Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-22 / 290. szám
16 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. október 22., péntek Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Vers, zene görögül. A fővárosi „Pireusz” zenekar, az „Iliosz” tánccsoport és pécsi görög versmondó csoport ad műsort október 28-án 18 órától a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban. (m) Ünnepi nyitva tartás A Janus Pannonius Múzeum kiállítóhelyei közül a kétnapos ünnepen a hétvégi nyitva tartás szerint fogadja látogatóit Pécsett a Zsolnay Kerámia és az Amerigo Tot Kiállítás, a Vasarely Múzeum, a Modern Magyar Képtár, a Csontváry Múzeum, az Ókeresztény Mauzóleum és a Várostörténeti Múzeum. A Régészeti és a Néprajzi Múzeum zárva tart. (m) Szakvizsga nélkül nem megy. A vendéglátóipar új kategóriába sorolt üzleteiben július elsejétől a zenészek, énekesek, revütáncosok csak szakvizsgával léphetnek fel. Az Art-Tour Alapítvány a harmad-negyedosztályú helyeken és a művelődési házakban fellépők számára hirdet felvételi vizsgát a jövő héttől a bizonyítvány megszerzéséhez. (m) Pécsi térképek Frankfurtban. A záruló nemzetközi könyvvásáron a Székely és Társa Kiadó gondozásában megjelent Pécs és Baranya exkluzív atlasza is szerepelt. A légifényképes eljárással készült, három nyelvű idegen- forgalmi atlaszok közül a pécsi a magyar térképek pályázatának idei győztese, a könyvek a Pécsi Expo vásárdíját is elnyerték. (m) Fehérhimzések Szigetvárról. A Pécs-belvárosi Református Egyházközség és a Janus Pannonius Múzeum a szigetvári és városkörnyéki fehérhímzésekből rendezett kiállítást, amely tegnap nyílt meg a Várostörténeti Múzeumban. (m) Teaház, politikussal. A pécsi Dominikánus Ház egy illatozó, gőzölgő teára invitálja a érdeklődő, közéletre nyitott közönségét október 26-án 18 órakor, amikor dr. Páva Zsolt, Nagy-Britannia tiszteletbeli konzulja lesz a ház vendége. (m) Szuper a pécsi Szupersztár előadás Rockopera bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban A rockzene nem kedvenc műfajom. A közhelyek sorából tákolt szövegkönyveket sem értékelem túl. Mindezek ellenére kijelenthetem, hogy A. L. Webber és T. Rice Jézus Krisztus Szupersztár című, október 15-én bemutatott rockoperája a pécsi színpadon szuperelőadás. Szuper elsősorban azért, mert a nagyszerű rendezői koncepció szokatlanul alapos, részleteiben is csiszolt megvalósítással párosult, s mert Blázy Lajos zeneigazgató végre megmutathatta, hogy stúdiófelvételen a Pécsi Szimfonikus Zenekar CD- színvonalon szólal meg a keze alatt. A rendezői truváj az, hogy az előadást úgy jelentik meg, mintha az a Bibliából vett festmények finom animációja lenne. Ez a statikus, tiszta képi kom- poziciókra és gesztusok frázissorára épülő színpadi játék szinkronban van a tablók egymásutánjából építkező dramaturgiával. Hogy hatásos is amit látunk, abban oroszlánrésze van a koreográfus Ladányi Andreának, aki az énekkar tagjaiból is táncosokat varázsolt, de a produkció egyöntetűsége, az egyenletes színvonal, a rendező, Balikó Tamás érdeme. Nincs a színpadon statiszta. Táncos és kórustag figurák sorát hozza, arcuk és szemük van, nem beszélve a jól megoldott számtalan apró szólófeladatról. Ez a bemutató mindenkinek fontos volt. Horesnyi Balázs bejátszható, tágas játékteret biztosító díszlete azt hangsúlyozta, hogy színházban vagyunk. Pilinyi Márta elegáns, dekoratív, a színszimbolikát ügyesen használó jelmezei azért is tetszettek, mert unom már, ha a bibliai idők színpadi szereplői rongyokban jelennek meg. Azon meglepődtem, hogy a csinos főpapok közül egyedül Annás ortodox zsidó, a többi csupasz képű neológ. A címszerepet Csengeri Attila énekelte pénteken, Homonnay Zsolt szombaton. Az előbbi volt inkább a szupersztár. A fiatal, igen tehetségesnek tűnő Homonnay színpadi aurája még alakulóban van. A szövegíró Tim Rice nagy leleménye, hogy Jézus szenvedéstörténetét Jú- dás szemszögéből tálalja. Ezért kulcsfontosságú ez a szerep. Kárpáti Norbert volt számomra a keményebb, agresszívebb ellentéte a Megváltónak. Az árulás tragikus sorszerűsége tőle volt megrázóbb. Nem kicsinyíti ez Gregorovics Tamás alakítását. A Zsűri zenekar frontembere figurálisán inkább a hagyományos Jézus ábrázolásokra hasonlított. Ebben a szituációban a rivalizálás gyanúja is fölvetődhet. Mindenesetre Gregorovics is énekelhetné a címszerepet. Öröm újra pécsi színpadon látni Németh Juditot. Nem csak a kedves szubrettre, az elragadó komikára (Három testőr) is emlékezünk. Meglepő most esz- köztelenségében is megrázó, elsősorban énekes alakítása Mária szerepében. (Akik Rice-nél alaposabban ismerik a Bibliát, elmondom, itt Mária Magdolnára kell gondolnunk.) Szombaton Pólyák Lilla nem félt néhány visszafogott gesztussal, finom testnyelvvel' is érzékeltetni a figura rosszlány voltát. Míg Németh a feltétlen odaadást, Pólyák a csábítás szándékát sugallta jobban. Emlékezetes színészi alakításokat is látunk. Németh János hisztérikusan emberi, jó szándékában tehetetlen Pilátusa, Stenczer Béla bravúros, élveteg és öntelt Heródese emlékezetes szinházi pillanatokat szereznek. A nem énekes-szinész Krum Adám is élvezetes Kajafás, színpadi rutinja jóvoltából. Fillár István Péterként az árulás pillanataiban mutathatta meg igazán szinészi erényeit. Szebeni János Annás alakításán érződött, hogy a rockban és a színpadon is otthon van. Kellemes volt Ujláb Tamás a vámos Simon szerepében. Az operettekben megszeretett N. Szabó Sándor és Lázár Balázs, az operakarrierre készülő Rubind Péter társaságában, főpapokként olyan méltóságteljesek voltak, olyan nemesen te- átrálisak, mintha sohasem bolondoztak volna azon a színpadon. Az énekkar nemcsak jól játszott, a zenekar színvonalán énekelt. (Karigazgató: Witterle Gábor). Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Hogy mégis maradt hiányérzetem, az azért van, mert a zene ugye hangfelvételről jön, s a szalag forog. Bár élőben énekelnek a zenére, nincs megállás. Hiába próbál néhány átszellemült néző egy-egy ária után tapsolni, az előadás könyörtelenül megy tovább. Nekem az élő előadás, az itt és most élményéhez hozzátartozik operában, operettben, rockoperában a jó teljesítmények azonnali honorálása. A közönséget is spannolja ez, az énekesnek is magabiztosságot adó visszajelzés. E nélkül kicsit steril marad az élmény. Nem hiszem, hogy technikailag kivihetetlen, hogy a rövid pauzákban, ha kell, a hangositó a taps idejére leállítsa a felvételt. Csak hogy tudjuk: színházban vagyunk. Bükkösdi László Az egyik szereposztásban Jézust Homonnay Zsolt alakítja, Mária szerepében Németh Juditot láthatja a közönség fotó: laufer László Lassú lépések az információs sztrádán A Gutenberg-galaxis végét már sokszor megjósolták, mégis úgy tűnik, a modern információhordozók nem szorítják ki a nyomtatott szöveget. Különösen akkor nem, ha egyelőre még a könyvtárak sem tudják a növekvő igényeket kielégíteni. Az információ elektronikus rögzítése a szándékok szerint rendkívül sok adat gyorsabb elérését és biztonságosabb tárolását jelentené, ám komplexitásával mindezen kívül olyan új felhasználásokat is lehetővé tesz, amelyre a könyvek már nem képesek. Ettől függetlenül a szakemberek úgy látják, szépirodalmat, regényt, novellát, verset ezután sem képernyőről fognak olvasni az emberek. Egyelőre azonban sok CD-ROM közös hibája, hogy úgy néz ki, mintha számítógépen lapozgatnánk egy könyvet, ez ma már édeskevés. A biztonságos raktározás kérdése sem oldódott meg, mert míg a könyvek számát az elhasználódás és a lopás csökkenti, aránylag köny- nyen sérülhetnek a lemezekre vitt adatok is. Baranyában azonban most még csak azzal küzdenek a közkönyvtárak, hogyan tudnának több géphez, ingyenes internet-hozzáféréshez, állománykezelő szoftverhez jutni, hiszen már rég nem korszerű, hogy katalóguscédulák közt kell keresgélni számítógépes nyilvántartás helyett. A pécsi Apáczai Nevelési Központban Takács Ferenc igazgató elmondta, hogy szinte naponta jönnének a felnőtt olvasók internetezni, de például az ő 75 ezres állományukhoz csak 2 gép van, míg mondjuk egy zalai könyvtár feleekkora anyagához 7 gép is jut. Az ANK-ban a Sorostól kapott pénzt iskolai könyvtári célra kapták, erre is fordították, s megalakult egy CD- ROM-klub gyerekeknek. Az a cél, hogy a könyvtár legyen az információszerzés általános központja, nehezen látszik megvalósulni. Az egyetemi és a szakkönyvtárak ugyan előbbre járnak, de a Pécsi Városi Könyvtárban csak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt hároméves telematikai pályázat jóvoltából tudnak hamarosan igazán használható internetes kapcsolatot kialakítani, az elnyert 900 ezer forintból. Ujváriné Fűzi Agnes igazgató (első kis képünk) azonban arra is utalt, hogy még a könyvtári állományt kezelő programra is pénz kellene. A hálózati információkat most már sokan maguk is megkereshetik, ám több könyvtárban az a tapasztalat, hogy az iskolai Subnet lehetőségeivel nem élnek eléggé a diákok. Ha viszont valaki segítségért egy könyvtárat keres fel, elvárható, hogy az ottani szakemberek használható tanácsokat adjanak neki. Ők azonban az első lépéseket bátortalanul teszik meg, s mint a Siklósi Városi Könyvtárban Deák Fe- rencné igazgató (második képünkön) kifejtette, ez nem csoda akkor, amikor gyakorlati tapasztalatokhoz maguk is csak akkor jutnának, ha órákat töltenének az internettel való ismerkedéssel, ez pedig horribilis összeget emésztene fel. A legtöbb helyen csak álom az ISDN-vonal, és sokan sérelmezik, hogy miért nem kaptak a könyvtárak is, az iskolákhoz hasonlóan korlátlan, ingyenes internetezési lehetőséget. Siklóson ennek ellenére jó a helyzet, hiszen 5 gépből álló hálózatuk van, s nemrég több pályázaton is nyertek, összesen 1.200.000 forintot. Ebből 4-5 új számítógépre is futja majd. A több milliós állománykezelő program helyett egy olcsó változattal is beérték, s bár náluk az internetezés, a e- mail küldése pénzért lehetséges, az olyan alapvető adatbázisok például, mint a jogszabálytár ingyen is elérhetők CD-ROM-okon. Általános tapasztalat, hogy az új