Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-21 / 259. szám

1999. szeptember 21., kedd Háttér - Riport flENÜSZERVÁLTÁS PÉCSEI! ÉS BARANYÁBAN 1988-90 rész A 47-ből nem engedni kevés volt Az 1990 tavaszi országgyűlési választásra a KDNP nagy reményekkel készült: a nyilatkozatok ta­núsága szerint a szavazatok 10-15 százalékának megszerzésében bizakodtak. Ám nemcsak ez ma­radt el, hanem az igazán megszervezett kampány is. Baranyában egyéni választókerületben csak három kereszténydemokrata képviselőjelölt indulhatott: Ursprung János a pécsi 3-as, Ónozó La­jos a komlói és Monostori Antal a mohácsi kerületben. Ám ők sem jutottak a siker közelébe. A hatalom legfelső köreinek megkülönböztetett figyelme, aggódása és taktikázása, amely a KDNP újjáalakulását késlel­tette, már 1989 őszének dere­kára eloszlott.- A fennálló hatalommal volt valami kapcsolata a KDNP ba­ranyai szervezeteinek?- Semmi különösebb kap­csolatunk, és semmi különö­sebb személyes ellentétünk az előző rendszer baranyai, pécsi vezetőivel nem volt, de nem is barátkoztunk velük. Semmiféle megfigyelést nem tapasztal­tunk. Lehet, hogy túl kicsinek találta a KDNP-t a hatalom, mindenesetre békén hagytak minket. Hozzánk nem is épül­tek be az ügynökeik, nálunk legalábbis semmiféle gyanú nem merült fel erről - emléke­zik Ursprung János (kis képün­kön).- Milyen tagtoborzást, illetve választási kampányt folytattak?- Kimondottan tagtoborzó gyűlésünk nem is volt. Olyanra anyagi lehetőségünkből sem tellett. Igazából csak a parla­menti válasz­tást követően adódott oly­kor, hogy tag­toborzás cí­mén összehív­tunk embere­ket. Például a pécsváradi szervezet megalakulásakor, amikor az ot­tani kultúrházban tartottunk ilyen összejövetelt. Tulajdon­képpen nem is volt hova meg­hívnunk a választópolgárokat. Amikor az 1990-es választá­son a pécsi 3-as számú, vagyis a kertvárosi körzetben képvise­lőjelöltként indultam, a kampá­nyom minden részletét magam találtam ki. Senki nem segített, hogy miként kellene egy kam­pányt megszervezni. Nekem kellett termeket szerezni a gyű­léseimhez. Az sem volt közis­mert, hogy hol lesznek ilyen ta­lálkozók a választópolgárokkal, és mikor. Bementem a iro­dánkba dr. Horváth Imréhez, és elmondtam, hogy miket talál­tam ki. Az volt rá a válasz: „Jó, jó, csak csináld”. Ennyi volt az egész iránymutatás és segítség. Nyilván a többi képviselőjelöl­tünk is ugyanilyen gondokkal birkózott. Minden gyakorlati tapasztalat nélkül indultunk neki az 1990-es választásnak.-Azok sem tudtak segíteni tapasztalataikkal, akik 1947- ben már aktívan politizáltak?- A körülmények nagyon el­tértek az 1947-esekhez képest. És választási kampányokban közülünk tapasztalata igazán csak dr. Matheovits Ferencnek volt. De az ő egészsége meg­rendült. Az előző rendszerben többször elítélték politikai te­vékenységéért, és a börtönben eltöltött összesen 19 év nagyon megviselte. 1990-ben már nem volt olyan egészségi állapotban, hogy sokat segíthetett volna. Mindössze egyetlen olyan gyű­lésre emlékszem, ahova meghí­vásomra eljött és beszélt a vá­lasztópolgárok előtt. Egyébként csak annyi volt részéről a segít­ség, amit elmesélt nekünk a hajdani kampányáról. Rajta kí­vül Ónozó Lajosnak volt még efféle tapasztalata régi időkből, de neki inkább csak a hajdani ifjúsági szervezetből, a KA- LOT-ból. Liszkay Teréz pedig későn jött, már a kampány köz­ben. Először ugyanis dr. Hor­váth Imre, Matheovits Ferenc és Sinkó Zoltán javaslatára a KDNP egy mohácsi fiatalem­bert indított képviselőjelöltként a pécsi 1-es számú választóke­rületben. Elég szerencsétlen öt­let volt. Liszkay Teréz akkor újította meg párttagságát, ami­kor dr. Horváth Imre és én fel­kerestük a lakásán, hogy rábe­széljük a képviselő-jelöltség elvállalására. Utána már neki gyűjtöttük a kopogtatócédulá­kat, de az előző keresztényde­mokrata jelöltre adott ajánlások így elvesztek a számunkra, és végül Liszkay Teréznek nem gyűlt össze elegendő kopogta­tócédula. Pedig a két jelöltnek adott ajánlások száma együtt bőven elég lett volna. Talán egy listás hely múlott ezen. A jelöltállítás taktikai hibája, valamint a kampányszervezés­ben mutatkozó tehetetlenségen túl dr. Horváth Imre elnöki te­vékenysége más negatívumot is hozott a KDNP-nek.- Egy pécsi oktatási fórumon erősen összetűzött a pedagógu­sokkal, mert olyannyira kon­zervatív nézetei voltak, ame­lyek szinte minden résztvevő­ben ellenérzéseket keltettek, és amelyek egyébként a KDNP oktatási elképzeléseivel sem egyeztek. Szereplésének na­gyon rossz visszhangja volt, és ártott a KDNP megítélésének. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1990 tavaszán más került a me­gyei elnöki tisztségbe. Bármilyen meglepő, a KDNP-nek igazából csak egyetlen igazi kampánygyűlése volt 1990 tavaszán, szinte az utolsó pillanatban.-Március 15.-e évfordulóján dr. Hasznos Miklós - a későbbi országgyűlési képviselő - szó­noklatával a Liszt Teremben volt választási nagygyűlésünk. Olyan, amilyenből legalább tízet kellett volna rendeznünk a kampányidőszakban, de csak egyre tellett tőlünk - sajnálko­zik még ma is Ursprung János.- A pesti pártközpontból nem kaptak iránymutatást, ötleteket, segítséget?- Nem különösebben. Szinte mindent magunknak kellett elő­teremteni és kitalálni. Dr. Hasznos Miklós kampánygyű­lésén túl olyan segítség jutott, hogy egy nagy csapat - 45 fő - kimehetett Hollandiába tanul­mányútra. Ott valamit láthat­tunk a kampánymenedzselésből a Holland Néppárt jóvoltából. A választáson jobb eredményre számítottunk, 10 százalék körül vártuk a részesedésünket. Or­szágosan a parlamenti küszöböt így is biztosan, 6 százalék fe­letti eredménnyel léptük át. Ba­ranyában egy listás helyhez 11 ezer valahány szavazatot kellett elérni. Nekünk mintegy 10 600 volt. Ha a kampány szervezet­tebb és a lehetséges hétből nemcsak három egyéni jelöltet tudunk indítani, akkor biztosan jobb eredményt értünk volna el. Ugyanis azokban a választóke­rületekben kapott a KDNP je­lentős számú szavazatot, ahol egyéni jelöltje is indult, a töb­biben viszont alig.-Mire alapozták választási reményeiket?- Nyilvánvaló volt, hogy mi csak az MDF-től és az FKgP- től tudunk szavazatokat el­venni, és ők is csak tőlünk és egymástól. Az emberek zömé­nek az agyába azonban bele­ivódott, hogy a politikusi sze­repvállalás egy kerülendő, tisz­tességtelen foglalkozás. Szeret­tem volna bebizonyítani, hogy a politikai munkában is lehet tisztességesen, becsületesen dolgozni. És azt reméltem, hogy az emberek felismerik: itt a lehetőség, nincs akadály, sem retorzió, elmondhatják a véle­ményüket. Ám többnyire nem volt nagy tolongás a politikai gyűléseken egyik pártnál sem. Ezzel egy időben viszont ha­talmas mértékű volt a vallás felé fordulás. Annak politikai jelentését és jelentőségét mi félreértettük és túlbecsültük. Dunai Imre (A következő' két rész arról szól, hogy milyen szerepet töltöttek be az egyházak a rendszervál­tás folyamatában.) KDNP-nagygyűlés a pécsi Liszt Teremben 1990 márciusá­ban: a szónok dr. Hasznos Miklós (balról) volt FOTÓ: laufer l. Jegyzet Moszkva nem hisz Elgondolkodom néha, mivé is lesz egy-egy mítosz néhány év alatt, még a fiatal ember éle­tében is? Moszkva évti­zedeken át a legszen­tebb város vala, nevé­nek kiejtéséhez is elcsukló hang és földig hajló alázat dukált. Kisiskolás korban kezdődött minden magyarok ismerete a Szovjetunió fővá­rosáról, mely a „tények” tag­lalása mellett adott egyfajta spirituális vágyat: ha majd jó kisdobos, jó úttörő leszel, tán kiérdemied, hogy egyszer Moszkva szent aszfaltjára te­ltesd a lábad. Vörös-tér, Le- nin-mauzóleum, Szpászkij- bástya órával, vörös csillag­gal, Lomonoszov Egyetem. November 7-én, Platón szüle­tésnapján mindezt a televízióban is megcsodál­hatta bárki, bár a neves épüle­tek nagyobbik részét Marx, Engels és Lenin(s) transzpa­rensei takarták. Szóval szép emlékeink kö­zött élnek ezek a késő őszi is­kolai szünetnapok. Persze, az ember, még a gyerek is hallott egy s mást. Éppenséggel azoktól, akik megjárták a híres a Moszkvát. Hát - Lenin egy kicsit viaszbaba- szerű, a metró ugyan szép, de a boltok üre­sen konganak, csak vodka van és esztergagép. Rendben, minden világok legjobbikát sose fogjuk felta­lálni, tudjuk Voltaire óta, még ha Brezsnyev mást is állít. Aztán elkezdődött. Igen, nagyjából tíz éve. Mint min­den. Az első igazán ,jó” hír az volt, hogy Moszkváról ad­dig csak hamis térképek létez­tek, hogy jól eltévedjen a gaz CIA-ügynök. Ma már tudjuk, hogy Moszkva a világ egyik egy­szerre leggazdagabb és leg­szegényebb és legkorruptabb városa lett. Ahol mostanság minden nap a levegőbe repül egy emeletes ház, maga alá temetve több tucat embert. Lehet, hogy november 7-én is zokogó rokonokat mutat majd a híradó. Moszkva még min­dig nem hisz a könnyeknek. És mindennek ellenére: de jó lenne egyszer oda el­menni! Méhes Károly Mi lesz, ha Én bizony töretlenül bí- ^ zom polgárbarát rend- Ä őrségünk eredményes felderítési mutatóiban. \ Bízom abban is, hogy ■ előbb-utóbb sikerül - ™ nyakon csípniük a Viszkist - tettestársát most kapcsolták le a határon akit majd a független magyar bí­róság elítél a rábizonyított bűncselekmények súlyának megfelelően, és jól bedugják a legszigorúbb magyar börtön legsötétebb cellájába. Ambrus Attila innen aztán hiába is próbálkozna szökés­sel, kénytelen lesz beillesz­kedni a börtöntársadalomba, ami aztán vagy megtöri, vagy vezető szerephez juttatja. Az őrökkel szemben nyilván pél­dás magaviseletét fog tanúsí­tani, emiatt pedig elképzel­hető, hogy harmadolják majd büntetését. Úgyhogy néhány év múlva kijön a börtönből egy - az eddigi viselkedése alapján - intelligens, hideg­vérű bűnöző, aki nagystílű életmódhoz szokott, meg­lesznek az alvilági kapcsola­tai és mérhetetlenül dühös lesz a kinti világra. ^ Mivel annyi idő el- teltével jégkorongka- pusnak már nem igazán lesz használható, az H sem valószínű, hogy W — tömegével kapkodná­nak érte a becsületes vállalkozások, cégek, valami megélhetési forrást azért mégis csak kell keresnie ma­gának. Akkor már a nők szá­mára se lesz annyira vonzó, egyébként is többnyire ő ál­dozott a gyengébb nemre. Szóval Ambrus Attila előtt kevés más út kanyarog, mint amelyik az OTP-fiókokba ve­zet, könnyen valószínűsít­hető, hogy ismét elindul rajta, és nem a befizetetlen gáz­számla lesz a kezében, mikor belép a biztonsági őr mellett a forgóajtón. A rosszabb véglet ennél az, ha a viszkisünk ráérő idejében nyit egy esti szabadegyetemet a rácsok mögött, és rajta kívül még több tucat hozzá hasonló, csak sokkal elvakultabb ne­hézfiú dübörög ki a szabad vi­lágba büntetése letöltése után. Nem is lesz gond akkor az utánpótlással bűnözői vona­lon. Móczán Zoltán hetedik oldal holnap Riport Soha nem vezetett szilárd burkolatú út Révfaluba. A település el is néptelenedett - ma egyetlen állandóra bejelentett lakosa van -, pedig régen itt révátkelő volt a Dráva két partja között. De lesz még itt élet, gondolták, akik ideköltöztek és ma üdülőfaluról álmodnak. Portré Orcsik Ferenc szinte meghazudtolja a fizika alap­tételét, és képes egy időben több helyen is jelen lenni. A Pécsi Napok minden prog­ramján rajta tartja a szemét. Portré A hallgatók és a pincebogarak „A hallgatókkal szemben tanúsított magatartás és az oktatói­hallgatói kapcsolat erősítése, elmélyítése” - ez a hivatalos in­doklás, amiért dr. Farkas Sándor a TTK legnépszerűbb okta­tója lett az 1998/1999-es tanévben.- Nagyon meglepődtem, hiszen az ember nem számíthat efféle elismerésre. Az biztos, hogy a kari tanács ülésein tanúsított „harcos” magatartásom is sokat nyomhatott a latba, amit a hall­gatói önkormányzat tagjai is hallottak.- Saját erények?- Olyan konzervatív gimná­ziumba járhattam - majd utóbb taníthattam is -, ahol a szó ne­mes értelmében nem engedtek a minőségből. Hajtani kellett diákként, keménynek kellett lenni tanárként. Pécsett, az egyetem Ökológia Tanszékén, ahol a professzor a legszigo­rúbb oktató, nem volt nehéz beilleszkednem. De idővel so­kat változ­tam, s rájöt­tem, hogy ál­latrendszer­tanból, ami egy tipikus „telefon- könyv-tan- tárgy”, tény­leg lélekgyilkos, elismerem, nem lehet mindenkitől ötöst várni! Ma 40-50 ezer állatfaj él Magyarországon. Ebből 1000- 1200-at magyarul, latinul meg­tanulni olyan, mintha valaki egy nyelvnek állna neki - és ehhez jön a sok egyéb tanulni- való. Már belátom, hogy sokan különböző körülmények kö­zött kerülnek erre a szakra, más-más célokkal. Jó tanárok, Dr. Farkas Sándor 1965-ben született Dombóvárott. A JPTE TTK-n 1988-ban végzett biológia-technika szakon. Eló'ször szülővárosában tanított, majd 1993-tól az egyetem Ökológia Tanszékén oktat. Felesége lapkiadói alkalmazott, Balázs fiúk iskolás. szakemberek lehetnek belőlük akkor is, ha „csak” az elegendő ismereteket szerzik meg egy­egy általuk kevéssé kedvelt tárgyból.-És a hallgatókkal való kapcsolatépítés ?- Sokszor megdöbbenek, hogy egy köszönéssel, egy fin­torral milyen érzelmi hatásokat lehet kiváltani, amik az adott pillanatban sokszor észrevét­lenek maradnak, csak sokkal ké­sőbb derül rájuk fény. Tudatában kell lennünk, hogy csupa ér­zékeny ember vesz bennünket körül!-Jó pap holtig tanul, hát még a tanár. Úgy tudom, ön is.-A pincebogárként közis­mert ászkarákok, vagyis erdei bogarak biológiájával foglal­kozom. Ezek „darálják le” a fa­leveleket. Otthon is egy kis la­boratóriumot rendeztem be, mintegy 60 ezer állat vonult át eddig a szemem előtt. Ha igaz, még a 2000. év előtt megszer- zem e nálunk 42 fajban ismert bogarak segítségével a Ph.D. fokozatomat. Méhes K. k

Next

/
Thumbnails
Contents