Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-13 / 281. szám
1999. október 13., szerda Háttér - Riport Hárman azok közül, akik rövidesen útnak indulhatnak Az ott egy kis Magyarország lesz Egy pécsi kft. közvetítésével Spanyolországban, az Oviedóhoz közeli Leon mélyművelésű bányájában vállalhat munkát februártól 28-30 zobáki bányász. Egy-két éven belül a munkavállalók száma 150-re emelkedhet. Ez az egyéni munkaszerződésektől is függ. Ha az eddig elbocsátott sok ezer föld alatti munkásra gondolunk, akkor a lehetőség csepp a tengerben, ám néhányuk számára szinte megváltás, s egy jó szakember jó hírét viheti a magyar munkaerő hozzáértésének, szorgalmának is. Komló egyik legelegánsabb vendéglátóhelyén negyedmagam- mal könyökölünk neki az asztalnak. A szőkésbarna Jóska bányalakatos. A harminchárom éves fiatalemberről nehezen hinnénk, hogy a két lánya közül a nagyobbik már nyolcadikos. A közelmúltban vált el. Fiatal kora ellenére túl van már háromezer műszakon a bányában, ahol négyezer óra a plafon ebben az ízületet roppantó, tüdőt, szívet kikezdő szakmában. Mellette egy fekete hajú, vállas fiatalember ül. A szája sarka most is mosolyra áll, ahogy a kóláját szürcsölgeti. Jenő, a csillés, aki telefonon csak annyit mondott magáról: „Megismer majd. Egy vidám cigány srác vagyok”. Harminc évével ő a legfiatalabb köztük, nős, három és fél éves kicsijük van. Társával, a 42 éves Györggyel két éve egy kft.-ben dolgozik. György régóta betegeskedő asszonya egy éve hunyt el, két felnőttkorba lépő gyereke - fia, lánya - van. A munkabíró, többszakmás vájár eredetileg festő-mázoló - fehér festéktől pöttyös pólóban, szürke overallban koccantja le a söröskorsót az asztallapra.- Öles plakát hirdette a spanyolországi állásokat Zobákon - emeli rám nyugodt tekintetét a szőke, kék szemű bányalakatos. A szavai is megfontoltak. - Jelentkezhetett fúrómester, vájár, bányalakatos, csillés, aknászok - sorolja. - Persze hogy nagy lehetőség, pláne azután, hogy az ember beleölte a fél életét a mecseki bányákba. Nemcsak én, de a szüleim - apám, nagyapám is. Kérdezem, hogy nem ez volt-e az elindítója annak, hogy elváltak, de azt mondja, a felesége inkább az ő havi 26 műszakját sokallotta. Azt, hogy alig volt otthon. Úgyhogy ez a másfajta távoliét most még kapóra is jön. A „túlműszakokkal” együtt havi nettó 70-80 ezer forintra számíthatott eddig Zobákon, Spanyolországban ez nettó 210 ezer lesz az ígéret szerint. De jobb, ha nyugtával dicsérjük a napot.- Azt mondják, 50 ezer pesetának megfelelő forintból meg lehet élni - fűzi tovább a szót a fekete hajú Jenő. - Ez attól is függ, hány bikaviadalra tudunk elmenni belőle és milyen finomak a spanyol borok...- Ami a huzamos kint tartózkodást illeti, azt hiszem Jenő, neked lesz a legnehezebb - latolgatja György. - Szépen éltek, rendes asszonyod van.- Hát nagyon nem örült neki! De a megélhetés miatt beláttuk, hogy nincs más választásunk.- Én viszont özvegy vagyok, a gyerekeim nagyok - folytatja György, felém fordulva a magyarázattal. - Huszonegy éves fiam egy finn összeszerelő üzemben dolgozik, a lányom bolti eladó - úgyhogy én megleszek odakinn egy darabig. Igaz, a fiam kerek perec rám parancsolt, mehetek bárhova, csak bányába ne menjek többet. Nem ér annyit az a lóvé.- A bányában elhunytak felét Zobák temette maga alá, barátunk ott halt meg mellette - jegyzi meg egyikük.- 1991-ben én egyszer már leszámoltam a bányánál, aztán 1995-ben visszahívtak, mert szükség volt szakképzett vájárra . - teszi ehhez György. - Jenővel egy helyen dolgoztunk, tehát Magyarországon bérből-fizetés- ből nem lehet megélni. A kinti munkára most úgy szerződtünk, hogy három-három hónapot lenyomunk kinn, utána egy-egy hónapot vagyunk itthon. Ötéves kifutással. De sok minden bizonytalan még, a kinti dolgoktól függ. Azt tudom, hogy 45 méter meddőhányót kapunk elővájásra.- Úgy kell elképzelni, mint egy vállalkozást. Megkapunk egy területet művelésre két munkahellyel. A nagyobbnál négy ember lát el egy műszakot, a kisebbnél három. Napi három sihthez így 21 ember jut plusz a kiszolgáló „személyzet”. Igaz, ott nem lesz külön villanyszerelő-körlet, lakatoskörlet, mint itthon. Mindenkinek ki kell segíteni a másikat, végezni a másik munkáját is. Ezért választottak ki olyanokat, akik több mindenhez értenek. Tatabányáról is sokan jelentkeztek, de csak mecseki bányászokat választottak ki, mert hasonló mélyművelésű bánya vár ránk meredek vágatokkal. Azzal a nagy különbséggel, hogy ott nincs metán. Van viszont függővasút, ami azt jelenti, hogy nem kell majd négykézláb mászni - több száz méteren át vonszolni, cígelni a vasat.- A ledolgozott műszakokat se érdemes magunkkal vinni - töpreng Jóska -, mert nem tudni, mi lesz a társadalombiztosításunkkal. Ezután derül ki, hogy megéri-e tébét fizetni ott is és idehaza is. A bányászokra vonatkozó törvény is megváltozhat 2001 után. Lehet, hogy én haza se jövök, hanem folyamatosan dolgozok le tizenegy hónapot egy hónap szabadsággal. Talán akad majd spanyol menyecske is. És milyen jó lenne, ha egy tó is lenne a közelben, ahol horgászhatnék! A csapatnak megfőzhetném bográcsban a halászlevet.- Csak el ne sokalld - ingatja a fejét György - ott a siht után nem biztos, hogy sokat fogunk ugrálni, amikor visszatérünk a szállásra. El kell látnunk magunkat, főzni kell, vásárolni kell, és a szaros gatyát se fogja az asszony kimosni utánunk. Azt mondom, várjuk ki a végét! Még a bányát se láttuk, az is egy leműveletlen szűz terület. Nem ismerjük a normát. Először is azt teljesíteni kell, ha meg túlteljesítjük és felverjük a normaszintet, szembekerülhetünk a spanyolokkal. Az biztos, hogy egymásra leszünk utalva. Ha minden igaz, akkor az ott egy kis Magyarország lesz. Várakozással vagy szorongva, de aki teheti, megy. Mintegy háromszázan jelentkeztek a leendő 150 helyre. Az első turnussal 28-30- an indulnak, a közvetítő cég a legjobb szakemberek kiválasztására törekedett. Beszélgetőtársaimra még orvosi vizsgálat vár, úti okmányaikat intézik. Kortyoljuk a sört, Jenő, Jóska és György elvitatkoznak azon, milyen lesz majd odakinn a ka- paróval dolgozni, és amikor munkába indulnak, hogy fordul majd velük a mikrobusz; s hogy idegenek társaságában, a csapat nélkül ők bizony félnének útra kerekedni, leszállni a föld alá. A főaknászok - akiknek folyamatos munkarendben kell dolgozniuk - vihetik a családjukat is. Ez az ő esetükben, mondják, csak akkor kerülhet szóba, miután megismerték a kinti körülményeket, a lakásbérlés feltételeit. Valójában ez még mind fekete doboz. A spanyol nőkről, a tüzes borokról, a tengerről alig esik szó. Oviedóról is csak annyit említenek, hogy