Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-04 / 212. szám
1999. augusztus 4., szerda Politikai Vitafórum Dhnántúli Napló 9 Délibábok N yáridő lévén az a sajátos jelenség jut az ember eszébe, figyelve a magyar külpolitika évek (évtizedek, évszázadok) óta folyó vergődéseit. Mint köztudott, a délibáb nem más mint egy fénytörési jelenség, egyfajta érzéki csalódás. Napos időben, sík vidéken az ember olyan dolgokat „láthat” maga előtt, ami valójában nincs is ott. Valami ilyesmi történik már hosszú ideje velünk magyarokkal is. A felsorolást századokkal korábbról el lehetne kezdeni, de szorítkozzunk csak az elmúlt pár év eseményeire. A rendszerváltás idején sokan reméltük, hogy a világháború utáni négy és fél évtized Moszkva központú, de azért Nyugatra is kacsingató vodkadiplomáciáját felváltja majd egy összmagyar érdekekben gondolkodó, Kárpát-medence központú politika. A reményeket csak fokozta, a néhai Antall József kijelentése, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni. Ehhez képest kiábrándító volt a lapítás mind a külföldi állam- adósság, mind az elszakított területeken élő magyarság érdek- védelme tekintetében. Történelmi lehetőségek egész sorát játszotta el az akkori kormány és ellenzéke. A pohár először a magyar-ukrán alapszerződésnél telt be. Ebben a magas szerződő felek többek között azt is kikötötték, hogy a magyar kormánynak nincs és nem is lesz területi követelése Ukrajnával szemben. Kérdés: honnan volt erkölcsi bátorsága ennek a tiszavirág életű, négy évre választott kormánynak ahhoz, hogy a több mint ezeréves területekről lemondjon? És mit kapott cserébe a magyarság? Politikai autonómiát, nyelvhasználatot, kisebbségi jogokat? Semmit! A politikacsinálóknak a Vereckei- hágó vagy Munkács vára csak frázis volt. Nekünk realitás. A Horn-kormány folytatta elődje külpolitikáját és „sikeresen” lepaktált a magyarság ösz- szes esküdt ellenségével Medáltól Iliescuig és vissza. A központ Moszkvából Brüsszelbe tevődött át, és a hűséges szolgálatokért szamovár helyett szóbeli vállveregetés jár(t) a vezető nyugati lapokban. Harsány sikerpropaganda mellett játszották el a magyar érdekeket. És az „eredmény”? Anyanyelv használatában korlátozott felvidéki magyarság, és az elsin- kófált magyar egyetem Erdélyben. Most újra reménykedhetünk. Magyar kormány van Budapesten. Hogy tud-e, akar-e tenni, - még kérdéses. A gyorsított NATO tagság és a vele Siker és érték Az ügyesek, élelmesek és a szürke tömeg M i a siker, s ki a sikeres? Érdekvezérelt világban élünk. Ami rövid távon hasznot hoz, az számít. Aki ügyes, megvalósítja önmagát. Tocsi- kol, zsurkázik, bankot rabol, börtönből kijárva működteti vállalkozását, vagy végleg megszökik a rács mögül. Még szurkolnak is az ilyeneknek sokan. Bújtatják őket a hasonszőrűek vagy azok, akik egyszerűen csak összekacsintanak velük a hatalommal szemben. A whiskys rabló még népszerű is. Mert udvarias, virággal lepi meg a pénztárosnőt, s szereti a kutyáját. Ügyvédje eladja a sztorit, s a reklám- szakember tárgyakat kíván díszíteni a legújabb „hősünk” arcképével. Hát igen, miért pont ez a szegény rabló - talán csak megélhetési bűnöző - járjon rosszul, amikor milliárdo- kat eltüntetők jönnek-mennek szabadon közöttünk. Van, aki még jogerős ítélet után is mindnyájunk képébe röhögve tagadja meg évek óta a börtönbe vonulást. Ügyesek, élelmesek ezek az emberek, mondják az erkölcs s értékrend nélkül élők. S kik a többiek? Nos, a szürke tömeg alkotja számukra az élhetetlenek csoportját. És ezzel már fel is osztották a társadalmat erre a két részre. Csakhogy ennek áldozatul eshet az egész eddigi emberi kultúra. Ki állít másik mintát az emberek elé: ez a helyes, ez a jó, így éljetek, így cselekedjetek! Biztosan nem a közélet oly sok szereplője, akiknek egyetlen mércéje az anyagi javak megszerzését és elosztását szolgáló hatalom gyakorlása. Biztosan nem azok az újvilágból származó, „Hogyan lehetsz sikeres...”, „Hogyan szedj fel pasikat” s hasonló című könyvek, amelyek mind csupán érvényesülési technikákat kínálnak. Akkor ki mondja meg ma az erkölcs, az erény, az ízlés normáit? Van még hatni tudó tekintély, család, iskola? Aligha. Csak az idő dimenziója igazíthat el. A mai divat együtt járó háború ára tízmilli- árdokban mérhető. A számlát az utolsó forintig mi fizetjük. A mézesmadzagként elővett „újjáépítési központ” szerepet a görögországi Thesszaloniki kapta. Ennyit ért a szolgai alávetés. Vagyis ennyit se! A Délvidéken ugyanis folyamatos a koszovói szerbek beáramlása. Az etnikai arányok a magyarság tekintetében drámaian romlanak. Az 1946-os több tízezer magyar áldozatot követő népirtás, a négy évtizedes kisebbségi lét és az újabb háborúk megtették, megteszik hatásaikat. Színmagyar Árpád-kori falvak halnak ki, majd válnak „ősi szerb” földdé. A beígért autonómia, ha meg is valósul, addigra már mit sem ér. Arra lesz csak jó, hogy a világ előtt meg- dicsőüljön az, aki megadta. És a „hivatalos” magyar politika csak hallgat. Lássuk be, ha meg akarunk maradni, nincs más lehetőségünk, mint a régi határok újra rajzolása. Dr. Deák Péter szerinti érdemek rövid életűek. Hetente-havonta kell újat produkálni annak, aki a kíméletlen versenyben talpon akar maradni. Valódi érték azonban csak az lehet, ami állja a korok viharát, amit évszázadok-év- ezredek hagytak ránk. A mózesi kőtáblák erkölcsi normarendszerét kell a magasba tartani. Baj, ha az érvényesülést nem az ősi etikai alapelvek szelleme, nem a minőség tisztelete, az adott szó kötelező ereje, a pontosan végzett munka dönti el, hanem az olcsó népszerűség, a haverság, az ivócimboraság, s valamilyen, leginkább anyagi érdekközösség. Az életben egyiknek bukás, a másiknak taps jár. Kik osztják a babért? Mi mindannyian. Figyeljünk oda! Schmidt Pál dr. Szilánkok Néhány, magát 56-osnak mondó szervezet fura elhatározásra jutott. 12 milliárd forint kártérítésre perli be az MSZP-t és a Munkáspártot (vajon kinek a sugallatára?). Mondván, annak idején a bírósági ítéletek pártítéletek voltak, tehát az MSZMP jogutódjainak kell jótállniuk az egykori tettekért. Egy párt nyilvánvaló, hogy tagjainak összessége, így a párt cselekedeteiért annak egykor volt tagjai (és azok örökösei is) jótállásra kötelezhetőek. Tehát, ha a bíróság megítéli azt a tucat milliárd forintot (miért pont ennyit?), akkor az összes egykori párttag (elhalálozása esetén örököse) fizetésre kényszerülhet. Elsőnek mondjuk Stumpf István, majd Chikán Attila miniszterek bérét tiltják le, aztán szépen sorban következik a többi egykori párttag (és leszármazottai). A névsor roppant érdekes lenne, ám ha a bíróság nem lesz jókedvében, és a keresetet elutasítja, az 56- osok nevetségessé válnak. Ez pedig kinek használ?! A kormány döntött: az árvízkárosultak kedvezményes hiteleket kapnak, ám 50% önrésszel kell rendelkezniük. A mai árakon egy kisebb családi házat 4-5 millióért lehet felépíteni. Elnézve a környéket, ahol a természeti csapás dúlt, nem volt jellemző, hogy a dunyhában, vagy a sublótban tartogatták volna az említett összeg felét... Érthető persze úgy is, hogy akinek csak a fél házát vitte el az ár, az megépítheú a másik felét, hiszen megmaradt az „önrész”, akinek viszont az egészet, az legfeljebb az Or- bán-hegyi kempingben jelentkezhet sátorért. „Kisebb, olcsóbb, de hatékonyabb hadsereg kell” mondja a „mosolygósán és megelégedetten” eltávolított Végh tábornok utódja. Mindezért csökkentik a sorkötelesek katonaidejét, és visszahozzák a kimenőruhát. Kevesebb idő alatt ugyanis kevesebb felesleges dolgot lehet művelni kiképzés ürügyén. Olcsóbb is, mert a baka kevesebb idő alatt kevesebb kárt okoz a hadseregnek. Hatékonyabb is, mert a civil életben szerzett ismereteit kevésbé felejti el a kiskatona, és leszerelés után hatékonyabban dolgozik majd. A kimenőruha pedig azért kell, mert a régi mondás szerint: A gazdag hadsereg fegyverkezik, a szegény pedig öltözködik! Németh Miklós egykori miniszterelnök visszatér a magyar politikai életbe. Már olyan hírek is szárnyra keltek egyes újságokban, hogy a Kancellária összeállít egy Németh dossziét. Természetesen nem „államköltségen, törvénytelen módon és titkos eszközökkel” - ahogy a miniszterelnök a fideszes politikusokat illetően annak idején (máig sem bizonyított módon) állította. Dúl a szócsata a kormánytáboron belül és kívül az államfő jövő évi választása körül. Tor- gyán doktor még - minapi nyilatkozata szerint - „nem tudja, hogy az országnak hol lesz nagyobb szüksége rá, az államfői, vagy a miniszteri székben”. Talán „had szabadjon annyit megjegyezni”: kérdezzék meg róla a népet! Meixner András MSZP I Látni akarja a napfogyatkozást? Nagy on H 3 3 I Friss információk gombnyomásra ^EE I területén legalább || Jm I ^|P 95 százalékos ^ I | I m J Készülékek'«■ MenüASZ kártya i i 1 •. f m m is is is Ft--tói I r% I ^Jfl I # számában I *#8 ' H JW^0 ^ ^^gj^^^^^sogárbiológiailag tesztelt és jóváhagyott ^ ■W- :'4h I^^HPtPP I A Kiskegyeddel a Napba is nézhet ■ legyen
