Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-13 / 281. szám

1999. október 13., szerda 'J Ü Nyugdíjasok Oldala Dtinántúli Napló 11 Oldalszerkesztő: Török Éva Percesek Jogi tanácsadó. Ingyenes jogi tanácsadás lesz ma, ok­tóber 13-án szerkesztősé­günk székhazában, az Engel János u. 8. alatt délután 5-től 6 óráig. Megközelíthető a 27-es és a 40-es jelzésű autó­busszal. Béres-csepp és méz. Ked­vezményes áron vásárolhat­nak a nyugdíjasok Béres- cseppet és mézet a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének székházában, a Rákóczi út 11. sz. alatt. A mézet ked­den, a cseppet pedig csütör­tökön délelőtt 10-től 12 órá­ig árusítják. Jelnyelvszótár. A siketek és nagyothallók számára je­lent fontos segédeszközt az új jelnyelvszótár, amit a me­gyei szervezet már beszer­zett. Az érintettek megkap­hatják a Siketek és Nagyot­hallók Szövetségében Pé­csett, a Jókai u. 9. alatt hét­köznap 9-11 óra között. Nappali szolgálat. Hét közben - 15-19 óra között - felhívhatnak egy pécsi tele­fonszámot, ha úgy érzik, hogy tanácstalanok, segít­ségre szorulnak, vagy magá­nyosak. A telefonszám: 212- 813. Reggel nyolc órától este tizig pedig a következő rá­diótelefonon kérhető segít­ség: 30-227-7061. A napköziből igazi közösség lett Harminc évvel ezelőtt, a Montenuovo-kastélyhoz tartozó egykori cse­lédlakások helyén, alig húsz emberrel nyílt meg Bolyban az Öregek Napközi Otthona. Az első állandó lakók 1989-ben költözhettek be, az azóta folyamatosan fejlődő intézményben ma már harminchatan élnek. A gondozási központ október negyedikén ünnepelte harminc­éves jubileumát. pontban, sokan nem nézték jó szemmel, hogy a nagyközségi idősek otthona a maga útját jár­ja.- Amikor arra kértek választ, hogy miért állunk elő újabb ter­- A kezdeti időszakban sok ne­hézséggel kellett szembenéz­nünk - emlékszik vissza a nap­közi megalakulásának idejére Schaffer Józsefné (kis képün­kön), a bólyi Idősek Gondozási Központja vezetője, aki az első pillanattól egészen a mai napig az intézmény élén áll. - Az em­berek valamiféle szegényházzal azonosították az otthont, és ez sokakban ellenszenvet keltett. Kezdetben az intézmény azon túl, hogy étkezési lehetősé­get biztosított az idősek számá­ra, nem kínált semmi pluszt a látogatóinak.- Balogh Istvánná, a megyei tanács akkori szakpszichológu­sa ösztönzött minket arra, hogy foglalkoztassuk az öregeket, és ez hamar gyökeres változást eredményezett. A programok­kal, a foglalkoztatással célt tűz­tünk ki a tagjaink elé, már volt miért ide látogatni - mondta az igazgatónő. Néhány éven belül az alap­szolgáltatáson túl beindult a házigondozás és a szociális étkeztetés is, vagyis azok is hozzájuthat­tak az ebéd­hez, akik nem tudtak bejárni az otthonba. Rövidesen újabb igények jelentkeztek a településről. Az idősebbek közül azok is szíve­sen jártak volna a közösségbe, akiknek egyébként nem volt gondjuk az ellátással, ezért az otthon megnyitotta kapuit min­den érdeklődő előtt.