Leontól 120 kilométerre lehet, és hogy első osztályú focicsapata van. Egyszóval nem turistaútra készülnek, hanem bányába. Bóka Róbert Százötven bányász mehet Spanyolországba illusztráció: tóth l. Jegyzet Frankfurti könyvleves Elgondolkodtam rajta, hogy ha a világ legjelentősebb könyvvására nem Frankfurtban (am Main!), hanem mondjuk Angliában lenne, a határnyitás 10. évfordulóján vajon ugyanúgy Magyarország lenne-e a díszvendég - egyáltalán lenne-e bármikor is az? De hát ez több, mint kekeckedés, annak kell örülni, hogy a dolog megvalósulhatott. Az biztos, egyedüli alkalom számunkra, hogy régi sirámunkon, miszerint kis nép bármilyen nagy irodalmára a kutya sem figyel oda, szelídíthessünk. Igaz, már a sirám se túl időszerű, mert - legalábbis ami a kortárs irodalmunk ismertségét illeti - például Némethonban egy áltag könyvesboltban számos magyar könyv díszeleg a polcokon, de nem sokáig. Mert megveszik őket. Persze, el lehet keseredni azon is, hogy rangjuknak megfelelően se Adyt, se Babitsot, se József Attilát nem emlegetik a klasz- szikus nagyok között, Yeats, T. S. Eliot vagy Thomas Mann társaságában. Ugyan azokban az időkben elméletileg és gyakorlatban is tán jobban a Nyugat része voltunk, ahová most olyannyira igyekszünk, de hát nem volt ilyen intenzív a kommunikáció, nem volt internet, nem volt reklám (legalábbis ennyire agresszíven). Mi több, Frankfurti Könyvvásár sem volt még. A készülődés két éve alatt tücsköt-bogarat lehetett olvasni, aki tudott, megsértődött, volt közben a kormányváltás, nyomta mindenki az embereit. A lényegen persze nem változtatott: ki kellett adni időre egy sereg remek/jó/kevésbé jó könyvet, csupa olyat, amik Frankfurt nélkül sose valósultak volna meg. Kicsit furcsa ennek fényében, hogy a kiadók mintha máris szabadulni igyekeznének frankfurti készleteiktől. Legalábbis egy sereg kulturális rádióműsorban a betelefonálok azon izgulhatnak, hogy Az ember tragédiája jut-e nekik angolul, vagy Németh László esszéi - stílusosan - németül. Méhes Károly Hamis órák A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hamisított Citizen Titanium karórákat fedezett fel a harkányi vásárban, melyek árusítását megtiltotta. A laboratóriumi vizsgálat során kiderült, hogy a Citizen Titanium karórák olyan nyomógombokkal, számlapokkal, illetve mutatókkal is rendelkeznek, amelyek nem működnek, és funkcionális szerepük sincs. Megállapították, hogy a termékek hamisítványok, és a Citizen feliratot jogtalanul használják. Évekkel ezelőtt Grazban, egy elegáns belvárosi óraüzletben találkoztam a legérdekesebb karórákkal. A rendkívül szép, igényes kivitelű svájci óráknak nem volt a számlapján semmi, se számok, se vo- nalkák, se mutató. Kör alakú, üres felület volt csupán. Belül viszont precíz, finom szerke-’ zet működött, olyan, amelyik hét évig garantáltan pontosan és zajtalanul üzemel. Az órát ugyanis filozófusoknak gyártották, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy az idő múlásának látványa zavarja őket. Ugyanakkor, tekintettel a társadalmi ranglétrán elfoglalt előkelő helyükre, nem engedhetik meg maguknak azt a látszatot, mintha nem tellene nekik órára. A filozófusóra voltaképpen ellentéte a harkányinak: amíg az előző úgy néz ki, mintha nem működne, pedig működik, utóbbi úgy fest, mintha működne, pedig nem működik. S bár a filozófusóra nyilvánvalóan jó minőségű, és rettenetesen drága szerkezet, ellentétben a harkányi olcsó bóvlival, a végeredményt tekintve mindkettő azonos tulajdonsággal bír: használhatatlanok. Amilyen célból tehát az órát kitalálta az emberiség, mármint, hogy mutassa az időt, arra ezek alkalmatlanok. Ha ebből a nézőpontból tekintünk a fenti problémára, akkor voltaképpen mindegy, hogy a kettő közül melyiket választjuk. Bár anyagi megfontolásból előnyösebb a harkányi modell. Kár, hogy már nem lehet kapni. Cseri László hetedik oldal holnap Riport ' Egy levél, amely vihart kavart. Az elmúlt hónapban riportot közöltünk a szavai képviselő-testületben kialakult sajátos állapotokról. Nemrég levelet kaptunk tizenkét szülő aláírásával, amely a vártnál nagyobb port vert fel a lakosság és az önkormányzat köreiben. Portré , Tillai Gábor muzeológus. „Minél többet utazom, annál jobban szeretek hazajönni. Az idő során megbizonyosodhattam róla, hogy Pécs tényleg Európa közepe. ” Portré Egy építész a gótika stílusában Fest, rajzol, a hetvenes években többször is volt kiállítása. A legszebb tervezői feladatokat nyugdjjaséveiben kapta. Ekkor púpozód- tak társadalmi munkái is. A Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesületben a helytörténeti és műemléki szakosztály vezetője volt. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjaként oroszlán- részt vállalt a Zrínyi Miklós- szobor újra felállításánál, majd kezdeményezője volt a pécsi II. világháborús emlékműnek - hogy csak két példát említsünk a nevéhez kötődő akciókból.- Miért egy évtized alatt végezte el a egyetemet?- Későbbre írták ki a szigorlatomat, amely alapján a halasztásomat megkaphattam volna a katonai szolgálat alól. Önálló utászzászlóaljhoz vonultam be 1942. október 1-jén. Tiszti tanfolyamot végeztem. 1945 tavaszán szerencsésen visszatértem a háborúból. A fogságba eséskor megvesztegettem az órámmal egy szovjet tisztet. Egy ideig nem úgy látszott, hogy becsülete lenne a diplomának. Csak 1949-ben iratkoztam be újra az egyetemre.- Volt tisztként nem volt rögös a pálya?- A „horthysta tiszt” bélyeg kísértett egészen 1956-ig, utána pedig az, hogy szimpatizáltam az ellenforradalmárokkal. Soha nem helyeztek olyan munkakörbe, ahol önálló tervezést véFelcser László 1921-ben született Budapesten. A világháború után fejezte be műegyetemi tanulmányait építészmérnöki diplomával. Pályája javát Pécsett töltötte. Az Unibertől ment nyugdíjba 1981-ben. Utána 1995-ig a pécsi egyházmegye főépítésze volt. Nős, két gyermeke és három unokája van. gezhettem volna. Viszont magántervező tevékenységet folytathattam.- Miként választották ki püspöki főépítésznek?- Sok plébános ismerősöm volt. Tudták, hogy kivitelezői tapasztalatom is van, és épp ilyen embert kerestek. Egyébként a jól csengő beosztás nem jelentett többet: egy fő építész, mivel nem volt ■i«iii»iiwiiii»t': beosztottam. Szép 14 év volt. Már akkor folyt a székesegyház felújítása. A műszaki ellenőrzés adta a nagyobb munkát, de a tervezési feladatokból is jutott.- Melyekre emlékszik a legszívesebben?- A dunaszentgyörgyi volt az első komoly templomom, aztán a lelkemhez nőtt még a kétyi fakupolás templom, a szentborbási és a pécsújhegyi kápolna.- Kedvenc építészeti stílusa?- A magasra törő gótika. Talán saját termetem miatt is. Dunai Imre
