Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-07 / 215. szám
1999. augusztus 7., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Aranyérem Japánból. Női kari kategóriában aranyérmet szerzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Női Kamarakórusa Japánban. A Jobbágy Valér vezette kar a múlt héten 7 napos turnén és versenyen járt a szigetországban, ahol 33 fellépő között, két másik európai kórus mellett mutatkoztak be. (ly) Zenészek Bolyban. Egyhetes zenei tábort tart a Pécsi Művészeti Szakközépiskola Bolyban, ahol a Kol- ping Házban 14-én 18 órakor kezdődik a nyitóhangverseny. A kurzus ugyanitt 21-én fejeződik be, a 16 órakor kezdődő zárókoncerttel. (ly) Négy égtáj. Budapesten mutatkoznak be a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karának mesteriskolásai. A posztgraduális képzésben résztvevő festőhallgatók 1991 és 1999 között született munkáiból „Négy égtáj” címmel nyílik visszatekintő kiállítás a Palme Házban. A 12-én 17 és 18 óra között tartandó vemisszázson Beke László művészettörténész beszél. A válogatás kurátora Várkonyi György pécsi művészettörténész. (ly) Zene a püspökvárban. Ausztriai vendégek érkeznek a pécsi bazilikába, ahol 13-án Emst Triebel orgonán, ifjabb Emst Triebel pedig hegedűn játszik. Koncertjük 20 órakor kezdődik, műsorukban Bach, Mendelssohn, Liszt művei hangzanak el. Folytatódik a Püspökvári zenés esték sorozat is, ezúttal 15-én 19 órakor Váradi Marianna és Horváth Judit lép fel. (ly) Jubileumi olvasótábor. 25. alkalommal kezdődött meg a Magyarországi Németek Nemzetközi Olvasótábora, amelyet a Csorba Győző Megyei Könyvtár és a „Könyvvel Anyanyelvűnkért” Alapítvány rendezett. A bánáti, vajdasági és itthoni résztvevők 9-én 15 órakor színes műsort is adnak a bólyi Német Nemzetiségi Diákotthonban. (ly) Dunaszekcső, álomból ébredve Ezredévek óta lakják. Dunaszekcső, a három megye határán álló település az újkőkor óta otthont ad az embereknek: már keltáknak, rómaiaknak is. Később szerbek, németek, kitelepített felvidéki magyarok érkeztek. Összeszoktak. Idén nyáron, úgy látszik, új életre kel a falu kulturális élete is. Volt, aki kétségbe vonta, ők azonban bizonyítják, hogy Dunaszekcső környéke már legalább kétezer éve lakott. A történelmi aura mégsem itatja át az itteniek hétköznapjait, s bár a szőlőt kapáló gazda akár hetente kifordíthat valami cserepet vagy régi pénzt a földből, ezt a Duna melletti, csodás fekvésű, festői környezetben épült települést szép, de álmos falunak írják le a látogatók. Hát ezt a képet szeretné megváltoztatni többek között Deák Árpád, aki azóta imádja a helyet, mióta Galántáról ide kellett települniük. A Pécsi Szimfonikus Zenekar oboa szólamvezetője, aki 40 év munka után most nyugdíjba vonult, állítja: ez a nyugodt, békés, vadregényes táj töltötte fel nyaranta annyira, hogy energiája egész pályáján kitartott. A hely szerelmese mint a Dunaszekcső Emlékeiért és Jövőjéért Alapítvány elnöke az idei nyáron több programot is szervezett, támogatott.- Közös munkával felépítettünk egy olyan szabadtéri színpadot, melyhez hasonló ilyen lélekszámú településen nem sok van. Régóta szemeztem a helyszínnel, ez a szerb templom és a parókia közti rész, a két fával a színpad oldalán kitűnő területnek látszott. Fuvaros, asztalos, helyi mester, téesz is segített, vagy ötve- nen jöttek, s a felépült színpadon máris több program lezajlott. Pécsett is örülne a helyet felavató Szimfonikus Zenekar, ha félezer hallgatója lenne, ám Deák Árpád azt is tudja: még most is sokan vannak, akik meg se nézték az új kincset.- A mi feladatunk lesz, hogy a következő években idecsalogassuk az embereket - mondta. Abban is bízik, hogy az élő műsorok megismételhetetlen, egyszeri pillanatai előbb-utóbb elragadják az embereket a tévé- konzervek elől. Kettősség - büszkeség és keserűség érződik - Hegedűs György polgármester szavaiban is, amikor a falu lehetőségeiről faggatom. Az idegenek, mondja, elájulnak a gyönyörűDeák Árpád álmodta meg az idén megvalósult színpadot ségtől, amikor meglátják a települést, ám igazából alig van kitörési lehetőség.-Evek óta küszködünk azzal, hogy letelepítsük itt a cégeket - folytatja a polgármester. - Itt van a főút, a Duna, három megye és több nagyobb város közelsége, az infrastruktúra is ki van építve, mégis messze vagyunk a vállalkozók szerint. Hamar kiderül, hogy nincs szakképzettség, munka- nélküli lett a lakosságnak vagy húsz százaléka. A polgármester gazdasági szempontból nem optimista, de a közösségi élet, a kultúrára való fogékonyság erősödését tekintve bizakodó. A korábbi rendszerben mindenféle rendezvényen illett vagy kötelező volt megjelenni, a ’90-es évek elején azonban inkább senki nem ment sehová. Az utóbbi néhány évben újra van érdeklődés, még ha a tudatot csak lassan is lehet formálni. A falusi vendéglátók országos szövetségébe talán kicsit túl korán próbáltak belépni, de a Fehérborát egyesületben már sokan látnak fantáziát. A kultúra a kitörés útja lehet, nemcsak idegenforgalmi szempontból. Legalább ennyire fontos a belső nyitottság, az érdeklődés, melyet most már kiállítás is erősíthet. A Halász-örökség ugyanis végre látható az iskolában lévő szerb parókiában. A falu volt tanítója, Halász Ferenc már 1952-ben meghalt, s régészeti gyűjteményét az iskola tanulóira hagyta. Meg is eskette erre az unokáit, de az anyag csak akkor jutott a helyére, amikor kiderült, hogy tényleg ott maradhat Dunaszekcsőn, a múzeum nem viszi el, sőt a híres Marcus Aurélius-fej másolatát is megkapták. A Dunaszekcsői Nyár és a Halász-gyűjtemény mellett arra is büszkék lehetnek a helybéliek, hogy felmérések és régi rablóásatások után végre először tisztességes, szakmailag ellenőrzött, dokumentált és hiteles munka kezdődött. A Janus Pannonius Múzeum régésze, Gábor Olivér vezetésével háromhetes régésztábor keretében ásták a kutatóárkokat a szegedi középiskolások, de előfordult, hogy az odavetődő kíváncsiskodó is szerszámot kapott a kezébe.- Megfogtuk a római kor mind a négy évszázadát - emelte ki a kutató. - A IV. századi temetőből két nő és két férfi csontjai kerültek elő, kőházak, freskók, fűtőberendezések, edények darabjai, s még azt is tudjuk, hogy a rómaiak osztrigával kényeztették magukat, megtaláltuk a héjakat. A feltárás legjelentősebb eredménye, hogy itt folyamatában látható Pannónia római kora. A fellelt anyag a helytörténeti oktatásban is segíthet, s a dunaszekcsői gyerekek talán így már közelebb lesznek a múltjukhoz, hogy jobban megismerjék saját világukat, s hogy végül alakítani tudják jövőjüket is. Hodnik Ildikó Gy. Nagy siker volt Sólyom Katalin előadóestje is FOTÓK: TÓTH l Pinocchio kalandjai Kos Lajos rendezés közben Pécsett nagy hagyományai vannak a felnőtt színjátszásnak és a bábszínháznak. Ez utóbbi az esetek többségében az óvodás korosztálynak szolgáltat programokat. A kettő között azonban űr tátong, az iskoláskorú gyerekek csak módjával részesülhetnek a színház örömeiből. Kós Lajos, aki a Bóbita megteremtőjeként ismert, az utóbbi időben ezt az űrt próbálja kitölteni a Pécsi Harmadik Színház segítségével. A gyáva kistigris című darab egy évadban ötven előadást élt meg. Ez a szám igen tekintélyes és tiszteletre méltó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy gyerekdarabról van szó, s azt, hogy az ország számos pontján bemutatták. A következő évadban is • megy a darab, mondja Kós Lajos rendező, aki az új, őszszel bemutatandó mű, a Pinocchio első próbáit kezdte el az évad végén a Pécsi Harmadik Színházban. Olyan gyerekeket keresett most is, akik valamilyen színházi gyakorlattal rendelkeznek már, szerepeltek a Tosca-ban vagy a Hegedűs a háztetőben, nem idegen tehát számukra ez a különös közeg.- Szeretem, ha különböző dimenziók jelennek meg a színpadon, magyarázza Kós Lajos -, felnőttekkel ugyanis nem lehet eljátszatni bizonyos szerepeket. Nehéz visszaadni például a Micimackóban a kis állatok báját abban az esetben, ha minden szerepet felnőttek játszanak, vagy bármilyen jó volt Pogány Judit, amikor Pinocchiót alakította Kaposváron, hiányzott valami belőle, ami csak egy gyerekFOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ bői áradhat. Azt a hangot, mozgást felnőtt csak imitálni tudja. A mi Pinocchiónkban korban és méretekben megjelennek azok a különbségek, amelyek a mindennapi életben is léteznek, s amelyek a Gulliverrel induló dramaturgiai körben - amikortól felbukkantak a gyerekek - megtalálhatók. Mindez természetesen nem elégséges a jó színpadi megoldás megszületéséhez, ahhoz sok egyéb is szükségeltetik. A pécsi Pinocchio kétrészes, négy felnőtt és egy-egy gyerek felváltva játszik benne intim kamarai légkörben, s mindenki három szerepet alakít. Marék Veronika írta színpadra húszegynéhány nótával, melyeket Papp Zoltán zenésített meg, s Uhrik Dóra készítette a koreográfiát. Maga a díszlet is élő személy, mondja Kós Lajos, olyan szereppel, amely nem jelentkezik ugyan verbális szinten, de amely dramaturgiailag fontos. S bizonyára nagy sikere lesz a darab befejezésének, amikor egy ötméteres bálna bekapja a szereplőket. A gyerekelőadásokat nem lehet mintegy mellékesen letudni, pedig az a gyakorlat Magyarországon, hogy fiatal, kezdő színészekkel játszatják, vagy olyanokkal, akik a Hamlet mellett, félgőzzel, hakniban intézik el, pedig óriási az igény a jó minőségű előadásokra. S akik gyerekkorukban ifjúsági koncertekre járnak vagy nekik szóló színházi produkciókra, azokban nagyobb valószínűséggel alakulhat ki a felnőtté válás után az igény az élő koncertekre és az élő színházi előadásokra, ők talán nem elégednek meg a konzervvel. Cs. L. Futnak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE A másik nővér Carla szerepében a tehetséges Juliette Lewist látjuk Miközben a Carla új élete (The Other Sister, vagyis „A másik nővér”) című filmet nézem, ezt a gondosan megmunkált, szép, tisztességes alkotást, a nyári moziműsor kellemes meglepetését, felötlik bennem, milyen sok mozgókép foglalkozik a szellemi fogyatékosok problémáival, a társadalomba való beilleszkedésük gondjaival, lehetőségeivel: Máté élete, Caspar Hauser, Bruno vándorlásai, Ilyen hosszú távoliét, És a nyolcadik napon, a népszerűbb változatlan: Esőember, Forrest Gump, csak ami hirtelen eszembe jut. Lehet, hogy ez a tárgy valahol összefügg a film vizuális-érzéki természetével? Bárhogy van is, a téma vállalása a hetedik múzsa dicséretére válik, különösen akkor, ha - mint a felsorolt példák esetében - gondos kidolgozással társul. Annál is inkább, mert ezek a művek végső soron azt bizonyítják, hogy az a kifejezés: „szellemi fogyatékos”, mennyire pontatlan és egyoldalú, hiszen azok az embertársaink, akiknek IQ-ja nem éri el a minimálisan megkívánt értéket, érzelmileg azért még lehetnek nagyon is gazdagok, s erkölcsi érzékük szintén működhet kifogástalanul. Azt hiszem, azért, mert együgyűségük adott esetben ártatlanságuk záloga lehet. Ezt példázza a most látott filmnek az a jelenete, amely Carlát és barátját egyetemista fiatalokkal szembesíti. Carla, Garry Marshall alkotásának hőse, egy értelmiségi család három lánya közül az egyik. Az anya, akit a Marvin szobájában a minap megcsodált Diane Keaton játszik, egyfelől, érthetően, félti a lányát, másfelől viszont mindent elkövet, hogy Carlát ne fogyatékosnak, hanem „különleges ifjú hölgy”- nek tekintsék, s ezzel az igényével mintegy le akarná tagadni, meg akarná szépíteni a valós helyzetet. Ezért nem óhajt beleegyezni abba, hogy a lány a hozzá hasonló állapotú Danny- hez feleségül menjen. „Anya, ne kergess álmokat, nézz rám, én ilyen vagyok” - mondja szegény Carla a film egyik legszebb jelenetében, majd könynyes szemmel teszi hozzá: „De nagyon tudok szeretni.” Erről van itt szó. A főszerepeket alakító színészekre, Juliette Lewis-ra és Giovanni Ribisire rendkívül nehéz feladat hárul. Pontosan, plasztikusan kell játszaniuk, hanghordozásban, arcjátékban, gesztusokban is hitelesen, de anélkül, hogy túlzásokba esnének, ami oda nem illő, sőt bántó lehetne. Biztos érzékkel elkerülik mindketten a szerepek buktatóit, jól helytállnak, Juliette Lewis valósággal remekel. Mivel a komoly téma ellenére könnyed szövésű, populáris igényű műről van szó, a „boldog vég” elmaradhatatlan. Carla és Danny házasságkötésére a szegények és együgyűek szentjének, Szent Ferencnek templomában kerül sor. Az eskü szövegét a saját szavaik szerint mondják, s ez szinte teljesen megegyezik mégis azzal a formulával, amit az Egyház előír. Egyszerű, szép megoldás. A zenekar felvonulása aztán talán kissé túl sok már a jóból. De ha Garry Marshallnak nem volt szíve megtagadni hőseitől ezt a csillogó parádét, engem se visz rá a lélek, hogy kifogásoljam. Nagy Imre á I