Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-24 / 291. szám

1999. október 24. ★ ARCKÉP ★ 7 nót vagy tök ne­künk mindent ____meg kellett enni. — F elesége szakmabeli? Benke: — A nejem az egészségügy­ben dolgozott hosszú évekig, míg át nem csábítottam a vendéglátós szakmába.- Kedvenc étele? Benke: — Lajosmizsei gyerek vagyok, a magya­ros alföldi ételeket szeretem, a slambucot, a ke­mény lebbencset, a tarho­nyát, a paprikás krumplit.- Kedvenc itala? Benke: — A félédes borokat szeretem, a muskotályost, a szürkebarátot, a cserszegi fű­szerest. Vö­rösbor­ban a szekszárdi kadarka és merlot a kedvencem, melyekkel kedves barátom, Kovács János szokott meglepni. fi!« — Mi volt az első főztje? Benke: — A mákos makacs. A családom nevezte el így azt a mákos tésztát, amit először főztem. Rengeteg technikai hibát elkövettem, kevés víz­ben sok tésztát főztem ki, aztán annyi cukrot, mákot raktam rá, amitől makacs tömbbé állt össze az egész. Sehogyan se lehetett megenni, még a kedvenc kutyánk is csak megszagolta, az- tán elszaladt. ISiil — Ilyen kezdetek után a legtöbb ember há­tat fordított volna a konyhának. Benke: — Engem inkább ösztönzött a dolog, nem csüggedtem, megpróbáltam elsajátítani a szakma minden csínját-bínját. fim — Ami nagyszerűen sikerült. Benke: — Úgy érzem, az első osztályt már kijár­tán^ elkezdhetem a másodikat... FlTB — Mire a legbüszkébb? Benke: — Arra, hogy világbajnok és olimpiai baj­nok tanítványaim vannak. Volt értelme a pe­dagógusi munkámnak, sikerült átad­nom azt az elhivatottságot, amit ér­zek. Ezért tartom a legnagyobb szakmai elismerésnek azt ’*az úttörő olimpiai arany­érmet, amelyet a sóstói táborban, nyári gya­korlaton kap­tunk a tanít­ványaimmal együtt.-Mire al­lergiás? Benke:- Ha azt mondják egy ételre, hogy fúj, nem jó, nem ízlik. Mert ez mind más fo­galom. ______— Televízió? Benke : — Nagy szerelem, a tévében a Laci-konyhát ve­zettem, 435 adásunk volt idáig. Most egy kicsit szüne­tel a műsor, de remélem, ja­nuártól újra indul. Fi;li — Pedagógusként vagy ínyesmesterként jelent meg a képernyőn? Benke: — Nem tanításként vé­geztem ezt a feladatot, inkább bemutatásként. Hála isten, egy­re több honfitársunk utazik, jár­ja a világot. Nekik próbáltam olyan ételeket bemutatni, ame­lyekkel turistaként találkozhat­nak. Ismerjék fel, hogy mit tálaltak fel nekik, tudják jóízűen elfogyasz­tani adott esetben a homárt, a lan­gusztát, a cápát, egyebeket. Az étke­zés szerintem legalább olyan fontos egy utazás során, mint a kulturális élmények. — Karrier? Benke: — Egyszerű szakács vagyok, szeretem, amit csinálok. Szeretném jobban megismerni a zöldség-ikebana művészetet, a jégszobrászatot, és azo­kat az új anyagokat, amelyek most egyik pillanatról a másikra berobban­tak a gasztronómiába, és amelyek miatt szinte újra kell a szakmát tanul­ni. Ha az ember nem tart lépést ezek­kel, akkor elhúz mellette az élet, mint a gyorsvonat, és lemarad. fitdi — Ezért szerzett cukrász végzett­séget is? Benke Laci bácsi a slambucra és a lebbencsre esküszik ftii CUKRÁSZÁT NÉLKÜL FELKEZD A SZMACS Az életben csak az lehet igazán boldog, aki azt csinálja, amit szeret. Benke Lászlónak, a magyar konyha nagymesterének, a tévéből jól ismert „mindenki Laci bácsijának” ez sike­rült. A számtalan ha­zai és nemzetközi eliS' Benke: — Amikor séfhelyettesként dolgoztam a Szabadság Szállóban, a mai Hungáriában, akkor tanítómestereim mindig mondták: ha egy sza­kács nem ért a cukrászathoz, félkezű óriás. Ezért álltam be cukrásztanulónak. fi!« — Mit szóltak a séfhelyetteshez, mint inashoz? Benke: — Eleinte mindent mondtak rám, de úgy érzem, sikeresen elsajátítottam a cukrász szak­mát. 1988-ban a frankfurti szakácsolimpián négy S érmet nyertem cukrászatból. — Tizennyolc évig tanított Budapesten, a vendéglátó-ipari középiskolában, az egykori al­ma materben. Milyen érzés volt? Benke: — Nagyszerű. El sem tudom mondani, mit éreztem, amikor elsőként én kaptam meg a „Kiváló pedagógus” kormánykitüntetést ott, ahol valamikor diák voltam. fekfflt'H — Tévés szereplésének köszönhetően Bálint Gyuri bácsi mellett most ön meg min­denki Laci bácsija lett. Benke: — Örömmel veszem. Ha látják, hogy fogytam, megkérdezik, mi van velem, beteg vol­tam vagy fogyókúrázom? Egyébként harminc éve Laci bácsi vagyok. Remélem, tiszteletből és nem gúnyként titulálnak bácsinak. Volt már idős ember, aki azzal fordult hozzám: fiam, hadd ne szólítsalak bácsinak, mert hetvenéves vagyok már. PfiH-A magyar konyha nagymestereként be­járta a világot. Hány országban fordult meg? Benke: — Tizennégyben. Világvárosokban főz­tem, Rotterdamban, Helsinkiben, Tel-Avivban, Sevillában, a világkiállításon. Voltam a Kanári­szigeteken, Egyiptomban és különböző távol-ke- leti, afrikai országokban. HMflj — Melyik nemzet konyháját szereti leg­jobban? Benke: — Minden nemzet konyháját imádom. Minden étel jó, ha szakszerűen van elkészítve, és esztétikusán tálalják. Az, hogy melyik or­szágnak milyen a gasztronómiája, az éppen úgy jellemző az adott népcsoportra, mint a kultúrá­ja. A konyha szinte tükörképe a nemzet éle­tének. fi:« - Melyik tette a legnagyobb hatást önre? Benke: — Nehéz erre válaszolni. Az egzotikus országok nagyon vonzottak, de legjobban Finn­ország tetszett. Ha nem magyar lennék, ott szíve­sen élnék, mert a finnek nagyon kiegyensúlyo- zott, nyugodt, közvetlen emberek. fi!« - A temperamentuma alapján inkább va­lamelyik déli országra tippeltem volna. Benke: — Nagyon sokan mondják, hogy Finnor­szágban ridegek az emberek. Igen, valóban hi­degek addig, amíg nem ismerik meg a másikat. A finnek nagyon melegszívű és — ha lehet ilyet mondani — tiszta emberek, amin azt értem, hogy nem az érdekek motiválják őket a barát- kozásnál. fi:« - A szüreti fesztiválon mit készítene? Benke: — Szekszárd a vörösbor fővárosa, ezért itt a szüreti fesztiválon vörösborral készült ételt illik főzni. Mivel a vörösbor meghatározza a hús milyenségét és minőségét — vörös húsok vad­húsok illenek hozzá —, ezért az egyik kedvenc ételemet, a vörösboros párolt szarvasfiiét készí­teném el, amit a Silvanus Szállóban kínáltunk a vendégeknek. Ez egy felséges étel. FltH — Van még, ami szakmailag izgatja? Benke: — Október közepe táján nyitjuk meg a vendéglátó-főiskola tanszállóját, a 225 szobás Hote‘1 Páva Plazát Budapesten. Ez életem nagy szakmai kihívása, boldog vagyok, hogy részt ve­hettek benne. fi:« — Úgy tudjuk, egy fia van, aki ügyvédnek készül. Ki folytatja a család vendéglős hagyo­mányait? Benke: — Van egy négy hónapos kisunokám, Kristóf, aki nagyon jó evő. Ezért bízom benne, hogy ő... F. Kováts Éva mérést szerzett vendég­látó-ipari szakembernek nemcsak foglalkozása a főzés, hanem szenvedélye is. A sikeres séffel a szek­szárdi szüreti fesztiválon beszélgettünk. I E53J— Ha azt mon­dom hobbi? Benke: — Ami a szakmám is, a főzés. Ha ideges vagy feszült va­gyok, bemegyek a konyhába, és levezetem a fe­szültséget. tteiü — A Benke családban otthon ki főz? Benke: — A felesé­gem. Méghozzá na­gyon jól. FIU - Nem válogat? Benke: — Nem vagyok váloga­tós, mert jó anyám mindig azt mondta: fiam, ha nem eszed meg, amit eléd te­szek, nem is vagy éhes. i Nálunk gye­rekkorom­ban mind­egy mi volt — sóska, . ^ - C > I i >

Next

/
Thumbnails
Contents