagy „vetélkedő” a helye­kért, pozícióharcok nélkül, bé­kében folyt a jelölés.- Ki pénzelte a kampányt?- Nemigen volt pénzünk, leg­alábbis én nem kaptam egy fil­lért sem. Készült néhány plakát és kaptunk központi szórólapo­kat. Akkoriban bevett dolog volt, legalábbis az MDF-nél, hogy minden jelölt belenyúl a saját zsebébe is. Én is legatyá- sodtam, hiszen fizetés nélküli szabadságra kellett mennem. Viszont hallatlan felemelő volt a párt tagjainak választási akti­vitása. Nappal vitték a szórócé­dulákat, gyűjtötték az ajánló­szelvényeket, éjjel ragasztgatták a plakátokat. Ma is úgy emlék­szem arra az időre, mint életem legszebb napjaira.- Akkor már elült az a félelem ami korábban, a lakiteleki kap­csolat elején hatotta át?- Igazából már nem igen tar­tottunk semmitől, bár tudtuk, hogy megfigyelnek bennünket, lehallgatják a telefonokat, de az országos kerékasztal-tárgyalá­sok után mindez már nem igazán érdekelte az embert. Vi­szont a végkifejlet érdekes volt. A győzelem utáni éjjel Berci bá­csival (Andrásfalvy Bertalan - a szerk.) sétáltunk lefelé a Hunya­di úton, és akkor szinte egyszer­re tettük fel egymásnak a kér­dést : Vajon tudjuk-e, hogy eztán mi fog következni? Hogyan lesz a rendszerváltás, miképpen kell majd végig vezetni azt a folya­matot, amelyet még sohasem csinált senki? A győzelem után tele lettünk kétségekkel. Dr. Bíró Ferenc az MDF vá­lasztási kampányának vezetője volt kezdetben, mint az MDF megyei alelnöke, később a tisztet átadta, éppen a saját jelöltségéből fakadó terhek mi­att.- Az az ember, aki már jó ideje készült arra, hogy egyszer majd sza­bad választások lesznek, nemigen mérlegel, nemi­gen foglalkozik avval a gondolat­tal, hogy mi lesz akkor, ha a folya­matok megreked­nek, visszafordul­nak. Engem sem foglalkoztatott. Amikor elkezd­tük, benne volt a pakliban a bör­tön esélye, hogy politikai fogoly­ként végezzük. De kilencven ta­vaszán már szó sem volt erről, bár felkeresett minket is a bécsi Amnesty International egyik magyar származású vezetője, Eva-Maria Barky, s megadta a címüket, hogyha bárkit lefognak közülünk, oda mehetünk. - Mi­ért vállalta a megmérettetést? Nem volt elég az orvosi hivatás?- Dehogynem. De mivel a po­litikában nyakig benne voltam és a környezetem bizalmát él­veztem, nem tehettem meg, hogy visszalépjek. Ráadásul az MDF megyei választmánya fo­gadta el az egyéni jelöléseket és a megyei választmány állította össze a területi listát is. Erre a párt további húzóemberei kerül­tek föl: az első helyekre az egyé­ni jelöltek kerültek. A listát Andrásfalvy Bertalan vezette. Másodikra vidékiként én kerül­tem, harmadik pedig dr. Wéber János volt. Talán megjegyezhe­tem, hogy más pártok esetében ez nem föltétlenül így alakult. Az SZDSZ - valódi tagság hí­ján - az ismertebb, népszerűbb embereket kereste föl, és egysze­rűen felajánlotta nekik a képvi­selői jelöltséget. Számunkra ez nem volt járható út.- Milyen programpontokkal léptek ki a közvélemény elé?- Sajátságos, helyi program, amit személy szerint én is han­goztattam, a megye aprófalvas jellegéből eredő gondok felszá­molása, a múlt bűnei miatt hát­rányba került emberek jóvátéte­lének szükségessége, a bűnösök felelősségre vonása volt. Utób­bin persze nem azt értettük, hogy csukjanak be mindenkit, de legalább nevezzék meg őket. És ne feledjem el, hogy a bara­nyai MDF-nek volt egy sajátos felvetése, ami programmá lett. Ahogy a korábbi országos elit leváltását célul tűzték ki a kerék­asztal-tárgyalások, úgy mi, a he­lyi, vidéki elit leváltásának szük­ségességét fogalmaztuk meg programunkban. A korlátlan urak, a tanácselnökök, párttit­károk, a tsz-elnökök és a még lé­tező, vidéki hatalmi centrumok megtörését szerettük volna elér­ni. A helyi demokrácia megte­remtését, még a helyi választá­sok előtt. Hiszen mindenki látta a hatalomátmentés tendenciáit. Voltunk olyan naivak, hogy azt hittük, felhívásunkra majd az emberek ezt helyi szinten is megteszik, demokratikus mó­don leváltják vezetőiket - az ön- kormányzatokon kívül is. Ez lett volna a tavaszi nagyta­karítás. Kozma Ferenc A következő részben, keddi la­punkban dr. Andrásfalvy Berta­lan és a kampányt vezérlő dr. Wéber János szól a .fényes na­pokról’’. J^hetedik oldal _ Jegyzet __ Sz egénységdivat Világfórumot rendezet nemrég a szegénység fel számolásáról az ENS2 és az Európa Tanács. Kiderült - amit ér mindig is gyanítottam - hogy a vüág pénzügy szempontból képes lenne a szegénység felszámolására, akár tíz éven belül. Csakhogy a legszegényebb országokban a közigazgatás kiépitettsége nem megfelelő, az alkalmazot­tak képzetlenek, tobzódik a korrupció, és nincsenek pon­tos statisztikai adatok a hely­zetről. Ezért a fórum legfőbb aján­lása ekképpen szól: az álla­moknak össze kell fogniuk a civil szervezetekkel, hogy a jelenleg 1,3 milliárdra becsült abszolút szegények számát 2015-ig a felére csökkentsék. Az abszolút szegény, akinek a napi jövedelme nem éri el az egy USA dollárt. A hivatalos becslés szerint Magyarországon jelenleg a la­kosság csaknem 20 százaléka mondható szegénynek. És e társadalmi betegség kezelésére nálunk nincs program. Pedig naivul azt gondolhatnánk: olyan fejletlenek nem va­gyunk, hogy ne lenne eh­hez elég kiterjedt a köz- igazgatásunk, ne lenné­nek képzett alkalmazot­taink. A korrupcióval pe­dig még jól állunk a világ- ranglistán: harminc hellyel a legkevésbé fertőzött Dánia után. Az adatokkal se lehet gond, hiszen az előző rendszer sírját az akkoriban félhivatalo­san és suttyomban végzett sztf- génységvizsgálatok is segítet­ték megásni. Márpedig azóta két évtized telt el. Ám az ületé- kes szaktárca politikai államtit­kára most az mondja: az el­múlt években nem készült átfo­gó szegénységvizsgálat - mi­nek is? - a világfórum ajánlásai alapján azonban valószínűleg szükség lesz egy koncepció ki­dolgozására. Kincstári biztatás, hogy a Szociális Tanács a jövőben méltóztatik foglalkozni a sze­génység felszámolásának kér­désével. Ha már ilyen világdi­vat lett, akkor mi sem marad­hatunk ki a rongyrázásból. Egyébként aligha vettük volna magunkra ezt az inget. Dunai Imre Jókedv Úgy gondolom, hogy a közvélemény-kutató inté­zetek nagy hibát követtek el, amikor a rendőrségi nyomozókat nem kérdez­ték meg. Mintha eleve esélytelennek ítélték vol­na őket abban a küzdelemben, amely az évszázad betyárjával kezdődött (és fejeződött be a napokban). Afelé terelve ezzel a dolgok menetét, mintha egy ország népe szurkolna a rend őrei ellen, szivébe zárva az egykor élsportoló fenegyere­ket. Ráadásul erdélyi a fiú, lá­zadó lélekkel, s tán még a szé­kely himnuszt is feldalolták volna érette. Az elmúlt hetek-hónapok során rá kellett döbbennem, hogy meglehetősen deviáns vagyok, de legalábbis máskép­pen gondolkodó. Én nem drukkoltam Ambrus Attilá­nak, számomra nem volt szimpatikus, sőt azon kevesek közé tartoztam, akit egyene­sen bosszantott az a felhajtás, amely során lassan-lassan pél­daképpé avanzsált OTP-s ba­rátunk. Könyvet firkantottak róla, trikókra került az arcké­pe, világraszóló film forgató­könyvét álmodták törté­netéből, s az internet magyar forgalmát (ha van ilyen) elfoglalta a drukkerek tábora. Felháborítónak tar­tottam továbbá azt a meglehetősen erőltetett televí­ziós kampányt is, ami azt pró­bálta sulykolni a kikerekedett szemű nézők agytekervényei- be, hogy tisztelni illik Attilát. Mert ő nem egyszerű rabló. Életérzésünket, álmainkat tes­tesíti meg. Már-már azt gondoltam, hogy valahol nem vagyok tel­jesen komplett, amikor az Ambrus elleni nyomozást vég­ző fiatal rendőrtiszt - hason­lóan kopaszra nyírt, vagány - végre kimondta azt, amit vár­tam. Jelesül, hogy bár ellenfél volt az ex-jégkorongozó, de egy percig sem tisztelte őt. Meg, hogy egyébként sem szokta a rendőr tisztelni a bű­nözőt. És még valamit. Kifejezet­ten szívemet melengette az a pillanat, amikor a pesti utca­sarkon az éjszakában, a jóked­vű nyomozók ölelgették egy­mást. Kozma Ferenc } hetedik oldal holnap Riport Egyetemi integráció cím­mel új vitasorozatot kezdünk lapunkban. A január elsejétől működő Pécsi Tudomány- egyetem létrejötte kapcsán az egyetemi integráció elméleti és gyakorlati kérdéseiről vi­táznak a sorozat szerzői. Mi­lyen lesz a Pécsi Tudomány- egyetem? című vitacikkével dr. Barakonyi Károly, a JPTE korábbi rektora nyitja a sort. Portré Kakas Sándor, volt pécsváradi tanácselnök, majd polgármester. Portré Idő tábornok katonája Gyorsan végighaladt az egyetemi ranglétrán. 1988-89-ben a Marburgi Egyetemen volt Humboldt-ösztöndíjas. 1991-95 között a Magyar Közigazgatási Kamara elnökhelyettese. 1995-től a Magyar Közigazgatási Kar alelnöke. 1998-tól két évre megkapta a „Szé­chenyi” professzori ösztöndíjat. Pályaválasztását azzal magya­rázza, hogy középiskolásként szívesen vállalt közösségi mun­kát.- A jog előiskolája, ha az em­ber nyitott a társadalmi problé­mák iránt, nem dugja a fejét a homokba - fűzi hozzá.- Voltak csábítások, amelyek eltérítették volna a gyakorlati jo­gász pályára?- Többször is. Először kü­lönböző megyei tanácsi vezetői szintek betöltése iránti hajlan­dóságomról érdeklődtek, ké­sőbb már pesti állások jöttek szóba. Ám én eléggé konzerva- »"mmmmmmm tív vagyok ilyen szempontból: na­gyon nehezen mozdulok a pozí­ciómból. Taníta­ni és kutatni sze­retek. Semmi más nem jöhet számításba.- Ehhez képest „elmozdult alkotmánybírónak.- Ez az egyetlen olyan állás- ajánlat, amire nem mondhatja az ember, hogy nem megyek. De az alkotmánybíróságért sem hajtottam.- És hogy ízlik a feladat? Azok a kételyek, amelyek szerteágazó vizsgálódásra kész­Dr. Kiss László Jánosházán született 1951-ben. A Pécsi Tudo­mányegyetemen 1975-ben szerzett jogi diplomát. Azóta ott tanít közigazgatási jogot. 1982-ben lett kandidátus, 1992-ben akadémiai doktor és egyetemi tanár. 1998-ban alkotmánybírónak választották. Nős. Fia ügyvédjelölt, leánya bölcsészhallgató. tetik az embert, itt fokozottan jelentkeznek. Napi 250-300 ol­dal az olvasási penzumom. A szemem teljesen elromlott tőle. S már úgy vagyok, hogy a min­dennapos dolgokra nem tudok kellőképen figyelni, annyira le­köt a munkám.- Továbbra is tanít.- Ni egyetemi előadásokat nagy becsben tartom. Soha nem megyek a hallgatók elé fel­készületlenül, nem tartok elő­adást rutinból.- Szigorú ta­nár?- Azt hiszem, engedékenyebb vagyok, mint kellene. Nagyobb darab maradt meg bennem az egykori egyetemistából, mint amennyi egy tanárnál prakti­kus lenne.- Marad idő hobbira?- Szeretek horgászni: pihen­tet. Ám ha fél órán át nincs ka­pás, már veszem elő a hátizsá­komból az iratokat, mert oda is viszek olvasnivalót. Időtábor­nok kemény parancsnok. Dunai Imre t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents