Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-02 / 270. szám
1999. október 2., szombat Kultúra - Művelődés Piinántúli Napló 11 Kovács Ferenc festőművész tárlata látható Villányban, a Bortrezorban. A kiállítás A mediterrán Magyarország - Akva- rellek Siklóstól Palkonyáig címet viseli. fotó; laufer l. A Jelenkor októberi száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor októberi száma a lap első részében a szabadkai Üzenet című periodika szerkesztőinek, Lavas Ildikónak és Mi- kóla Gyöngyinek az összeállításában látja vendégül a vajdasági magyar irodalom szerzőit valamint szerb prózaírókat. A téma, ami összeköti ezeket az írásokat, a „Határ” fogalma, a „határ-lét” élménye, s nem egy mű születésének hátterében a NATO- bombázás szörnyű és meghatározó élménye húzódik meg. Ebben a vendégblokkban közöl prózát Aaron Darkb- lum, Vojislav Despotov, Tolnai Ottó, Lovas Ildikó, Dudás Attila, Domokos Tamás, Utasi Csilla és Svetislav Basara. Itt olvashatók Horváth Ottó és Hollósvölgyi Iván versei. Bombáz Attila terjedelmes tanulmányt közöl Peter Hand- kéról, Varga Anikó Svetislav Basara egy regényéről, Balog József esszéje pedig Tolnai Szabolcs „Nyári mozi” című filmjéről szól. A legfiatalabb költőnemzedék képviselője, Karafiáth Orsolya két verssel jelentkezik, a kolozsvári Orbán János Dénes travesztiáját Franki Aliona és Zeke Gyula Buda- pest-sorozatának két újabb darabja követi. A szépirodalmi rovatot Schein Gábor és Géczi János versei zárják. A kritikák között Mészöly Miklós és Szigeti László Párbeszédkísérlet című interjúkötetéről Thomka Beáta írt méltatást, P. Müller Péter Pályi András Suszterek és szalmabáb című lengyel színházról, irodalomról szóló kötetéről közöl bírálatot. Osztrák fotóművész Pécsett - Heinz Lingenhöle fotóművész (AFIAP) kiállítása nyűik az Ifjúsági Házban október 2-án, ma 18.00 órakor. fotó: tóth László Magyarul magyarán Nyelvészkedés Különös öröm a hivatásos nyelvápoló számára, ha olyan emberekkel találkozik, akikben megmaradt a nyelv finomságai, árnyalatai iránti érzékenység, és ezt szóvá is teszik. Két ismerősöm eltérő módon vélekedett egy sikeres közéleti férfiú életrajzában szereplő ama minősítésről, hogy az illető „újságírósko- dott” is. Egyikük ezt a kitételt lebecsülőnek, lekicsinylőnek érzi, másikuk szerint ilyesmiről szó sincs. Véleményem röviden a következő. Az elsőnek az igaza mellett szól az olyan - hasonlóan képzett - igék analógiás hatása, mint a hó'sködik, szenteskedik, színészkedik, bohóckodik, basáskodik stb., amelyek használatuk nyelvi mezejéből kiragadva is pejoratív (rosszalló) hangulatúak. Az ellenkező álláspont, amely szerint az „újságírósko- dott” kifejezésben nem érezhető a foglalkozási ágnak a lebecsülése, sem fogadható el egyértelműen. Mintha benne bujkálna annak az éreztetése, hogy ezt a foglalatoskodást az illető életpályájában vagy annak egy szakaszában mintegy átmenetinek, alkalminak tartjuk, nem pedig főhivatásnak. Kemény Zsigmond is csak átmenetileg „újságíróskodott” Erdélyben, majd Pestre jött - „főszerkesztősködni”. Katonáskodni se a hivatásos katonák szoktak, hanem a civilek - átmenetileg. E példákból az a következtetés adódik, hogy ,, -kodni, -kedni, -ködni” csak egy életpálya alsóbb rangfokozatain lehet. Valóban lehet: újságíró skodn i, házi tanító skodn i, segédtanárkodni, statisztás- kodni, irnokoSkodni, bojtár- kodni; a papi hierarchia legalsó fokán: káplánkodni; de nem lehet főszerkesztősködni, egyetemi tanárkodni, tankerületi főigazgatóskodni, főtaná- csoskodni, miniszterkedni, tá- bomokoskodni, kanonokoskodni, püspökösködni, pláne pápáskodni. Mégpedig bizonyára azért nem, mert egy életpályán bizonyos rangfokozat elérése arról tanúskodik, hogy már nem átmenetinek tekinthető foglalatoskodásról, hanem valóban főhivatásról van szó. Ebből a szemszögből nézve a kérdést, a „-kodás, -kedés, ködés”-be valamiképpen mégiscsak belejátszik az alacsonyabbrendű- ség képzete, hangulata. Van-e értelme az ilyenféle okoskodásnak, e két nem hivatásos férfiú „nyelvészkedésének”? Igenis van. Erről magam „kezeskedem”. Mert minden ilyen kérdésföltevés ráirányítja a figyelmet az anyanyelvi műveltség fontosságára, s főként arra, hogy mindannyiunknak bőven van még mit tanulnunk. Mert csak így juthatunk birtokába gondolataink, érzésvilágunk árnyalatnyi pontosságú kifejezésének. Rónai Béla Miről mesél az öreg diófa? Mintha a sors igazságot szolgáltatna Kaszás Jánosnak, miután pályája elején az ifjú kántortanítónak egy bigott pap csak foghegyről köszön vissza. Most a Harkányi Katolikus Templomban egy pap javaslatára nyílik tárlata október 16-án 17 órakor. Derűs akvarellek, pasztellképek díszítik a hosszúhetényi ház szobáinak falát. Jó egy évtizede, miután porckorongsérve miatt le kellett mondania a néptáncról, ismét ecsetet, krétát vett a kezébe. A már 74 éves, ma is szép énekhangú embert talán nem is erről az oldaláról ismerik. A pedagógust - aki először Kisújbányán majd Csikós- töttösön állt katedrára igazi néptanítóként emlegetik ma is. Ő alapítja 1972- ben a Hosz- szúhetényi Pávakört, szorgalommal gyűjti a tájék népdalait, sőt veje, az elhunyt Gön- döcs János annak idején, mint mondja, „igazi rezesbandát” is verbuvált. A Hosszúhetényi Hagyományőrző Népi Együttes olyan táncolni, énekelni tudó, szokásokat fölelevenítő csapattá nő, hogy 1974-ben már az első Pécsváradi Leányvásárról aranyminősítéssel tér haza. Hosszan sorolhatnánk sikereiket a „Végleges Kiváló Együttes” rang elnyeréséig. Hogy szíve és motorja Kaszás János volt, azt elismerések és az életműért járó „Életfa” - Szer- vátiusz Tibor sárgaréz kopjafája - is tanúsítja, amit még dr. Andrásfalvy Bertalan volt kultuszminisztertől vehetett át.- Szilágyon a háború előtt dr. Hang Ferenc volt a nagyszerű tanítónk - emlékezik Kaszás János. - Apám tizenkét holdat művelt, szorgalmas ember volt, és fanatikusan vallásos. Szegények voltunk. Ma se felejtem pályakezdésemet. Gyalogutunkat feleségemmel Kisújbányára szakadó esőben. Sírását a vaksötétben. A pa- pundekli bőröndünk is elázott - ahogy egy botra akasztva vittem, leszakadt a füle is.- Később a kántortanítóságról is lemondtam. Párttag lettem, amikor agitáltak; apósom bányász volt, én is szegénységben növekedtem; és akkor nekünk az eszme szebbik oldalát mutatták. Sztálinról még alig hallottunk. Sokan hittünk a közösségért való munkában tisztességesen is. Ma is büszke vagyok arra, hogy úttörővezető voltam a he- tényi iskolában, a gyerekek is szerettek. És egyre csak feleségeit emlegeti. Hogy mennyit köszönhet nekik. A korán elhunyt elsőnek és a másodiknak, akit nemrégiben kellett eltemetnie. Négy dédunokája van. Az együttes ügyeit Papp Jánosnak, a Hosszúhetényi AMK lelkes fiatal igazgató-helyettesének adhatta át. De, mint mondja, ma sem pihen. Néhány éve daloskört alakított, várja a szépen nyírt fű az udvaron. És a diófa, amelyről most zörgő, vékony héjú dió potyog. A fát éppen negyedszázada ültette. B. R. Elmaradt az itthoni tömeghisztéria - újabb rekordok a filmiparban Star Wars: bevétel vagy mítosz? A Csillagok háborúja legújabb folytatása, a Baljós árnyak című film két hete látható a hazai mozikban. Az „évszázad legjobban várt filmjének” aposztrofált munka valószínűleg minden rekordot megdönt majd. A kritikusok szerint azonban mára George Lucas rendező már nem annyira a filmkészítéshez, mint inkább a pénzgyártáshoz ért: többen számon kérik a filmen az „eredeti” trilógia erényeit. kokon és kosztümökön keresztül a film figuráiig gyakorlatilag minden kapható. A film néhány zavaró hibát tartalmaz: George Lucas például arra a kérdésre, hogyan leBár valóban nagy várakozás előzte meg „az évszázad legjobban várt filmjét”, az igazi tömeghisztéria elmaradt a Baljós árnyak hazai bemutatóján. A film forgalmazói - az első epizódot májusban láthatták az Egyesült Államokban - több magyar és európai szakember szerint elkövették azt a hatalmas hibát, hogy közel fél év késéssel mutatták be George Lucas művét az európai mozikban. Ez pedig az internet korában nem marad következmények nélkül: az amerikai bemutató után néhány nappal feltűnt a film kalózkópiája, amely az internetről volt letölthető; két CD-s változatát a hazai Star Wars-rajongók már május végén láthatták.- Pécsett meglepő módon nem volt telt ház és nagy roham a bemutató napján, és azóta is csupán a hétvégéken és az esti előadásokon telnek meg teljesen a termek - mondta el Filák Lajos, az Intercom pécsi vezetője. Filák Lajos szavai igazolódni látszottak a film bemutatójára igyekezve: az Uránia mozi nyolc órai előadását ugyan elég nagy tömeg várta hétköznap, alig egy héttel a vetítések kezdete után: az Apolló mozi kilenc órai előadására azonban csupán néhányan voltak kíváncsiak. Mindenesetre a George Lucas által irányított filmbirodalom mit sem vesztett. A statisztikák szerint (a jelenleg legtöbbet emlegetett mérce a filmek összbevétele) a nagy vetélytárs Titanic-kal összevetve a Baljós árnyaknak komoly esélye van arra, hogy minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje legyen. A Titanic bemutatója óta a tengerentúlon 600, a Csillagok háborúja első epizódja pedig már most 420 milliárd dollár bevételt hozott. Ugyanez magyar viszonylatban: míg a Titanic itthoni bevétele 460 milliárd forint volt, addig a George Lucas legújabb művével kapcsolatos jogdíjakból, könyvekből és játékokból még a bemutató előtt 770 milliárd (!) forintot kasszírozhatott. A relikviák piaca itthon is beindult: az eredeti film kockáitól kezdve álarcokon, maszkokon, számítógépes játéhetséges az, hogy a két robotfőszereplő már a Baljós árnyakban - tehát a történet legelején - találkozik, míg az 1977-ben készült Csillagok háborúja - tehát kronologikus sorrendben a negyedik rész - szerint jóval később futnak csak össze, nem tudott válaszolni. A film a hírek szerint amúgy is megosztotta a közvéleményt: a rajongók többsége nem csalódott ugyan, ám rengetegen felrótták Lucasnak a film „élet- telenségét”, vagyis azt, hogy a jelenetek túlnyomó többségében különféle számítógépes trükköket használtak, sőt az egyik főszereplő - a vélhetően kizárólag a gyerekek kedvéért a filmbe kerülő Jar-Jar - teljes egészében számítógépek műve. A figura egyébként sem volt minden problémától mentes: az amerikai kritikusok némelyike egyenesen rasszistának kiáltotta ki az itthoni bemutató után ártalmatlannak tűnő karaktert. A film egyik jelenetében robothadsereg csap össze számítógép generálta armadával, a hollywoodi filmgyártás paradox alapelve érvényesül: csatajelenet és háború zajlik a vásznon, gyakorlatilag vér nélkül. A további vádak között egyébként az is szerepel, hogy a mű nem eléggé koherens, nem érvényesülnek eléggé a már elkészült három részt átszövő mesevezetés és a népmeséi motívumok. Valóban igaz, inkább kalandfilmet láttunk, ám biztos, hogy a rajongók végeredményben az első három rész méltó folytatásának - vagy inkább előzményének - tekintik a Baljós árnyakat. T. G.
