Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-14 / 282. szám

Egy levél, amely vihart kavart 1999. október 14., csütörtök HÁTTÉR — RIPORT Az elmúlt hónapban riportot közöltünk a Szava község képviselő-tes­tületében kialakult sajátos állapotokról, s arról, miként érinti mind­ez a falu életét. Aztán levelet kaptunk tizenkét szülő aláírásával, amely a vártnál nagyobb port vert fel a lakosság és az önkormányzat köreiben. Ózdi Kálmán (képünkön) sza­vai polgármester telefonon ér­deklődött a levél sorsa felől, majd arról tájékoztatta szer­kesztőségünket, hogy nem járul hozzá a szülők levelének megje­lenéséhez, hiszen ehhez a testü­let nem adott felhatalmazást. Ellenkező esetben bírósági pert indít a levelet aláírásra körül­hordozó, és attól el nem határo­lódó Czuppon József képviselő, valamint lapunk ellen. A polgármester ezek után rendkívüli testületi ülést hívott össze, elmondása szerint a füg­getlen képviselők kezdeménye­zésére, melyen napirend előtti hozzászólás formájában kíván­ta megtárgyalni a levél körül ki­alakult kérdéseket, majd egyik napirendi pontban a képviselői magatartás általa elítélt formá­ját. Arról gondolt vitát nyitni, hogy Czuppon Józsefnek volt-e joga a képviselő-testület megbí­zása nélkül részt venni egy olyan levél létrehozásában, amely közvet­lenül vagy köz­vetve az önkor­mányzat ellen irányul. Hogy az önkormány­zat milyen súllyal és mi­nősítéssel sze­repel a levél­ben, azt az ügyet a rendkívüli ülésen tár­gyalók nem tudhatták, hiszen a levél tartalma ismeretlen volt előttük. Legalábbis a testület azon része előtt, amely az ülé­sen végül is részt vett. A ketté­szakadt testület egyik fele - a függetlenek - ugyanis nem je­lent meg. Állításuk szerint ké­sőn kapták meg a meghívóleve­let, és voltaképpen nem is értek rá abban az időpontban, bár Ózdi Kálmán szerint közülük csak egy fő jelezte távolmaradá­sát. Ülünk a kultúrház nagyter­mében. Ózdi Kálmán beszámol a Dunántúli Naplóban még meg nem jelent levélről. El­mondja, hogy nincs róla pontos információja, csak annyi, hogy egyoldalas, de azt is hallotta, hogy hatmondatos. Az biztos, olyan szülők írták alá, akik na­gyon régen elvitték a szavai is­kolából a gyerekeiket, vagy nem is járatták ide. Tehát semmi alapjuk nincs arra, hogy véle­ményt nyilvánítsanak az iskolá­ban jelenleg folyó oktatás szín­vonaláról. Egy szülő már vissza is vonta aláírását, és kéri a jelen lévő képviselőket, mondják el véleményüket a levélről. Karászi Sándor alpolgármes­ternek nincs véleménye, nem is­meri a levél tartalmát, és hason­lóan vélekedik Szekeres János is, bár ő helyteleníti, hogy ilyen levél megszülethetett. Varga Ist­ván, aki a Szava Alapítvány ré­széről vesz részt az ülésen, ki­fejti, hogy a támadások volta­képpen kívülről jönnek, egy másik község rá akarja kénysze­ríteni akaratát Szavára. A szomszéd településről jár át ide valaki, aki kormányozni szeret­né a községet, s azt kívánja, hogy megszűnjön az iskola. De amelyik községnek nincs isko­lája, az elveszti önállóságát, magyarázza. A három függet­len képviselő pedig ennek a kül­ső erőnek a hatalmába került, így nem a falu érdekeit képvise­lik. A képviselői magatartás kér­dése már nem kerül szóba, hi­szen a testület határozatképte­len. í\ SS 48 MíSS íií i' #\ &S4&& »SS íí'í!? ííwíi; ■', í ■ ■ ft? ".. v.' ., $j, / K' Aláíró és nem aláíró szülők gyülekeznek az egyik szavai ház szobájában. Arról igyekeznek véleményt nyilvánítani, hogy nem a független képviselők nyomására, hanem szabad aka­ratukból írták a levelet.- Mi eleve Szalántára írattuk be a gyereket - mondja Várszegi György né -, de a polgármester átment, s áthozta hét gyerek pa­pírjait az itteni iskolába, hogy ide járjanak, ne oda. Aztán má­sodikba mégis csak visszavit­tem, mert a tanárnő háromórás tornaórát tartott, ott futtatta a gyerekeket az utcán. Amikor el­kértem a papírt, azt állította, hogy hülye a gyerekem, úgyis megbuktatják Szalántán. Ké­sőbb azt mondták az óvónők, azért nem adnak szalámit a ki­csiknek, mert kevesebb pénzt kapnak az én elvitt gyerekem miatt. Maród Zsoltné gyermeke két évig járt a szavai iskolába. Ő maga takarítónőként dolgozott az intézményben, ráadásul tag­ja volt az iskolaszéknek.- Döbbenten láttam, mi fo­lyik ott, hogy milyen laza az órarend. Két matematikaóra helyett egy sem volt, mert nem jelent meg a tanárnő, s alig ha­ladtak a gyerekek. Kértem az igazgatónőt, hogy változtasson, s baráti hangnemben meg is be­Alulirott kifejezésre juta­tom, hogy Czuppon József által aláírtam levelet visza mondom mert azt elolvas­ni nem tudtam csak a kép­viselő tekintélye miatt ír­tam alá. Markó Tiborné 1999. IX. 23. széltük a problémákat. Két nap múlva aztán közölte, hogy gon­dolkodott a dolgon, nem enged beleszólást ,az iskola dolgaiba.- Az itteni iskolában az én gyerekem volt a legjobb az első­sök közül magyarból - mondja Várszeginé. - Amikor átvittem Szalántára másodikba, kiderült, hogy ott amire elolvasta a fel­adatot, addigra a többiek már meg is oldották, annyira le volt maradva. Annak ellenére vit­tem el, hogy itt minden ingye­nes. Sokan azért járatják csak ide a gyerekeiket, mert nem vál­lalják a máshová járatás költsé­geit. Azt mondta a polgármester, hogy mindenkit feljelent, aki rosszat mond az iskoláról, mert az sérti a fenntartó önkormány­zatot, panaszolja Szabadi Pálné. Ő a második után válasz­totta inkább Szalántát. Szaván ugyanis nem volt megfelelő a tanítás színvonala, mondja, nem történt a napköziben kor­repetálás, csak láttamozták a házi feladatot, amely nem is volt jó, tehát este újra kellett ír­ni az egészet. Többen elmesélik, hogy ami­kor az igazgatónő gyesre ment, a napközis helyettesítette, aki­nek nem volt diplomája, s még egy szakértő is megállapította, hogy helyettesíthet, de nem osztályozhat. Ennek ellenére osztályzott is, és osztályfőnök­ként adta ki a félévi bizonyít­ványt. Pista Sándorné is miatta vitte el gyermekét, mert nem ér­tett egyet azzal, hogy a tanórá­kon videóznak. Ő az intézmény óvodájában dolgozott akkori­ban, s fél évig tűrte ezeket az ál­lapotokat. Pedig volt itt jó tanár is, olyan, hogy sírtak, amikor el­ment.- Nem értem, hogy ha a szü­lőknek gondjaik voltak, miért nem szóltak akkor? - teszi fel a kérdést az igazgatónő. - Talán azért nem, mert komoly problé­máik nem akadtak, hiszen ők igazán nem zárkózottak és szűkszavúak, hogy azonnal ne reklamálnának, bármivel is elé­gedetlenek. Ezek az esetek évekkel ezelőtt történtek, nincs közük az iskola jelenlegi műkö­déséhez, és a kirendelt szakértő sem talált semmit az intéz­ménnyel kapcsolatban. Ózdi Kálmán szerint furcsa a három független képviselő ma­gatartása, hiszen egy szeptem­ber 15-én hozott határozatot öt igen és egy tartózkodó szava­zattal elfogadott a testület, amely nem éppen arról szól, hogy problémáik lennének az iskolával. A határozat ugyanis így szól: „Szava Község Önkor­mányzat Képviselő-testülete fel­hatalmazza a polgármestert és a jegyzőt, hogy a szakértői véle­mény alapján és javaslata sze­rint a szavai iskola 7. és 8. osz­tályának megalakítása tárgyá­ban tegye meg a szükséges in­tézkedéseket. Egyidejűleg az in­tézményi koncepciót elfogad­ta.” Cseri László Megbotránkozva olvastuk „A kettészakadt falu ” című cikkét, amelyben Mihályiné Budavári Éva szavai intézményvezető nyilat­kozik a jelenlegi testületről, melyet Ózdi Kálmán polgármester is alátámasztott. Idézzük: „A kettészakadt képviselő-testület bűne az, hogy nem ide járnak a gyerekek iskolába stb. ” Szeretnénk elmondani a fenti nyilatkozattal kapcsolatban, hogy a jelenlegi testület csak az elmúlt év októberétől tevékenyke­dik. A gyerekeket mi ezzel ellentétben évekkel ezelőtt vittük el a szavai iskolából, botrányos körülmények miatt. Sajnos el kellett, hogy vigyük a gyerekeket akkor, amikor helyben is tanulhatná­nak, de az iskolán belül kritikán aluli volt a helyzet - elmaradtak a tanórák, az órák és a napközis felügyelete helyett videóztak stb. Éppen a tantestület járatta le önmagát. Valljuk, hogy helyesen cselekedtünk a gyerekeink érdekében - pedig számunkra az utazás pluszköltséget is jelentett -, alátá­masztja ezt az intézményvezető fent említett nyilatkozata. Ezek után még inkább el kellene gondolkodni, hogy ki akarja félrevezetni a lakosságot, és ki ad az újság olvasóinak a falu éle­téről torz képet. Alulírott szülők kérjük, hogy levelünket teljes tartalmában a Dunántúli Naplóban leközölni szíveskedjenek. Szava, 1999. szeptember Z Tizenkét aláírás Jegyzet--------­IW MBMNMMNMHBNNNHIHHHHHMHHHIBMMMN! A staféta Visszafelé sült el a keze kiváló művészeinknek, mikor lobogó hittel utat kívántak mutatni ha­zánk vérzivataros évtize­deiben. Ezúttal ugyanis, bizony mondom néktek, a következő történt kalászlen­gető kis hazánkban: a Zene- akadémia decemberben sze­rette volna bemutatni Döbren- tey Kornél és Záborszky József vélhetően már a szerzők életé­ben újkori klasszikussá neme­sedő munkáját, az Antall Jó­zsef testamentuma című kan­tátát. A művészek kultúr- és politikatörténeti misszióját hozzáértő emberek vitatják majd, hogyha lesz ráérő ide­jük, jómagam nem kívánok belemenni ebbe. Csupán egy dolog nem hagy nyugodni. Az alkotás ugyanis a hal­dokló miniszterelnök utolsó két órájába enged bepillan­tást, ám nem intimpistáskodik a kórház savanyú folyosóin és termeiben, hanem példaadó módon, szigorúan a jövőbe te­kint, mint egy bazi nagy kilá­tó. Szóval a kórházban - hogy az inkriminált műből idézzek: a kórok házában - a haza múltját befolyásoló ese­mények történtek. A ve­retes mű tolmácsolásá­ban a halódó Antall - hogy ez aztán így tör- tént-e vagy sem, az el­mélkedéseink szempont­jából teljesen mindegy - ma­gához inté ifjú titánját, a ki- lencvenháromban még fiatal és demokrata pártvezért, hogy mintegy stafétaként a kezébe nyomja a kezébenyomni valót - egészen pontosan egy „örök- mécsesmagvú stafétabotot" -, hogy azt lengesse és utat mu­tasson, meg hogy át is adja majd egy hasonlóképp mér­téktartó, megfontolt utódnak, de az már vélhetően egy má­sik zenemű témája lesz. Ám szerencsére akadt egy apró, jelzésértékű dolog. An­tall családja ugyanis tiltako­zott a produkció ellen: külde­tésük jelzőfényéről felkent művészeink tekintetét így terelte el néhány érzelgős ro­kon. Amúgy a helyükben én elmentem volna a meghiúsult bemutatóra. Aznap a hülye­ség újabb (halotti) tort ült volna az akadémián. Tibay Gábor K-vonal Alighogy Orbán főkapi- szerint - öngyilkos lett; tány egy szokásosan iz- K.uzma Valéria, előbbi galmas sajtótájékoztatón lezárta a békési olaj­ügyet, jelentkezett egy újabb volt rendőr, név szerint Kovács Ferenc Sarkadról, aki azt állítja, tavaly szeptemberben, amikor egy gázolajat szállító tartály- kocsi baleseténél helyszínelt, olyanokat hallott, hogy ne ug­ráljon, mert a szállítmány a városi kapitányé. Ezek után - állítása szerint - négy órán ke­resztül váratták egy benzin­kútnál, azzal, hogy jön majd érte egy Wartburg. Wartburg persze nem jött, s imígy a tör­ténet már-már lakatosi magas­ságokba emeli emberünket (Trabant-felgyújtás, magunkra lövöldözés - hogy el ne feled­kezzünk eme kis gyöngyszem­ről). De nem is ez az érdekes. Az érdekes az, hogy megvilá­gosodtam. Rájöttem ugyanis, hogy csú- pa K-betűs érintettje van az ügynek. A tények kedvéért. Kuzma Mihály, a megyei kapi­tányság szervezett bűnözés el­leni osztályának vezetője, aki tavaly - a hivatalos álláspont ánya, aki nem fogadja ;1 a hivatalos verziót; kovács László Zsolt, gyulai százados, akit Ju­goszláviában gázolt ha­lálra egy autó, Karancsi Tibor százados, a szeghalmi kapitányság menesztett nyo­mozója, aki bűnpártolással vá­dolja feletteseit; Karakas Atti­la, szintén volt szeghalmi rendőr, aki - később kifogá­solt módon - iratokat foglalt le egy vállalkozásnál; Kucsera Lajos őrnagy, szeghalmi bűn­ügyi osztályvezető, aki Karancsi szerint eltussolta az ügyeket; Klavács Antal, a me­gyei vámnyomozók főnöke, aki pedig hivatali visszaéléssel gyanúsítható - és most itt van Kovács Ferenc is. A felsorolásban értelemsze­rűen nem szerepel Gál László tábornok, korábbi megyei fő­kapitány, aki most a BM belső elhárításának főnöke. Namármost. Gál vagy sem­mit nem tud, vagy túl sokat, és ezért idejekorán nevet változ­tatott. Lendvai Dávid hetedik oldal holnap Kutya nehéz helyzet Sikló­son. Továbbra sem oldódott meg a városban a kutya-ügy. Miután márciusban bezáratták az illegális sintértelepet, men- hely nélkül maradt a telepü­lés. Az emberek azt mondják, a helyzet rosszabb, mint volt. Pénz egyelőre nincs. Portré _ Bárdfalvi Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház főügyelője, aki megbékélt a halállal. A Parkinson-kórt, amely megtá­madta, derűs nyugalommal vi­seli. „A Don Carlos közben kezdődött. Olyan lassú vol­tam, mintegy alvó egér. ” Portré jjjjjjllliM Jólesik hazatérni Pécsre Megmondom őszintén, Tillai Gáborról akkor szoktam hírt venni, mikor éppen utazni készül valahová, vagy éppen megérkezik vala­honnan. Ám sose csak önmagát szórakoztatja a kiruccanásokkal: azt élvezi, ha emberekkel lehet együtt.- Ennek gyerekkori gyökerei vannak, hiszen amikor lehetett, felkerekedett a család, és men­tünk Erdélybe, Jugoszláviába. Ezek afféle sátorozós, „cserké- szes” kirándulások voltak, és adtak egy olyan nevelést, amely azt jelentette: nem kell félni at­tól, hogy ember odébb mozdul­jon, se fizikai, se szellemi érte­lemben.- Mi mindent keres szerte a vi­lágban?- Igazság szerint gyönyörűek az építészeti remekművek, a kü­lönböző kultúrkincsek, azon­ban nem elég csak ezeket nézni. Az európai civilizáció számom­ra az a változó-fejlődő szellemi­ség, ami ezeket a tárgyakat létre­hozta.- Kedvenc hely­színe?- Mindenképp Olaszország, két gyermekemnek is olasz keresztszü­lei vannak. De szeretem Dél- Franciaországot is - és főképp a vidék szépségeit. Bécs, Isz­tambul, Róma birodalmi fővá­rosok voltak, az volt nekik, amit összeraboltak. Számomra sokkal izgalmasabb egy önma­gában fejlődő város, mondjuk Firenze. Ám azt is el szeretném mondani, hogy minél többet utazom, annál jobban szeretek hazajönni. Az idő során megbi­Tillai Gábor 1959-ben született Pécsett. A JPTE-n történelem szakon tanári diplomát szerzett. A Janus Pannonius Múzeum munkatársa. Muzeológusként részt vesz a távoktatásban. A Mecsek Kórus tagja 25 éve. Felesége tanárnő, három gyermeke van. zonyosodhattam róla, hogy Pécs tényleg Európa közepe.- Olyan családból származik, ahol zenészek, építészek, fotó­művészek vették körül. Nem kí­sértette meg valamelyik pálya?- A művészi pályán sose a pa­pírok számítanak, hanem a rá- érzések, az ösztön. Azt gondo­lom, hogy a megélt élet is lehet „művészet”, ha valakinek erre van antennája. Egy-egy utazás is egyedi műalko­tásoknak tekint­hető, hiszen so­ha nem ismétlő­dik meg. Azt ki­csit szomorúnak találom, hogy ke­vesen szeretik felfedezni a vilá­got, nem hajlandók megőrizni magukban a gyerekkor vágyait, más gondolkodással, érzelmek­kel megismerkedni.- Pedig segítene nekik?- Sokkal inkább tanár alkat vagyok, mint kutató, mindig is fontosak voltak a közösségek az életemben. A Tájak, Korok, Múzeumok klubot is kicsit szolgálatnak fogom fel, ahol egy a célom: hogy az emberek együtt legyenek és jól érezzék magukat. Méhes K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents