Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-08 / 246. szám

1999. szeptember 8., szerda Háttér - Riport Jelenetek a tettyei paradicsomból Közel negyven éve lakik Pécsett, a Tettyén Lénárd József és családja. Madárdal, merész és szép sziklafal a háttérben, hatalmas, árnyas gesztenyék a ház előtti téren, a múltról merengő romok szemben, a szomszédos arborétumból lengő farkú mókusok szaladnak át telkükre. Paradicsom a füstös, zajos város felett. Ahonnan a kígyó sem hiányzik. Áldatlan, otromba, durva és évek óta hangosan zajló szomszédvita bőrébe bújva. Négy éve a szomszédot a pé­csi bíróság becsületsértés vét­sége miatt elítélte. Rá egy évre téglával leütötte Lénárd Józse­fet. Ezért 1997-ben hat hónapi, a feleségét három hónapi fel­Télen a szomszéd talicskával Lénárdék kocsija elé hordott egy jókora hóhalmot a szonetteket kedveli s ami­kor arról verselt, a Tettyén egy feketerigó hóba fagyott párját oly kitartóan próbálta menteni, hogy maga is elpusztult, a hangja megremeg, a szeme könnyes lesz. A szomszéd építésztechni­kus. Egy ízben kérték már el­meszakértői vizsgálatát. Panaszok a hivatalos szer­veknél, bírósági feljelentések, a rendőröket többször kellett ki­hívni, tettleges inzultusok a szomszéd részéről, naponta is­métlődő - hol a kerítésen át, hol a 33-as buszon véletlenül ösz- szefutva, vagy éppen az utcán találkozva - trágár szidalmak özöne. A szomszédnak azonban nem csak Lénárdék vannak a bögyében. Megtámadott ott dolgozó mérnököt, arra járó szívgyógyászt, kisgyerekét sé­táltató apát, összeveszett a kör­nyéken dolgozó s éppen az imént lerakóit szükséges építő­anyagot hiányoló szakembe­rekkel - végül előkerült a zsák cement -, mikor milyen kedvé­ben van. Ha olyanban, a még mindig munkát vállaló Lénárd József kocsijának ablakát zöld festékkel fújja le, nehogy az a sürgős feladat elvégzéséhez időben odaérjen. Ha nincs nála festék, csak levizeli. És ez így megy több mint másfél évtizede. függesztett börtönbüntetésre ítélték. Az indoklásban olvas­ható a mondat: „Ezután a vád­lottak abbahagyták a sértettek ütlegelését. ” Megsérült ugyanis Lénárd József fia is. A szomszéd véleményéből sajnálatosan keveset tudunk idézni. Személyes találkozásra nem volt hajlandó. így csak egy magnófelvételről ismerjük a hangját. Éppen azt ordítja Lé­nárdék felé, hogy mocskos pa­lesztinok. És hogy ez lesz az utolsó évük. Meg szürkére festi házának Lénárdék felé néző fa­lát, hogy börtönben érezzék magukat. „Ez az év az enyém lesz!” - teszi hozzá. Csuda tudja, fenyegetően-e.- Én családszerető ember vagyok - mondja Lénárd Jó­zsef. - Mindent figyelembe ve­szek, ha tűrni kell, vagy valamit igazságtalannak érzek. De a családomnak nem eshet baja! S mert így neveltek, tragédiától tartok. Nem tudom, mikor, nem tudom, mi lesz az, nem tudom, kit ér, csak érzem a közelségét. És az is nyugtalanít: ha egyér­telműen minden ebbe az irányba mutat, ha hatóságok, rendőrség, bíróság látja az ere­dőit, miért nem segítenek meg­előzni? Mészáros Attila A drótkerítés mögött egy magas téglafal is emelkedik Volt régen a téren egy öreg, fá­radt diófa. Pár szem termése csak arra volt jó - és ezért is őrizték a Tettye téren lakók -, mert a közeli mókusok jártak gyümölcséért. Amikor az új szomszéd megérkezett, még az utcán voltak a bútorai - meséli Lénárd József (kis képünkön) -, de már vasrudat ragadott és leverte a diót. Senki - sem szólt érte. Pedig akkor még nem fél­tek. Egy öreg ember a téren lévő közkút- ból vizet en­gedett. Az akkor a kör­nyéken magát már tulajdo­nosnak érző szomszéd se szó, se beszéd, a földre ütötte az idős férfit, trágár szidalmak kö­zepette. Mert hogy merészelt innen vizet vinni?! Lénárdék Trabantjukba ösz- szecsomagolva kirándulni in­dultak. Már a kocsiban ültek, amikor a szomszédasszony hir­telen az autó elé tolta gyerek­kocsiját. Férje a kapuból fi­gyelt. Mindkét fél várt. Az előbbiek feszülten, az utóbbiak kihívóan. Végül eltolta az asz- szony a kisbabát. A Trabant máskor is célpont, volt. Télen Lénárdéknak egé­szen a Magaslati útig le kell ta­karítaniuk a havat, ha ki akar­nak járni. Megtették ezen a hi­deg reggelen is - a szomszéd ta­licskával azonban a kocsijuk elé hordott egy jókora halmot. Ezek után az áram a kerítés­ben, a fekáliával összekent ga­rázskilincs természetes. Bár - többször is használja ezt a kife­jezést Lénárd József - verbáli­sán lényegesen durvább és obszcénabb a szomszéd. Minderre egy különös kerí­tésre rákérdezve bukkantunk. A Tettye tér 6. és 7. szám között egy drótkerítés a határ - és közvetlenül mellette, vele pár­huzamosan egy másik, szürke téglákból felhúzott. Tulajdon­képpen a birtokolt terület nagy­sága értelmezésének jelképe­ként. Lénárdék szerint a szom­széd közelebb van a kelleténél, a szomszéd szerint nem. Hogy álláspontját demonstrálja, meg­építette a téglafalat.-Mindössze öt négyzetmé­terről van szó - mondja Lénárd József. - Ez engem nem is ér­dekelne, de a szomszéd miatt nem tudom a kerítést rendbe hozni, márpedig ha nem kez­dem meg a munkát, rövid időn belül az udvarunkba omlik a terméskő talapzata. A szomszéd azonban két­ségbe vonja Lénárdék tulajdon­jogát. Már csak azért is, mert - hangoztatja szüntelen - Lénárd József csak szakmunkás, a fele­sége pedig 18 éves korára vé­gezte el az általános iskolát, ő pedig - így a szomszéd - nem áll szóba holmi szakmunkások­kal. Lénárd röntgentechnikusként ment nyugdíjba. Lányuk ne­gyedéves egyetemista. Lénárd költeményekkel próbálkozik ­A kilencek Állítólag rettegnek a német anyakönyvveze­tők a mágikus csütör­töki naptól - 1999. 9. hó 9-étől. Házasulan­dók tízezrei remélik M ugyanis, hogy tartós boldogság vár rájuk, ha ezen a napon mondják ki az igent. A bajorországi Philippsre- utban kilenc pár 999 méter magasságban házasodik ösz- sze, majd 99,99 márkába ke­rülő kilenc fogásos ebédet fo­gyaszt el, Chemnitzben pedig 99 koszorúslány kísér 99 párt az anyakönyvvezető elé. Hamburgban a cukrászok ke­resik fel ajándékokkal az ösz- szesen 350 „kilences párt”. Ezek az akciók persze igen sok kockázattal járnak, hiszen elég, ha a 99 pár egyike vala­milyen ok miatt nem jelenik meg, máris összeomlik a kon­cepció, hacsak a szervezők nem szednek fel az utcán nagy gyorsasággal egy vállal­kozó párt. De még akkor is előfordulhat, hogy valaki iz­gatottságában, vagy a korábbi több tucat monoton „igen” iránti spontán kialakult gyűlő* lététől vezérelve nemet mond, s megette a fene az egészet. Ha ez a nap valóban mági­ki a kus, és a megkötött há­zasságok boldogok, az örökkévalóságig tartó­sak lesznek, akkor en­nek akár az ellenkezője is igaz lehet. Akik tehát ezen a napon mondják számukra boldogító ne­met a válóperes tárgyaláson, feltehetően sikeresen, az idők végezetéig el lesznek vá­lasztva, nem kell tartaniuk az újbóli egymásra találástól legalább 2999. 9. hó 9-éig. A csütörtöki naptól azt várnánk, hogy a parlamenti pártok is egymáséi legyenek, ennek előzményeként a kor­mánypártok vezérszónokai méltatnák az ellenzék eddigi tevékenységét és fordítva, majd kéz a kézben vonulná­nak közösen elkölteni ebéd­jüket a szokásos mézeshetek előtt. Ez azonban nem biztos, hogy bekövetkezik. Sokkal valószínűbb, hogy a VIP-lista kiegészül 99 új névvel, 9 he­lyen robbantanak, 999 embert kirúgnak az állami televízió­ból, 99 milliót rabol a whyskis, s 9 rendőrt elkapnak a rablásban való közreműkö­dés miatt. Ha ezekből semmi sem jön be, fizetek 9 korsó sört. Cseri László Endal, a csodaeb Az évezred kutyája cí­met nyerte el a minap az Endal névre hallgató csodaeb. Háromezer je­lölt közül választották ki Angliában, és a hírek szerint mindet tud, amit egy különleges ebnek tudni il­lik. Gyakorlatias. Pénzt vesz fel a bankautomatából, bevá­sárol, sőt a brit napilapok ren­getegéből kiválasztja a meg­felelő újságot is. Gazdája az Öböl-háború veteránja, súlyos sérülések miatt tolószékhez kötött férfi. Ő oktatta társát, s ekképpen jutott el Endal a világhírné­vig, a csaholó négylábúak kü­lönleges példányaként. Avval az üzenettel, hogy tulajdon­képpen majdhogynem min­den eb eljuthat alapos treníro- zás és szeretet mellett hasonló képességekig. Az ilyen jó­szágra lehet rámondani, hogy a törődést meghálálja. Magam is kutyabarát lévén, a hír hallatán jóleső érzés töl­tött el. Endal képében végre egy újabb örömteli adalék, amely az állattartók malmára hajtja a vizet. Akár a filmso­rozatok híres sztárjai, az angol labrador is menti a mundér becsü­letét. Hiszen napjaink­ban oly sok averzióval szembesülhetünk az eb­tartás frontján. Persze az is eszembe jutott, hogy a közegészségügyiek szerint immáron több tízezer kóbor állat bandukol a honi utcákon, és egyben számtalan betegség terjesztői. Nyomorultak a sin­tér jóindulatában, s könnyen megjósolható, hogy nem kö­zülük kerül ki Rin-tin-tin, Kántor, avagy Endal. E kutyák többsége persze nem a jószántából kerül az ut­cára és korcsosul el a véglete­kig. Amolyan „kitett” jószá­gok, alig perspektívákkal. Kukázók, a házfalak tövébe húzódók, szerencsétlenek. (Szembeötlő párhuzam: akár egyesek az emberek társa­dalmában.) A menhelyre be­jutniuk sem könnyű; nagy a zsúfoltság. És olykor csak az a megváltás, ha jön egy gyors autó. Mégiscsak jobb tehát az évezred kutyájának lenni. Kozma Ferenc holnap Riport Szalántán az idei tanévkezdést megelőzően néma demonstrációval próbálták kifejezni a szülők és a nevelők a jelenlegi iskolaigazgatóval való szolidaritásukat. A megmozdulás sikeres is volt, meg nem is, az igazgató marad, de csak egy évre kapott megbízást. Portré Meglepte a díszpolgári cím. Bauer Miklós 51 éve él Pécsett. Filozófiáját ekként summázhatnánk: ha az ember elvállal egy munkát, akkor azt csinálja is tisztességgel. Portré Az előléptetés Dr. Pörczi József néhány napja orvosezredes; az előléptetését a honvédelmi miniszter postázta, mivel személyesen nem tudott megjelenni az ünnepségen, hiszen ágyhoz kötött, beteg. Ritka kórral küzd: a diagnózis idegi alapú izomsorvadás. Ezért a kényszerű nyugdíjazás és a szomorú tény: szakmáját nem folytathatja tovább. Vi­szont a mag, amelyet elvetett a nyolcvanas évek végén, kikelt. Kollégái, barátai folytatják azt a programot tovább, amelyet az országban elsőként kezdett el, s amely azóta a szakmában mo­dell értékű. Pörczi doktor több mint harmincéves pszichiátriai tevé­kenység során jutott el a felis­merésig, hogy a sorkatonák és a tisztek lelki zavarainak gyógyí­tása mellett kiemelten kell fog­lalkozni a mentálhigiénés problémák megelőzésével. Hogy ne következzenek be tragédiák, hogy sikerüljön elébe menni a hadsereg kö­töttsége, fe­gyelme és sa­játos feladata adta feszült­ségeknek. Rádöbbent arra, hogy milyen fontos, ha a kiképzést irányító tisztek és tiszthelyet­tesek fölismerik az önmaguk­ban és társaikban zajló lelki fo­lyamatokat, a csoportokban fellelhető működési mecha­nizmusokat. Szakavatott kéz­zel nyúlnak a csoportszerve­zéshez, képesek azt befolyá­solni, szabályozni. Ezért kato­nai mentálhigiénés tanfolya­mok szervezését kezdte el Dr. Pörczi József 1938-ban született Pápán, Pécsett végezte el az orvosegyetemet, s 1964-tól a Honvéd Kórház orvosaként dolgozott kényszerű nyugdíjba vonulásáig. Felesége dr. Hazafi Klára, szintén nyugalmazott orvos. Két gyermekük és két unokájuk van. Pörczi doktor; a kiképző stáb a Honvéd Kórház ideg- és elme­osztályának munkatársaiból állt-áll - , akikkel könnyen si­került kialakítani egyfajta kö­zös gondolkodásmódot. Tény, hogy a módszer országos fi­gyelmet kapott, hiszen a tanfo­lyamokat elvégzők kiképzési munkája szemmel láthatóan javult. S ez különösen most fontos, a NATO-csatlakozás után, az úgyne­vezett hivatásos honvédség meg­teremtésekor. A speciális tanfolyamok a civil szféra ér­deklődését is felkeltették, a módszer nem csak a katonai kötelékekben hasznosítható. Pörczi doktor számára ezért el­ismerés az előléptetés. Amely- vélekedett beszélgetésünk idején -, jelzés értékű, s főleg annak a csapatnak - barátainak- a munkáját ismeri el áttétele­sen, akik ma helyette is dol­goznak. És ez adja a gyorsan múló napok értelmét. A családja mellett ez a csapat a kapcsolat a világgal. Kozma F.-Jegyzet­--------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents