Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-07 / 245. szám
s. 1999. szeptember 7., kedd Háttér - Riport RENDSZERVÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 25. rész Az SZDSZ a „négy igen” hullámán A háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon szeptember 18-án megállapodás született a sarkalatos közjogi kérdésekben. Az SZDSZ és a Fidesz az államfő-választási feltételek tisztázatlansága miatt azonban nem írta alá a megállapodást, az SZDSZ népszavazást kezdeményezett az elnök választásáról, a munkásőrségről, a munkahelyi pártszervezetekről, valamint az MSZMP és utódszervezetei vagyonának elszámoltatásáról. A több ellenzéki párt által is támogatott akció a szabaddemokraták sikerével, megerősödésével végződött.-Az ellenzéki kerékasztal- tárgyalások eredménye eredetileg csak egy fázis lezárása lett volna a« legfontosabb alkotmányos kérdésekről, a többpártrendszerre való áttérés, a választások előkészítése céljából. Nagyon sok kérdés szála elvarratlanul maradt. Az SZDSZ és a Fidesz azt mondta: márpedig akkor nem lehet aláírni a megállapodást, ha a legfontosabb kérdések nincsenek végigtárgyalva. Az MDF viszont azt állította, hogy muszáj egy első megállapodást aláírni. A többi témát sem hagyjuk, de azokat a további tárgyalásokon fogjuk megoldani. Ám nekünk aggályos volt, hogy az alapvető kérdésekről a döntést a szocialista éra utolsó parlamentje fogja meghozni. Az SZDSZ attól is tartott, hogy az MDF nép-nemzeti vonulata Pozsgayval együtt túlságosan megerősödik, és kizárja a többi ellenzéki pártot a rendszerváltás alakításából. Sajátos elnöki rendszer jön létre, és abban a rendszerváltás félre- siklik - emlékezik Rozs András (kis képünkön). A négy igenből tulajdonképpen az első volt az igazán fontos. Az, hogy ne a nép, hanem a parlament válassza a köztársasági elnököt.- Az SZDSZ és Fidesz is alapvetően liberális elvet vallott: a képviseleti demokráciának kell érvényesülnie, nem pedig a közvetlen demokráciának. Az MSZMP részéről kísérletek voltak annak bizonyítására, hogy a többi három kérdést már megoldották. Az SZDSZ azonban azt hirdette, hogy ezek még nincsenek megoldva. Valójában kesudióként csatolta ezeket a témákat az igazán lényeges első kérdéshez. Nekem teljesen újdonság volt ez a stílus az SZDSZ részéről. A kampány modem pártpro- paganda-akció volt. Kocsisorok mentek vidékre győzködni az embereket, hogy mindenki négy igent húzzon be a szavazólapon, mert csak akkor lesz valóban rendszerváltás. A szabaddemokraták az MDF-et ebben az ügyben sarokba szorították: politikai vákuumba került, mert az nem találta meg az ellenszerét ennek a fogásnak. Ráadásul taktikai hibát követett el, amikor a népszavazás bojkottálására buzdított.- Én úgy találtam, hogy a békésebb átmenet jobban biztosítható, ha az MSZMP reformerői és az ellenzék egyik legjelentősebb ereje összefog, mi pedig átengedjük nekik a kormányzást az első ciklusban és kemény, éber ellenzékük leszünk. A véleményemmel kisebbségben maradtam. A pécsi ügyvivői testület is az országos álláspontot fogadta el. Akkor ügyvivőként végrehajtottam a feladatokat, bár nem szívesen osztogattam a négy igenes cédulákat, és nem helyeseltem a módszereket. Feloldhatatlan dilemma volt: egyetértettem azzal, hogy a parlament válassza meg az elnököt, de az akció mögöttes célja, végrehajtási módja, felhangja nem tetszett. A kampány azonban sikerrel járt: hajszállal bár, de nyert a „négy igen”. Ezzel gyökeresen más irányt vett a magyarországi rendszerváltás.