- A hetvenes évek végén már érlelődött a bentlakásos intéz­mény gondolata is, ezért egy tö­köli minta alapján kialakítottuk az úgynevezett hetes napközit. Ebben a rendszerben csak a hét végét töltötték otthon, a falain­kon kivül az idősek. Először tíz ember számára biztosítottuk ezt a lehetőséget, ami nem sikerült volna anélkül a kommunális kötvény nélkül, amit az akkori tanácselnök, Bősz József segítsé­gével valósítottunk meg a tele­pülésen - vázolta a fejlődés kö­vetkező szakaszát Schäffer Józsefné A kis intézmény továbbra sem fért meg a keretei között, és abban az időben, amikor minde­nütt az integráció volt a közép­vekkel, én mindig csak azt mondtam, hogy elsősorban nem mi, hanem a mi időseink igénylik a változást. Szerencsére a fejlesztésnek nem voltak komoly akadályai, így 1989-ben hét egyszobás, majd néhány év múlva, már az első választott községvezetés idején újabb öt garzonlakás épült, és jogszabályi háttér nél­kül az országban először itt va­lósult meg az emelt szintű idős- gondozás. A kilencvenes évek­ben hazai és külföldi, elsősor­ban németországi támogatással további huszonegy kis otthont építettek fel, de a fejlődés nem állt meg: jövő májusban szeret­nék átadni az épületkomplexum legújabb, nyolc lakásból álló ré­szét is. S. G. Adni nagyobb öröm Egyfolytában adakozik, segít. Még az előző akciójának sem ért a végére, de már a követke­zőt szervezi. Sokszor megkér­dezik tőle, hogy miért - ami­kor egy huszonegy tagú család­ban - most már dédpapaként - nyugodtan élhetne? Szabolcsban kezdődött. Pfaff József akkor még a bútoripar­ban dolgozott, árut ment át­venni, amikor olyan emberek­kel találkozott, akik még nem látták a Balatont. Gondolt egyet, és megbeszélte a felesé­gével: mi lenne, ha ezeket az idős embereket meghívnák a balatonboglári nyaralójukba?! A hirtelen elhatározás öt esztendővé bővült. Öt éven ke­resztül fogadták a Nyírségből érkező embereket, akiktől a szállásért egy fülért nem fo­gadtak el, csak a rezsiköltsé­get számították fel, s minden csoportnak kedveskedtek vala­mi aprósággal. A változtatást a koruk és egészségi állapotuk kénysze­rítette ki: idén eladták a bogiá­ri nyaralót. A bútorzat ma­radt. A viszonteladók kétszáz­ezer forintot Ígértek érte - ők a pécsi Xavér utcai Szociális Otthonnak és az Élet-Esély Autistákat Segitő Egyesület­nek adták a berendezést. He- verőket, ülőkéket, szekrénye­ket, gáztűzhelyt, hűtőt.- Annyi pénzünk mindig volt, hogy tisztességesen meg­éljünk, a gyerekeinknek is fe­dél van a fejük felett, s nekünk ennyi elég - magyarázta egy mondatba sűrítve a felfogását Pfaff József. - Nagyon sze­gény családban nevelkedtem, a feleségemnek sem jutott könynyebb gyereksors, s ami­kor összeházasodtunk, olyan szegények voltunk, hogy még tűzhelyre sem tellett. De min­dig akadt valaki a közelünk­ben, aki segített. Akkor mond­tuk ki, hogy mindent megte­remtünk magunknak, ami a kiegyensúlyozott élethez kell, de az egyre több után sosem szaladunk. Szerencsére nem felejtettük el, milyen érzés volt, amikor mások segítettek rajtunk. Ennél csak az a szebb, amikor mi segíthetünk. Most megint ezt teszik. El­adták a hatalmas családi házu­kat, és egy lakásba költöznek. A bútorok nagy része ismét fe­leslegessé vált. Ezeket is oda­adják az értelmileg sérült fia­taloknak. Pfaff József - miközben az időnként rendetlenkedő szívé­vel orvoshoz jár - újabb jóté­konysági akciót szervez. Nem­rég létrehozott egy alapít­ványt, amely a felekezetének tagjait, főként a baptista lelké­szeket segíti. Közülük is a fiatal, nehéz körülmények között élő nagy- családosokat. Az ő támogatá­sukat szolgálja annak a kon­certnek a bevétele, amely no­vember 13-án lesz Pécsett, a baptista templomban. Az anya a csodában, illetve egy kiállításban reménykedik A csodában reménykedik. Ab­ban, hogy a fiát pozitív sokk­ként éri a bemutató és visszatér­nek az emlékei. Az életkedvével együtt, amit az autóbalesettel egy időben elveszitett. A most 39 éves férfi 1995-ben, Sopron közelében szenvedett autóbal­esetet. Két hónapig kómában volt, aztán be akarták fogadni egy ausztriai betegotthonba, de az édesanyja hazahozta. Szabó József Tamás Pécsről indult, a középiskolát még itt­hon végezte, aztán Bécsben ta­nult képzőművészetet. Restau­rátorként dolgozott, s pont ad­dig jutott, egy saját üzletet tu­dott nyitni. Ekkor történt a bal­eset, s ezzel kútba esett minden. - Nem tudok beletörődni abba, hogy Tamás ennyire örömtelen, befelé forduló életet éljen - mondta az édesanyja, Rugási Zoltánná, aki hetek óta fáradha­tatlanul szervez egy kiállítást. - Most már odáig jutottunk, a „Fogd a kezem” alapítvány se­gítségével, hogy képes önállóan mozogni és saját magát ellátni. De úgy gondolom, hogy többre képes. Ő egy tehetséges ember, ezt mondták az osztálytársai is, elképzelhetetlen számomra, hogy soha ne folytassa, amit el­kezdett. Sürget az idő, nem biz­tos, hogy bőven van még időm neki segíteni. Az édesanya igyekezetét mél­tányolta Tamás két egykori osz­tálytársa, Szevcsik Zoltán és Molnár Tamás, s megígérték, hogy összeállítják a kiállítás anyagát. Kérdés, hogy hol lehet­ne bemutatni? A fáradhatatla­nul szervező, most 65 éves édes­anya terve a Teleki Blanka Kol­légiumban talált megértőkre.- Grafikákat, portrékat lát­hatnak majd, akik eljönnek, s a belépés természetesen ingyenes - magyarázta Rugásiné. - Elad­ni sem akarunk semmit, mert én nem tudom, hogy Tamás mit szeretne a munkáival. Remé­lem, hogy még egyszer képes lesz arra, hogy ezt eldöntse! Influenza elleni védőoltások idős korban Az évről évre ismétlődő influen­zajárványok sokkal nagyobb ve­szélyt jelentenek az idős korúak- ra, mint a fiatalokra. A korszerű védőoltásokkal ma már csök­kenthető a fertőzések kockáza­ta. Az influenza elleni védőoltást minden évben meg kell ismétel­ni, mert az influenzavírusok folytonosan változnak, s így nem alakulhat ki ellenük tartós védettség. Az Egészségügyi Világszerve­zet irányításával minden évben új oltóanyagot fejlesztenek ki a kutatók, s az oltóanyag mindig őszre készül el. Védőoltás min­den idős (65 éven felüli) ember­nek ajánlott, de különösen azoknak, akik krónikus szív- és érrendszeri, légzőszervi megbe­tegedésben, cukorbetegségben szenvednek, vagy bármilyen ok­ból csökkent a védekezőképes­ségük. Az influenzafertőzés nyomán súlyos szövődmények alakulhat­nak ki. A leggyakoribb szövőd­mény a tüdőgyulladás, amely idős korban könnyen tragédiá­val végződhet. Az influenzaví­rus maga is okozhat tüdőgyulla­dást, de gyakoribb, hogy a vírus által legyengített szervezetet baktérium támadja meg. A leg­gyakoribb tüdőgyulladást okozó baktérium, a pneumococcus, amely ellen szintén létezik vé­dőoltás, s ez - ellentétben az influenza elleni védőoltással - több évre szóló védettséget biz­tosít. a lehetőségek vonalain Lányoknak a hívás alapdíjas: a 488-5603-as telefonszám on Fiúknak: 06 90 230-557 A hívás díja 99 Ft*áfa/perc*6 f>0 Ft*áfa k ttftffl hívható « 27, 28, 62, 63-bb körietekből,rádiótelefonról, oyilváaoí utcai készülékről.í É|jel-nappa! hívható! 1* Axel Springer-Bp. Kft. Audiotext Tet-4M-* * )

Next

/
Thumbnails
Contents