Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-24 / 262. szám
-1999. szeptember 24., péntek HÁTTÉR - RIPORT Vádak, titkok Valaki hazudik. Úgy tűnik, jelenleg ez az egyetlen dolog, amit a Pécsi Gyermekotthon ügyében biztosan ki lehet jelenteni. Vagy néhány gyerek nem mond igazat, vagy az a férfi, akit a gyerekek igen súlyos vádakkal illetnek. Az ügyészség mindenesetre úgy véli, egyre erősebb a gyanú, hogy a férfi valóban elkövette azokat a bűncselekményeket, amelyek közül a legsúlyosabb bűntett törvényi megfogalmazása ekként hangzik: természet elleni fajtalanság. Az azonban kérdés, hogy a magát mindig független gyermekvédőként aposztrofáló gyanúsítottat nem azért támadja-e az otthon vezetése, mert az intézmény ügyei miatt a férfi rendszeresen közérdekű bejelentésekkel bombázza a hivatalokat? Képünk illusztráció fotó: Tóth László- hazugságok? Ha azt mondom, zavaros, ami a Pécsi Gyermekotthonnal kapcsolatban történik, nem mondtam semmit. A történetre nincsenek jelzők, és az ügyben csak egy esetleges jogerős bírósági döntés hozhatna némi megnyugvást. Persze rendőrség, bíróság és ügyészség legyen a talpán, amelyik tisztán látja, mi miért történik. Az újságíró bevallja: nem érti a szándékokat, a motivációkat, az események okait. Csupán arra vállalkozhat, hogy tényszerűen vázolja a helyzetet. * WH mmm Alig több, mint egy hónap leforgása alatt nagyot változott a világ. Míg 1999. május 14-én a Pécsi Városi Ügyészség megszüntette a gyanúsított elleni nyomozást, addig június 22-én az eljárás folytatását rendelte el. A vád: természet elleni fajtalanság. A gyanúsított egy magát a levelei fejlécén rendszeresen független gyermekvédőként aposztrofáló pécsi férfi, akit - a gyanú súlyosságára való tekintettel - cikkünkben még nevének kezdőbetűivel sem jelölünk. Hívjuk G.-nek. G. már évek óta patronálja az otthon növendékeit. Lapunknak adott nyilatkozata szerint erre ugyanaz készteti, mint „ami a téri galambok etetésére és a kidobott állatkák - lehetőségemhez képesti - elhelyezésére”. Ezt a logikát mutatja egyébként G.-nek az egyik intézeti növendékhez írott levele fejlécében szereplő „független kutyavédő” titulus is. Az évek során a férfi - a gyerekektől hallottak alapján - az otthon belső életének „fő tudója” lett, és az így szerzett információk birtokában keményen támadta az intézmény korábbi vezetését. Egy tavalyi közérdekű bejelentése nyomán az otthonban az ön- kormányzat vizsgálatot folytatott. Az akkori vád szerint azért, mert a gyermekeket rendszeresen bántalmazták. A vizsgálat során a gyanú nem igazolódott. G. úgy látja, több közérdekű bejelentése az oka annak, hogy az otthon tavaly augusztusban feljelentette őt, szerinte koholt vádak alapján. Az ügyben nyomozás indult. Idézet az ügyészség május 14-én kelt határozatának indoklásából. „A feljelentés adatai alapján (. . .) fiatalkorú intézeti neveltekkel rendszeresen fajtalankodott és ezért részükre ellenszolgáltatást fizetett, és fajtalanságra irányuló ajánlatot tett (...) más fiatalkorú személynek is.” A feljelentéshez az intézmény több nyilatkozatot és jegyzőkönyvet csatolt. Ezek tartalma hasonló a fentiekhez. A rendőrség nem csak a feljelentésben szereplő összes érintettet hallgatta meg, de további, G. által patronált gyermeket is kikérdezett. Ennek során a gyanú tovább erősödött, a neveltek - valamennyien fiúk - többek között szájra adott pusziról, simo- gatásról szóltak. Az egyik nevelt tanúvallomásában elbor- zasztó dolgok olvashatók. Amikor szökésben volt az intézetből, arra kérte G.-t, hogy nála aludhasson. Miután lepihent, a gyanúsított melléfeküdt, „ .. .elkezdte simogatni, majd sliccét lehúzva benyúlt a nadrágjába és nemi szervét megfogta. Ő próbált tiltakozni, azonban a gyanúsított erre azt mondta, hogy máshova is lehet menni aludni, ezért a tiltakozással felhagyott. A vádlott kézzel elégítette ki a fiatalkorút, majd felszólította őt, hogy viszonozza ezt. Később felszólította, hogy elégítse ki szájjal és ezért még 500 Ft-ot is ígért neki. A fiatalkorú a felszólításnak eleget tett.” Tizenegy nevelt azonban a kihallgatás során arról nyilatkozott, hogy velük soha nem próbálkozott G„ és arról sem hallottak, hogy mással ilyesmit csinált volna. A vádlott természetesen következetesen tagadott. Miután a tanúvallomások is csak részben erősítették a gyanút, a rendőrség hiába küldte az anyagot vádemelési javaslattal az ügyészségre. Ott úgy határoztak, a nyomozást megszüntetik. Az indoklás szerint bár az alapos gyanú továbbra is fennáll, azok elkövetését nem lehet bizonyítani, a nyomozás további folytatásától pedig nem várható eredmény. A Pécsi Gyermekotthon új igazgatója, Platthy István (kis képünkön) a határozat ellen panasszal élt, amelyhez több új iratot is mellékelt. Ezek között szerepelt G. több, neki, illetve a nevelteknek írott levele. Mivel Platthy megtiltotta G.-nek, hogy látogassa a gyermekeket, a gyanúsított többször is kifogásolta ezt, továbbá a korábban ellene valló nevelteknek írott levelében a hamis vád, illetve a hamis tanúzás következményeire hívta fel a figyelmet. Négy hónapja az egyik fiatalkorú növendéknek szabályos kérdőívet küldött, amelyben többek között azt firtatta, hogy a fiú akarja-e, hogy a továbbiakban patronálja őt, és azt, hogy a nyári szünetben kirándulásra vigye. G. egyébként is szeret levelezni; csak az új igazgatónak az elmúlt néhány hónapban küldött írásai is egy vaskos dossziét töltenek meg. •ss MigMlliliiMiMMg I Az ügyészségnek a rendőrségi eljárás folytatását elrendelő határozata okát egy újabb írásbeli vád is jelentette. Ebben az egyik nevelt azt állítja, hogy a gyanúsított vele egy ízben - nem a lakásán, hanem a vasúti pályaudvarhoz közel lévő híd alatt - fajtalankodott, és hallomásból két másik gyermek sérelmére elkövetett hasonló esetről is beszámol. G. már lapunknak adott első nyilatkozatában is tagadta a vádakat. Szerinte az ügy egyfajta koncepciós per, mivel a háttérben „bizonyos érdekek és indítékok” húzódnak. A gyanúsított szerint „rontja a tanúvallomások hitelét, hogy azok összefüggéseiben megalapozatlanok, önellentmondóak, sőt - sajnos! - vannak bizonyíthatóan hamis tanúvallomások is”. Az elmúlt napokban G. még számos faxot és e-mailt küldött szerkesztőségünkbe. Ezekben - túl azon, hogy továbbra is állítja, soha nem követte el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják - többször részletesen kifejti, hogy szerinte ki, hol, mikor és miért nem mond igazat. Azon meggyőződésének is hangot adott, hogy a Pécsi Gyermekotthont valójában nem Platthy István, hanem a háttérből az egyik intézeti dolgozó irányítja. Hivatkozik továbbá több közérdekű bejelentésére. Ezek között van minden: buszbérlet megvonása a gyerekektől, alkoholfogyasztás a növendékek előtt, a házirend ki nem függesztése, egy nevelt nem megfelelő felkészítése a pótvizsgára, a gyerekek magánleveleinek felbontása, a napfogyatkozáskori kötelező figyelmeztetés elmulasztása. G. szinte mindenben kivetnivalót talál, miközben bejelentései között egy olyan sincs, amely teljes egészében megállta volna a helyét az azt kivizsgáló fórumok bármelyike előtt. Amiket ugyanis sérelmez, azok vagy jogszerűek, vagy nem pontosan úgy történtek, ahogyan állítja. Az egyetlen igazán komolyan vehető és veendő ügyben (néhány nevelő pár hete kis mennyiségű alkoholt ivott egy kiránduláson) az igazgató intézkedett is: mindennemű alkoholfogyasztást betiltott az intézetben. Még akkor is, ha szerinte cseppet sem baj, ha a gyerekek megismerik az ivás kulturált formáját. Platthy István egyébként azt mondja, személy szerint semmi baja G.-vel, ám nem tehetett mást: amikor a gyerekek szóltak neki a súlyos ügyről, a jelzést mindenképpen továbbítania kellett. Azon az elméleten pedig, hogy nem is ő irányítja az otthont, csupán mosolyog. Az egész történetben ez az egyetlen olyan momentum, amin talán mosolyogni lehet. Lendvai Dávid hetedik oldal------------------------Jegyzet--------------------Sik amlós éleslátás Örömmel vettem tudomásul, hogy a Békés megyei olajügyek fel- göngyölítési kísérletének kezdetén - csak azért mondom így, nehogy megbántsak némely maffiózókat, mert egyelőre még az ártatlanság vélelménél tartunk - az országos rendőrfőkapitány maffiajeleket lát. Legalábbis a sajtó szerint. Sőt attól tarthatunk, hogy ezek az árnyak rávetülnek néhány közéleti személyiségre is. Hogy tovább ne ragozzam: alvilág és politika összefonódásáról van szó. Rossz tanácsadói lehetnek a főkapitánynak. Nem mintha Peches II. Móricot jó pozícióba akarnám juttatni, de innen, a kisduma-alsói Veritas- dűlőből már nyolc évvel ezelőtt látta a jeleket. És látták még néhány százezren. A dolog annyira evidensnek látszott már akkor, hogy elég volt csak szőkének lennie valakinek, rögtön ráfogták: beleesett egy olajoshordóba. Ezért nekem a felismerés főrendőri időzítésével van bajom. Úgy értem, cseppet késtek a súgással a tábornoki tanácsadók. Hogy úgy mondjam, kiürültek a fekete olajoshordók, sőt egész vasúti szerelvények, amelyek titokzatosan utaztak ide-oda az országban, vagy kerültek érthetetlen módon mellékállomások mellékvágányaira. Ma már az olajüzlet nem a maffiáé, itthon régen lefölözték róla a szivárványt. Egy jobb - vagy rosszabb? - magyar olajmaffiózó ezekben az években Romániában vitézkedik, felhasználva anyaországi tapasztalatait. Vagyis az alanyok, a szálak, az olajfoltok megritkultak. Nehezebb lesz nyomot fogni - pláne összefonódottat. Dehogy állítom én, hogy a főkapitány hunyt szemet a sikamlós dolgok felett! Ami tény azonban: valakiknek elcsúszott a tekintete az olajfoltokon. De még ennek a Peches II. Móricnak is volt - már akkor - némi késedelme. Évekkel korábban felhívták arra a figyelmünket, hogy „Látja? Nem’ látja? Na látja!” Mészáros Attila Gazdasági sortűz Huszonkilenc ember. B. L„ 51, B. D„ 54, M. E„ 60, J. G„ 62, B. M„ 60, L. I„ 62, ifj. B. A., 45, B. J„ 58„ R. P„ 54, C. T„ 45., D. J-né, 48, V. L-né, 58, K. G„ 46, ' P. I-né, 52, B. Gy„ 62, U. G„ 30,1. V-né, 59, Sz. L„ 45, M. I., 48, K. M„ 39, B. R„ 46, Sz. F„ 43, V. D„ 55, H. J„ 58, Sz. I„ 45, K. J-né, 46, T. P-né, 40, H. J-né, 57, Sz. L„ 56. Halálukról a szeptember 7-21 közötti két hétben adott hírt lapunk. Kérem, nézzék meg újra az életkorukat! Az említett két hétben az újság figyelmes átolvasása során sem találkoztam halálos járvánnyal, súlyos tömegkarambollal, sok halálos közúti balesettel, egyéb, több áldozatot is követelő szerencsétlenséggel. A halálozási hírekben ritkán szerepel konkrétan megjelölve az ok, de nem kell túl nagy képzelőerő, hogy tudjuk: korunk „divatos” betegségei - az infarktus, rák, agyvérzés - állnak a háttérben. Nem véletlenül esik kétségbe egyik parlamenti pártunk, hogy fogy a magyar. Fogy bizony, és láthatóan az a középréteg fogy legjobban, amelynek még serdületlen gyermekeit kellene nevelnie, munkájával a magyar gazdaság motorjának kellene lennie. A magyar történelem - sajnos - bővelkedik sortüzek- ben, elég csak 1919-re, ’44- re, ’56-ra gondolni. Ezeknek azonban tudjuk a felelőseit, jó néhányukat utol is érte az igazságszolgáltatás. Az elmúlt tíz-tizenöt év alatt tekintélyes mennyiségű gazdasági sortüzet zúdítottak az emberek nyakába az életszínvonal folyamatos változásával, a szabályzók, követelmények sokszorozódásával, a mindennapi ritmus felpörgetésével, ami mellett a kilátástalan- ság érzete igazán lehangoló. Persze, ez a sortűz nem hallatszik messzire, a puskapor füstje sem fojtogat, de többek között a felsorolt 29 monogram látványosan demonstrálja az eredményét. És a többség önként áll elé. Móczán Zoltán Portré Pécs, az én városom Csupa energia és lendület 72 évesen is. Naptárában majd’ minden lapon sűrűn vannak a bejegyzések, legalább felerészben városvédő egyesületi elnöki tisztségéhez kapcsolódóan. Nemrég Pécs Közgyűlése Városháza Emlékéremmel ismerte el a munkásságát. Erre szokták mondani: jobb későn, mint soha. ]|'hetedik oldal holnap Rendncrváltás A történelmi egyházak a szocializmus évtizedei alatt kikiáltott klerikális ellenségként a rendszer már-már „törvényesített” ellenzékének számítottak. Vajon a történelmi pillanat kínálta lehetőségek és feladatok milyen hatással voltak a papságra és a hívekre? Portré ______ Vá rnagy Attila édesapja, Várnagy Viktor az Országos Filharmónia pécsi kirendeltségének a vezetője volt 1956-81-ig, Attila tőle vette át ezt a szerteágazó feladatot. — Nem tipikus, hogy egy városvédő-aktivista jogász. Ilyen érdeklődéssel miért ezt a pályát választotta ?-Lelkes Fradi-drukker ifjúként dr. Sárosi György volt az ideálom. Ő pedig jogot végzett, és egy vállalat ügyvédjeként dolgozott. Nem lehetett más választásom.- És miért lett városvédő három és fél évtizeddel később?- 1985-ben a két évvel korábban alakult Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület feloszlás előtt állt, mert tisztségviselői lemondtak. Szervezőkészségemre hivatkozva felkértek az elnöki tisztségre. Nem volt nehéz döntés: szüleim és a pécsi ciszterci gimnázium arra neveltek, hogy ne csak patrióta, hanem lokálpatrióta is legyek. Pécs az én városom. Ezt a mondatot sokféleképpen lehet és kell hangsúlyozni. Ez a hitvallásom.- Számos kezdeményezés fűződik a nevéhez. Melyek a legkedvesebbek?- A Kálvária-, a Zsolnay- és a fiatal zenészeket támogató Opusz Alapítvány, a Pécs az én városom helytörténeti vetélkedősorozat, az utcanévmagyarázó táblák, a temetőtérkép a neves polgárok sírhelyeiről. Persze voltak segítőim, de a pénzt előteremteni az én feladatom maradt. Három éven át, 1990-ig a Pécsett feladott leveleken a posta keletbélyegzője mellett a várost jelképező embléma is szerepelt. Kedves volt a „toronyzene” is, a városháza erkélyéről adott koncertek, ám vidéki zenészekkel, mert a pécsiek fellépti díj nélkül nem vállalták.- Ezek szinte mind 1990 előtti akciók?- Ráadásul részben olyanok, amelyekről másoknak is eszükbe jutott, hogy ők is csinálhatnák a már járt úton, és biztos babérokért. Az 1993-as kezdeményezésem, a Pécsi Szalon azt célozta, hogy a lokálpatrióták többet kapjanak, minthogy fizethetik az egyesületi tagdíjat, és meghívjuk őket a közgyűlésre. Ezt is megfúrták. De egy kitüntetett ne legyen szomorú. Dunai Imre Dr. Marton István Jászárokszálláson született 1928-ban. A pécsi egyetemen szerzett jogi diplomát 1951-ben. A szénbányáknál volt jogász, majd 1956-tól 1990-ig, nyugdíjba meneteléig a MÉV jogi osztályát vezette. 1985-től a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke. Fia mérnök és szociológus, lánya tanár. k * A A
