Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-18 / 286. szám

1999. október 18., hétfő Háttér - Riport A drávaszabolcsi 5:4 Drávaszabolcs képviselő-testülete múlt csütörtökön feloszlatta ön­magát. Az utolsó, késő estébe nyúló testületi ülés végéig még kérdé­ses volt mindez, hiszen nem lehetett tudni, hogy az erre az elhatáro­zásra jutó öt fő közül mindenki kitart-e vagy sem. A testület ugyan­is kilenc tagú, és az 5:4-es arány könnyen megfordulhatott volna. A gondok fő oka a többség szerint az, hogy a polgármesterrel lehetet­len együttműködni, az önkormányzat pénzügyi helyzete pedig megál­líthatatlanul romlik. Új testületben és új polgármesterben remény­kednek. A kultúrház nagyterme megle­hetősen üresnek tűnik, s annak ellenére, hogy .a falu életében nem közömbös döntésről van szó, alig öten jöttek el a lakók közül. Csak a gomolygó cigaret­tafüst tölti ki teljes egészében a teret, mely a testületi ülés meg­kezdése előtt befejeződött is­kolatársulási tanács penge­váltásai köz­ben keletke­zett. A feszült­ségnek kézzel fogható jelei vannak, s apró rezzenésekből egyre inkább ér­zékelhetővé válik, ki melyik cso­portosuláshoz tartozik. S bár a súlyos selyemfüggönyök felső szélein sorakozó művirágok hal­mazából arra lehet következtet­ni, hogy itt nemrégiben lakoda­lom lehetett, a hangulat most inkább halotti torra emlékeztet. Az első napirendi pontban tá­jékoztató hangzik el a pénzügyi helyzetről, amely nem éppen ró­zsás. Kiderül, hogy még az el­múlt „szezon” hozadékaként eleve betervezett kétmillióhá­romszázezer forint hiány mára négy és félre duzzadt. A duzza­dás okát azonban a hivatal egy­előre nem tudja pontosan meg­mondani. Egy sor kifizetetlen számlájuk van, nem kizárt, mondja Varga Ferenc polgár- mester (képünkön), hogy egy- szercsak kikapcsolják a közvilá­gítást, vagy nem adnak áramot az intézményeknek. Varga Fe­renc működési hitel felvételét kezdeményezi, melyből a tarto­zás nagy részét ki lehetne egyen­líteni. Ez nem okoz kirobbanó sikert, felvetik, hogy a hitelt és az azzal járó tetemes kamatokat is valamiből fizetni kell majd. A hitelfelvétel kérdéséről történő szavazás eredménye igencsak egyhangú, egyetlen képviselő sem támogatja.- Hétszer tettem javaslatot az adósságállomány megoldására az elmúlt időszakban - pana­szolja a polgármester -, de egy­szer sem támogattak. - A hét ja­vaslat mindegyike a falu vagyo­nának felélésére irányult, veti közbe Baráth Attiláné, a pénz­ügyi bizottság elnöke. A második napirendi pont az előzőnél is kényesebb területet érint, a kilencfős testület öt tag­ja helyezi kilátásba a testület fel­oszlatását, de Varga Ferenc sze­rint az írásban megfogalmazott javaslat „félkarú óriás”, hiszen nem tartalmaz indoklást. Az in­doklás azonban nem késik soká­ig, Baráthné jóvoltából. Nem igaz az, mondja, hogy a feloszlatással rokonszenvezők nem akartak együtt dolgozni a polgármesterrel. Ha ez így lett volna, már hónapokkal koráb­ban kezdeményezték volna a testület menesztését. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évben nem volt féléves költségvetési tájé­koztató, a testületbe újonnan bekerülő és újraválasztott képvi­selők nem tudták, hogy milyen gazdasági helyzetben is van az önkormányzat. Az 1998-as költ­ségvetés elfogadásánál több, mint négymillió forint vesztesé­get, illetve hitelfelvételt tervez­tek, bízva egy sikeres önkor­mányzati pályázatban.- Az 1998. októberi választá­sok után kiderült, a pályázatot a költségvetési rendeletben leír­tak ellenére sem nyújtotta be a polgármester arra hivatkozva, hogy a TÁKISZ (a Belügymi­nisztérium területi közigazgatá­si információs szolgálata) nem járult hozzá. Erről a testületet nem tájékoztatta, csak végrehaj­totta a mínuszos költségvetést - érvel Baráthné, aki szerint a tb által finanszírozott ellátásból a polgármester utasítására az ügyeleti díjat január óta folya­matosan nem fizetik ki azzal az indokkal, hogy a háziorvos az iparűzésiadó-különbözetet nem fizette ki, s ezzel kárt okozott.- Kérdem én, honnan tudta a polgármester januárban, hogy a háziorvosnak májusban tartozá­sa lesz? Baráth Attiláné azt is megem­líti, hogy Varga Ferenc testületi ülésen nyilatkozott arról, hogy a pénz rendelkezésre áll. A testü­let kötelezte is arra, hogy három napon belül fizesse ki a több, mint hatszázezer forintot. A pénzügyi bizottság ellenőrzése során derült fény arra, hogy ezt az összeget a lakosság által elkü­lönített számlára befizetett gáz­fejlesztési hozzájárulásból egyenlítette ki. Kiderült az is, hogy a háziorvosi szolgálat degressziómentességét sem kér­ték a tb-től, ezzel közel másfél milliós kárt okozva a szolgálat­nak. Nem tájékoztatta a testüle­tet, még utólag sem arról, hogy az SZMSZ előírásaival ellentét­ben az előző és a mostani cik­lusban is többször, s jelentősen túllépte a munkabérhitel-felvéte- li keret lehetőségeit. Hónapo­kon keresztül halasztotta a tes­tület döntésének végrehajtását, amely a létszámcsökkentésről szólt. Varga Ferenc védekezik. Úgy gondolja, hogy a testület is fele­lős a gazdálkodásért, nemcsak ő, és felteszi a kérdést, mitől szűnik meg az adósságállomány egy új testület és egy új polgár- mester színrelépésével. Kijelen­ti, szerinte most csúcsosodik ki az ellene tizenkét hónapja indí­tott puccskísérlet. Ha valóban elkövetett törvénysértéseket, miért nem jelezték azokat a közigazgatási hivatalnak. A fel­sorolt problémák - vélekedik - kicsinyesek, és nem indokolják a testület feloszlatását. Földényi Sándor képviselő azt javasolja, hogy le kellene zárni ezt az évet, s aztán feloszlatni a testületet, ha más megoldás nincs, mert nem lehet a követ­kező testületnek, mint mondja „olyan biankó csekket kiállítani, amelytől mozdulni sem tud”. Kállai Júlia képviselő felszó­lalása következik. Vaskos paksa- métából olvas, idézetek tömegét az elmúlt időszak jegyzőköny­veiből. Túlnyomó része nem a polgármester elleni vádakra adott válasz, inkább azt kívánja bizonyítani, hogy az ötök veze­tőjének tartott dr. Falusi István alpolgármester milyen akna­munkát végzett a polgármester ellen. Az ötök későbbi vélemé­nye szerint felszólalásának ere­jét hajszálnyit gyengíti az a tény, hogy Kállai Júlia a civil szférá­ban éppen a jelen lévő polgár- mester felesége, bár erről ő azt gondolja: ennek tudatában vá­lasztották meg, legutóbb har­madszor is képviselőnek. A ké­szenléti díjakkal kapcsolatban megemlíti, hogy az egyik ülésen elhangzott: pert indított az al­polgármester, aki egyben a házi­orvos is, az önkormányzat el­len, s javasolta, hogy a polgár- mestert is pereljék be. Az idézés azonban sohasem érkezett meg, s a bíróság tájékoztatása szerint nem is volt ilyen per folyamat­ban, ráadásul ez az ügy azóta már rendeződött. A TÁKISZ- kérdés már többször napiren­den volt, állítja, de a pénzügyi csoport vezetőjétől értesültek arról, hogy a TÁKISZ válogat, és ha nem felel meg a pályázat a feltételeknek, akkor semmikép­pen sem érdemes beadni, már­pedig itt ez történt. A féléves tá­jékoztató elmaradásának egy­szerűek az okai. Nyolc évig az volt a gyakorlat, hogy augusz­tus végén együttes ülést tartot­tak az intézmények költségveté­séről, szeptemberben pedig a sajátról. 1998-ban kétszer egy­más után meghiúsult az együt­tes ülés, amiről azt nyilatkozta az alpolgármester, hogy „ered­ményes voltam, mert nélkülem nem tudtátok megtartani.” Mindezt utólag a polgármester ellen felhozni manipuláció, mondja Kállai Júlia. A képvise­lőknek egyébként lehetőségük van arra, hogy ülést összehívja­nak, ahogy azt számos esetben meg is tették. A körjegyző, dr. Németh Lajos hangsúlyozza: nem szeretné a szavazást befolyásolni, de figyel­mezteti a testületet, hogy egy esetleges választás költsége a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatalból származó informá­ciója szerint hatszázezer és egy­millió forint közti összegre rúg, melyet az amúgy is nehéz hely­zetben lévő önkormányzatnak kell finansziroznia, a feloszla­tást tehát csak akkor szabad szorgalmazni, ha tényleg nincs más mód a működésképtelen­ség megoldására. Földényi Sándor a szavazás előtt még utolsóként szót kér. Felhívja a figyelmet a „küszöb­elméletre”, mely szerint aki átlé­pi a küszöböt, már tudja, mit fog mondani, mire szavaz, bár­mi is történik. Szavát adja, hogy föláll a képviselői székből, de csak akkor, ha a folyó ügyeket elrendezik. Nem teheti meg a választóival, akik benne bíznak, hogy félreáll, mert hát, kimon­dani is szörnyű: „elcseszte” a fa­lu dolgait. Név szerinti szavazás követ­kezik, a körjegyző hangsúlyoz­za, hogy tartózkodni nem lehet. A végeredmény: a testület 5:4 arányban feloszlatja önmagát. A körjegyző még elmondja, hogy 75 napon belül kell kitűz­ni az időközi választást, az ügye­ket a régi testület és a régi pol­gármester viszi addig, amíg fel nem áll az új. Másnap érdeklődöm a Bara­nya Megyei Közigazgatási Hiva­tal illetékesénél. Ők nem foglal­koznak választási ügyekkel, an­nak költségeivel kapcsolatban pedig nem adhattak felvilágosí­tást senkinek. Perzsa Györgyné, a Baranya Megyei Közgyűlés al­jegyzője, a pénzügyi iroda veze­tője számításai szerint viszont Drávaszabolcson maximum százharminchétezerbe kerülhet az időközi választás. Ha a kéz­besítővel küldik ki az értesítése­ket, akkor ennél még tizen­nyolcezerrel kevesebbe. Ez, a közel egymillióhoz viszonyítva még egy szegényedő falunak sem tűnik elviselhetetlen ösz- szegnek. Cseri László etedik oldal Jegyzet Atomhang Nem tetszik nekem ez az amerikai szenátusi atomdöntés. Nem egy­szerűen az nyugtalanít, hogy elvetették a nukleá­ris fegyverekkel történő kísérletek tilalmát. Ha­nem az, hogy nem partiban született a verdikt. Mert ha jobbról-balra számolni kellene más atomnagyhatalmakkal, valamit értenék belőle. Ha ők, akkor mi is - így a szenátus. Ám ezek a hajdani valós ellen­lábasok, s a mai potenciális atomnagyhatalmak egyelőre e téren sem ellenfelei az USA- nak. Márpedig amíg valós helyzet volt a kétpólusú világ, éppen az Egyesült Államok szorgalmazta az atomcsend- egyezményt. Ez azonban pillanatnyilag nem a mi gondunk. A döntés­mechanizmus azonban na­gyon is a bőrünket súrolónak tetszik. Visszaidézte nekünk a szenátus azt a közeli törté­nést, amikor ugyan már évek óta tervezték, hogy mikor csatlakozhatunk a NATO- hoz, ám a koszovói válság ki­törésekor roppantul sürgőssé vált a dolog. Mi pedig boldog lihegéssel berepültünk a katonai szövetség védő­szoknyája alá, mintha mi érdemeltük volna meg, mi „diplomáciáz- tuk volna ki”. Pedig hát nekik volt szükségük ránk, csak intettek egyet - ami a háborút követő újjáépí­tési osztozkodásnál már nem kap olyan jól látható mozdu­latot. A szenátus üzent ne­künk az atomhanggal valamit a jövőből is. Most már nem a NATO-tagság, hanem az EU- csatlakozás időpontja körül van a bizonytalanság. Lám, Herr Haider is megpendítette: csak hosszú átmeneti idő után. Lehet, e vélemény ran­got kapó megfogalmazásáért sikerült győzelemre vezetni a politikust. Én mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ha még­is közeledik majd a nagy nap, mikor és milyen indokkal kés­leltetik a körön belül lévők. Ha csak akkor valami más mi­att nem lesz ismét szükségük ránk. Ennek azonban lényege­sen kisebb a valószínűsége, mint egy háborús beavatkozás esetében. Mészáros Attila Köp a Maci Belecsúszott az elbocsá­tási hullámba a tévémaci is. A televíziómedve ezentúl - ha hihetünk a híreknek - az egyik ke­reskedelmi csatornán ke­resi majd szénné magát. Legalábbis bízzunk benne, hogy így lesz: a munkaerőpia­con eddig monopolhelyzet­ben lévő állat alól ugyanis ki­húzták a széket. Nem ő szűnt meg, az Esti mese intézmé­nyét vélték feleslegesnek a té­vé urai. De én emlékszem, buta kis­gyermekként gyakran nyála- dzottam a készülék előtt, mert hagytak olykor. A sző­nyegről nézegettem felfelé, ki­csit oldalazva, csak úgy sré- gen, mert a fekete-fehér reklá­moktól féltem - különösen at­tól, hogy bontott csirkét hoz­zál; ez felnőtt fejjel megma­gyarázhatatlan, nem is mond­tam el eddig senkinek. Na szóval, egyhangú napjaim ka- tartikus zárásaként bejött a medve, olyankor pedig volt nagy öröm. Akkor azt hittem, hogy a maci ipari szabvány az esti mese műfajában, ezért bi­zony otthon, a hétfői műsor­szünet idején északi szülővárosomban meg­mosolyogtam a cseh­szlovákok csillaggyújtó juhász bácsiját, gondol­ván, jól kicsesztek ezek­kel is. De hát ott kom­munizmus volt - meg itt is -, idehaza mégis könnyebben ment, mint odaát med- vétlenül. Érthetetlen, hogy egy jel­képpé érett jószág - nagy idők nagy tanúja - miért nem kellett a saját tévés belső szlengjében magát biztosan sikercsapatként aposztrofáló, deklaráltan és ráadásul köte­lezően közszolgálati csatorna vezérkarának. Bérkövetelé­sek, karcsúsítás, kormány­párt-ellenzék dialektika. A gyerek meg nem szavaz, mint tudjuk, mire meg az urnák elé lépne, úgyis elfelejti a kis hü­lye az egészet. És ha tényleg egy kereskedelmi csatorná­hoz szerződik a maci, egy bul­várműsorban biztos kitálal. Nála többet ugyanis senki sem szerepelt magyar tévében rendszeresen a képernyőn, ta­lán csak a Vitray Tamás. Lesz mit mesélnie. Tibay Gábor * hetedik oldal holnap Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. Az újjászülető MSZP árnyékában. Sorozatunk következő, immáron 41. részében az „új” MSZMP megalakulásáról, terveiről, szervezéséről beszél Bödő László, a párt egyik megyei képviselője. Portré Gasz Zoltán, a Pétáv ügyvezető igazgatója. „Azt sajnálom, hogy műszaki dolgokkal kevesebbet foglal­kozom. A radiátort azért még fölismerem Portré Tíz év alatt ezer nap a moziban Az a munkája, ami a mániája. Legalábbis december 31-éig. Hogy ezután hogy alakul a sorsa, senki nem tudja. Egy biztos, Filák La­josnak feltett szándéka, hogy a továbbiakban is valahol a film kör­nyékén maradjon. És ez tényleg mánia.- Nehezen vették föl egyetemre.- Az irodalmat szerettem, de a középiskolai magyartanár­nőnk annyira ránk ijesztett, hogy végül mégsem jelentkez­tem. Azt mondta, aki irodalom­ból mer felvételizni, azt lenya­kazza. Orosz-angolra jöttem volna Pécsre, de kiderült, hogy nem tudok elég jól oroszul.- Az angol viszont ment.- Ment, és így a következő évben a Szegeden akkor induló tolmács-fordító szakra jelent­keztem. Utólag azt mondom, szerencsém volt, hogy nem vet­tek föl, mert az itt végzettek kö­zül alig néhányan tudtak elhelyez­kedni.- Végül csak si­kerül. Ráadásul magyar- A filmes betegséget lehet örökölni?- Ha azt kérdezi, nem a szü­lők rángattak folyton moziba. A baráti körrel jártam sokat, és egyszer csak „elkapott”.- Pécsett fogta magát, és beko­megis szak.- Valahol a mé­dia és a film kör­nyékén akartam elhelyezkedni. Azt is megengedték, hogy Felliniből írjam a szakdolgoza­tomat. Filák Lajos 1959. július 5-én született Szegeden. A JATE magyar nyelv és irodalom szakán szerez diplomát '88-ban, szakdolgozati témája: Fellini. Pécsre költözik, a Moziüzemi Vállalatnál az Apolló helyetteseként kezd, innen emelkedik az Intercom belé­pése után '95-ben helyi vezetővé. Nős, két lánya van. pogott a Moziüzemi Vállalat aj­taján.- Pontosan így volt. Június­ban azt mondták, szólnak, ha van valami. Augusztusban már szóltak.- Egyenes az út az Intercom kirendeltség-vezetőségéig. Most, hogy lejár a várossal kötött szer­ződés, mi lesz?- Nagyon szívesen vennék részt a pécsi művészmozi lét­rehozásában. Úgy vélem, Pécs nem engedheti meg magának, hogy ne legyen egy olyan hely a városban, ahol méltó módon jelenhetnek meg az értékes filmek.- Tudja, hogy hány filmet lá­tott az elmúlt tíz évben?- Rengeteget. Évente 150-et biztos. Az, ha jól számolom, több mint 100 nap.- A sok kommersz nem butí­totta el?- Az értékesebb filmeket azért észreveszem. Nekem ma is mindig ünnep, ha elsötétül a nézőtér és elkezd peregni a film. Lendvai Dávid 1 É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents