Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-28 / 266. szám

8 Dunántúli Napló Magazin 1999. szeptember 28., kedd Különös divatbemutató Íij-Zélandon - A képen látható ruhaköltemény, amely a „Némafilm” nevet viseli, az új-zélandi Lety MacPhedran és Clarie Reid közös alkotása. Fehér bőrű néger - feketék között Benedict Kinyua fehér embernek számít a feketék világában. A szülei négerek voltak, fekete minden fiútestvére és a hat gyer­meke is, Kinyua azonban albínó és így kitűnik a családjából sápadt szeplős bőrével és göndör lenszőke hajával. Mint minden 17 ezer emberből egy, Kinyua olyan megválto­zott gént örökölt, amely megál­lította nála a pigment kialakulá1 sát a bőrében, a hajában és még a szemében is, így ez az állapot rossz látáshoz, sőt egyes ese­tekben vaksághoz is vezet. Kinyua azonban még a ke­nyai albínók közül is kitűnik, akikre az jellemző, hogy ritkán mutatkoznak a nyilvánosság előtt. Kinyua magabiztos és be­szédes, saját vállalkozása van, amely bőröveket és kézitáská­kat készít. Ötvenhat éves, ami tisztes kornak számít az afrikai albínók között, akiknek a több­sége viszonylag korán hal meg bőrrák következtében. A többi albínóhoz hasonlóan azonban Kinyua is sokat szenvedett a gúnyolódástól és a diszkrimi­nációtól. Ahogy elmondta, ha egy ke­nyai albínó kilép az otthonából, akkor fehér embernek csúfol­ják, ami a számára sértésnek számít, ezenkívül az afrikai al­bínók csúnyák, és az előítéletek miatt nem juthatnak álláshoz. Mint a Reuters hírügynökség jelentésében megállapította, az afrikai társadalomban egy al­bínó gyerek születését a leg­jobb esetben is nem kívánt anyagi tehernek tekintik, de sokszor inkább átoknak tartják. Ilyen esetben még a legtávo­labbi falvakban is, amelyek messze vannak a nagyvárosok fehér népességétől, a férj azt feltételezheti, hogy a felesége egy fehér emberrel volt együtt, s ezért vagy magára hagyja az anyát az albínó gyerekkel, vagy kitiltja az asszonyt a házából. A 14 éves Mary Kanario en­nél valamivel szerencsésebb volt, befogadta a családja és egyenlő feltételek között nevel­ték a fekete testvéreivel együtt. Amikor az anyja megbetege­dett, s kevés volt otthon a pénz, Mary külön teherként neheze­dett az apjára, mert a lánynak különleges napkrémre volt szüksége, hosszú ujjú blúzokat hordott és nem tudott sokáig dolgozni a földeken. A lánynak nagyon rosszul esett, hogy az apja elutasítja őt. A visszautasítás és az előíté­letek mellett azonban az afrikai albínók legnagyobb ellensége a tűző napsütés. A veszélyes ibo­lyántúli sugarak olyan fizikai fájdalmat okoznak, amely ellen az albínók alig tudnak véde­kezni és ez a sugárzás súlyos következményekkel járhat, gyakran halálhoz is vezethet. Az albínók kényes bőrének kezelésére szolgáló krém 700 dollárba kerül tubusonként és ez rendszerint a havi jövedel­müknek az egyharmada, sőt sokszor olyan nagy kiadás, amelyet egyszerűen nem tud­nak megengedni maguknak. A sebekből az albínók arcán és nyakán rosszindulatú daga­natok fejlődhetnek ki, ame­lyeket a kenyai szegény egészségügy aligha tud ke­zelni, s ennek következtében ritkán látni idős albínókat. Kinyua büszke arra, hogy al­bínó, de örül annak, hogy a gyermekei feketék lettek, mert nem akarta, hogy ők is elszen­vedjék az apjuk által elszenve­dett nehézségeket. A fehér né­ger arról álmodozik, hogy kü­lön iskolát hoznak létre az albí­nók számára, valamint olyan gondozót, ahol ingyen, vagy kedvezményes áron adják a napkrémet. Olyan egyesületet is szeretne, ahol az albínók ta­lálkozhatnának egymással és kicserélhetnék tapasztalataikat. Ehhez azonban pénzügyi támo­gatásra lenne szükség a kenyai kormány vagy a nemzetközi segélyszervezetek részéről. HAU-GASS* * B§ nt A SQRSkú értékű Csak a DANUBIUS Cappuccino Triplában, reogei 7-tói. 9 ig! Nagy értékű háztartási ín szórakoztató elektronikai felszereléseket NYERHET, HA HOLNAP TELEFONON FELHÍV MINKET A MŰSOR IDEJE ALATT. \ Y Kinek a védelme alatt áll Nessie, a Loch Ness-i szörny? A létezése sem bizonyított tu­lajdonképpen, de az év végén felszabadított levéltári iratok szerint az elmúlt évtizedek­ben valóságos kötélhúzás folyt Nagy-Britannia külön­böző minisztériumai és ható­ságai között annak eldönté­sére, hogy kinek a védelme alatt is áll Nessie, a híres-hír­hedt Loch Ness-i szörny. Inverness skóciai grófság (en­nek a területén van Loch Ness) rendőrfőnöke már 1933-ban sem volt biztos benne, hogy meddig terjed a hatásköre Nes­sie „szörnyvadászokkal” szem­beni védelme terén. A belügyminisztérium csak 1969-ben dolgozott ki irányel­vet, amely szerint a szó tulaj­donképpeni értelmében nem je­lent „támadást” a szörny ellen, ha víz alatti expedíció tagjai igyekeznek lefényképezni, még akkor sem, ha eközben meg­próbálnak bőrmintát venni róla. A későbbi években azután a tu­rizmust, a mezőgazdaságot és a halászatot felügyelő hatóságok egymásra hárították a felelős­séget a nagyszámú turistát vonzó Loch Ness-i szörny vé­delméért. Ez a helyzet idővel oda veze­tett, hogy a hetvenes évek ele­jén a mezőgazdaságért illetékes ügyosztály vezetője írásban szögezte le: „Tiltakoznom kell az ellen, hogy a teljes felelős­ség engem terheljen ennek az állatnak, halnak, kukacnak - vagy bármi legyen is ez a szörny - a védelméért. Tudo­másom szerint Nessie-t illetően az egyetlen bebizonyított tény az, hogy nagy érdeklődést kelt a turisták körében, s ezért úgy tűnik számomra, hogy valójá­ban az idegenforgalmi ágazatra tartozik gondoskodni a védel­méről, beleértve a kegyetlen bánásmód elleni védelmet is”, így szól a verdikt. A Nessie-vel való bánásmód végleges jogszabályi rendezé­sét csak az 1975 évi „A vadon élő lények és növények megőr­zése” című törvény elfogadása teremtette meg - hívja fel a fi­gyelmet a dpa jelentése. Winnettou utódai Csak 75 éve amerikai állampolgárok Világszerte kevesen tudják, hogy csak 75 évvel ezelőtt fo­gadta el az amerikai kongresz- szus az Indian Citizenship Ac- tot, vagyis az indián állampol­gársági törvényt. Az 1924-ben érvénybe lépett jogszabály ün­nepélyesen kimondja: „minden indián, aki az Egyesült Álla­mok területén él, ezután auto­matikusan hazánk állampol­gára”. Kivételek persze már ko­rábban voltak. Bizonyos érde­mekért a rézbőrűek régebben is megkaphatták az állampolgár­ságot. Az első világháborúban harcolt amerikai fegyveres erők indián veteránjai ebbe a kategó­riába tartoztak. Az ember azt hinné, Winnet­tou utódai kitörő lelkesedéssel üdvözölték az állampolgársá­got, ami mégiscsak azt jelen­tette, hogy a világ egyik legha­talmasabb országának teljes jogú polgárai lettek. De nem így történt. A rézbőrű törzsek főnökei és törzsi tanácsai ünne­pélyesen kinyilatkoztatták: ők nem kegyként, hanem újabb csapásként fogják fel az új helyzetet. Szerintük az állam­polgársági törvény nem jelen­tett mást, mint azt, hogy az ős­lakosságot egy „idegen kor­mány” fennhatósága alá rendel­ték. Éppen egy évtizeddel a törvény elfogadása után egyes indián vezetőknek sikerült el­érniük, hogy bizonyos rezervá­tumok és etnikai csoportok va­lamiféle autonómiát kaptak. Jelenleg mintegy kétmillió indián él az Egyesült Államok­ban, és további tízmillió ameri­kainak folyik indián vér (is) az ereiben. Az a kétmillió össze­sen 542 (!) törzshöz és kisebb- nagyobb népcsoporthoz tarto­zik. A két legnagyobb az egyenként 300 ezres navajó és cherokee közösség, a legkisebb törzsnek 44 tagja van. Az el­múlt háromnegyed évszázad fontos fejleménye, hogy a tör­vénynek hosszabb távon nem­csak politikai, de gazdasági kö­vetkezményei is voltak. Szá­mos törzs megkapta a területén található természeti kincsek ki­aknázásának jogát (idegenfor­galomtól kezdve a bányásza­tig). Több rezervátumban sze­rencsejáték kaszinók is működ­hetnek. Ez annyit jelent, hogy a sápadt arcú beül légkondicio­nált kocsijába, befarol a legkö­zelebbi rezervátum őrzött par­kolójába, és valamelyik tágas wigwamban két békepipa kö­zött rulettezik egy jót. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents