Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-12 / 280. szám

1999. október 12., kedd HÁTTÉR - RIPORT n ríiftnrimia i tt\ n nrrrrn rr n a rt a ir-j a n a ü inon nn / hetedik oldäl 39. rész A pártszakadás kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt 1989 októberében, a párt- kongresszuson kettészakadt. Vajon lehetett-e ezt előre látni vagy sem? Minderről dr. Vonyó Józseffel (kis képünkön), a kongresszus baranyai vezérszónokával, az MSZP első ideigle­nes megyei elnökével beszélgettünk.- Beszélhetünk tervezett szaka­dásról?- A kongresszus előtt váltási és visszahúzási igény is megfi­gyelhető volt egyszerre. Hogy ez szakadást eredményezett, az ott a kongresszuson dőlt el.- Nem voltak előzetes jelek?- Arra számítani lehetett, hogy különböző erők szakadni fognak, de hogy mi lesz a vége, azt nem lehetett tudni. Egy csomó ember úgy ment oda, hogy radikális váltásra van szükség. Ez vagy úgy zajlik le, hogy a párt egésze vált, ami a tagság és a vezetés ismeretében nem volt elvárható, vagy azt mondja a váltást szorgalmazó kör, hogy többségbe kerülünk és váltunk, vagy kisebbségben maradunk, és akkor ellenzéki csoportosulásként tevékenyke­dünk tovább. Ezen múlt a rend­szerváltás jellege. A reformo- sok többsége, még ha bizonyos ballasztokat magukkal is vittek, lehetővé tették, hogy a hatal­mon lévő párt oldaláról biztosí­tott legyen a békés átmenet. __ Ott, akkor éjszaka kimondatott a munkásőrséggel kapcsolatos álláspont, legalábbis félig- meddig, vagy az, hogy párt­szervezés nem lehet a munka­helyeken. Egy sor olyan lépés megtörtént ott a kongresszuson, amely lehetővé tette, hogy egy éles, konfrontációk nélküli tár­gyalásos átalakulásra kerüljön sor Magyarországon jogi, poli­tikai eszközökkel, és nem pol­gárháborús megoldásokkal, mint Romániában vagy Cseh­szlovákiában.-A kongresszuson kiderült, hogy az addigi egy pártból kettő lesz?- Lényegében véve kiderült, hogy Bereczék, Grószék nyil­vános vereséget szenvedtek a kongresszus vitáiban és a vá­lasztásokat megelőző jelölések során is, és szóba kerültek egy másik párt csírái.- De ez nem mondatott ki.- Ott csak az MSZP megala­kulása mondatott ki, hiszen az MSZMP-kongresszusa átala­kult MSZP kongresszussá, s az már nem foglalkozott egy má­sik pártnak az ügyeivel.-Azt lehetett tudni, hogy a küldöttek közül kik vállalták az MSZP-tagságot?-Nem került sor regisztrá­lásra, de a szavazásból lehetett hetedik oldal holnap Riport „Az ott egy kis Magyaror­szág lesz.” Egy pécsi kft. közvetítésével Spanyolor­szágban, az Ovideóhoz kö­zeli Leon bányájában vállal­hat munkát februártól 28-30 zobáki bányász. Holnapi ri­portunkban hárman szólal­nak meg a csapatból. Portré ____________ Fe lcser László építész. „A ‘horthysta tiszt’bélyeg kí­sért 56-ig, utána meg az, hogy szimpatizáltam az el­lenforradalmárokkal. Soha nem tettek olyan munka­körbe, ahol önálló tervezést végezhettem volna. ” tudni az arányokat. Miután a küldöttségek hazautaztak, az otthoni pártszervezések során derült ki az, hogy kik csatla­koznak az MSZP-hez. Alyk nem csatlakoztak, azok marad­tak az MSZMP tagjai, ez volt az első változat, s később ala­kult át Munkáspárttá ez a cso­port.-De a párt tagságának nagy tömege egyik formációba sem lépett be.-Az óriási többség teljesen elvonult a politikától. A kong­resszus után rendkívül kemény viták voltak. Az akkor még MSZMP-s közösségek tájékoz­tatókat kértek a kongresszusról, magyarázatot arra, hogy mi tör­tént és miért úgy történt, aho­gyan történt. A párttagság egy részére viszont az volt a jel­lemző, hogy elégedetlenek vol­tak az eredménnyel, azt várták, hogy teljes szakítás, teljes szembenállás történik az MSZMP-vel, mindenféle kon­tinuitásnak a megszakítását szerették volna.- Ez elképzelhető lett volna?-A kongresszuson is meg­fogalmazódott ez igényként in­formális beszélgetéseken. A re­formkörök külön tanácskozá­sain, melyeken én is részt vet­tem, megfogalmazódott fölszó- lalás formájában is, végül én magam is azt támogattam, hogy azokkal az erőkkel, amelyek a változtatás alapvető kérdései­ben egyetértenek velünk, azok­kal együttműködve, összefogva többséget kell elérni. Mert ha ez az összefogás a különböző csoportosulások között nem jön létre, akkor ez a csoport körül­belül egyharmados kisebbség­ben maradt volna a kongresszu­son, melynek az lett volna a következménye, hogy marad az MSZMP vár­hatóan egy Grósz- vagy Berecz-féle vezetéssel, és a reformerők Pozsgayval, Németh Mik­lóssal, Horn­nal együtt ki­szorultak volna ebből a pártból, és létrejött volna egy, az ellen­zéki pártokhoz fölsorakozó kis baloldali reformpárt. Véghez­vihető lett volna a radikális vál­tás, de úgy, hogy ez a csoport Grósz Károly a kongresszuson kivonul és kisebbségben marad. Abban a pillanatban teljesen más politikai szituáció alakult volna ki, s bár csak föltételezé­seink lehetnek, de egy biztos: másként zajlott volna le minden ’89 októbere után, mint aho­gyan lezajlott.-Lelassultak volna a válto­zásfolyamatai.- És esetleg élesebb konflik­tusok is kialakultak volna. Az biztos, hogy a társadalom sze­mében, a társadalom változást akaró részében egy ilyen mó­don létrejött, és ellenzékbe ke­rülő baloldali pártnak a megíté­lése teljesen más lett volna. Az ellenzéki erők és szimpatizán­sai nyilván pozitívabban ítélték volna meg ezt a pártot, de ugyanakkor nem valószínű, hogy akkora támogatottsága lett volna, mint amilyen az MSZP-nek. Volt olyan csopor­tosulás is a kongresszuson, amelyik a párt elárulásának te­kintette a történteket.-Ez a baranyaiakra is igaz?- Igen. Voltak, akik azt mondták, hogy nem megváltoz­tattátok a párt irányultságát, hanem kiléptetek az MSZMP- ből.- Komoly vita volt tehát ar­ról, hogy az MSZP jogutódja-e az MSZMP-nek.- Ennek a vitának volt egy elvi ol­dala és egy praktikus ol­dala is. Az akkor még érvényes al­kotmány azt mondta ki, hogy az MSZMP a társadalom vezető ereje. A közjogi po­zíciók szem­pontjából sem volt ez mind­egy. Ameny- nyiben nem reformprog­ramot fölvál­laló párt jön létre a kong­resszuson, az erőteljesebb konfrontáció veszélyével járt volna. Aztán a ká­dári politikát helyeslő erők egy része is bent maradt fotó: cs. l. az MSZP- ben, s meg­próbálta az álláspontját érvé­nyesíteni. Ez nem feltétlenül azt jelentette, hogy pozícióba jutva meghatározó szerepet kí­vánt játszani. Nagyon érdeke­sen alakult a tagság összetétele, Baranyában legalább ötven százaléka az idősebb korosz­tályhoz tartozó volt, akik azért maradtak ott, mert saját folyto­nosságukat csak úgy tudták el­képzelni, hogy az akkor még hatalmi pozícióban maradó, és egyértelműen a legütőképesebb baloldali párthoz csatlakoztak még akkor is, ha az ő nézeteik nem teljesen egyeznek annak politikájával.- Miképpen alakult meg az MSZP helyi vezetése?- A kongresszus lezajlásá­nak idején még pozícióban volt az MSZMP régi vezetése, exlex állapot keletkezett. Aztán sor került az ideiglenes vezetés, voltaképpen egy ideiglenes el­nök és irodavezető megválasz­tására. Az elnök én lettem, az irodavezető pedig Szirtes Gá­bor. Ennek az ideiglenes veze­tésnek az volt a feladata, hogy lebonyolítsa a tagregisztrálást, azt, hogy tisztázza, tulajdon­képpen kik lépnek át az új pártba. Ez október második fe­lében megtörtént, s december 22-én, karácsony előtt került sor az új, állandó vezetés meg­választására. Cseri László Portré Túl az íróasztalon A Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal osztályvezetője, vadászati és halászati felügyelője éppen hogy kikerült a vadá­szati törvény születésének örvényéből, s már készülhet a halá­szatot rendező jogszabály viharaira. Ha békét akar, felül egy csen­des éjen a magaslesre. Azt mondja, mintha a génjeiben hozta volna magában a vadászat iránti vonzódást. Nem az ősi zsákmányszerző ösztönre gondol. Nagyapja puskájára emlékezik, s saját kiskölykös-csúzlis korszakára. Mégis évtizedeket várt a lehe­tőségre, s vállalta hosszú időn keresztül azt is, hogy jelöltlis­tán szerepeljen a neve, amíg be­juthat egy vadásztársaságba.- Később, amikor a földtu­lajdonhoz kötött jogosultság nyomán nagy átszervezések voltak a vadászati életben, po­zíciómból eredően választhat­tam volna egy kiváló területet is. Maradtam azonban a ká- tolyiaknál. Ezt csak azért mesélem el, mert azt aka­rom mon­dani, hogy nem a vad el­ejtése miatt volt fontos nekem a vadászat. Széchenyi Zsig- mond és Fekete István szép gondolatai voltak a kalauzaim. Nem szeretnék azonban olyan szerepben tetszelegni, hogy nekem a zsákmányszerzés nem okoz örömet. Azért, amikor elmeséli leg­utóbbi vadászatát, a történetet azzal zárja: akár lőhettem is volna. De nem lőtt. Jegyzet A világ végéig Még a nyár közepén je­lent meg egy kiváló saj­tóorgánum hasábjain: jó lesz megbarátkoz­nunk a gondolattal, hogy Nostradamus pró­féciái értelmében ha­marosan földönkívüliek ve­szik birtokba bolygónkat. És eljövének a végítélet napjai, megfújják azokat a bizonyos harsonákat, csak lesünk majd. Mindezt augusztusra, de leg­később szeptemberre datálták a titkok fejtői. Na, erre összenéztünk né- hányan. Én ugyan mondtam a haveroknak, hogy láttam a témában egy dokumentum­filmet, mely bebizonyította, hogy az összeomlás és a vég­napok felé tartunk, meg hogy az egész igaz az utolsó szóig idegenestül-mindenestül, de a többiek lehurrogtak. Szerin­tük sokat nézem a mozicsa­tornát, és különben is, az em­lített műben Charlie Sheen volt a főszereplő, mely az al­kotás dokumentum-voltát némiképp megkérdőjelezi. (Utólag elárulom: ez egyéb­ként engem is zavart eleinte, de nem mutattam.) Erre most tessék. Földrengések Toppant­ják össze a földet, megnyílik az ég is, ki­jön az atom az ólomfa­lak mögül; autók-moto- rok összemennek, a nadrágomra vér fröccsen, írta a profetikus képességekkel megáldott Nagy Feró annak idején. Hajlamosak egyéb­ként tanult kollégáim is elfo­gadni a megkérdőjelezhetet­len tényeket, és himnikus ma­gasságokba emelkedve beol­vasni mindezt egy esti hír­adóban. Akinek szeme van a látásra, látja. Hát ez a nagy helyzet. Kö­zöttünk