- Nekem különvéleményem volt. Azt vallottam, hogy nem szabad lebecsülni a 70-80-as évek értelmiségét, mert adott keretek között ők sokat tettek és tesznek az országért. Ám ebben nagyon sokan nem értettek velem egyet. Én pedig azzal nem, hogy újra nekilendült a kommunistázás, és felszínre kerültek olyan tiszavirág-életű erők, amelyek felforgatták a párton belüli viszonyokat. Később az SZDSZ magja ellentmondott a kommunistázó és olykor fasisztoid jelszavakkal is dobálózó elemeknek. Persze nemcsak ilyen szélsőségesek segítették a választásokon a második helyre a szabaddemokratákat, hiszen sokan azért álltak mellé, mert azt látták, hogy ez az a párt, amelyik határozott és változtatni tud. Igazából 1989 őszén és telén szerveződött meg az SZDSZ Pécsett és Baranyában. Több pécsi csoport is lett, vidéki csoportok jöttek létre.- Ugyanakkor az induláskori ügyvivő testületből - különböző okok miatt - nem maradt vezető szerepben senki. Olyan meghatározó személyiségek vették át a vezetést, akik év közben csatlakoztak: Baracs Nóra, Molnár Tamás, Krippl Zoltán, majd szeptembertől Papp Béla. De olyanok is bekerültek a belső körbe, akik már a négy igenes szavazás kampányának oldalvizein jutottak el a sikert arató SZDSZ-hez. De erről már csak hallomásból tudok. Az SZDSZ III. kongresz- szusán küldöttként én más irányvonalat követtem, mint a többség. Túlzottan önelégült hangokat is hallottam, és úgy tűnt, hogy a másféle nézeteket meg sem hallották, sőt elnyomták. A kongresszus után - látva, hogy bizonyos diszkriminációk történnek - kiléptem a pártból - zárja emlékezését Rozs András. Másoknak, például Papp Bélának, az SZDSZ rendszerváltó radikalizmusa olyannyira meggyőző és vonzó volt, hogy a szélsőségesek hangoskodása sem tudta elidegeníteni.-Elmentem a népszavazáshoz aláírást gyűjtő akcióra a Széchenyi térre. Az agitálás annyira sikeres volt, hogy nemcsak a gyűjtőívre jegyeztem fel magam, hanem az SZDSZ-be is beléptem. Csakhamar az ügyvivői testület egyik tagja lettem - meséli. A népszavazás, majd a választás kampányának idejéit nagyon heterogén összetételű volt az SZDSZ pécsi tagsága.- A győztesnek látszóhoz mindig többen csatlakoznak, mint az esélytelenhez. Azokban a hónapokban olyanok is sokan beléptek a pártunkba, akiknek nem sok közük volt a liberális nézetekhez. Hál' isten, viszonylag hamar el is tűntek. Jobboldaliak olykor még ma is számon kérik, hogy milyen radikális kommunista ellenes párt volt az SZDSZ. Ám ők összekeverik a kommunizmusellenessé- get és a kommunistaellenessé- get. Mi, akik megszemélyesítettük az SZDSZ-t, a kommunizmus, mint rendszer ellen küzdöttünk, és a személyeskedésekbe nem lehetett belerángatni minket. Azért is merem állítani, mert nekem volt a reszortom, hogy az újságokba írogassak. A népszavazás után gőzerővel folytak a választási előkészületek.- Pécsett mi nem ismert, népszerű embereket próbáltunk állítani, akik esetleg nagyobb eséllyel indultak volna, hanem olyan képviselő-jelölteket kerestünk, akik meg is tudták oldani a feladatukat. A választás az SZDSZ eddigi legnagyobb sikerét hozta. Hajszál híján nyertünk. Ha nincs az a gusztustalan zsidózó kampány ellenünk, talán elsők lettünk volna. Pécsről Bretter Zoltán egyéniben, Getto József pedig listáról bejutott a parlamentbe. A többi már a rendszerváltás második évének története. Dunai Imre Sorozatunk következő részében a baranyai ellenzéki kerékasztal rövid életéről és politikai szerepéről lesz szó. Archív kép a Dunántúli Naplóból: Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1989 decemberi pécsi látogatásakor Papp Bélával, az SZDSZ ügyvivőjével parolázik. hetedik oldal Jegyzet Ki kinek „vipese”? Kezdetben - pontosabban az ötvenes években - volt a „maszek”, amely Kellér Dezső humorista leleménye a magánszektor kifejezésből átalakítva. Kaptak is eleget érte az osztályidegenek, akik dacoltak az állami akarattal, és saját boldogulásukat keresték „alantas” módon, mintegy „szipo- lyozva” a dolgozók millióit. Az idők azonban változnak. Ma már majdnem mindenki vállalkozik valamire. Sikerült is a szót úgy lejáratni, miként azt kevesen gondolták volna. Napjainkban a vállalkozó kifejezésnek - sajnos - több a pejoratív tartalma, mint a tisztességes. Főleg robbantásos merényletek, bérgyilkosságok idején. Most akkor nosza, degradáljuk a VIP (very important person, vagyis nagyon fontos személyiség) rövidítést is. Mióta ugyanis az egyik kereskedelmi banknál van ilyen titkos lista - a nyilvánosság teljes bevonása mellett - , azóta már nem annyira sikk VIP-nek lenni. A sorozatgyilkos Magda Marinko például szintén VIP, de csak a börtönőrök számára. A viszkis rabló meg a rendőröknél foglalhat el előkelő helyet. A kisnyugdíjasok számára a postás is nélkülözhetetlen szereplő, főleg a hónap végén. A koldusoknak meg mindenki lényeges, aki egy fillért dob a kalapjukba. A súlyos betegnek minden egyes ismeretlen létfontosságú, aki vért ad. Naná, hogy „vipes”! A hajléktalanok - nyilván - nagy tisztelettel övezik a téli menedékhelyek munkatársait. Egyszóval mindenki VIP valahol. Úgyhogy, mostantól ülünk ebben a hatalmas nagy páholyban, amit a térképek Magyarországként is emlegetnek. Legfeljebb nem ugyanabban a szektorban foglalunk helyet. Mert azért azt beláthatjuk, nem mindegy, ki kinek „vipese”, A találmány persze nem újszerű. A középkorban ez volt a hűbéres - vazallus rendszer. A történelmileg legújabb kornak nevezett időkben meg egyszerűen a protekcionizmus. Pucz Péter Napidíj A hivatalnokréteg első (és utolsó) nagy lázadása Magyarországon a napidíj miatt történt. Talán akad még, aki emlékezik rá, hogy mekkora gyötrődéssel sikerült az ötvenes években megállapított napidíjat (ami akkoriban meglehetősen szép summa volt) a rendszerváltást megelőző évek egyikében 31 forintról 110-re felbruttósí- tani, mert abszolút devalválódott. Már arra sem igen futotta, hogy az aktatáskába a háromforintos kenyérből és parizerből készített szendvicsbe zöldpaprika kerüljön. Leáldozott a vendéglői heje- hujáknak, a kocsmai kitérőknek és nosztalgiából sem emlegették már a revizorok azokat a szép időket, amikor a napidíjakból össze lehetett spórolni akár egy Csepel motorkerékpár árát. Persze a száztíz forint sem volt túl nagy durranás, Azt azonban jelezte, hogy ha egy szakma (réteg) összefog, képes érdekeit megjeleníteni, mivelhogy egységben az erő. A sajtó hathatós támogatásával. S bár a kiszállások ettől nem szaporodtak meg, a megye és országjárásoknak lealko- nyult, azért akit rászorítottak, igyekezett az elszámolási lapon a legalább nyolc órán túli távollé- tet feltüntetni, nehogy a szőrös szívű főkönyvelő mindenféle oktalan kifogásokat támasszon. Mindenesetre szép győzelem volt a maga nemében; a jövedelmekért folytatott harc egyik fontos állomása Magyarországon. Éppen ezért eléggé furcsa, hogy eléggé méltánytalanul felejtődött el, került történelmünk süllyesztőjébe. Ezért próbálok emlékeztetni rá, most, amikor a visszaemlékezések megrekednek a berlini fal ledöntésénél és az országunk többpártrendszerre szakadásánál - és amikor a 110 forintos napidíjból már egy oda-vissza buszjegyre sem futja. Nem gondolják, kedves bérből és fizetésből élők, hogy újra itt az idő történelmet csinálni? Kozma Ferenc ^hetedik oldal : g holnap I Közel húsz éve lakik Pécsett, a Tettyén Lénárd József és ! családja. Madárdal, merész és szép sziklafal a háttérben, hatalmas árnyas gesztenyék a ház előtti téren. Paradicsom a város felett, ahonann a kígyó sem hiányzik, otromba és hangosan zajló szomszédvita bőrébe bújva. Portré ____ Dr . Pörczi József néhány napja orvosezredes, az előléptetési ünnepségen személyesen nem tudott megjelenni, hiszen ágyhoz kötött beteg. Portré Irány a 24 órás televízió Keresnyei Jánosnak gyerekkori álma volt, hogy valaha tévébemondó legyen, mégse tűnik számára természetes következménynek, hogy most egy városi televíziót vezet. De ugyanígy volt a búvárkodással és lovaglással is.- A családomnak már 1959 óta volt tévéje. Szinte ez volt az egyetlen vagyontárgyunk, a Tavasz televízió. Kis koromban Varga József számított az abszolút sztárbemondónak. Én, bár kimondatlanul, de útmutató példája után szintén tévébemondó szerettem volna lenni, annak a legkisebb esélye nélkül, hogy ez nekem valaha is sikerülhet.- Mégis, ma már majd’ másfél évtizedes tévés múltra tekinthet vissza.-Valóban, amikor Dombóváron megalakult a helyi tévé, hírolvasóként kezdtem, majd 1989-ben főszerkesztő lettem. Az utolsó vb-ülés nevezett ki, utána gyorsan feloszlatta magát a testület. Roppant érdekes időszak volt, voltaképp a televízió testén keresztül zajlott a választás, heti kétszer 2-3 órát adtunk, ma is azt hiszem, őszinte hangon.- Később tévéjátékot is forgattak. Erre miképp nyílt mód?-Ez már a Kapos TV időszaka volt, ami önmagában' is egy sikertörténet. De tény, hogy Znamenák Istvánnal, majd Bezerédy Zoltánnal két tévéjátékot is tudtunk forgatni úgy, hogy végül nullszaldós Keresnyei János 1961-ben született Pécsett. Pécsi iskolák után három diplomát is szerzett, majd a vidéki helyi televíziózásba vetette bele magát, előbb Dombóvárott, később Kaposvárott. Jelenleg a Pécs TV vezetője. Második házasságában él, három gyermeket nevel. lett. Ugyanakkor producerként rá kellett jöjjek, hogy vidékiként filmes és tévés kapcsolatok nélkül szinte sehová sem lehet bejutni. Úgyhogy ezt nem is erőltetem. Megmaradok másik nagy mániám, a 24 órás tévé mellett.- Ez lehet a Pécs TV?- Igen. Méghozzá úgy, hogy pécsiekről beszéljünk, utcaszintű történeteket feldolgozva. De nem kijáró tévé szeretnénk lenni, hanem problémafelmutató. Hívő helyi tévés vagyok: hiszem, hogy az egésznek van jövője, ereje, de türelmesnek kell lennünk, mert ez egy új műfaj. Pécsett szerencsére ebben partner az önkormányzat és barátságos a médiakömyezet is. Igazság szerint ennél sokkal keményebb harcban edződtem!- Jut tehát idő egyéb álmok megvalósítására ?-Nagy vágyam volt, hogy búvárkodhassak egyszer és lovagolhassak. Mind a kettő beteljesedett. Méhes K.
