Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-04 / 242. szám

28. rész A kerekasztal sarokpontjai Az ellenzéki egység első próbája a kerekasztal-tárgyalás lett, amely párhuzamosan zajlott az országos egyezkedéssel. Ahogy ott is, a nyár végére Baranyában is mind erőteljesebben meg­mutatkoztak a nézetkülönbségek és az érdekellentétek: főként az MDF és a lepaktálására gyanakvó SZDSZ között. Az SZDSZ pécsi szervezete közvetlenül nem kapott ötlete­ket Pestről a kerékasztal-tár­gyalásokhoz.- Nekünk kellett kitalálni, hogy miről szükséges tárgyalni Baranyában. Sok időt pazarol­tunk el a résztvevők körének meghatározására, ugyanis az MSZMP azt szerette volna, ha más szervezetek is bekerülnek a tárgyalók körébe: a szakszer­vezetek megyei tanácsa, a nép­front, a KISZ. Többen úgy gondoltuk, ezek feleslegesek, mert nincs önálló véleményük. Az akkori felfokozott hangu­latban nem tudtuk, nem akartuk a másik oldal árnyalatait felis­merni - meséli Rozs András. Az MSZMP-n belül voltak olyan erők, amelyek hallani sem akartak más szervezetek­ről, illetve legfeljebb csak úgy tudták elképzelni az alternatív szervezetek elismerését, ha azok aláírják, hogy a rendszer keretein belül maradnak, a Var­sói Szerződés és a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolat tabu.-Mi attól féltünk, hogy az MSZMP azért akar a tárgyalá­sokon helyet biztosítani ezek­nek a szervezeteknek, hogy ez­zel elmossa a szocialista szer­vezetek és az újak közötti ha­tárt, és a pluralizmust ezzel megoldottnak állítsa be. Hosz-. szas huzavona után végül befo­gadtuk a harmadik oldalt. Ide tartozott például a Hazafias Népfront, a Faluszövetség - Wekler Ferenc akkor még azt képviselte a tárgyaláson - és a sajtó. A harmadik oldal szerepe azonban végül is nem volt je­lentős. Viszont a tárgyalásokon Dr. Szirtes Gábor az MSZMP szempontjából nagyon jól és profi módon végezte a felada­tát. Ő abba a táborba tartozott, amelyik a párbeszédet és az al­ternatív szervezetek bizonyos elismerését akarta, és a párton kívüli társadalmi pluralizmust is megengedhetőnek tartotta. Ám ők nem vallottak nyíltan színt, hogy egypártrendszer vagy többpártrendszer, inkább valamiféle időhúzó taktikát kö­vettek, amivel az őszi MSZMP- kongresszusig próbálták elnyúj­tani a tárgyalásokat. A nyilvánosság volt a leg­főbb gondja az ellenzékieknek. Mivel saját lapot nem tudtak indítani, a Dunántúli Naplóban kívántak minél több hírt adni magukról.-Ami úgy-ahogy megvaló­sult, de direkt párthirdetések nem lehettek köztük. Hossza­san vitáztunk, de végül bele­mentünk a kompromisszumba, hogy - felajánlásának megfele­lően - legyen egy pártoldal a Dunántúli Naplóban. A megyei könyvtár felaján­lotta: archiválja az alternatív szervezetek dokumentumait. került megegyezésre jutni, vagy legalábbis szavazás után elfogad­ták a többségi véleményt közös tárgyalási alapnak. Az SZDSZ és a Fidesz akkoriban kölcsönösen támogatta egymást. Az MSZMP delegációjának tagjaival is szívé­lyes, személyes kapcsolat alakult ki: nekik egyébként aligha volt túl nagy mozgásterük a tárgyalá­sokon. Az igazi_ ellentétek az el­lenzéken belül akkor kezdődtek, amikor az idealista félőrültek „gittegyletei” profibb pártszer­vezetekké formálódtak át, és ősszel közel kerültek a hatalom és a pozíció megszerzésének le­hetőségéhez - meséli dr. Krippl Zoltán. ’ A „gittegyleti” időszak után: dr. Krippl Zoltán 1990-ben át­veszi a polgármesteri méltóság kellékeit dr. Rajczi Pétertől, a Pécsi Önkormányzat első testületé korelnökétől- Ez nem valósult meg, mert egyrészt nem volt időnk, hogy mindent dokumentáljunk, más­részt az új szervezetek arra tö­rekedtek, hogy . a saját belső döntéseik ne kerüljenek ki a kezükből, csak azok, amelyeket a nagyközönségnek szántak. A tárgyalásokat megelőzték az ellenzéken belüli egyezteté­sek. Ezeken az SZDSZ-től álta­lában valamelyik ügyvivő vett részt a találkozókon: az elején főként Rozs András és Csillag László, később leggyakrabban Molnár Tamás és Krippl Zol­tán.- Kezdetben elég nagy össz­hang volt az ellenzéki pártok kö­zött. A kerekasztal forma rend­kívül demokratikusan működött. A legtöbb vita a nagy ünnepek közös rendezésének technikai részleteiben volt. Ha érdemibb témákban eltérő nézetük volt a pártoknak, majdnem mindig si­A nyár végétől ellentétek kezdtek mutatkozni az MDF és az SZDSZ között. Az MDF hangsúlyosan domborította ki a magyar nemzeti átalakulás szükségességét, az egész ellen­zéki folyamatot a nemzet fel­támadásának és egyfajta nem­zeti megújulásának fogta fel. Az SZDSZ fontosnak tartotta ugyan a nemzeti szuverenitást, de nem hangsúlyozta túl, ha­nem elsősorban az európai ál­lamok közösségéhez való tarto­zást, nemzeti modernizálást akart. Emiatt egyes MDF-es erők úgy fogták fel, hogy az SZDSZ túlságosan kozmopo­lita. Pécsett is mindinkább elő­térbe került a nézetkülönbség és a vetélkedés.- Az MDF egyre inkább úgy gondolta, hogy ő az ellenzék vezető ereje. Valóban a legjob­ban szervezett volt az első időkben, és az MSZMP is in­kább őket tartotta tárgyalási és politikai partnernek. Sokszor zajlottak az MDF-fel külön tár­gyalások. Ebben talán a mi ügyetlenségünk is benne volt - vélekedik Rozs András.-Érkezett hozzánk egy fur­csa megkeresés. Rozs András az ügyvivői testület ülésén na­pirendi pontként tálalta: olyan törekvések vannak a helyi MSZMP-n belül, hogy egyesek reformklubként akarnak elkü­lönülni. Őket nagyon megerősí­tené, ha az SZDSZ-szel folyta­tott tárgyalásokra hivatkozva igazolhatnák reformer voltukat, így további híveket szerezhet­nének pártjukba. Én azt mond­tam: nem értem, hogy miért egy másik párttal akarják fedezni belső osztódásukat és önmeg­határozásukat. Ez az ő belső ügyük, amihez nekünk kapcso­lódnunk nem szabad. A téma le is került a napirendről - emlé­kezik Varsányi Erika. Az SZDSZ-nek - a Fidesz- szel együtt - nem tetszett, hogy az MDF külön alkura törekszik az MSZMP-vel. Sokszor tá­madták is emiatt.- Bizonyítani ugyan nem tudtuk, de amikor az MSZMP-n belül a Pozsgay-vonal megerő­södött, nagyon úgy tűnt, hogy az közeledik az MDF-hez. Az MDF nyíltan az ellenzék leg­erősebbjének kiáltotta ki magát - a szervezettséget tekintve volt is ebben valami -, és úgy gon­dolhatta, hogy könnyen meg tud egyezni az MSZMP reformerőivel. Arról is tudtunk, hogy Pozsgay jó kapcsolatot tart fenn az MDF-fel, különö­sen a Bíró Zqltán által vitt r)épi- nemzeti szárnnyal. Az SZDSZ- en belül egyre nagyobb volt azoknak a hangja, akik szerint az MDF túlzott nemzeti meg­nyilatkozás-sorozata naciona­lizmusnak értékelhető és ezt az SZDSZ nem helyeselheti. Sok tekintetben kiújultak a népi kontra urbánus értelmiségi vi­ták is - mondja Rozs András. Az SZDSZ vezetőinek úgy tűnt, hogy az MDF lepaktál az MSZMP-vel. Olyan rendszer- váltó átmenettől féltek, amely­ben az MSZMP kilúgozza az ellenzéki mozgalmakat: a leg­erősebbnek tartottal meg­egyezve átmenti a hatalmat. Dunai Imre A következő részben a négy igen- es népszavazás SZDSZ-es kam­pányáról lesz szó, amely felduz­zasztottá a párt tagságát, de ugyanakkor megosztotta az alapí­tók körét. Jegyzet mm si s • • Onmerénylet Nem értem, mi különös van abban, ha valaki politikai okokból ön­maga ellen hajt végre merényletet. Az egyik nemzetbiztonsági cég 1 napokban leszerelt tisztje azt állítja, a titkosszol­gálat jó pénzért rávette, kö­vessen el merényletet önmaga ellen, hogy a gyanút a megfi­gyelési ügyben esetleg érin­tett Pinpoint Kft.-re lehessen terelni. A tisztnek e célból - adott helyen és időben - fel kellett gyújtania Trabantját, majd lövéseket kellett lead­nia. Igen ám, de emberünk annyira belelendült, hogy vé­letlenül benzint öntött magára is, komoly égési sérüléseket szenvedett, kórházba kellett vinni, amivel aztán fuccs is lett a tervnek, és egy árva fi- tyinget sem kapott. Ezt a történetet a Nemzet- biztonsági Hivatalban a fan­tázia szüleményének nevezik. A minősítéssel - sokat próbált állampolgárokhoz illően - aligha kell egyetértenünk. Feltehetően több minden is alátámasztja a tiszt állításai­nak igazát. Ki az a hülye, aki ne gyújtaná fel saját Trabantját, főként, ha még pénzt is adnak érte. Mivel a nemzet- biztonságiak még egy vacak kazettáért is több, mint egymillió forintot fizetnek, el lehet kép­zelni, mit fizetnek egy Tra­bantért. Másodszor. A napnál is világosabb, hogy lőni is kellett, egy égő autó látványa ugyanis önmagában nem meggyőző, ahol azonban lö­vés is van, égő autó is van, az minden kétséget kizáróan egy jó nagy merénylet. Harmad­szor. A tiszt korábban már panaszt tett a Pinpoint ellen, nyilvánvaló tehát, hogy a cég lett volna a leggyanúsabb. Nekem eddig is fixa ideám volt, hogy az elmúlt évek le­számolásos merényleteinek tettesei között olyan, üzlettu­lajdonosokat kell keresni, akiket rendszeresen bepana­szoltak a fogyasztóvédőknél. Végezetül. Nem emberünk lenne az első, aki politikai merényletet hajt végre maga ellen. Csak a többiek ritkán szoktak leszerelni. Lendvai Dávid Kinek nyilatkozzunk? Nem tudom, hányán uj­jongtak fel, mikor le­mondott Simicska La­jos, az APEH elnöke. Gondolom, az MSZP és az SZDSZ szavazó­tábora sikernek köny­velte el a főfőadóügyér távo­zását, de jó néhány - csak tit­kon kormányhoz közeli - ti­losban járó sikeres vállalkozó is fellélegzett. Az előbbiek politikai indíttatása szót sem érdemel, az utóbbiak pedig egy szigorúnak indult ellen­őrzési rendszer fellazulását remélik ettől a lépéstől. Juszt sem árulom el, tarto­zom-e valamelyik táborhoz, ez nem is érdekes, sőt még az sem, hogy Simicska „Az Úris­ten irgalmazzon néktek!” ki­jelentése miatt nyújtotta-e be régi egyetemi barátjának le­mondását nyilatkozata más­napján, akit ez látszólag csep­pet sem lepett meg. Egy tényre viszont szerin­tem mindenképpen érdemes odafigyelni. Ez az APEH-el- nöki elszólás ugyanis a kor­mányhoz közelálló, országos terjesztésű napilap címlapján rövidke kis írásban jelent meg egy MTI-től származó információra reflektá­lásképpen. Ha ez ellen­zékinek vélt újságban lát napvilágot, nyilván elkezdődik a huzavona, Simicska nem ezt mondta, nem is beszélt ezzel az újságíróval, nem is olvassa évek óta ezt a lapot, végül unalomba fullad az égési, és valamikor születik - vagy nem - egy helyreigazítási íté­letet. Ugyanakkor Simicská- ból a kormánypárti sajtó pil­lanatok alatt mártírt csinál minden kicsit is jobboldali ér­zelmű, becsületesen adózó polgár szemében. De Simicska mindezt kor­mányhoz közel álló lapban nyilatkozta, és mára már az is kiderült, nem az újságnál hal­lottak valamit félre, voltak túlságosan ügybuzgóak, vagy uram bocsá’ - mint népszerű miniszterünk esetében a tévé­sek - túl provokatívak, hiszen a lap is és a szerző is meg­úszta szankció nélkül. Inkább úgy tűnik, mintha Simicska már régóta mene­külne, és most talált egy frap­páns egérutat. Móczán Zoltán Portré Egy magyar szoprán Torinóban A nyár azzal telt el, hogy Evelyn keményen dolgozott. Pultos­ként egy sörözőben, mert pénzt kellett keresnie. Ugyanis a to­rinói akadémiai ösztöndíj csak a tandíjat fedezi, a kiutazást, szállás és étkezési költségeket nem.- Hogyan kezdődött?-Az óvodában. Jó hangom volt, s ajánlották, hogy zenei ál­talánosba menjek. Ott aztán megyei és országos népdalver­senyeken is indultam.- Melyik műfaj érdekelte leg­inkább?-A musical és a komoly­zene, de elsősorban az opera.- Lámpalázas?- Ha jól sikerül a felkészülé­sem, akkor nem.- A versenyekről honnan szerez tudomást?- Művészeti lapokból, vagy a tanárnőm szól, hogy érdemes elindulni valamelyik énekver­senyen. A moszkvairól azon­ban a Pécsi Magyar-Orosz Társaság ré­vén értesül­tem.- Ennek mik voltak a feltételei?-Bárki in­dulhatott, s a két forduló­ban három-három művet kel­lett előadni. Körülbelül százan voltunk, de a második fordu­lóba csak húszán jutottunk.- Mit kellett énekelnie?- Volt egy kötelező Ave Maria, ezenkívül orosz, klasz- szikus, romantikus operaáriát és magyar népdalt adtam elő.- Mit nyert?- A legszebb Ave Maria előadásáért járó különdíjat. Tu­Propszt Evelyn 1976-ban született Szekszárdon. A zenei általános iskolában végzett, majd a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, magánének szakon. 1995-től a JPTE Művésteti Kara ének-zene- karvezetés szakára jár. A moszkvai Ave Maria Enekverseny egyik győztese, s ősztől meghívták a Torinói Művészeti Akadémiára. lajdonképpen a nyár közepén tudtam csak meg, hogy a kü­löndíjasok ősztől egy évig ta­nulhatnak a Torinói Művészeti Akadémián heti tíz órában. Persze nemcsak tanulunk, ha­nem két operával koncertsze­rűén fel is lépünk, s ezeken kí­vül dalesteken is szerepelünk.-Mit szóltak mindehhez a szülei?-Anyukám megijedt kissé, hiszen mindez óriási lehetőség számomra, de komoly és várat­lan költségekkel is együtt jár, s most próbálnak szponzorokat ke­resni.- Ön most fejezte be a ne­gyedik évfolyamot az egyete­men.- Egy év halasztást kértem.-S az egyetem után?- Megpróbálok külföldön tovább tanulni valamelyik akadémián, Grazban, Bécsben vagy esetleg Angliában.- Úgy tűnik, mintha ■egyre kevesebben érdeklődnének az opera iránt.- Hát, nekik énekelek majd. Cseri László hetedik oldal hétfőn Riport Olcsó tanárt vegyenek! Állásbörze tanároknak Pécsett, a Zrínyi utcában. Mintha orvosi rendelőben járnánk. Nem vagyunk messze az igazságtól, hiszen közoktatásunk - bárhogy szépítjük - beteg. Portré Ha valaki nem lehet a fény forrása, akkor legalább lámpavivőként világítsa meg mások útját - vallja dr. Százados Imre címzetes egyetemi docens, állatorvos, aki a szakma legértékesebb díját vehette át a napokban.

Next

/
Thumbnails
Contents