Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-11 / 249. szám

1999. szeptember 11., szombat Háttér - Riport Rendszerváltás Pécsett és Baranyában 1988-90 30. rész EKA: kettős hatalom Baranyában Különleges képződmény volt Baranyában az Ellenzéki Kerék­asztal (EKA), amely nevében szereplő módon 1989 tavaszától - március 15-e után - az ellenzéki pártok közti konzultáció fó­ruma, s amelyhez hasonló értesüléseink szerint más megyében nem jött létre. A független politikai szervezetek munkáját ko­ordinálta, elsősorban a többpártrendszerbe való átmenet felté­teleinek kimunkálása és biztosítása céljából. yj«níji5m ft »•*«*** «*&•% M«a&i J£«»*aBst4d 1989. ftug. 5-i. VZirtrtl m, 9* net* ** kd** ** mim, «» sstoss képTiaaíőd Sora« álhitt U&mt Kiirts W&f 1, Aa «Ugnttttt* 2«>£ tábori ni»«r* «a líx? 25 tt, tűk HÖF '25 t6 W.«to*í-»» * «Ütő tájálRvrtatái** év n jtrop^suda mjw KMirmtadBŐt «* tálalja. Í. Ja au Mfbitu b w*-*, b0C7 « ulá»» báftftitM «1 a 68*«« B«te**lo«ütóftl jnagyw 6«T*BUÍ,<ú»t «litilß «c£X<&őisl**>wsy ttmwtn. 3* Aft *w* kÍT&i kSa-3«#a. í«U%ni « mspt. y~t 'bábsgiast&Tw&n, ét aktőbtóf £2“i tt*gft8i2&4*é« ü&yw« ot> «« «iái» 4. As stKA Bervith CmMnab bm ft&Ja uä& ftst a nsil*tkö8«tot, *- mly «áriát «fcivftMAbfttt t&sxyala* agy batároeftlt tja&mi*1 **»- KSisewrai. mvt a KoakrÄ oaotbon «« baftvwlfcwc&rt t«jM as KS2& baXQcpail». í.bat í«Xíjat:»33»«** Bágnar íítfcláafc. kagr « ÖCi sarát» * »**- tárgyalt «fcfXsí » «ajtósba batirösoétwv n««ft « 3H? váílicit« A faí£*talaajá» arra la Üt«} ed, fcsgy a k3*l«aáaj ««2 as 5É3Z¥F~r#i *3*5« lágyán. *&>«, 19Ö9. ftűsa***«« 4, /te*»»k«i iKMly/ * W Az EKA 1989. május 12-én megfogalmazott nyilatkozatá­ban adta hírül megalakulását, egyben a nyilvános­ságba lépve soraiba hívott minden olyan szervezetet és mozgalmat, amely az erő- szakmentes átmenetet kö­vető többpártrendszer híve. Dr. Kengyel Miklós (első kis képünkön), aki ma a JPTE jogi karának dékánja, 1989-ben a Független Jogász Fórum tagja­ként kapcsolódott be az EKA munkájába és annak szóvivője volt. Mint említette, az EKA rövid, néhány hónapos törté­nete rendkívül gazdag volt és sajátos színfoltként jelent meg a megye politikai életében. Megalakulását követően rövid idő alatt sikerült a hatalomban lévő MSZMP-vel szemben po­litikai erőként fellépnie, elfo­gadtatva a változások szüksé­gességét és elérve azt, hogy az átmenet időszakában - 1989 tavaszától - az EKA megkér­dezése nélkül semmilyen fon­tos, a megye életét érintő poli­tikai döntés nem születhetett. Kengyel Miklós szerint utó­lag amolyan „kettős hatalom­ként” lehetne értékelni azt, ami Baranyában kialakult: az egyik oldalon az állampárt helyezke­dett el, a másikon pedig a közö­sen fellépő ellenzéki pártok, az „alternatívok”. Az ellenzéki pártok május 12-én adták ki az alábbi nyilat­kozatot: „Megalakult Bara­nyában az Ellenzéki Kerékasz­tal. 1989 április 19-én az MDF, az SZDSZ, az FKgP és a Fidesz képviselői létrehozták a megyé­ben működőßggetlen szerveze­tek koordináló szervét. A Ke­rékasztal munkájába bekapcso­lódott a Fii Cu Női, a Függet­len Jogász Fórum és a TDDSZ helyi szervezete is. Az ellenzéki Kerekasztal várja mindazokat a megyei szervezeteket és moz­galmakat, amelyek az 1989. március 15-én meghirdetett 12 pont szellemében tevékenyked­nek, ” Az előző napi - május 11-i — ülést Bíró Ferenc (MDF) ve­zette, aki itt ismertette az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságáról és a Baranya Megyei Tanácsról érkezett és tárgyalásra invitáló leveleket, majd megvi­tatták, hogy milyen témákat érintsen a megbeszélés és meg­választották az EKA tárgyaló küldöttségét. Az EKA-MSZMP előzetes konzultációra az ellen­zéki delegáció tagjai lettek: Bíró Ferenc (MDF), Csillag László (SZDSZ) és Heindl Péter (Fi­desz). A megyei tanács tárgya­lópartnerei: Kengyel Miklós (FJF), Wéber János (MDF) és Rozs Csaba (SZDSZ) lettek, il­letve a kör kibővült: a július 25- i összejövetelen részt vett még Bőgner Miklós (FKgP), Németh Zsolt (Fidesz), Szilvási Sándor (MSZDP) és Maczonkai Mi­hály (FJF). Mindkét delegáció lényegé­ben a választásokra való felké­szülés gyakorlati kérdéseiről, az információk áramoltatásá­nak lehetőségéről, a helyi tájé­koztatásról (a Dunántúli Napló az MSZMP lapja volt) illetve a politikai szervezetek tulajdon­kérdéseiről óhajtott tárgyalni. Érthető módon. Ekkoriban kezdték az újrateremtődött pár­tok kialakítani az infrastruktú­rájukat; szükségük volt irodára, telefonra, sokszorosító beren­dezésekre stb. Másrészt szeret­ték volna hallatni hangjukat, s az akkoriban létrejött ellenzéki kiadványok és új, független la­pok nem tud­tak verse­nyezni a Du­nántúli Napló adta nyilvá­nossággal. A Baranya Megyei Ta­nács és az EKA konzul­tációján (július 20-án) a felek megállapodtak többek között abban, hogy „az EKA pártjai­nak helyiséggondjaival kapcso­latban a tanácselnök a tanács­testület elé olyan javaslatot ter­jeszt, amely szerint az ellenzéki pártok által bérelt helyiségek bérleti dijait és az ezekben a he­lyiségekben működtetett infra­struktúra költségeit a pártok ál­lami támogatásának rendezé­séig a tanács saját költségveté­sének a terhére finanszírozza. Az egyes településeken felme­rülő konkrét igényeket az EKA Egy korabeli jegyzőkönyv szervezetei a helyi önkormány­zatokkal egyeztetik. Másrészt a megyei tanács elnöke elvben támogatta azt, hogy más társa­dalmi szervekhez hasonlóan az EKA szervezetei is részesülje­nek a tanácsi infrastruktúra használatának jogában ”. Egyébként e gyakorlati szempontok mellé őszre közös politikai naptár összeállítását vették tervbe - ne ütközzenek a hatalmi szféra és az ellenzékiek rendezvényei -, másrészt lehe­tőséget kapott az EKA, hogy képviselője konzultációs joggal részt vehessen a tanács végre­hajtó bizottságának ülésein. Szirtes Gábor (második kis képünkön), aki akkor az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának titkára volt, így emlékezett vissza arra a rövid időszakra, amelyet Kengyel Miklós a „kettős hatalomként” jellemzett:-Nem taktikai okokból ül­tünk le az ellenzékkel tárgyalni. Bár akkoriban a konzervatív erők többségben voltak az MSZMP-n belül, meglehetősen bénán és tehetetlenül figyelték az eseményeket, s így a párton belüli reformerőké maradt a kezdeményezés lehetősége, be­látva, hogy a változások feltar­tóztathatatlanok. A reformerek éltek is vele. S bár meglehet, hogy nem voltunk könnyű tár­gyalófelek, nem taktikai okok­ból vállaltuk fel a párbeszédet a baranyai kerekasztal munkájá­ban, amely különleges volt a maga nemében. Szirtes Gábor megfogal­mazta: ahogy az állampárt ré­széről nem nézte mindenki jó szemmel ezeket a konzultáció­kat, úgy az ellenzék köreiben is akadtak bőven, akik felesleges­nek ítélték az MSZMP-vel való bárminemű kapcsolattartást is. Mindenesetre a helyi hata­lom és az ellenzék tárgyalásai­nak menetében az egyik legfontosabb lépés annak a meg­állapodásnak az alá­írása, amelyben az ún. Megyei Konzul­tatív Tanács felállí­tásáról döntenek 1989. június l-jén. Ebben leszögezik, hogy a felek (az MSZMP munka- csoportja és az EKA) a többpárt­rendszerbe való át­menet kérdéseiről bármely fél kezde­ményezésére leül­nek tárgyalni, ott felváltva elnökölnek)!), a jegy­zőkönyvet pedig a nem elnöklő fél képviselője vezeti, majd kö­zösen írják alá. Június 20-án pedig már arról tájékoztatja az ÉKA szóvivőjét Szirtes Gábor, hogy az MSZMP munkacsoportja to­vábbi mandátumot kapott az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának június 15-i ülésén az érdemi tárgyalások további folytatására. A Megyei Konzultatív Ta­nács majdnem az országos el­lenzéki kerekasztal megyei ké­pét tükrözte, legalábbis az MSZMP annak leképzéseként képzelte el a munkát. A vita az úgynevezett „harmadik oldal” szükségessége körül bontako­zott ki. Az EKA a hatékonyság miatt a kétoldalú konzultáció­kat szorgalmazta, míg az MSZMP feltétlenül szerette volna, hogy a szakszervezetek, a HNF és a KISZ is vegyenek részt a tanács munkájában. Vé­gül is sajátos kompromisszum született (jelezve az EKA ere­jét), amely szerint minden tár­gyalás előtt külön döntenek majd arról, hogy e szervezetek milyen jogkörrel vehetnek részt a munkában. A kerekasztal rövid életű volt, de sok mindenben segített. Létre tudtak hozni a pártok a Megyei Könyvtárban egy Me­gyei Politikai Információs bá­zist, a nyár folyamán pedig több közös rendezvényt hoztak tető alá. De ami lényegesebb ta­lán, hogy e párbeszédek során felerősödött a békés átmenet igénylésének óhaja és megte­remtődött az az etikai kódex, amely mentén végül is lezajlot­tak a választások. Kozma Ferenc (Sorozatunk következő részében a Kereszténydemokrata Néppárt újjászerveződéséről lesz szó.) hetedik oldal Jegyzet Hortobágy Hortobágy messze van Pécstől. Az összekötő kapocs: mindkét hely a világörökség része kíván lenni, bár ez Pécsnek nemigen sikerül. Hortobágynak jóval nagyobbak az esélyei, hacsak nem foszlik délibábként szét a remény a legújabb botrány mi­att, ami Pepó miniszter jóvol­tából robbant ki, aki minden indoklás nélkül függesztette fel Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóját. Aradi szigorú orvosi tiltás elle­nére hivatalában kereste fel a környezetvédelmi minisztert, és 65 percig négyszemközt tár­gyalt vele. A találkozóról kia­dott minisztériumi közlemény szerint „a megbeszélésen a vizsgálattal kapcsolatos érdemi kérdések nem kerültek szóba.” Vajon akkor miről beszélget­hettek? Elképzelhető, hogy té­vét néztek, valamelyik brazil vagy mexikói érzelmes szap­panopera legújabb epizódját. Együtt sírtak és nevettek, köz­ben megitták kávéjukat, elszív­tak egy szivart, a végén mind­egyikük elmondott egy jó vic­cet, Kohn és Grün találkozik a Hortobágyon kezdetűt, majd búcsúzóul átölel­ték egymást: jó nő ez a Paula és Paulina, min­denképpen meg kellene szerezni könyv alakban is, állapították meg. Annyi mégiscsak kiszivár­gott a vidám találkozóról, hogy Pepó felajánlotta Aradi Csabának, amennyiben önként lemond, megszüntetik ellene az eljárást. Ez nagyon érdekes fejlemény, ugyanis felvetődik a kérdés, ha az igazgató vala­milyen gazdasági bűncselek­ményt követett el az állítólagos földeladások során, akkor mi­ért nem vizsgálódnak lemon­dás esetén? Ha meg nem köve­tett el semmit, akkor miért függesztették fel? Egyes kis­gazda körök rebesgetik, hogy Pepó miniszter alatt már ko­rábban megrezdült a szék, s utódaként többek között fel­merült Aradi Csaba neve is. Ha sikerülne valamit rábizo­nyítani, akkor egy ellenlábas­sal kevesebb lesz. De ez csak feltételezés. Ami biztos, az az, hogy a Paula és Paulina folyta­tódik a végtelenségig. Cseri László Ártatlan Törzsgárdatag Tisztelt fele- és egész­barátaim, valamint el­lenségeim. Higgyék el, teljesen ártatlan vagyok! Jó-jó, voltak kisebb trükkjeim az évek során. Blicceltem buszon, szök­tem be rockkoncertre, a múze­umban pedig megtapogattam a csontvázat, amikor a teremőr elbóbiskolt. Na de azért azt állítani, hogy csalárd módon, idegenek ke­zére játszottam át haszon remé­nyében a Földet, ezt kategori­kusan visszautasítom! Azt pedig ügyvédeimen ke­resztül közölhetem az általam nagyra becsült emberiséggel - különös tekintettel a magya­rokra -, hogy erőszakos úton nem szereztem vissza semmi­lyen, a jó híremet sárba tipró adásvételi szerződést, mi több, annak másolatait sem. (Sajnos ezen igazoló okirat a legutóbbi költözködésem során elveszett, majd ismeretlen körülmények között lángra lobbant.) Erről egyébként hiteles tanúként megkérdezhetik anyukám ki­sebbik gyermekét, vagyis jó­magámat, aki csak ritkán lódí­tok. Éppen ezért kérem, sőt ártatlanságom igaz hitével követelem, hogy azonnal helyezzenek szabadlábra, rehabilitál­janak, kártalanítsanak, utcát (teret) nevezzenek el rólam, (lovas)szoborral. A szervezetlen alvilággal kapcsolatom nincs. A tíz kilo­gramm kokaint a baracklekvár befőzéséhez spájzolta be a „nagymutter”, amikor leára­zás volt a Népboltban porcu­korból. A kukoricagránátról azt hittem, a tengeri robbanásszerű termésátlag-növeléséhez kell. A lányok, akiket futtattam, atlé­ták. A fegyvereket a Hadtörté­neti Múzeumnak szántam aján­dékba. Egyben érdeklődnék is. Ha valakiről legalább ötször ki­derül, hogy ártatlan, talán még bonuszt is kaphat? Egy bűnt például leírnak a számlájáról, vagyis újra dobhat, mint a Ki nevet a végén? című társasjá­tékban. Mert én azért nem örülnék, ha röpke életem néhány előze­tesben töltött esztendeje miatt megkapnám az Ártatlan Törzs­gárdatag kissé sem kitüntető címét. Pucz Péter ^hetedik oldal hétfőn Riport Sokak szerint az új Hatvany- bárók még meg sem születtek. No, nem arról van szó, hogy ne lennének akár magánszemélyek is olyan anyagi körülmények kö­zött, ami ne engedné meg szá­mukra a társadalmi és kulturális jótékonykodást - csak ez még nem sikk. Portré ..... „A munka okozta fáradalmat más tevékenységgel pihenem ki. A munkáltatóm egyébként nem a zenekar és a főiskola, hanem Mozart vagy Bach. Velük pedig nem lehet betelni” - mondja Zseni Nándor fagottművész. Portré „Előítéletes helyzetben nehéz dolgozni” Visszatér a Budapesti Műszaki Egyetemre. Szeptember 1-jétől a Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Szociológia Tan­székének egyetemi tanára. A Vigilia egyik szerkesztőjével, a katolikus értelmiségieket tömörítő Magyar Pax Romana Fó­rum elnökével nem csak a váltás okáról beszélgettünk.- Muszáj ezzel kezdenem. Miért lett épp Özjséb?-Apám családjában minden elsőszülött fiút Antalnak nevez­tek, így engem is így anya­könyveztek. Az elöljáróságra baktatva apámnak jutott eszébe a név - egy ismerősét hívták így. Anyám meglepődött, de én örülök neki, ezt is használom.-Nem csoda, hisz így meg­úszta a katonaságot.-A kerületi kiegen mindig kihúztak a listáról, mondván, nőket nem sorozunk. De még ma is gyakran kapok „Tisztelt Professzor Asszony” megszó­lítással levelet.-Az eszter­gomi feren­cesekhez járt gimnázi­umba. Hogy került hozzá­juk?- A kíván­csiság volt a legfőbb oka. A szüleim két­ségbe estek, s igazuk lett: ami­att nem vettek föl filozófia­pszichológia szakra, mert egy­házi iskolából jöttem. — A műegyetemen ez nem volt akadály. Miért lett villa­mosmérnök?- A családi hagyományok miatt természetes volt, hogy műszaki pályát válasszak. A nyolcvanas évek elején azon­Horányi Özséb 1942. március 27-én született Budapesten. Villamosmérnöki diplomát szerez ’67-ben. Egyetemi tanár, a nyelvtudományok kandidátusa. Több könyv és szakcikk szerzője. A JPTE BTK alapító dékánja ’95-ös leváltásáig. 2000. június 30-ig a Kommunikációs Tanszék vezetője. Nős, két fia és két lánya van. ban egy oktatási reform kere­tében az Iparművészeti Főis­kola rektora intézetigazgató egyetemi tanárnak hívott. Ek­kor kerültem a felsőoktatásba. Pécsre 1983-ban jöttem, ami­kor az akkori Tanárképző Ka­ron megindultak az egyetemi szintű társadalomtudományi szakok.-Az ing-farmer-tornacipő kombináció hamar legendássá vált. De nem emiatt voltak csatái.- Igazi konf­liktusom egye­dül Barakonyi Károly rektor úr­ral volt, ponto­sabban neki ve­lem. Utóbb az is kiderült, meg­alapozatlanul, de sajnos az ak­kor támasztott előítéletek azóta jjr- •: sem múltak el a fejem fölül. Márpedig előítéletes helyzet­ben nehéz, ha éppen nem lehe­tetlen értelmesen dolgozni. Olyan helyen akarok lenni, ahol nincsenek bénító előítéle­tek körülöttem. Szerencsére van ilyen. A kommunikációs doktori képzést azért másodál­lásban még csinálom egy ideig. Lendvai Dávid

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents