Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-07 / 215. szám

1999. augusztus 7., szombat Háttér - Riport 19. rész „Nem eszmékért, saját győzelmükért harcoltak” Kövesi Béla - augusztusban lesz 92 éves. Mindig szocdem volt. Édesapja a Vörös Hadsereg tagja volt, majd Tatabányára szerelt le. K. B. rengeteget utazott vonaton, látta a politizáló vasutaso­kat, bányászokat. Tanárként végzett, mint ilyen, a politika tiltva volt előle, pártba nem léphetett be. De tudták róla: szocdem-hajlamú. 1944. november 24-ét, a szovjet csapatok pécsi bevonulá­sát követően rövidesen megalakították a SZDP-t, és az első megbeszéléseken már részt vett K. B. is. Ő szervezte meg a pécsi pedagógusok szakszervezetét, és lett az ügyvezető elnöke. Az SZDP- nek viszont a gazdasági ügyeit intézte 1948-ig, amikor kizárták a pártból, mint a kommunisták­kal egyesülés ellenzőjét. MSZ.Bt Bereny* au ér KHenőrső Bizottságának T ion * Hónapokkal ««lőtt Kövaai Béla xtr a mMgfél ir«&«tőtfőg örökös tiast»l«tb«li elnöke vizsgálatot kört Angyal Ottó volt aogjei Qgyvosotő aJJoSk ellen, **rt a Teaetáat Ős •»eRŐlyít illetően sörtő aagatartáat taniáitott. Ax ellenőrsó Bi sott »ágban tőrt önt oienályi' ráltoaáaok miatt, több hónap óta, a riaagdlat «sióéig nes tőrtöat weg. KárjOk, hogy a mOssstö« alelőbb pótolta legyen óe annak «retaöhyóról a tagéig tájókostatáet kapjon. Közelamltban jutott tudomásunkra, hogy a párt pérzőnek egy réeeöt /több tízezer forintét/ nea kősós cöl érdekében, hanem egyéni érdekből gépkocsival történő utazásokra, költeögtéritéa oiaén használják fel, Rössletea tájékoztatást kérünk» hova, mikor, »ilyen célból, kik utaztak és toptak Tla*t«lt Tagtérseki Akarjuk, hogy legyen S20CDJBI fitffl t Kiért kell külön utakon járni? Olyan sok a pénzünk, hogy a Déryné utcai helyisége kívül fenntarthatjuk a Dicohke Gy. utcai bérleményt ia? •Barátéig Hab" a Déryné utcában ia aagazenreshető Ke legyenek személyi .ellentétek és vitákI Ke pozloidkért, funkolókért küzdjenek egyes tagjaink, hanem a párt egységéértí Jó lenne felmérni, hogy asnnyi fizető tag volt a* év elején a'obwsá £ őe »ennyi tagot sainolhattmk napjainkban, Talóssinü nem kapunk örvendő tea képet. Pácé, 1990. november 19. (TWL- 1989-ben hogyan kezdődött az MSZDP szervezése Bara­nyában?- Takács Imre - az SZDP or­szágos elnöke - írt egy levelet Szűcs János nevű volt tanítvá­nyomnak. Úgy gondolta, Szűcs meg tudja itt alakítani a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Pártot. Szűcs ’89 januárjában nekem írt levelet - meg kell lennie Nyitray Bélánál -, hogy inkább én vállaljam. Kapcsola­tot teremtettem Angyal Ottóval.- Miért Angyallal?- Szűcs már kettőnk megbe­szélésekor felvetette a nevét. Angyal is a postán dolgozott. Mondta, hajlandó volna az én lakásomra eljönni. Angyal hozta magával Szilvási Sándort is, aki szintén a postánál dolgo­zott. Megegyeztünk, amíg a párt pécs-baranyai vezetőit nem választjuk meg, addig - mint legidősebb - én legyek az el­nök, Angyal Ottó az ügyvezető alelnök, Szilvási pedig vállalta a gazdasági ügyeket. Ezt köve­tően kezdtük el a tagtoborzást, sokat mentünk a megyén belül vidékre is, és elég szépen halad­tunk.- Volt remény arra, hogy a szocdemekhez sok ember csat­lakozik?-Mind olyanok lettek a ta­gok, akiket ismertem. A tag­névsorom most is megvan, de vezette Szilvási is. Főleg iparo­sembereket kerestünk meg, de akadt köztük más foglalkozású is. Bíztunk benne, hogy a ’90- es választások révén bejutunk a parlamentbe.-A hatalom nem is figyelte ezt a szervezkedést?- Minden telefonbeszélgeté­semet lehallgatták. Volt egy furcsa kattanás, az Angyalnak szóltam, azt válaszolta, megtud­hatja, tényleg lehallgatnak-e. Mondtam neki: felesleges, nézz ki az ablakomon! Mindig sétált két ember a házam előtt. Nem zavart, mert semmi olyat nem csináltunk amit az akkori hata­lom ténylegesen kifogásolha­tott volna. Igyekeztem kapcso­latot teremteni egy bányásszal is - Kovács Mózessel -, akivel azután nagyon jól megértettük egymást. Bíztam abban, hogy látja a hatalom, olyan pártot szervezünk, amelyik a nép, a bányászok oldalán akar állni.-Az akkori hatalommal mi­ként léptek kapcsolatba?- Azt hiszem, Dányi Pál volt akkor a kommunisták első tit­kára Baranyában. Találkozót kértem tőle. Az Angyal, a Ko­vács meg én mentünk el. Meg: beszéltük, nincs se pénzünk, se párthelyiségünk. Megígérte, segít, de hozzátette: ő, mint Dányi Pál, a vagyonátadásról egyszemélyben nem dönthet. A volt nőegyletünk épületét sze­rettük volna visszakapni. Végül egy kis helyiséget adtak az alagsorában, felül változatlanul a Bóbita Bábszínház működött. Később a Dischka Győző utcá­ban kaptuk meg egy kollégiumi épület egyik szárnyát, ott ren­deztük be a pécs-baranyai szocdem központot.- Ezt követően is figyelték, lehallgatták a telefonját?-Nem, megszűnt. Mi pedig elkezdtünk dolgozni. Nehezen ment, autóm csak nekem volt. Mégis Baranyában több mint 6 százalékot értünk el, a szocde- mek között a megyék rangsorá­ban mi voltunk az elsők.-A pártot mikor jegyezték be?-Az Budapesten történt, a helyieknek nem kellett.-Mikor lépett a nyilvános­ság elé a párt?- Ez nehezen ment, mert ne­kem az volt a véleményem, hogy a vezetőségnek elsősor­ban meg kell fogalmaznia, hogy a párt milyen ideológiai alapon áll, mit képviselünk. Be­láttuk ugyanis, hogy a régi szocdempárt marxista teóriája nem tartható fent. Ezt azonban nehéz volt kimondani, kezdet­ben mi is inkább csak kerülget­tük. És ha helyben tisztáztuk is volna, akkor még vissza volt a budapesti egyeztetés. Ez azon­ban csak húzódott, végül java­soltam, mondjuk ki legalább azt, hogy követjük Brandt gol- desbergi programját, amelyben kijelenti, hogy nem vagyunk osztálypárt, nem hirdetünk osz­tályharcot, a szolidaritás és az egyenlőség elvén állunk. Eze­ket az alapvető kérdéseket azonban az országos vezetés nem volt hajlandó megtár­gyalni. ' -Miért nem?-Mert meglehetősen rende­zetlenek, kiforratlanok voltak a politikai elképzeléseik.- Abban, hogy a párt politi­kai arculatát egyértelműen meg kell fogalmazni, a pécs-bara­nyai szocdem.-vezetés egyetér­tett?- Szorgalmaztam több veze­tőségi ülésen, mert nálunk sem volt tisztázott. Váltig a Brandt- féle elvek elfogadását javasol­tam^ mert véleményem szerint Európában csak ezen az alapon lehet eredményes egy szociál­demokrata párt.-A megyei vezetés azonban ezt nem deklarálta.- A képviselőjelölteknek ad­tam ki a választás előtt egy tá­jékoztatót, abban fogalmaztuk meg.-A megyei vezetésnek volt konfliktusa az országos elnök­séggel?- Igen. Amikor a Petrasovics Annát országos elnökké válasz­tották. Erre mi nem számítot­tunk. Teljesen váratlanul jelent meg a színen, mondhatnám, A vizsgálatot kérő dokumentum „belibegett” a pártba. Takács Imre annyira meglepődött Pet­rasovics megválasztásán, hogy többet nem is vett részt a Ma­gyarországi SZDP munkájá­ban, önálló pártot alapított.- A baranyaiak nem is támo­gatták Petrasovicsot?- 1989-ben, a megválasztá­sakor igen, de 1990-ben már nem. Akkor már a megyéből Nyitray is bekerült az országos vezetésbe, s sokunkban megüt­közést keltett, hogy mennyire Petrasovics-párti, pedig akkor már a kongresszusi küldöttek egy része kivonult a teremből. Mi ott maradtunk.-A ’89-es novemberi kong­resszuson Ruttner György és Petrasovics között dúlt a harc a párt vezetéséért. Ennél a szava­zásnál a pécs-baranyai küldöt­tek az utóbbira szavaztak?- Igen, én is. Ott volt a lista elején, bár én azt sem tudtam ki ő, hogyan került oda.- Ruttner kivonult, létrehozta a Független SZDP-t. Ettől kezdve lehet beszélni az MSZDP szétzilálódásáról?-Ez volt az első bomlasztó lépés. Közülünk a Kovács Mó­zes ment Ruttnerrel. Azt mondta, csak megfigyelni a dolgokat. De kiderült, Ruttner hosszabb idő óta készült erre a lépésre. Általában az volt a be­nyomásom, hogy sokan akartak vezetők lenni, s ha nem jött be a számításuk, megsértődtek.-Az Ön szemében mikortól vált felismeréssé, hogy a párt a széthullás felé halad?- Én 1990. március 7-én le­mondtam az elnöki tisztségem­ről. Angyal Ottó megbántott. A közelgő Petrasovics-látogatást szervezve tudtam meg, hogy Angyal külön vacsorát akar rendezni az elnökasszonynak. Felhívtam, javasoltam, hogy legalább a képviselőjelöltjeink lehessenek ott. Durván elutasí­tott, mire a választmányi gyűlé­sen bejelentettem a lemondá­somat. Az ellenőrző bizottság­tól. pedig kértem, hogy vizs­gálja ki ezt az ügyet: egy ügy­vezető elnök hogy mondhat olyant, hogy a választmány ne ugasson bele a dolgaiba? A vizsgálatból nem lett semmi, Budapest azt mondta, Pécsre tartozik, itt meg fordítva. Egy irat bizonyítja azonban a vizs­gálat iránti kérelmemet.- Amikor a pécs-baranyai szocdemet megszervezték, Ön alkalmasnak érezte magát a ve­zetésére?- Ilyen feladatot én még soha sem láttam el, de minden erőmmel azon voltam, hogy amit csinálok, megfeleljen az elvtársaimnak. Jó darabig érez­tem is, hogy mellettem állnak. Amikor volt a vitám az Angyal­lal, nem akarták elfogadni a lemondásom.-Az országos vezetésben dúló harcoknak hatása volt a megyére is?- Már a választási kampány idején is történtek melléfogá­sok a pénzek felhasználásában. A pénzügyekért felelős kedve szerint utalta a kampánypénze­ket. Pénz tehát volt, az elosz­tással volt a baj. De visszaélés a megyében - amíg én voltam - nem volt. Nálunk a Szilvási rendelkezett a választási pén­zekkel. Ő kapta meg, de köz­vetlenül Budapestnek tartozott elszámolással. Én nem tudtam, mennyit kapott.- Lemondását követően min­den kapcsolatot megszakított a szocdemekkel?- Amíg ezek az akamokok harcot vívtak egymással, nem jártam közéjük. Később el-el- mentem a rendezvényeikre, az­után az egyik választmányi ülé­sen örökös tiszteletbeli megyei elnöknek választottak. Amikor a Nyitray már az országos veze­tőség tagja volt, ha eljött a pécs-baranyai választmányi ülésre, többet ott senki sem ju­tott szóhoz. Szóvá tették a ta­gok, elkezdtek elhidegülni az emberek a pártszervezettől. Olyan emberek jöttek, akik csak megpróbáltak szociálde­mokraták lenni, de se politikai, se vezetői képességeik nem voltak.- Mennyi szocdem párttag volt Baranyában ?- Az én nyilvántartásom sze­rint a legtöbb 253 tag. A párt- szervezet munkájának precíz dokumentálására, iktatására nagyon kényes voltam, s amíg én voltam az elnök, ment is si­mán. Ott kell lenniük az iratok­nak Nyitraynál.- Fiatalok jöttek a történelmi párthoz. Fel lehetett róluk téte­lezni a politizáláshoz, a pártve­zetéshez szükséges érettséget?- Nem is lehetett - itt 40 évig nem volt politizálás. Még nekem is merőben új volt minden. Egy kellett volna a sikerhez: „Nem én, hanem mi!” Az Angyalnak is, a Nyit­ray nak és még sokaknak az volt a bűne, hogy a pártot, a szociáldemokráciát ugródesz­kának tekintették. Ezért udva­roltak a Petrasovicsnak is, hú­zódtak a bűvkörébe.- Vagyis nem voltak valódi szocdemek?- Meggyőződésem szerint akik azért dolgoznak, hogy elöl legyenek, azok nem eszmékért küzdenek, hanem a saját győ­zelmükért. Mészáros Attila (Az MSZDP megyei szerve­zését feldolgozó írásunk követ­kező részében az országos alel- nökségig eljutó Angyal Ottó vá­laszol a DN kérdéseire.) Petrasovics és Nyitray Pécsett fotó: t. l. ^hetedik oldal hétfőn Riport A napfogyatkozás úgy közeledik, akár a hang nélküli vihar. A jövő hét szerdáján teljes napfogyatkozás lesz Magyarországon. A totalitás sávjából azonban kimarad Pécs és Budapest, de lehet hogy kimarad mindenki, hiszen a meteorológus szerint úgy alakultak az Európa feletti időjárási frontok, hogy még egy napra sem lehet előre megjósolni, felhőtlen, vagy felhős lesz-e az ég. Nagy pech volna, ha nem láthatnánk belőle semmit Portré • • Önmagát tisztelje a város! Aknai Tamást a nagy nyárban sokszor látni a városban rövid­gatyában, szandálban. Sétál vagy biciklizik valahová. Azt hi­hetnénk hát, egyetemi tanárként a vakációzok laza életét éli. Pedig ezek a napok is munkával, tervezéssel telnek.- A tanároknak három indokuk szokott lenni, amiért ezt a pá­lyát választották: június, július, augusztus. Önre is igaz ez?- Nyáron is akad munka bő­ven. Itt van a világörökség-pá­lyázat, ami roppant feladat. Az­tán írok egy tanulmányt Csont- váry Magányos cédrusáról. Persze, jut azért idő arra, hogy az unokámmal kimenjek a re­pülőversenyre. Ami a mozgást illeti: nagy szükség van rá.- Mint ahogy nagy szükség volt a Echo című kritikai lapra is, aminek a főszerkesztője. Gondolom,' készül a folyta­tásra.- Szívet melengető érzés, hogy ez a lap létre tudott jönni, de mára a gondok is megszapo­rodtak. Szer­zőhiánnyal küzdünk, so­kan kockáza­tosnak vélik a helybéli vé­leménynyilvánítást, másokat nehéz Pécsre csábítani. Félő, hogy belterjessé válunk, pedig épp ezt szerettük volna kikü­szöbölni. A tolerancia kialaku­lásához, úgy látszik, tényleg kell egy-két nemzedék.- Olyan feladatokat vállal, ahogy látom, amik igazi kihí­vások: rektorhelyettesség, mú­zeumi osztályvezetés, főszer­kesztés. Megéri? Aknai Tamás 1945-ben született Budapesten. Diplomáját 1968-ban szerezte az ELTE-n, művészettörténész. 1970 óta él Pécsett. Dolgozott a múzeumban, az egyetemen, két éve az Echo című kritikai lap főszerkesztője. Felesége könyvtáros, három gyermeke és egy unokája van.- Végül is igen, mert a ku­darcok sem veszik el a kedve­met, sőt azt érzem, hogy a fi­askók vezetnek igazi önisme­rethez. Ezzel együtt még a si­ker sem kerül el, hiszen ha megjelenik egy írás, azt érez- hetem, hogy született valami.- Ön annak idején jóformán választotta Pécset, örült, hogy a fővárosból idejöhetett. Ma mi a helyzet?- Tény, hogy kicsit partra ve­tett halnak érzem magamat. Az egyetemen ti­zenöt éve nem tudjuk létrehozni a Művészettör­ténet Tanszéket, holott már mindenütt van az országban; Pécs kultúrjavainak sorsa is aggaszt, mert az látom, hogy nem pénzhiányról, ha­nem sokszor az igényesség hiányáról van. Önmagát kel­lene a városnak megtisztelnie, és ez biztos, hogy „piaci szem­pontból” is megtérülne! Ez igaz az értelmiségre is, mely­nek reprezentációja egy tizen­ötezres kisvároséval egyenlő. Nagyon sokan elmennek, és ez nagy baj! Méhes Károly i i > ♦

Next

/
Thumbnails
Contents