Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-27 / 294. szám

1999. október 27., szerda Háttér - Riport Siralmas helyzetkép a kérdés után: mire futja a jövedelmekből? Minden embernek szüksége van egzisztenciális biztonságra, az élet­vitelhez kapaszkodókra. A rendszerváltás évei az ismert okok miatt sok ember lába alól kihúzták a talajt. Többségük elvesztette a mun­kahelyét, anyagi helyzetük megromlott, s az újonnan kelfctkezett gondjaik megoldásához alig, vagy egyáltalán nem kaptak segítséget. Nagy részük még ma is cipeli a társadalmi változások keresztjét. Egészségszociológiával (szociológiával) foglalkozó baranyai szakem­berek többcélú felmérések és vizsgálódás során szerzett tapasztalata­ikkal igazolják ezt. A baranyai Szülőföld Alapít­vány szakemberei évek óta nem­zetközileg is bevált módszerek­kel szondázzák az érintetteket - falvak és kisvárosok lakóit hogy általánosítható és mind- annyiunk számára megszívle­lendő, hovatovább cselekvésre ösztönző következtetéseket von­hassanak le. A csoport egyik tagja dr. Bengerno Miklós, Szentlászló és környező községeinek háziorvo­sa, aki elmondotta, hogy előbb egy általános egészségügyi fel­mérést készítettek, majd azt kö­vette egy életmód-életvitel vizs­gálat. ‘, - Hogyan fogadták az érintet­tek a kérdőívekkel bekopogtató animátorokat?- Meglehetősen jól előkészí­tettük a vizsgálatot, az emberek tudták, hogy zajlik a felmérés és várták az általunk megbízott se­gítőket és a kérdőíveket. Bár az is igaz, hogy meglehetősen ké­nyes témák kerültek sorra a be­szélgetés során, s mi is úgy gon­doljuk a teamben dolgozó kollé­gáimmal, Tahin Tamással, Kóczán Györggyel és Salamon Csabával, hogy módjával sza­bad csak a következtetéseket a nagyvilág elé tárni. Ezért a ti­toktartás követelményeinek messzemenő figyelembevételé­vel kezeljük és kezeltük az anya­gokat, végeztük az információk feldolgozását.- Azért bizonyos általánosít­ható következtetéseket közzé le­het tenni.- Természetesen. Az első és legfontosabb az, hogy a rend­szerváltás óriási megrázkódta­tásként érte a vidéken élő embe­reket egzisztenciális szempont­ból. Másrészt nem csak a mun­kahelyüket vesztették el, hanem rájuk szakadt a kiútkeresés gondja is, amivel sokan nem tudtak, nem tudnak megbirkóz­ni. Hadd emlékeztessek csak ar­ra, hogy korábban a termelőszö­vetkezet nemcsak biztosította a megélhetést, hanem „gondolko­zott” is alkalmazottai - a tagok - helyett, s igényeiknek megfele­lően támogatta őket. Ha kellett házhoz vitte a takarmányt ház­táji juttatásként is, akár ingyen, és elszállította, átvette a háztáji­ban megtermelteket. Ennek a bejáratott biztonságnak aztán az egyik napról a másikra vége lett.- Hogyan élték meg mindezt az emberek?- A kérdést akár úgy is fel le­het tenni, hogy miként élik meg még ma is. Nos, a bizonytalan­ság az emberekben fokozott fé­lelmeket, szorongást alakított ki, egyre gyakoribb lett a. de­presszió. Speciális kérdőívek tu­catjainak elemzésekor szembe­sülhettünk a ténnyel; ma sokkal többen szenvednek a társadalmi változások okozta „betegség­ben”, mint azt bárki is gondol­ná. Majdnem minden második­harmadik ember. E szorongásra aztán ráépülnek azok a pszicho­szomatikus betegségek - magas vérnyomás, gyomorfekély, szív­ás keringési elváltozások -, amelyekkel előbb-utóbb beko­pognak a családorvoshoz.- Ezek már valódi betegségek.- És valódi gyógyszert, keze­léseket, intézményi hátteret igé­nyelnek. Nemzetgazdasági szempontból pedig borzasztóan sokba kerülnek. A felmérésből világosan kitűnik, hogy az apró­falvas területen dolgozó egész­ségügyi szolgálatok terhelése aránytalanul nagy. Ennek elis­merése napjainkban csak a tár­sadalmi lelkületben lelhető föl, az ügyben felelős Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a települési önkormányzatok alig vesznek tudomást e tényről.- Úgy tűnik számomra, mint­ha azt mondaná; a korábban csak egyetlen munkahellyel - a termelőszövetkezettel - rendelke­ző kis községekben a munkahely elvesztése, „megbetegítő” tényező volt.- A munkahelyek elvesztése, a munkanélküliség minden em­ber számára nyomasztó. Akik gyorsan konvertálható tudással - szakmával - rendelkeznek, azok számára legfeljebb csak át­menetiek a gondok. De akire úgymond nincs szükség sehol, aki nehezebben tud új foglala­tosságot találni, az könnyen a padlóra kerül. Testi, lelki beteg lesz.- A szorongásnak más követ­kezményeit is ismerjük.- Olykor a kiútkeresés, a túl­élési stratégia kudarca fokozott alkoholfogyasztásban oldódik fel, sokféle deviáns magatartás­nak az eredője. De hadd tegyem hozzá: az egészségi állapotról nyert adataink világosan mutat­ják, hogyha a szomatizálódó szociális és pszichés problémá­kat nem ismerjük fel időben, a betegekben rögzül a betegségtu­dat, ami passzív, megküzdő stratégiák nélküli magatartás­hoz vezet, s olykor a kudarcso­rozat öngyilkossággal zárul.- Mely településeket érintett az Önök felmérése?- Tulajdonképpen bármelyik magyarországi faluban keressük a válaszokat, ugyanezt az ered­ményt kaptuk volna. Tehát nem csak azokra a községekre jel­lemző - Beremendre, Szeder­kényre, Villányra, Boldogasz- szonyfára, Antalszállásra és Terecsenyre -, ahol a szocioló­giai felmérést ténylegesen elvé­geztük.- Szóba kerültek a megélheté­si viszonyok is.- Nos, az előbb említett mind a hat település lakói nagyon ne­héz körülmények között élnek, hiszen több mint negyven szá­zalékuk állandósulni látszó anyagi problémákkal küzd. De úgy tűnik, hogy az apróbb fal­vakban élők helyzete siralma­sabb. Ott nagyobb hányaduk vallotta azt, hogy nem tud kijön­ni a jövedelméből.- Mi volt a céljuk az egészség­szociológiai felméréssel?- Természetesen az, hogy a társadalom figyelmét - köztük a szenvedő alanyokét - a való vi­szonyokra, az okokra irányít­suk. Vallom, hogy mint a csepp- ben a tenger, úgy hordozza ma­gában a tanulmányunk a mai magyar valóságot, mutatja be a kistelepüléseken élő több millió ember szorongatott helyzetét. Kozma Ferenc Egészségügyi állapot önminősítése ('/•) 3 kisfalu Beramand £¥ JÓ Szederkény £? megfelelő Villány y hetedik oldal Tegnap elhunyt kedves kollégánk, Rab Ferenc. Húsz éve megjelent kö­tetének címadója ez a kedvenc tárca volt, amellyel most búcsúzunk tő­le. Az akkori válogatás záró riportja az újságírói munkáról szólt. Az utolsó sor most szíven üt: „Félek, hogy a játéknak oly hamar vége... ” Rab Ferenc Színes golyók A nesz csupán sóhajtásnyi volt az al­kony-sötét szobában, azt hittem, abla­kon bevergődő éjjeli lepke, amely ráta­pad a függönyre vagy bebújik a poros könyvek mögé, de lepkének korai még a március, nem is az volt, hanem üveg­meggy méretű színes golyó érkezett va- lahonnét az örökkévalóságból, megtes­tesítve a megállíthatatlan időt... föl is kapnám, de ujjaim közül visszahullik a műanyagra, a falszöglettől ferdén gund át a szobán, hogy bolondját járassa ve­lem, lihegő tehetetlenségemet csúfolva... ...Honnét keriUt ide, a jó ég tudja, talán maszatos kezű szellem-gye­rekek golyóznak az üres lakásban, vagy a gyanúsan tisztalelkű, „me­sebeli" Tavasz Tündér vesz palira engem ezzel a - régmúlt gyermekvi­lágot idéző - színes golyóval, és azt hirdeti ez a nyegle, fésületlen szél­hámos, - hogy a tavasz a megújulást hozza, hát lehet, hogy a tavasz a megújulást hozza, hát lehet, hogy hozza, a természetnek, a növények gyönyörű világának, de nekem nem, az emberi testnek-szellemnek csak egy gúnyos figyelmeztető intést hoz, mondván; hogy a megújulás rád nem vonatkozik, te már egy esztendő tavaszával ismét közelebb értél a ma-holnapi elmúláshoz... ...Tudom én, hogy csalás az egész, nem is érdekel, karomra hajtom a fejemet és keresztbe fekszem rá az asztalra, hogy elérjem a lámpát, nyomogatom a gombot, fény-sötétség űzi egymást, a bútorok elvesztik kontúrjukat, a szemhéj szűrőjén át fel-felizzó vörös gömböt látok most már mindenütt, szóval nem érdekel az egész, pedig... Milyen szépek voltak a régi színes golyók... Agyagból gyúrták és formálták, zöldre, pirosra, kékre, sárgára és li­lára színezték és égették, fillérekért árulták a lekvár-petrol-ecetszagú boltban, marokszám gyűjtöttük a flórharisnya fekete szárába, amely ettől úgy eldeformálódott, mint az öregasszony visszeres-csomós feke­te lába. A külváros - tavasszal már szikkadt - járdáin cipősarokkal lyukat mélyítettünk, és gurítottuk fölváltva a golyókat, és aki lyukra talált, az nyert, még a maradékot is földobhatta, aztán vonalat húz­tunk... ott is nyert valaki... és dobhattunk fal tövébe helyezett szivár­vány-szalagos üveggolyóra, meg csapágygolyóra... és voltak nyertesek néha csalással, és voltak vesztesek, és marakodtunk, vitatkoztunk, ha­donásztunk és mindig üvöltöttünk, mintha süket tenne az egész világ körülöttünk. ...Mese volt-e vagy talán álmodtam az óriási üveggolyóról, amely ezüstös opáljával olyan volt, mint a vihar előtti hajnali Balaton, és ami­kor letisztult, soktornyos várhoz vezető szerpentinúton királyfi vágtatott aranyhajú koronás kedvesével, aztán váltott a kép, sötétségbe borult minden, csak erdei tűz világított, és akkor a tűz fölé hajolt széttárt csontkezével, hosszú fekete körmeivel a kóchajú, károgó boszorkány, a rossz gyermekek megrontója... mert lám, a jó gyerekek már a szivár­vány gyönyörű ívelt hídján lépdestek fölfele, átszellemült arccal, mezít- lábosan és vászoningecskében, mert övék a mennyek országa, és éppen oda tartottak... ...Mindegy, mese az egész, nem is érdekel, nekem ilyen varázsgöm­böm soha nem is volt, és ha most lenne, mit kezdenék vele? Elszakadt éveimet esetleg viszontláthatnám?Az én szivárványos utam - ha egy­általán az, - sem ível fel a mennyekbe. Olyan bántóan kemény és si­ma, kátyús és gödrös, mint bárki másé. Néha előreszaladtam, vissza­fogtak, lemaradtam, előre lökdöstek, talpaltam szitkozódva, köpdösve, vagy zsebre vágott kézzel vígan fiityörészve, éjszaka is fötyörészve, vitat­ható bátorságomat bizonygatva... Az út mellett városok, kicsi faluk, ta­nyák maradtak el, aludtam hűvös hotelszobákban és szeretők izzadt ágyában, a varázsgömb fehéren gomolygó fiistködéből kedvelt vagy utált arcok tisztulnak ki, majd vesznek el ismét a homályban, tárgyak, vonalak, színek, illatok, gesztusok emlékeztetnek sorsom egy-egy meg­állójára. De hát messze kanyarodtam. Kolléganőm vállam fölött a gép­re néz, mit írsz? - kérdi, mondom neki: színes golyókról, marhaság - mondja, de minden bántó él nélkül, csupán csak megjegyzésként. Lekapcsoltam a villanyt, s reggelre már emlékezetemből is szerte­szét gurultak a színes golyók. Kint enyhe az idő, az első elfogadható­an szép tavaszi napfény... aztán rálépek az este megszakadt golyóra, dühödten ugrálok fél lábon mint a sánta cinke, kisodródott a talpam alól, s hallom, amint könnyű nesszel elsurran valahova, és most már tudom, hogy meg nem találom, többé soha... hetedik oldal holnap Riport _________ Repülő kanalak és előítéle­tek. A pécsi Gandhi Gimnázium igazgatójának hetvenöt lakó aláírásával érkezett levél. Arról szól, hogy az intézmény diákjai olyan magatartást tanúsítanak, amely nagymértékben zavarja a gimnázium körül lakó csalá­dok, de leginkább a nyugdíja­sok nyugalmát. Portré Bagi Dániel történész hiva­tásszerűen foglalkozik azzal, amit szeret, hobbiként és „má­sodállásban” rendszeresen ze­nél: egyetemi oktató és dzsessz-zongorista. Portré A madaraktól a büntetőjogig Nem az ártatlan természet és az árnyakat is hordozó társadalom közötti ellentmondás ülteti le a teraszon, a madárházzal szemben. Még nagyon messze volt tőle a jogászi pálya, különösen az ügyészi munka, amikor már kialakult benne az állatvilág, elsősorban a ma­darak szeretete.- Annak idején egyszerre két egyetemre is felvettek - meséli.- Mivel az orvosit csak egy év­vel később kezdhettem volna, belevágtam a jogba. Eredetileg azonban állatorvos akartam len­ni, de mivel iparos családból származtam, ráadásul ide sok­szoros volt a túljelentkezés, azt tanácsolták, ne kísérletezzek.- Tehát, véletlenül lett ügyész?- Majdnem. Az engem min­dig is vonzó természettudo­mányok területe helyett a társa­dalomtudomány, ezen belül a jog közelébe kerültem. Szeren­csém volt a taná­raimmal. A tudós tmmmmmmm Horváth Adolf Olivér, az Euró- pa-hírű botanikus is oktatott, az egyetemen Lo- sonczy és földvá­ri professzorok pedig a büntetőjogot szerettet­ték meg velem. Ezzel együtt sem lettem volna azonban ügyész, ha akkoriban nem úgy megy, hogy az államvizsgánkat követően fentről jöttek egy név­sorral, és ott már mindenki be volt osztva. Nekem abba a cso­portba kellett állnom, ahol az ügyészeket „gyűjtötték”. A ter­mészethez azonban változatla­Dr. Tamás János, Baranya megye főügyésze 1934-ben született Pécsett. Itt végezte iskoláit. A gimnáziumot a cisztercieknél kezdte, de már az államosított iskolában érettségizett. 1956-ban kapta diplomáját a jogtudományi egyetemen. Nős, felesége ugyancsak ügyész. Lánya jogi államvizsga előtt áll, 16 éves fia középiskolás. nul erősen kötődöm. Most is vannak papagájaim, örömmel foglalkozom a tenyésztésükkel.- A sok-sok megismert bűncse­lekmény nem deformálja az ügyész személyiségét?- Nem szabad ennek enged­ni. Az emberrel szembeni hitet soha sem szabad elveszítenie. Egyszerűen az árnyékos olda­lon lévőkkel kell szükségszerű­en foglalkoz­nom. Persze, ne­héz feladat a sa­ját szubjektív ér­zéseimet kikap­csolni egy-egy nagyon súlyos bűncselekmény esetében. Ne­kem azonban bizonyítanom kell, nem haragudnom. Az élet­ben nem olyanok az ügyészek, mint a filmekben: nem vicsor­gó vádlók.- Kikre haragszik a legjobban?- Vannak bűntetted, amelyek nagyon felháborítanak. Különö­sen ha gyermekek ellen követ­nek el erőszakos bűncselek­ményt. Ezek ennyi év után is indulatba hoznak. A gyengéb­beket bántották. Mészáros A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents