Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-25 / 292. szám
1999. október 25., hétfő Háttér - Riport Ólomsúlyú akkumulátor-feldolgozó: pozitív és negatív feszültségek Az egyik oldal szerint a Béta-aknára tervezett hulladékakkumulátorfeldolgozó (HAF) csak bajt okozhat, mert a telepítés helyénél sokkal nagyobb területet szennyezhet el. Kifogás az is, hogy az eddig nyilvánosságra hozott tervekkel szemben nem csak feldolgozó, de gyártó üzem is épülne. A másik oldal szerint korszerű, biztonságos technológia települne a Kelet-Mecsek tövébe, a munkanélküliséggel sújtott vidéken sok embert megélhetéshez juttatva. Eddig nyilvánosságot nem látott, ám megfontolandó érv a HAF ellen maga Béta-akna. A mintegy 30-33 ezer tonna veszélyes hulladék feldolgozására épülő HAF egy alábányászott és felszínmozgásos területre munkát felfüggesztették. Nem csak a HAF Rt. próbálkozásai vallottak kudarcot, de a Perioné (jogutódja a HAF) is Monokon és Apcon, az Ereco Rt.-é Tatabányán. Vagyis valami miatt mindenhol tiltakoztak - eddig Immár a térség tizenegy civil szervezete szövetkezett annak érdekében, hogy sorompót állítsanak a beruházás elé. Nem utolsósorban azt is sérelmezik, hogy a HAF hosszúhetényi köz- igazgatási területre épülne, a létesítmény szorgalmazói figyelmen kivül hagyják az itt élők, a vasasiak, általában a környéken a szép természeti környezetre, az idegenforgalmi lehetőségekre, az egészséges életmódra és a szennyezetlen piaci termékekre jövőt építeni szándékozók véleményét. Ez a vélemény fajsúlyos támogatást kapott egyebek mellett azzal, hogy csak Vasason 1720 tiltakozó aláírás jelezte a többség akaratát. Ami egyébként olyan szakmai oldalról érkezett kommentárra is támaszkodott, amit Solti László környezetvédelmi szakmérnök fogalmazott meg egy sajtónyilatkozatában: „A Gyön- gyösorosziban álló berendezések immár évtizedesek, nincs rájuk garancia, s azoknál korszerűbbek 500 millió forintért kaphatók.”- A HAF létesítését ellenzők ugyanis - fejti ki Huba Csaba (első kis képünkön), a Vasasért Egyesület elnöke - tudni vélik, hogy az említett elavult berendezéseket - amelyek tíz éve ki- csomagolatlanul hevernek - óhajtja a HAF Rt. Bétára telepíteni. Zöldi Miklósnak, a Hosszúhe- tény Természeti Értékeiért Egyesület elnökének véleménye:- Ha Komlónak szüksége van munkahelyteremtés céljából az üzemre, akkor azt ne a szomszédos települések „torkába” telepítse, hanem az úgynevezett közüzemi völgybe, ahol a város kommunálishulladék-lerakója is van. Ezzel Komló belügye maradhatna a probléma. Huba Csaba érvei között az is szerepel, hogy az uralkodó szélirányt ismerve a bétái telepítés esetén a technológiából eredő levegőszennyezés, ólompor-kon- centráció elsősorban Vasast és Hosszúhetényt érintené. A létesítmény megépítését ellenzők FOTÓ: MÜLLER ANDREA eredményesen - a félt ólommérgezés miatt. A részletes hatástanulmányt ugyan több környező település önkormányzata is megkapta, de pont a vasasi és a pécsi nem, pedig a Környezetvédelmi Felügyelőség előírta, hogy a becsült hatásterületeken túl vizsgálati területnek kell tekinteni Vasast, Somogyot és Hirdet is. Márpedig - legalábbis a részletes hatástanulmány szerint - „a környezetszennyezés, az egészségügyi kockázat várhatóan kedvezően alacsony szinten fog alakulni.” A „várhatóan” azonban - vélik az érdekvédelmi szövetségbe tömörültek - nem bizonyosság. Sérelmezik a HAF-ot ellenzők, hogy Komlón csak a város és a beruházó érdekeit tartják szem előtt, az érintett többi településen élő választópolgár elvárásait, véleményét nem. Mészáros Attila Béta-aknára nem csak feldolgozó, de gyártóüzem is épülne? hivatkoznak arra is, hogy ezt az üzemet már több helyen szerette volna a beruházó megvalósítani, ám ezekről a településekről a tiltakozás miatt kénytelen volt elvonulni, s az eredeti elképzelés szerinti művet minden különösebb adaptációt mellőzve építené fel Bétán. Nem ért egyet a beruházás bétái megvalósításával dr. Kőszegi Tamás (második kis képünkön) egyetemi adjunktus, az orvostudományok kandidátusa sem. Állítja, hogy a porszennyeződés Vasason már így is a határérték feletti, Hosszúhetényben a légúti megbetegedések száma az átlagosnál magasabb. A Vasason élő orvos dokumentumokkal támasztja alá véleményét, s szakértelmét többek között az is erősíti, hogy labororvosként aktív közreműködője az ólommérgezések diagnózisának. épülne. A részletes hatástanulmány is foglalkozik ezzel: „Mivel a vizsgált terület a K-i és Ny-i Mecsek közötti nyírá- sos, elmozdulásos öv közelében fekszik, erőteljesen tektonizált.” Az érdekvédelmi szövetség már idén májusban jelezte ezt a félelmét, hozzátéve, hogy a levegőbe 2-3000 tonna égéstermék kerülne. Miközben csak 150 munkahely létesülne, ezek a veszély- források több tízezer embert fenyegethetnek. Közben számtalan „apró” furcsaságra bukkantak az érdekvédelmi szövetség tagjai. Gyöngyösorosziban már 70 százalékos készültségben volt az épülő akkufeldolgozó, amikor a lakossági tiltakozás miatt a Jegyzet Hangnem A minap, az egyik hajnali tévéműsorban, még félig álmosan parázs vitára, olykor meglehetősen durva személyeskedésre lettem figyelmes. Mondhatni erre ébredtem. A riporter teljesen magára hagyva nyeldekelte a levegőt, köz- be-közbe kottyintva, miközben a két perlekedő egymást nem kímélve sorakoztatta érveit a cél érdekében. Szerintem észre sem vették, hogy a tévékamerák kereszttüzében vitáznak. Egyikük hölgy volt, a másikuk pedig az erősebb nem képviselője, de ez a különbség a csevegésből egyáltalán nem tűnt ki. A hölgy és az úr, azonos retorikával de más-más politikai platformról indulva, majdnem útszéli hangnemben cse- pülte egymást. Erősen koncentrálva a témára csak később jöttem rá, hogy a résztvevők egyébként a parlamenti kultúráról csevegtek, az eldurvult, az olykor egymás anyázását sem mellőző hazai gyakorlatról, és arról, hogy vajon az európai politikai kultúra ha- sonlatos-e? Egy idő után Áder János, a Parlament elnöke lett a célpont, aki megpróbál a maga módján (hiszen kötelessége) fellépni az alpári viszonyok túlburjánzása ellen. Miközben mindkét vitázó állította, hogy más a parlamenti kultúra és a parlamenti tradíciók köre, s megint más a parlamenti hangnem. Példával alátámasztva, hogy még Angliában sem ritka a képviselők egymásra mutogatása, szidalmazása, olykor a trágárnak tűnő kifejezések használata. Persze ettől még nem mondjuk azt, hogy az angol parlament anyázó. Ámde viszont minálunk akadnak honatyák, akik nem átallanak képviselőtársaik múltjában, családjuk, rokonaik magánügyeiben vájkálni, fejükre olvasva mindenféle alaptalan vádakat. Az anyja szentségit! A vitázó felek egyébként az évek folyamán kialakult útszéli hangnemtől elhatárolódtak, a műsor végén elmosolyodtak és kézfogással búcsúztak el egymástól és - tőlünk. Kozma Ferenc Dakota nyert Nem szokásom, hogy idegen ékekkel tollaskod- jak, de talán ez esetben kivételesen megengedhető, hogy az alábbi MTI- hírt egy az egyben ideíveljem a jegyzetbe, mindenki okulására. Tehát. Állati győzelem született a maga nemében feltehetően első „profi” ember-medve birkózó mérkőzésen. A Dakota névre hallgató, 363 kilogrammos súlycsoporthoz tartozó grizzly köny- nyedén legyűrte a 131,5 kilogrammos Dominic Menaldit. A csata nem egy hegyi erdőben, hanem Los Angeles egyik peremvárosában, Inglewoodban zajlott le, teljesen szabályos birkózópályán. Noha a mackó fölényesen győzött, az állatvédők mégis azt követelik, hogy emeljenek vádat a mérkőzés szervezője ellen állatkínzás címén, mivel a medvének egyáltalán nem volt kedve birkózni, és láthatóan hatalmas stresszt kellett kiállnia. A szervezők azonban azt állítják, hogy Dakota élvezte a mérkőzést, Csupán a bevonuláskor volt ideges a túl hangos rapzene és a tömeg éljenzése miatt, ám „amint elhalt a muzsika, egyből magára talált. Ami az „emberi” oldalt illeti: Menaldi kevésbé élvezte a párviadalt. „Én is ideges voltam, ráadásul az egész közönség Dakotának drukkolt, még akkor is, amikor már teljes testével rám feküdt” - mondta kissé morózusan a vesztes. Eddig a hír. A bő terjedelmű tudósítás ellenére ugyanakkor bennem továbbra is maradnak kérdések. Először is, ki nevezte el szerencsétlen medvét épp Dakotának? Másodszor, vajon Dakota ismeri-e azt a közmondást, mely szerint ha élő emberen medvegelsz, jobb ha le- szállsz róla, mielőtt megfullad? Harmadszor, miért nem szólt senki a szervezőknek, hogy nem túlságosan elegáns dolog napirend előtt egy háromszor nehezebb medvét egy nyüzge kis 131,5 kilós emberre ereszteni? Végül, de nem utolsósorban: mit szól mindehhez Borókai Gábor? Lendvai Dávid ■Cí 17hetedik oldal holnap Riport Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. Sorozatunk következő részében arra keressük a választ, vajon volt-e egyáltalán értelme az MSZP '90-es választási kampányának. Milyen jelmondatokkal, milyen ígéretekkel és milyen jelöltekkel vágott neki a párt az első szabad választásnak? Portré Czilchert-Mayr Aurél, az 1918-ban született volt királyi főhadnagy ma Spanyolországban él. Szolgált a légióban is, katonai tanácsadó volt. Kései leszármazottja az Aradon kivégzett Poeltenbergnek pécsi kötődései is vannak. Portré A szobor végleg készül el Nemrég állították fel a pécsi Gyermekklinika előtt Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotását, amely Kerpel-Fronius Ödön professzort ábrázolja. Amikor találkoztunk, a szobrász úgy tartotta ölében a súlyos bronzot, mint szülő a gyermekét. A Névtelen utcai műhely köszörüléstől, kalapálástól hangos. A professzor, immáron bronzba öntve, egyelőre azonban három darabban várja teljes összeszerelését. Rétfalvi Sándor elárulja, hogy az „újszülött” ezúttal mintegy százhúsz kilót nyom.- Eléggé megterhelő lehet ez a pálya, nem?- Az biztos, hogy jön a derékfájás egy idő után a sok emelgetés miatt. Az ujjak is oda-odakerülnek a kalapács alá. No meg a szilikózis.- Mi működik jobban, a saját ihlet vagy az efféle megrendelés?- Csakjs a saját ötlet. De az ihletben nem hiszek, legfeljebb az érzelmi ráhangolódásban. Az azonban mindig munka közben történik. Állandóan csinálni kell, csak úgy tud megszületni valami. Ezt nehéz átadni a fiataloknak is. A szobrászat egy életforma, az ember agya huszonnégy órán át dolgozik.- Még eggyel több portré. Már-már rutin?- Csak főiskolásként csináltam négyszáz portrét. Azóta nem is számolom már. A baj az, hogy ez egy kicsit idejét múlt műfaj, mégis igény van rá. Nem lehet nagyon eredetit kitalálni, de igyekszem. A KerpelRétfalvi Sándor 1941-ben született Aknaszlatinán. A háború után került Nagykanizsára. A Képzőművészeti Főiskolán 1964-ben végzett. Az alkotás mellett Pécsett tanított a Művészeti Szakközépiskolában, ma egyetemi tanár. Felesége Fürtös Ilona textilművész, három gyermekük van. szobor sem pusztán portré, van keze, szemüveget ruhája, és ezek által kicsit másról is szól.- Ennyi képmás között egy kedvenc sincs?- De, van egy Zrínyi Miklósom a nagykanizsai volt iskolámban, amely carrarai márványból készült. De ez is nagyobb formátumú, a hadvezér egy reneszánsz ablakon tekint ki.- Az író újraír egy mondatot vagy fejezetet, a zenész is megteszi ugyanezt - de vajon javíthat-e egy szobrász a ...s....,...müvén?- V an, amit érlelek, vagy esetleg sose mutatom be. Ám a köztéri szobroknak tényleg az az átkuk, hogy többnyire az utolsó pillanatban készülnek el, és onnan kezdve nincs mit tenni. Itt sajnos nincsen korrektúra, csak a végleges anyag. Illetve, természetesen lehet egy szobrot is újraönteni, vagy egy másik kőből kifaragni, de az már egészen másról fog szólni. Méhes Károly
