Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-04 / 212. szám

1999. augusztus 4„ szerda Háttér - Riport Előlünk bujkáló Petőfi Számomra mindig kicsit furcsa megünnepelni bárkinek is a ha­lála évfordulóját. Mintha afelett kellene bármiféle megillető- döttséget érezni, hogy az illető „milyen régen” halott. Miköz­ben mi még élünk, s lám, emlékezünk rá. Kicsit magunkat ün­nepeljük. Petőfi Sándor ürügyén - „szellemében” - immár másfél évszázada. Nagyon elcsépelt fordulatként azt lehet mondani, hogy 1849. július 31-én, Segesvár mellett - ahogy szemtanúk visszaemlé­keztek: az Ispán-kútnál - lezá­rult egy rövid életpálya, s ugyanakkor elkezdődött egy azóta is tartó, egyre terebélye­sedő legenda. Petőfiből mítosz lett, és pedig nem a magyar iro­dalom mítosza, hanem a sza­badságharc jóformán egysze­mélyes megtestesítője. A halá­lát víziószerűen megéneklő (Egy gondolat bánt engemet) költő cselekedeteiben adta meg minden verssorának a hitelét, és e kettő együtthatása a magyar (irodalom)történet egyik legje­lesebbjévé avatta. Alig van falu Magyarországon, ahol ne lenne Petőfi utca. Szegény az a hely­ség, ahol a lyukas csizmás költő 'legalább egyszer ne hált volna vándorlásai során, és emiatt nincs márványtáblával feléke­síthető háza. Iskolákat, kultúr- házakat, intézményeket nevez­tek el róla tucatszám, nevét ily módon naponta kimondjuk (ki­véve a Pecsává folklorizálódott fővárosi Petőfi Csarnok eseté­ben). Örökzöld, mint a tízforintos bankó, amelyre valaha arcképét nyomták; de vajon nem csak úgy, mint a karácsonyi fenyő, amely funkcióját betöltve, hulló levelekkel távozik az életünk­ből? Sinkovits Imre színművész Pesten a Petőfi tér 3. számú házban lakik, lakásának ablakai a Duna-korzón álló Petőfi-szo- borra néznek. Ennek megfele­lően emlékei is igen intenzívek.- Sose értettem egyet Petőfi politikai kisajátításával, főleg nem azzal, ahogy Rákosiék a „proletár költő” gúnyáját pró­bálták ráhúzni. Persze, szaval­tam Petőfi-verseket, de az úgy­nevezett nép ihletésűeket, a Ku- tyakaparót, a Füstbe ment ter­vet, az Anyám tyúkját. Aztán elérkezett 1956. október 23-a. Még magam is fiatal ember vol­tam, és ott álltam a szobornál, ahol az egyetemi ifjúság gyüle­kezett. Adyt, Batsányit szaval­tam nekik, de a tömeg a Nem­zeti dalt követelte. Kórusban zúgott a refrén, „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. Ugyanezt a ver­set mondtam el még aznap a Parlamentnél is. Egyszeri, fe­ledhetetlen emlék, részben bi­zonyosan Petőfinek is köszön­hető. No, az azt követő évek­ben, évtizedekben a március 15.-éken, amelyek nem számí­tottak ünnep­nek, ha kilép­tem a laká­som ajtaján, rögtön láttam, hogy a lép­csőházban ka­riatidaként béemesek áll­nak a legrej­tettebb zug­ban is, lesve minden lépé­semet. Pedig csak dolgozni mentem, mi­után ez a nap nem számított piros betűs­nek. Meg­mondom őszintén, 1990 óta se nagyon járok le az ünnep­ségekre. Számomra Petőfi ugyanis egy­fajta Biblia, amit elő-előveszek - épp úgy, mint Az ember tra­gédiáját -, és megtalálom benne az éppen gyötrő kérdé­sekre a válaszokat. Ezt most, 71 évesen is vállalom, hogy ez a 26 évet élt ember néhány sza­vával ma is sokat tud nekem nyújtani! Nagy Bandó András humo­rista, tehát minden, ami furcsa, fonák vagy visszatetsző, óhatat­lanul ékeinek célpontjává vá­lik. Azonban mikor annak ide­jén a Megamorv Petőfi Bizott­ság buzgón kereste Szibériában a feltételezés szerint nem Se­gesvárnál, hanem a keserű száműzetésben elhunyt költőt, Bandó minderre nem reagált a „humor szintjén”.- Az a dolog egyszerűen nem Petőfiről szólt. Morvái Fe­rencről már akkor tudtam né­hány dolgot, amit most sem akarnék részletezni, ezért elha­tároztam, hogy még kabaréban sem szólok az egészről semmit, annyira nem jöhetett szóba számomra, hogy igaz-e ez a barguzini história. Petőfi Sán­dorban ugyanis pontosan az a fantasztikus, hogy olyan volt, mint a tiszavirág. Vita van ar­ról, melyik városban született, élt alig több, mint negyedszá­zadot, és úgy tűnt el, hogy nyomát nem leled. Ami a ver­seit illeti: az őszintesége és a láttatás módja akkor is óriási ta­lentumot takar, ha akad, aki a modem költészet szemüvegén keresztül megmosolyogja ezt a nagyra nőtt, világmegváltásra született gyermeket! Kiskunegyháza polgármes­tere, Ficsór József számára nem kétséges, hogy a költő a városé, és a ma ott élő emberek is úgy érzik, hogy Petőfi - 150 év ide vagy oda - ró­luk írt, ami­kor a kiskun­sági tájat és embereket énekelte meg.- Petőfi apja', Petro- vics István mészáros azért jött ide, mert ez gaz­dag város volt, és okos vállalkozóként tudta, hogy itt drágábban el tudja adni a húst! Kiskőrös sose volt a Kiskunság része! Amikor Petőfi a nádpipáról, az estéli harangszóról ír, biztos, hogy it­teni élményeiről beszél. A város főterén természete­sen Petőfi szobra áll, ami erede­tileg Segesváré volt, és az I. Vi­lágháború után került Magyaror­szágra. Az erdé­lyiek sokáig szomorkodtak „elrekvirált” szobruk után, mígnem az idei évfordulóra a kiskunfélegyhá- ziak és a Petőfi Emlékhelyek gyűjtésének eredményekép­pen néhány napja felavathatták az új Petőfi-szobrot Fehéregyházán, a halál helyszínén.- Olyan ün­nepséget szeret­tünk volna - mondta a pol­gármester amelynek mara­dandó nyomai lesznek. Azt hi­szem, ez a gesztus, amelyet a szülőhely tett, méltó módon szolgálja Petőfi kultuszát. Berták László költő életében Petőfivel kezdődött a költészet. És - mások mellett - máig is tart.- Én soha nem hittem, hogy Petőfi fizikailag túlélte a csa­tát. Hiszen nem is történhetett másképp, mint megjöven­dölte. És igazság szerint, mint minden tragikus és egyben le­gendateremtő esemény, ez is nagyban hozzájárult a költé­szet népszerűsítéséhez. Per­sze, különböző politikai diva­tok ezt meg is lovagolták, el­végre a halála után már senki nem tiltakozhat. Sokan kérde­zik, jó-e Petőfi a politika nél­kül? Ezt mindenki maga dönti el. Nem is biztos, hogy ő fel­tétlenül akarta ezt a politikusi szerepet, de a reformkor erre predesztinálta. Lehet, hogy amikor függetlenségről és polgárosodásról szaval, a ro­mantikus szól belőle - lehet, hogy sokkal inkább a realista. Azt sem gondolom, hogy ha tovább élt volna, jó minisz­terelnök lett volna belőle, vagy mondjuk, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Az az egy biztos, hogy min­den hibájával együtt példakép tudott lenni 26 év alatt! Méhes Károly Kis Petőfi-teszt Anonim telefonos körkérdésünkre (20 fő) ér­kezett válaszok természetesen nem reprezen- tánsak „átlag” Petőfi-tudásunkat tekintve; csu­pán jelzés értékűek, és talán nem minden ta­nulság nélkül valók. Hány évesen halt hősi halált a költő: 26 - 7, 30-5,38-8 Hol történt mindez: Segesvár - 5, Budapest - 11, Kolozsvár-4 Hitt-e a barguzini száműzetésben: igen - 10, nem - 10 Melyik verse jut azonnal eszébe: Anyám tyúkja - 6, Nemzeti dal - 5, Füstbe ment terv - 1, Mama (ez József Attila verse) - 3, A sza­badságharcos (ilyen Petőfi vers nincs) - 1, semmi - 4. Petőfi-szobor Beregszászon fotó: Tóth l. hetedik oldal Jegyzet Ahol az üvegház szorít Hivatalosan elismert, hogy a klímaváltozás valószínűsége túllépett a „lehetséges” kategó­ria határán. Ám a Föld időjárásának modelle­zése már három évti­zede is ezt az eredményt vetí­tette előre. Akkor is, ma is minden mást elnyomó erővel hangsúlyozzák a környezet­védők: a felmelegedés oka a széndioxid-dúsulással üveg­házhatást előidéző túlzott energiafelhasználás. A klí­maváltozás elleni stratégiával foglalkozó európai uniós ér­tekezlet is az energiafelhasz­nálás visszafogására koncent­rált. Saját szakminiszterünk is az ebben elért átlagon aluli eredményeinken örvendezett nemrég. Közben agyonhallgatás övezi a máig eldöntetlen po­lémiát: a széndioxid feldúsu- lás okozza-e a felmelegedést, vagy a felmelegedés a szén­dioxid feldúsulását a légkör­ben. Csak az biztos, hogy a kettő együtt jár. De ez már akkor is így volt, amikor őse­ink még a tűzrakásig sem ju­tottak el. