Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-06 / 244. szám

1999. szeptember 6., hétfő Háttér - Riport Olcsó tanárt vegyenek! A „régi motorosokat” nem a pénz csábítja vissza a pályára A napokban Pécsett a Zrínyi utcai kirendeltségén állásbörzét rendezett a Baranya Megyei Mun­kaügyi Központ. A rendszerváltás óta ez már a sokadik - jelentősége két okból is megnőtt a ki­lencvenes évektől. Egyfelől a megyékhez már nem futnak be kötelezően az iskolák állásajánlatai, ezért aki el akar helyezkedni, az hirdetéseket böngész, telefonálgat, vagy személyesen kilincsel. Másfelől az intézménymegszüntetések és a pénz pórázára fogott pedagógiai programok korában szemrebbenés nélkül kötnek útilaput nagy gyakorlattal rendelkező pedagógusok talpára is. Nem kell sokat lépcsőzni, a pa­ravánokon sorakozó állásaján­latokba már a földszinti folyo­són beleütközünk. Ezek vezet­nek az üvegfalú terembe is, ahol az asztaloknál munkaköz­vetítők és az iskolák képviselői ülnek, tárgyalófelekre várva. Ha a kövezetre, asztallapokra nézek, sápadt színek váltják egymást - szürke és fehér. Mintha orvosi rendelőben jár­nánk. Az igazságtól sem járunk messze, közoktatásunk, bár­hogy szépítenénk, beteg. Déltájra jár az idő.- Középiskolákban egysza­kosnak nincs állás - húzza fel méltatlankodva a szemöldökét egy rövid hajú fiatalember az egyik paraván előtt. - Felesé­gem biológia-fizika szakosként benn van a POTE-n, fizika sza­kosként a postán dolgozom. Ha ugyanannyit fizetnének mint a postán, akkor én is elmennék tanítani. A régóta kopogtatók, noha keserűbbek, mintha jobban ki­adnák magukat. Illés Zsuzsa barna szemű, mosolygós nő. Nehéz elhinni, hogy már a negyvenes éveiben jár.-Huszonöt évig tanítottam alsó tagozatban, a gyerekek na­gyon szerettek. Azt, hogy az ál­lásomat elvesztettem, két falu ellentétének köszönhetem. Emiatt nem indult kisegítő osz­tály, pedig a gyógypedagógiai szakot is fölvettem. Jobb, ha nem részletezem. A kicsik meg egy rémhír hallatára elfogytak az óvodából is. Jelenleg az aba- ligeti teleházban dolgozom - „ügyintézek”, söprögetek bruttó 30 ezerért. Most, hogy bruttó 60 ezer járna, nem kellek sehol, pedig szívesen vállalnám hátrányos helyzetű cigánygye­rekek nevelését is. Mondja, hova jut az ország, ha válogatás nélkül alkalmaz kezdőket? Az egyik szemem sír, a másik ne­vet: a lányom most végzett a nagykőrösi kántortanítóban és sikerült állást szereznie.-Itt csak a fiatalok rúgnak labdába - sóhajt föl T. A. A gyűrött arcú 51 éves férfi Hi­dasról utazott ide. Népműve­lés-könyvtár szakos diplomá­val volt már művelődésiház- vezető, rendőr, legutóbb neve­lőtanár. Az első „racizásokkal” vált állástalanná. Felesége a bonyhádi OTP-ben dolgozik, egyik fiuk már a talpán áll, a másik a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán tanul. T. Á. most mégis valami biztosat akar.- Nevelőtanári állás volna jó, de végeznék bármi más munkát is - mondja inkább töredelmes, mint megtört arccal. - Fuva­roznék is jogosítvánnyal. Ott­hon van egy kis gyümölcsös - az ember él ahogy tud. A nép­művelés? Tudja, az ma már egészen más világ . .. Ahogy elnézem repedezett körmű, vaskos ujjait, látni, hogy otthon igyekszik meg­szolgálni azt a pénzt, ami állás- talansága miatt esik ki a családi kasszából. Az egyik asztalnál egy fia­talasszony hajol a munkaügyi központ kérdőíve fölé. Hosszú fekete haja a felsőkarját is be­takarja. A csinos jelenség Hor­váth Henriette óvónő Bakócá- ról, az elhunyt neves fazekas, Sáfrány Géza faluvégi házának lakója.