Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-04 / 242. szám
28. rész A kerekasztal sarokpontjai Az ellenzéki egység első próbája a kerekasztal-tárgyalás lett, amely párhuzamosan zajlott az országos egyezkedéssel. Ahogy ott is, a nyár végére Baranyában is mind erőteljesebben megmutatkoztak a nézetkülönbségek és az érdekellentétek: főként az MDF és a lepaktálására gyanakvó SZDSZ között. Az SZDSZ pécsi szervezete közvetlenül nem kapott ötleteket Pestről a kerékasztal-tárgyalásokhoz.- Nekünk kellett kitalálni, hogy miről szükséges tárgyalni Baranyában. Sok időt pazaroltunk el a résztvevők körének meghatározására, ugyanis az MSZMP azt szerette volna, ha más szervezetek is bekerülnek a tárgyalók körébe: a szakszervezetek megyei tanácsa, a népfront, a KISZ. Többen úgy gondoltuk, ezek feleslegesek, mert nincs önálló véleményük. Az akkori felfokozott hangulatban nem tudtuk, nem akartuk a másik oldal árnyalatait felismerni - meséli Rozs András. Az MSZMP-n belül voltak olyan erők, amelyek hallani sem akartak más szervezetekről, illetve legfeljebb csak úgy tudták elképzelni az alternatív szervezetek elismerését, ha azok aláírják, hogy a rendszer keretein belül maradnak, a Varsói Szerződés és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat tabu.-Mi attól féltünk, hogy az MSZMP azért akar a tárgyalásokon helyet biztosítani ezeknek a szervezeteknek, hogy ezzel elmossa a szocialista szervezetek és az újak közötti határt, és a pluralizmust ezzel megoldottnak állítsa be. Hosz-. szas huzavona után végül befogadtuk a harmadik oldalt. Ide tartozott például a Hazafias Népfront, a Faluszövetség - Wekler Ferenc akkor még azt képviselte a tárgyaláson - és a sajtó. A harmadik oldal szerepe azonban végül is nem volt jelentős. Viszont a tárgyalásokon Dr. Szirtes Gábor az MSZMP szempontjából nagyon jól és profi módon végezte a feladatát. Ő abba a táborba tartozott, amelyik a párbeszédet és az alternatív szervezetek bizonyos elismerését akarta, és a párton kívüli társadalmi pluralizmust is megengedhetőnek tartotta. Ám ők nem vallottak nyíltan színt, hogy egypártrendszer vagy többpártrendszer, inkább valamiféle időhúzó taktikát követtek, amivel az őszi MSZMP- kongresszusig próbálták elnyújtani a tárgyalásokat. A nyilvánosság volt a legfőbb gondja az ellenzékieknek. Mivel saját lapot nem tudtak indítani, a Dunántúli Naplóban kívántak minél több hírt adni magukról.-Ami úgy-ahogy megvalósult, de direkt párthirdetések nem lehettek köztük. Hosszasan vitáztunk, de végül belementünk a kompromisszumba, hogy - felajánlásának megfelelően - legyen egy pártoldal a Dunántúli Naplóban. A megyei könyvtár felajánlotta: archiválja az alternatív szervezetek dokumentumait. került megegyezésre jutni, vagy legalábbis szavazás után elfogadták a többségi véleményt közös tárgyalási alapnak. Az SZDSZ és a Fidesz akkoriban kölcsönösen támogatta egymást. Az MSZMP delegációjának tagjaival is szívélyes, személyes kapcsolat alakult ki: nekik egyébként aligha volt túl nagy mozgásterük a tárgyalásokon. Az igazi_ ellentétek az ellenzéken belül akkor kezdődtek, amikor az idealista félőrültek „gittegyletei” profibb pártszervezetekké formálódtak át, és ősszel közel kerültek a hatalom és a pozíció megszerzésének lehetőségéhez - meséli dr. Krippl Zoltán. ’ A „gittegyleti” időszak után: dr. Krippl Zoltán 1990-ben átveszi a polgármesteri méltóság kellékeit dr. Rajczi Pétertől, a Pécsi Önkormányzat első testületé korelnökétől- Ez nem valósult meg, mert egyrészt nem volt időnk, hogy mindent dokumentáljunk, másrészt az új szervezetek arra törekedtek, hogy . a saját belső döntéseik ne kerüljenek ki a kezükből, csak azok, amelyeket a nagyközönségnek szántak. A tárgyalásokat megelőzték az ellenzéken belüli egyeztetések. Ezeken az SZDSZ-től általában valamelyik ügyvivő vett részt a találkozókon: az elején főként Rozs András és Csillag László, később leggyakrabban Molnár Tamás és Krippl Zoltán.- Kezdetben elég nagy összhang volt az ellenzéki pártok között. A kerekasztal forma rendkívül demokratikusan működött. A legtöbb vita a nagy ünnepek közös rendezésének technikai részleteiben volt. Ha érdemibb témákban eltérő nézetük volt a pártoknak, majdnem mindig siA nyár végétől ellentétek kezdtek mutatkozni az MDF és az SZDSZ között. Az MDF hangsúlyosan domborította ki a magyar nemzeti átalakulás szükségességét, az egész ellenzéki folyamatot a nemzet feltámadásának és egyfajta nemzeti megújulásának fogta fel. Az SZDSZ fontosnak tartotta ugyan a nemzeti szuverenitást, de nem hangsúlyozta túl, hanem elsősorban az európai államok közösségéhez való tartozást, nemzeti modernizálást akart. Emiatt egyes MDF-es erők úgy fogták fel, hogy az SZDSZ túlságosan kozmopolita. Pécsett is mindinkább előtérbe került a nézetkülönbség és a vetélkedés.- Az MDF egyre inkább úgy gondolta, hogy ő az ellenzék vezető ereje. Valóban a legjobban szervezett volt az első időkben, és az MSZMP is inkább őket tartotta tárgyalási és politikai partnernek. Sokszor zajlottak az MDF-fel külön tárgyalások. Ebben talán a mi ügyetlenségünk is benne volt - vélekedik Rozs András.-Érkezett hozzánk egy furcsa megkeresés. Rozs András az ügyvivői testület ülésén napirendi pontként tálalta: olyan törekvések vannak a helyi MSZMP-n belül, hogy egyesek reformklubként akarnak elkülönülni. Őket nagyon megerősítené, ha az SZDSZ-szel folytatott tárgyalásokra hivatkozva igazolhatnák reformer voltukat, így további híveket szerezhetnének pártjukba. Én azt mondtam: nem értem, hogy miért egy másik párttal akarják fedezni belső osztódásukat és önmeghatározásukat. Ez az ő belső ügyük, amihez nekünk kapcsolódnunk nem szabad. A téma le is került a napirendről - emlékezik Varsányi Erika. Az SZDSZ-nek - a Fidesz- szel együtt - nem tetszett, hogy az MDF külön alkura törekszik az MSZMP-vel. Sokszor támadták is emiatt.- Bizonyítani ugyan nem tudtuk, de amikor az MSZMP-n belül a Pozsgay-vonal megerősödött, nagyon úgy tűnt, hogy az közeledik az MDF-hez. Az MDF nyíltan az ellenzék legerősebbjének kiáltotta ki magát - a szervezettséget tekintve volt is ebben valami -, és úgy gondolhatta, hogy könnyen meg tud egyezni az MSZMP reformerőivel. Arról is tudtunk, hogy Pozsgay jó kapcsolatot tart fenn az MDF-fel, különösen a Bíró Zqltán által vitt r)épi- nemzeti szárnnyal. Az SZDSZ- en belül egyre nagyobb volt azoknak a hangja, akik szerint az MDF túlzott nemzeti megnyilatkozás-sorozata nacionalizmusnak értékelhető és ezt az SZDSZ nem helyeselheti. Sok tekintetben kiújultak a népi kontra urbánus értelmiségi viták is - mondja Rozs András. Az SZDSZ vezetőinek úgy tűnt, hogy az MDF lepaktál az MSZMP-vel. Olyan rendszer- váltó átmenettől féltek, amelyben az MSZMP kilúgozza az ellenzéki mozgalmakat: a legerősebbnek tartottal megegyezve átmenti a hatalmat. Dunai Imre A következő részben a négy igen- es népszavazás SZDSZ-es kampányáról lesz szó, amely felduzzasztottá a párt tagságát, de ugyanakkor megosztotta az alapítók körét. Jegyzet mm si s • • Onmerénylet Nem értem, mi különös van abban, ha valaki politikai okokból önmaga ellen hajt végre merényletet. Az egyik nemzetbiztonsági cég 1 napokban leszerelt tisztje azt állítja, a titkosszolgálat jó pénzért rávette, kövessen el merényletet önmaga ellen, hogy a gyanút a megfigyelési ügyben esetleg érintett Pinpoint Kft.-re lehessen terelni. A tisztnek e célból - adott helyen és időben - fel kellett gyújtania Trabantját, majd lövéseket kellett leadnia. Igen ám, de emberünk annyira belelendült, hogy véletlenül benzint öntött magára is, komoly égési sérüléseket szenvedett, kórházba kellett vinni, amivel aztán fuccs is lett a tervnek, és egy árva fi- tyinget sem kapott. Ezt a történetet a Nemzet- biztonsági Hivatalban a fantázia szüleményének nevezik. A minősítéssel - sokat próbált állampolgárokhoz illően - aligha kell egyetértenünk. Feltehetően több minden is alátámasztja a tiszt állításainak igazát. Ki az a hülye, aki ne gyújtaná fel saját Trabantját, főként, ha még pénzt is adnak érte. Mivel a nemzet- biztonságiak még egy vacak kazettáért is több, mint egymillió forintot fizetnek, el lehet képzelni, mit fizetnek egy Trabantért. Másodszor. A napnál is világosabb, hogy lőni is kellett, egy égő autó látványa ugyanis önmagában nem meggyőző, ahol azonban lövés is van, égő autó is van, az minden kétséget kizáróan egy jó nagy merénylet. Harmadszor. A tiszt korábban már panaszt tett a Pinpoint ellen, nyilvánvaló tehát, hogy a cég lett volna a leggyanúsabb. Nekem eddig is fixa ideám volt, hogy az elmúlt évek leszámolásos merényleteinek tettesei között olyan, üzlettulajdonosokat kell keresni, akiket rendszeresen bepanaszoltak a fogyasztóvédőknél. Végezetül. Nem emberünk lenne az első, aki politikai merényletet hajt végre maga ellen. Csak a többiek ritkán szoktak leszerelni. Lendvai Dávid Kinek nyilatkozzunk? Nem tudom, hányán ujjongtak fel, mikor lemondott Simicska Lajos, az APEH elnöke. Gondolom, az MSZP és az SZDSZ szavazótábora sikernek könyvelte el a főfőadóügyér távozását, de jó néhány - csak titkon kormányhoz közeli - tilosban járó sikeres vállalkozó is fellélegzett. Az előbbiek politikai indíttatása szót sem érdemel, az utóbbiak pedig egy szigorúnak indult ellenőrzési rendszer fellazulását remélik ettől a lépéstől. Juszt sem árulom el, tartozom-e valamelyik táborhoz, ez nem is érdekes, sőt még az sem, hogy Simicska „Az Úristen irgalmazzon néktek!” kijelentése miatt nyújtotta-e be régi egyetemi barátjának lemondását nyilatkozata másnapján, akit ez látszólag cseppet sem lepett meg. Egy tényre viszont szerintem mindenképpen érdemes odafigyelni. Ez az APEH-el- nöki elszólás ugyanis a kormányhoz közelálló, országos terjesztésű napilap címlapján rövidke kis írásban jelent meg egy MTI-től származó információra reflektálásképpen. Ha ez ellenzékinek vélt újságban lát napvilágot, nyilván elkezdődik a huzavona, Simicska nem ezt mondta, nem is beszélt ezzel az újságíróval, nem is olvassa évek óta ezt a lapot, végül unalomba fullad az égési, és valamikor születik - vagy nem - egy helyreigazítási ítéletet. Ugyanakkor Simicská- ból a kormánypárti sajtó pillanatok alatt mártírt csinál minden kicsit is jobboldali érzelmű, becsületesen adózó polgár szemében. De Simicska mindezt kormányhoz közel álló lapban nyilatkozta, és mára már az is kiderült, nem az újságnál hallottak valamit félre, voltak túlságosan ügybuzgóak, vagy uram bocsá’ - mint népszerű miniszterünk esetében a tévések - túl provokatívak, hiszen a lap is és a szerző is megúszta szankció nélkül. Inkább úgy tűnik, mintha Simicska már régóta menekülne, és most talált egy frappáns egérutat. Móczán Zoltán Portré Egy magyar szoprán Torinóban A nyár azzal telt el, hogy Evelyn keményen dolgozott. Pultosként egy sörözőben, mert pénzt kellett keresnie. Ugyanis a torinói akadémiai ösztöndíj csak a tandíjat fedezi, a kiutazást, szállás és étkezési költségeket nem.- Hogyan kezdődött?-Az óvodában. Jó hangom volt, s ajánlották, hogy zenei általánosba menjek. Ott aztán megyei és országos népdalversenyeken is indultam.- Melyik műfaj érdekelte leginkább?-A musical és a komolyzene, de elsősorban az opera.- Lámpalázas?- Ha jól sikerül a felkészülésem, akkor nem.- A versenyekről honnan szerez tudomást?- Művészeti lapokból, vagy a tanárnőm szól, hogy érdemes elindulni valamelyik énekversenyen. A moszkvairól azonban a Pécsi Magyar-Orosz Társaság révén értesültem.- Ennek mik voltak a feltételei?-Bárki indulhatott, s a két fordulóban három-három művet kellett előadni. Körülbelül százan voltunk, de a második fordulóba csak húszán jutottunk.- Mit kellett énekelnie?- Volt egy kötelező Ave Maria, ezenkívül orosz, klasz- szikus, romantikus operaáriát és magyar népdalt adtam elő.- Mit nyert?- A legszebb Ave Maria előadásáért járó különdíjat. TuPropszt Evelyn 1976-ban született Szekszárdon. A zenei általános iskolában végzett, majd a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, magánének szakon. 1995-től a JPTE Művésteti Kara ének-zene- karvezetés szakára jár. A moszkvai Ave Maria Enekverseny egyik győztese, s ősztől meghívták a Torinói Művészeti Akadémiára. lajdonképpen a nyár közepén tudtam csak meg, hogy a különdíjasok ősztől egy évig tanulhatnak a Torinói Művészeti Akadémián heti tíz órában. Persze nemcsak tanulunk, hanem két operával koncertszerűén fel is lépünk, s ezeken kívül dalesteken is szerepelünk.-Mit szóltak mindehhez a szülei?-Anyukám megijedt kissé, hiszen mindez óriási lehetőség számomra, de komoly és váratlan költségekkel is együtt jár, s most próbálnak szponzorokat keresni.- Ön most fejezte be a negyedik évfolyamot az egyetemen.- Egy év halasztást kértem.-S az egyetem után?- Megpróbálok külföldön tovább tanulni valamelyik akadémián, Grazban, Bécsben vagy esetleg Angliában.- Úgy tűnik, mintha ■egyre kevesebben érdeklődnének az opera iránt.- Hát, nekik énekelek majd. Cseri László hetedik oldal hétfőn Riport Olcsó tanárt vegyenek! Állásbörze tanároknak Pécsett, a Zrínyi utcában. Mintha orvosi rendelőben járnánk. Nem vagyunk messze az igazságtól, hiszen közoktatásunk - bárhogy szépítjük - beteg. Portré Ha valaki nem lehet a fény forrása, akkor legalább lámpavivőként világítsa meg mások útját - vallja dr. Százados Imre címzetes egyetemi docens, állatorvos, aki a szakma legértékesebb díját vehette át a napokban.