járnak tehát az idege­nek, szerveződnek a titkos társaságok, a Rózsakereszte­sek, a jehovisták, az Ordo Templii Oriensis szintén: aki csak számít. Hogy véget ves­senek a dolgoknak, mert a kétezres olyan szám, hogy vége amúgy is az egésznek. Egy szilveszter, ami után nem lesz másnapos senki. De mi azért se féljünk. Ez egyszer kapóra jöhet, ha elfogadjuk az emberi hülyeség univerzális állandóságát. Tibay Gábor Eichmann és Paulina Nem panaszkodhatnak a tévésorozatok kedve­lői, egyre nagyobb a vá­laszték a különböző csatornákon, elsősor­ban persze dél-amerikai szappanoperákból. Többnyire azért csak a „vájt szeműek” tudják megállapí­tani, mikor melyiket is látják, ugyanis a színészek egy része több sorozatban is szerepel, a kavarodás tehát teljes. Léteznek igényesebb, ki­sebb szériában készülő soro­zatok, ilyen például az elmúlt vasárnap kezdődött amerikai Holocaust, amely első, 137 perces részével sokkolta a kö­zönséget. S bár a fenti szap­panoperáknál lényegesen jobb minőségű filmről van szó, a távolság Európától és a régvolt holokauszttól erősen észlelhető volt. Azt mondja például az egyik főszereplő, az ifjú SS- tiszt egy bécsi napsütötte pá­don üldögélve a kisgyereké­nek, hogy ha megbetegszik, majd barátja, Eichmann dok­tor megvizsgálja. Úgy látszik, a rendező nem tudta azt, hogy Adolf Eichmann annak idején nem volt képes befe­jezni a reáliskolát, s ké­sőbb nem sikerült le­tennie a záróvizsgát sem a politechnikum­ban. Aztán a Vacuum Oil Company utazó ügynöke lett, majd az Oberös- terreichise Elektrobau AG el­adója. Tanulmányait két SS- táborban fejezte be, ahol scharfüreri (szakaszvezető) rangot ért el. A doktori cím tehát igen távol állt tőle, ő csupán a zsidóevakuáció és -deportálás szakértője volt, aki a végső megoldás, az End- lösung végrehajtásában vál­lalt tevékeny szerepet. Képes volt ugyan megvizsgálni egy gyereket, de annak eredmé­nye nem a gyógyulás, hanem a pusztulás felé vezetett. Amerikából nézve persze az ilyen részletkérdések nem fontosak, lényeg, hogy a jó legyőzze a rosszat. Visszatérve a szappanope­rákhoz, a Paula és Paulina végső megoldása is közeleg, a sorozat befejezés előtt áll. Reméljük, a jó Paulina győ­zedelmeskedik a rossz Paula felett. Cseri László sek, feljelentgetések. Baj van az etikával. Régen egy trófeás vad jutalom volt, ma egy teg­nap vizsgázott vadász holnapra megveheti a jogot az elejté­sére. Hallom a sok panaszt, kevés a vad. Meg szoktam kérdezni: mikor szalonkázott, mikor vadászott szarkára? A vad a Fáik Kondrád tanyasi gyereknek mondja magát, bár 1944-ben lzményben született. Rövidesen Pécsre került, a gimnáziumot is itt kezdte, majd Szentlőrincen a technikumban tanult. Mezőgazdasági Akadémiát végzett Gödöllőn. Utóbb számos diplomával egészítette ki „gyűjteményét”. Nős, felesége közgazdász,, két lánya van.- A hivatal a vadászatnak az árnyoldalait közvetíti felém. Visszaélések, törvényszegé­magyar erdők-me- zők kin­cse. Ezzel kapcsolat­ban egy panaszos félmonda­tot ő is megenged magának.- Sok ennek a kincstárnak a bejárata... Válaszol a kimondatlan kér­désre is:- Nem, idén szarvasbikára nem lőttem. A vaddisznókról mesél. Gondosan vezeti naplóját, s ebben a terítékre hozott disz­nók száma közelít a 180-hoz.-A legokosabb ellenfél! - mondja elismerően. Mészáros Attila > 1

Next

/
Thumbnails
Contents