információhordozók iránt az értelmiségiek és a fiatalok érdeklődnek a leginkább. Az új kihívással szembe kell nézni, hiszen, bár egyes becslések szerint az információs szupersztráda anyagának 90 százaléka szemét, még mindig hatalmas az elérhető adatmennyiség. A valóban értékes, válogatott tudás valószínűleg az egyre jobb minőségű CD-ROM-okon fog megjelenni. H. I. Gy. Futnak A Képek Búcsú a Park mozitól Akik a Park mozit csak mai formájában ismerik, talán el sem tudják képzelni, milyen is volt egykor... Előtte, a Felsőmalom utcai bejárattól a belső épületig terjedő tágas, hangulatos kert fogadta a nézőket, nyitott lugassal. A szabadon álló, téglából kiképzett, barátságos oszlopokra favázszerkezet volt helyezve a felfutó rózsák számára, amelyeknek dús virágai alatt szívesen sétálgattak a vetítésre váró nézők, akik többnyire igyekeztek egy kicsit korábban odaérni, hogy a film, illetve a híradó kezdete előtt kiszellőztethessék fejükből a hétköznapi gondokat a rózsák árnyékában. Bent a terem falait a boltíves oldalajtók fölötti hosszú sávban kétoldalt, valamint a vetítővászon mellett s hátul a bejáratnál Gebauer Ernő mives, mitológiai alakokból komponált, frízszerű- en elhelyezett freskói borították. Ha az ember végigfuttatta rajtuk a szemét, vizuális cselekmény, allegorikus történet bontakozott ki előtte. Ezáltal a szemlélő szinte észrevétlenül átlépett egy színpompás képi világba, s így lelkileg ráhangolódott a film élményének befogadására. Aztán változott a kor, s vele változott az ízlés is. A freskókat letakarták, a vetítőterem hodályszerű alakzatot öltött, a pergolákat elbontották, a lugas helyére rideg, szürke térség, afféle „betonkifutó” került, s kint a kertmozit is átépítették, a zöldre festett, kovácsoltvassal díszített széksorok helyett ormótlan, inkább futballpályára illő „lelátón” foglalhattak helyet az érdeklődők nyári estéken. Az ifjabb nézők ekkor már alkalmasint nem is értették, miért hívják ezt a mozit „Park”-nak. De még így, elcsúfítva is lehetett szeretni. És most véget ér egy történet. A „Park” november elején bezár. Végleg kialszik a vetítőlámpa, a nézők hazamennek, a gépész kifűzi az utolsó tekercset. Akik azonban addig még, hozzám hasonlóan, el akarnak búcsúzni e mozitól, egy amerikai horrorfilmet láthatnak benne, amelynek magyar címe: Átok, ám az angol eredetiben (The Haunted) nem az átok (curse) szerepel, hanem a szellem, aki kísért (haunt). Merthogy egy elvetemült, gyermekgyilkos üknagyapa igen aktív kísértete riogatja egy elvarázsolt kastély, a Hill House egyébként is alvászavarral küszködő látogatóit. A rendező, Jan De Bont, a Twister- ből tudjuk, a félelmetes, már- már sokkoló látványvilág létrehozásának elismert szakembere. Olyan szellemjárást produkál, szuperrealista módon, miközben a mikrofonokból nyöszörgések és sikolyok hallatszanak, hogy futkosott a nézők hátán a hideg, mi tagadás, az enyémen is. A díszlet kitűnő, a technika elsőrangú, a számítógépek bámulatosan csűrik-csavarják a formákat, és a szereposztás is rangos: a kísérletező doktor szerepében Liam Neesont láthatjuk, az önfeláldozó ükunoka alakítója pedig Lily Taylor. De azért ők igényesebb szerepeket is megformáltak már. És NAGY IMRE FILMJEGYZETE ebben a moziban is játszottak már ennél színvonalasabb filmeket. De többé már nem fognak. Isten veled, Park mozi! Hodnik Ildikó