- Géza bácsi felesége, Annus néni, dédnagyanyám testvére volt. A nagyapám vette meg a házát. Ötéves kisfiámmal élek itt. Megszűnt az iskola, meg­szűnt a gyermekotthon és a 14 óvodásból már tavaly iskolába mehetett volna a fele. A faluban szinte csak öregek laknak. A féijemtől külön élünk, 1998 óta nincs állásom. Addig Komlón, Szilvásban laktunk albérletben, onnan jártam át a magyarszéki óvodába. A rezsi és a bérleti díj az egész fizetésemet fölemész­tette. Nem mondom, hogy könnyű egyedül, de nagyapám­nak erdeje van, onnan fűtünk; vannak szárnyasaim, kecském; boltban csak kenyeret veszek. Négy-öt éve, amikor egy ideig Budapesten laktunk, felnőtteket tanítottam kézműves szak­mákra - 30-35 ezret kerestem. Ennél többet ma sem tudnék összehozni. Ha nem találok a közelben állást és emiatt el kell adni a házat, félmilliónál nem kapok többet érte. Annyiért mi­lyen lakást vehetek másutt? Igaz, ha állást kapnék, a kéz­művesdiplomáért is járna pót­lék - 1500 forint! - neveti el magát. - A diplomát Petrás Anna iskolájában szereztem 3,5 éves tanulással. Tímárné Sulyok Rózsa negy­venes éveiben járó, halk szavú asszony. Mintha egy kis ijedt­ség lenne a szemében és egy indulni készülő könnycsepp.-Higgye el, nem volt szak­mai oka, hogy a Kertvárosi Is­kolából el kellett jönnöm még az első összevonások idején. Matematika-kémia szakos va­gyok, órarendi okok miatt ez a szakpár nem illeszkedett. De nem akarok senkit okolni. . . Később Szolláth Mihály harcolt értem. Állásajánlatom is volt az­óta, de akkor munkaszerződés kötött egy maszek céghez. Tudja, a férjem vállalkozó, neki segítettem. Az állást nem tölthet­tem be, de a két kicsi gyerekem miatt vidékre se járhatok ki. Nagyszülők sincsenek, akik a segítségünkre lehetnének. De nem tudok meglenni tanítás, gyerekek nélkül! Higgye el en­gem az Isten is a pályára terem­tett!-Reggel 87 pedagógus, il­letve óvónői állásajánlattal indul­tunk, ebből 22 volt pécsi - fogad készségesen Vonyó János ki­rendeltségvezető. Ehhez társul még 25 egyéb lehetőség szel­lemi foglalkozásúaknak. A programozói, humán szervezői állásoktól az ügyintézőig a mostani az utóbbi évek legna­gyobb kínálata. A biztosító ki­fejezetten magyar szakost ke­res, üzletkötőit oktatni kommu­nikációelméletre! Álláskere­sőkből a reggeli kezdésre 90- 100-an tódultak be, de még most is jönnek folyamatosan. Az idén két ingyenes telefon- vonal is az álláskeresők rendel­kezésére áll, de látja ezt a cédu­lát? Valaki, miután telefonált, ezen a fecnin tesz szemrehá­nyást nekünk, hogy miért nincs több vonal. Persze a mi dol­gunk megtenni mindent azért, hogy a munkaközvetítés sikeres legyen. A börze végén vissza kell ellenőriznünk, hogy az ál­lásokat betöltötték-e. A teremből leválasztott kis irodában Sólyom Emma a tele­fonhívásokra válaszol, lejegyzi az új ajánlatokat. A kagyló mögé bújók közt mindig akad, aki szó­rakozik. Valaki például marxista oktatót keres külföldre, fizetsé­gét dollárban ígéri.- Csak az irodát járatja le - bosszankodik Bedó' Zsuzsanna pályaválasztási szakember, a központ munkatársa - kérlel, hogy ilyen rosszindulatú beszó­lásaikról ne írjak, mert az ol­vasó ennek alapján ítéli meg munkájuk értelmét. Viszont - mondja - közel húsz intéz­ményből személyesen is eljöt­tek - még a Tolna megyei Győ­réből is.- Pályakezdőket keresnek, ­mondja Moskóné Novák Ildikó munkaközvetítő kesernyés mo­sollyal - de inkább azok érdek­lődnek, akik mái tíz-húsz évet lehúztak a pedagógusi pályán. Számukra egyszerűen nem tud­nak elég pénzt kínálni az isko­lák. Bóka Róbert Hiányoznak a gyerekek, az osztályterem illusztráció: Tóth l. 5Phetedik oldal tm 11 »I wi i1 ii i " ni ..I rniTn—mhwiíh Je gyzet A füstté vált Biblia A napokban őrizetbe vettek egy „urat” és élettársát, mert megvá­sároltak és prostitúcióra kény szentettek egy 18 éves lányt. A vételár negyvenezer forint volt. Az üzle,t azzal a szándékkal jött létre, hogy a lányt prosti­túcióra kényszerítsék, aki azért nem tudott megszökni, mert éjszakánként összekö­tözve tárolták egy szekrény­ben, nappal meg kiküldték az országútra, hogy pénzt keres­sen új gazdáinak. A lánynak az volt a szerencséje, hogy egy motoros rendőr is arrafelé járt, aki végül is megmentette. Hogy miképpen lehet vala­kit negyvenezerért megvásá­rolni, nehéz megmondani, miként azt is, hogy a vételár sok volt-e vagy kevés, mert az emberek adásvétele az utóbbi időkben kiment a divatból, így a napi árfolyam nehezen értelmezhető. Az viszont va­lószínűsíthető, hogy az elkö­vetők börtönbe kerülnek, ke­véske mentség lesz, ha azzal védekeznek, hogy a lány éj­szakánként önmagát kötözte össze. Arra azért van remény, hogy némi raboskodás jó útra téríti az elvete­mült párocskát. Bent tisztességes munkát is végezhetnek, olvasgat­hatnak is szabad ide­jükben szépirodalmat, hogy valami kultúra ragadjon rájuk, vagy akár a Bibliát, hogy egy kis szeretet költöz­zön a szívükbe. Nem is olyan messze, a cseh fegyházakban ugyanis minden korábbit meghaladó méretekben igényeltek a ra­bok Bibliát. De mielőtt még a börtönőrök és az egyházak képviselői vörösre sírták volna szemeiket a meghatott­ságtól, kiderült, hogy nem ol­vassák a börtönökben a Bib­liát, hanem szívják. Mert a le­heletfinom lapok nemcsak arra jók, hogy arra betűket nyomtassanak, hanem hogy belőlük cigarettát sodorjanak. Hogy sodrás előtt a rabok el­olvasták-e, mi is áll ott leírva, nem tudni, de az biztos, hogy kevesebb energia kell egy ol­dal elszívásához, mint elolva­sásához, sőt, míg az utóbbitól fel-, előbbitől inkább csak le­épülni lehet. Cseri László Utoljára Egy nappal Lőrinc után oda a dinnye. De vajon kit érdekel? Lelki sze­meinkkel már előrébb tekintünk, a szőlőhe­gyek lankáit pásztázzuk a szüreti napokra készü­lődve. Kimosott hordókkal, szétkapott és újból összerakott préssel, valamint metszőol­lókkal vátjuk az őszt, hogy az­tán ha csurran a must, kiderül­jön, elegendő-e a cukorfok. Amilyen gyorsan mennek a napok, olyan gyorsan fordul a figyelem. Ilyen az ember. Ami elmúlt, annak annyi. A ' mesében is az dermed kővé, aki hátratekint. És közelít az év vége is; már alig van vissza valami be­lőle. Nemcsak a párizsi Eiffel-toronyra biggyesztett világító visszaszámlálón pe­regnek könyörtelenül a na­pok. Bár a matematikusok apellálnak ellene - mondván, hogy 2000 még ehhez az év­ezredhez tartozik -, szá­munkra formai szimpátiából mégiscsak itt az évezred vége. Ami egy újabb, eleddig nem megélt viszonylatba helyezi mindennapjainkat. Hiszen rö­vidke emberéletünkben ritka az ilyen (kerek- ded) esemény. Minden ami volt és jön, ennek a szokatlanul kerek év­fordulónak a viszonyla­tában értelmezhető. Mögöttünk az utolsó nap- fogyatkozás, az utolsó rock­koncert, az utolsó iskolakez­dés, s mögöttünk az évezred utolsó nyara is. Az elmúlás majdnem min­den esetben (kivéve, talán ha börtönbüntetésről van szó) szomorúsággal jár. Mert a jö­vőbeni reményeink lehetősé­gét foszlatja semmivé, ismé­telten megélés élményéből rekesztve ki az érintettet. Bár a körülmények igyekeznek hozzá szoktatni bennünket, a vég sohasem lehet szimpati­kus. Mert kikerülhetetlen. Az „utoljára” szót ezért nem sze­retem. Mégis gyanítom, hogy rek­lámfogásként egyre többször fogjuk hallani e hátralévő időben, egészen addig, amíg az évezred utolsó csepp pezs­gőjét is ki nem hörpinti az ember a poharából. Kozma Ferenc------------------------------------------ Portré Ha valaki nem lehet a fény Dr. Százados Imrét még Wéber néven anyakönyvezték, de édesapja - aki katonatiszt volt korábban - a családi nevet Szá­zadosra magyarította, ezzel is tüntetve a negyvenes évek elején magyarsága mellett. Ez volt az ő sajátos hűségesküje. Százados Imre azon emberek közé tartozik, akik szakmájukat hivatásként művelik. Harminc­hét éve egy munkahelyen, a pé­csi nagyvágóhídra telepített élelmiszer-higiéniai kirendelt­ségen dolgozik, annak vezetője. Húsz munkatársával ügyel arra, hogy csak egészséges állat ke­rüljön a vágóvonalra, hogy a feldolgozás közben a higiéniai követelmények betartassanak. Statisztikai szempontból ez annyit jelent, hogy tavaly pél­dául 282 000 sertés közül 392 darabot betegség miatt a sza­lagról leemeltek, 800 darabot a hatósági húsboltba irányítottak át (egyébként fogyasztható), s 462 darabot lefőzettek. (Állat­eledelnek.) Ugyanis a vágóállat szétdarabo- lása közben kiderülhet, valamilyen daganatos, rejtett betegsége volt. Tolnay Sándor nevét viseli az a díj, amelyből két állator­vost tüntet ki évente a szakma 1995 óta. Nos, Százados Imre e kitüntetést a napokban ve­hette át szakmai és emberi tu­lajdonságaiért, de amint gratu­lálnék hozzá, kollégáiról, a csapatról beszél; övék az ér­dem. A Baranya Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer-el­lenőrző Állomás csapatáé.- A kitüntetést teljes konspi­ráció előzte meg, s a meghívó­levelet kézbe véve sokat töp­rengtem azon, hogy mivégre érhetett engem, egyszerű vá­góhídi állatorvost ez a megtisz­teltetés. Aforizmagyűjtemé­nyemben találtam meg a segítő gondolatot, miszerint ha valaki nem lehet a fény forrása, akkor legalább lámpa- vivó'ként vilá­gítsa meg mások útját. Nos, Százados úr lámpavivő. Két szakkönyvet írt, az Élelmi­szer-higiénia című egyetemi tankönyv szer­zői kollektívájának tagja, kül­földi és hazai szaklapokban tudományos értekezései jelen­nek meg, szenvedélyes állat- pathológus és szakfotós. Talán kevesen tudják, hogy egy Ox- fordban kiadott szakkönyvben is jegyezték. Legnagyobb szakmai sike­rének mégis azt tekinti, hogy a pécsi vágóhíd termékeit át tud­ták vezetni a szigorú egész­ségügyi feltételeket szabó Kö­zös Piac kapuján. Kozma F. hetedik oldal holnap Rendszerváltás A „négy-igenes” népszavazás. Az SZDSZ választási kampánya ugyan felduzzasztottá a választók körét, de meglehetősen megosztotta az alapítókat. Vajon miért? Portré Irány a 24 órás televízió. Keresnyeijánosnak gyermekkori álma volt, hogy valaha tévébemondó legyen, mégsem tűnik számára természetes következménynek, j hogy most egy városi televíziót vezet. Dr. Százados Imre 1937-ben született Budapesten. C. egyetemi docens, állatorvos, szakterülete az élelmiszer-higiénia. 1962 óta Pécsett él, tudományos munkásságának része több szakkönyv, köztük „Az emlős vágóállatok vizsgálata”. Felesége dr. Jeges Eszter orvos, gyermekeik Éva és Miklós.

Next

/
Thumbnails
Contents