Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-23 / 261. szám

1999. szeptember 23., csütörtök Háttér - Riport Eltűntnek nyilvánítva Alig van olyan hét, hogy „közszolgálati” közleményként a rendőrség ne kérné a segítségünket, mert valaki valahonnan eltűnt. Hivatalosan úgy szokták ezt megfogalmazni: ismeretlen helyre távozott. Vajon kik ők, és mi az az ismeretlen hely, ahová vágynak - vagy dehogyis vágynak, csak mennek, menekülnek. És a legfőbb kérdés: vajon előkerülnek-e azok, akik eltűntek? Tíz évvel ezelőtt rendőrök sokasága indult a Komlóról eltűnt kislány keresé­sére a városban és környékén archív fotó: laufer László A Dunán túli’Naplóban utoljára az augusztus 23-i számunkba került be felhívás, amely kéri, hogy ha bárki tud valamit egy középkorú pécsi férfi sorsáról, jelezze. Bár - mint Varga Má­tyás őrnagy, a Pécsi Városi Rendőrkapitányság munkatársa elmondta - az efféle felhívások után 60-70%-ban megkerül az eltűnt személy, ezúttal ez még nem történt meg. Úgy volt, hogy az ügyről a férfi felesége beszélni fog lapunknak, azon­ban a tervezett találkozó végül is egy - valószínűleg az újból átélt izgalmak miatti - rosszul- lét miatt elmaradt. Varga őrnagy arról számolt be, hogy az eset - sajnos - tipi­kus. A férfi munkahelye, ahol évtizedeken át dolgozott, meg­szűnt, és ő családtagjainak un­szolására sem volt hajlandó a végzettségénél alacsonyabb szintű munkát vállalni. Ez so­rozatos konfliktusokhoz veze­tett, voltaképp az eltűnést is egy csúnya összeveszés előzte meg. Egyedül maradt a lakásban, ám innen kezdve senki nem tud róla semmit, olyannyira, hogy még a szomszédok sem látták eltávozni. MMN 1 ‘ <,»»& MH Ami a szürke, hétköznapinak mondható gyakorlatot illeti, egy-egy eltűnés bejelentése után a rendőrség rutinszerűen ellenőrzi a szóba jöhető kórhá­zakat, mentőket, a nyilvántartá­sokat. Gyerek vagy fiatalkorú esetében mindez azonnal törté­nik, akár csak a felnőtteknél, ha bűncselekményre vagy öngyil­kosságra utaló körülmények állnak fenn, ha nem, esetleg megvárják az előírt 72 órát. El­végre elég gyakran előfordul, hogy valaki „csupán” egy-két éjszakára marad távol otthon­ról. Ilyenkor, ha fel is lelik az il­letőt, kérésére a családtagjával (itt mindig férjet, illetve felesé­get kell érteni) nem közlik tar­tózkodásának helyszínét. Varga Mátyás elmondta, hogy roppant sok gondot okoz a fiatalok intézeti szökése. Vannak notórius szökdösők, akiket 10-15 alkalommal vittek vissza például a Mikes Kele­men utcába.- Megesett az, hogy míg az igazgatónővel váltottam né­hány szót, a folyosón elrohant mellettem valaki. Szinte ösztö­nösen .utána nyúltam, és döb­bentem kellett látnom, hogy ugyanaz a fiú volt, akit tíz perce hoztam vissza! Azonban tény, hogy a lakásotthonok átadása óta a szökések száma draszti­kusan csökkent, hiszen a tava­lyi 179 gyermek- és fiatalkorú eltűnéséhez képest idén eddig „csak” 78 esetünk volt (a fel­nőtteknél ez az arány 35:26). A másik óriási gond a prosti­túció virágzása. A családból szökdöső lányok nagy része ezen a területen keresendő. A szórakozóhelyek, kuplerájok ellenőrzése ezért is fontos fel­adat. Dr. Fenyvesi Csaba ügyvéd (kis képünkön) eddigi pályáján számos eltűnési esettel találko­zott. Kriminológusként különös következtetésre jutott.- Az eltűnések számomra nagyon szoros összefüggést mutatnak a leplezett ember­öléssel. Elvégre ki mondja meg hónapok, de akár csak néhány nap múlva is, hogy egy kútba dobott, vízbe fúlt, a Mecseken talált, állat rágta halott milyen körülmények között hunyt el? Összezúzott, megégett emberek történetét lehetne sorolni. Ami szigorúan az eltűnést illeti, pél­dául a 14 éven aluli gyerme­kekkel történő esetek mögött gyakorta ott áll az emberölés - lásd a tíz évvel ezelőtti komlói Orsós Anikó esetét. Ezért ha egy bejelentett eltűnést köve­tően felületesen kezeljük az ügyet, akkor az idő múlásával olyan információkat veszítünk el, amikre később már senki nem emlékszik. Az elsődleges adatgyűjtés tehát alapvető. Ugyanakkor a nyomozás ilyen esetekben roppant nehéz, hi­szen nem tudjuk a legfontosabb kérdésre a választ, nevezetesen, hogy mi történt? Elszökött-e az illető, belépett az Idegenlégió­ba, öngyilkos lett, külföldre ment a barátnőjével - ki tudja?-Ott volt a Farkas Helga- ügy - folytatja Fenyvesi Csaba. - Ma már, annyi évvel a történ­tek után 99,99%, hogy az eltűnt személy nem él, erre jóformán csak matematikai esély van. Ha egy ilyen esetnél az események hátterében nem volt valami csa­ládi konfliktus, akkor rögtön valószínűsíthető, hogy bűncse­lekmény történt. Ugyanakkor a különös esetek sora is végtelen. Svájcban 1991-ben egy glecs- cserbe fagyva megtalálták azt a férfit, aki 1974-ben tűnt el egy turistaút alkalmával. Mint kide­rült, egy német államügyészről volt szó, akit a nála lévő látcsőről azo­nosítottak a rokonok több, mint másfél évtizeddel az eltűnése után! Nekem ma­gamnak volt egy megoldatlan ügyem, amire máig sem derült fény. Egy eltá­vozáson lévő kiskatona egy ka­locsai családi ebédről kiment vécére. Soha nem tért vissza. A keresés is eredménytelen volt, egészen másfél évvel későbbig. Akkor a Sió-csatorna egyik mellékágából került elő, kato­naruhában, és végül a kopo­nyája alapján tudták azonosí­tani. De hogy miképp jutott Ka­locsától 200 kilométerre, kik vitték oda, és hogyan került a csatornába, valószínűleg már sose fogjuk megtudni. Hála isten­nek, nem minden eltű­nés ér ilyen tragikus vé­get. Egy íz­ben a görcsö- nyi szociális otthonból je­lezték, hogy nincs meg egy 90 év fe­letti néni. Este kilenc­kor, • télvíz idején kezd­tük keresni az otthon park­jában, miköz­ben tudtuk róla, hogy egy szál pon­gyolában sé­tált ki. Itt a ,józan pa­raszti ész” se­gített, ugyanis arra gondoltam, hogy ilyen ku­tya hidegben bizonyára a mele­get kereste. Mi jöhetett szóba? Csakis az épület mögötti disz­nóól. Valóban ott találtunk rá szegényre a trágyadombon, és még szerencsére túl is élte a ka­landot! A Magyar Vöröskereszt nemzetközi keresőszolgálata főképp háború és természeti ka­tasztrófa sújtotta területeken kutat eltűnt személyek után. Még a mai napig is keresnek a II. Világháborúban eltűnt ma­gyarokat, illetve olyanokat, akik 56-ban távoztak az or­szágból. Persze, nem feltétlenül élő személyekről van szó ennyi idő távlatából, azonban a kár­pótlás, ilyen-olyan hagyatéki ügyek miatt az is fontos lehet, hogy valamiféle feljegyzés ma­radt-e az illetőről, mondjuk, a volt Szovjetunió területén. Azonban a budapesti iroda munkatársa elárulta, nagyjából 20%-os sikerrel végzik tevé­kenységüket. A hivatalos formulák szerint egy-egy eltűnés esetében öt év sikertelen kutatás után történhet meg a holttá nyilvánítás. Az el­évülés - akár csak az emberölés esetében - 20 év. Pécsett jelen­leg 5 ügy felderítetlen (mind felnőttkoráé), a legrégebbi 1992-es: ugyanis egy, még 1989-ben eltűnt idős hölgyről feltételezik, hogy már el­hunyt. Méhes Károly hetedik oldal Jegyzet Vándorló világ Figyelem, ahogy a né­pek mozognak. Bár - tegyem hozzá - népek­ről nem igen hallunk, csak buszba bújtatott 10-20-50 abházról, af­gánról, albánról, s ki tudja még miféle nációk zöldhatáros együtteseiről. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy amott, ahonnan útnak indultak, egyre kevesebb bennszülött lehet. Vélem ugyanis, hogy nem csak fe­lénk migrálnak. Nekem azon­ban elégséges a hazai statisz­tikánk, éber határőreink hány embercsempészt tartóztattak fel. Oly sokat, hogy nézetem szerint egy-két volt világbiro­dalom kezd egészen kiürülni. Földbe döngölt népessége át­csoportosulni. Mint most az örmények. Róluk ritkábban hallunk, de a napokban mindjárt kétszázat találtak az algyői Tisza-híd alatt. A mexikóiak szoktak ilyen tömegben átlopakodni az USA-ba. Már ebből is lát­ható, a népmozgás világjelen­ség, emlékezzünk csak a jávai vizeken, vagy a Floridai­öbölben menekültekkel zsú­folt ócska teknők el­süllyedésére. Ha valahonnan - bárhonnan - „belénk É szöknek”, keserves fej­törés következik, mi legyen velük, hol a szállásuk, mibe kerül majd az ellátásuk? Már az osztrákok is határozottabbak: Magyaror­szág felől? Akkor azonnal vissza velük oda! Vagyis hozzánk, s attól kezdve ismét indul az előbb már említett kör: szállás, ellátás stb. Mondhatjuk, persze, kis or­szág lévén egyedül megállí­tani a világot nem tudjuk. (Túl sok hivatkozási alapunk nincs is: századelő, ’56. Mig- ráltunk mi is.) Arra azonban kíváncsi vagyok, mikor és mi­lyen eredménnyel zárul ez a folyamat? Végül is nem csak háborúkról és az ezzel járó menekültáradatról hallunk, olvasunk, szerzünk tapaszta­latokat, de a várható háborúk­ról is. Tele van a világ olyan fészkekkel, ahonnan szinte teljes népek repülhetnek ki más országok felé. Lassan ki kellene alakítani saját vála­szunkat is. Mészáros Attila Róka Móka Nyomozok az egyik legkedvesebb gyerek­kori könyvem után: Róka Móka bábszín­háza. Szeretném elol­vasni a gyerekeknek otthon. Sehol sincs. Senki sem tud róla. Furcsa kalandjaim voltak. Úgy emlékeztem, hogy a szerző Vázsonyi Endre, de kiderült, ő a Rémusz bácsit írta - az megvan! Hosszas ku­takodás után kiderült, Endré­nyi vezetéknevű író követte el a Róka Mókát, és arra is jól emlékeztem, a megjelenés éve 1972, akkor végeztem az első elemit. A pécsi könyvtá­rak azonban - bár némelyikük a katalóguscédulának még birtokában van - a könyvvel rég nem tudnak szolgálni. Fölhívtam hát egy derék antikváriust, akiről tudtam, áldozatos buzgalommal kutat fel akár ősnyomtatványokat is. Első kérdése ez volt: Drága uram, mennyit szán erre a könyvre? Egy pillanatra el­gondolkodtam, osztottam- szoroztam, majd kiböktem: Ezer forintot. No, ezzel véget is ért az akció, hiszen kide­rült, hogy csupán az, hogy az antikvárius postailag riasztja kollé­gáit az ország minden csücskében, több ezer forintra rúg. A következő állomás a Móra Kiadó volt. Egy fér­fiúi hang közölte, hogy em­lékszik ilyen című könyvre, de az nagyon régen volt, a so­rozatos költözködéseknél mindenük elveszett, illetve el­lopták (mi sem természete­sebb!). Utolsó mentsvárként jött a mesés Lázár Ervin. Tőle ér­deklődtem, vajon ismer-e egy Endrényi Magda írónőt és egy Fésűs Éva illusztrátort. A raj­zolót ismeri - minő öröm! -, kapja is gyorsan a telefon­könyvet nagy tiszteletű bará­tom, hogy segítsen a szám­mal. Öt Fésűs Éva van - hogy az a! Azóta őket hívogatom. Üzenetrögzítőkkel beszélge­tek, a tizennegyedik kicsön­gésig hallgatom a búgó han­gokat. A gyerek meg nő, nődögéi. Olvasom neki a Rémusz bá­csit. Méhes Károly hetedik oldal holnap Riport . Valaki hazudik. Úgy tűnik, jelenleg ez az egyetlen dolog, amit a Pécsi Gyermekotthon ügyében biztosan ki lehet jelenteni. Vagy néhány gyerek nem mond igazat, vagy az a férfi, akit a gyerekek igen súlyos vádakkal illetnek. Portré ______________ Ma rton István csupa energia és lendület 72 évesen is. Naptárában majd minden lapon sűrűn vannak bejegyzések. Legalább felerészben városvédő egyesületi elnöki tisztségéhez kapcsolódó programok. Nemrég Pécs Közgyűlése Városháza Emlékéremmel ismerte el munkásságát. Portré A Bóbitától a Levendulaszínházig 1998-ban egy nagy nemzetközi bábfesztiválon a közel 100 fős szakmai zsűri neki ítélte a grand prix-t. A sors, vagy éppen a Pécsi Nemzeti Színház fintora, hogy nemzetközi karrierje elin­dulásával szinte egy időben kellett távoznia a pécsi Bóbitából.- Sorsszerű volt az indulása ?- Visszatekintve a gyermek­koromra, voltak előképei ennek a pályának, persze akkor ezt nem sejtettem. Tele voltam ambícióval, de nem tudtam, mi­lyen irányba induljak el. Aztán azt mondta valaki, hogy próbál­jam meg a Bóbitánál. Ma már biztosan tudom, hogy ebben a •világban vagyok otthon.-Nehezen indult?- Rendkívül gátlásos voltam, nem mertem megszólalni a nyilvánosság előtt. De a szín­ház terápia is, és sokat segített az iskola, meg a tíz év gyakor­lat. Majd öt évig szabadúszó voltam.- Mi történt akkor?- Elkezd­tem óvoda­pedagógiával foglalkozni, ebből köny­vet is írtam, s voltaképpen elindult a szólópá­lyám.- Milyen változást jelentett kiszakadni a Bóbita közössé­géből?- Nehézségekkel és köny- nyebbségekkel járt. Ha mér­legre teszem, úgy látom, így jobb. Akkor volt infrastruktúra ma mar szá­mos konfe­renciára hív­nak előadni. Ezután visszatér­tem a Bóbitához, de már más jellegű darabokat csináltam, s Szabó Zsuzsa 1962-ben született Pécsett. A Komarov Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola báb tagozatát. 1981-től, öt év megszakítás sal 1998-ig a Bóbita Bábszínház tagja. Ma a Levendulaszínház művészeti vezetője. Öt rangos alkotói díj birtokosa. Egy lánya van. mögöttem, de sok kötöttség is, ami az alkotómunkát nehezí­tette. Most olyan partnerekkel dolgozom, akiket valóban partnereimnek tekintek, igaz, az ország különböző részein élnek.- Eladhatóak is a darabok?- Igen. Bár elsősorban szakmailag igényes helyekről, kapok meghívást.- Nem fenyegeti az önismét­lés veszélye?-Talán nem, bár költői szín­háznak nevezem, amit csinálok. Ez egyfajta skatu­lya, komolyan meg kell gon­dolni, hogy ezen belül mekkora a mozgástér. Ugyanakkor kétségtelen, meg is kell élni.- Vidéken lakik.-Átformáltam az életemet, Cserkútra költöztem. Egy óri­ási ingatlanon lakom, ahol nyaranta művészeti táborokat szervezek. Ott megélem, amit korábban nem: hogy a termé­szetnek van egyfajta önmoz­gása. S ha kinyitom az ajtót, beáramlik a harmatos hideg levegő. Cseri László

Next

/
Thumbnails
Contents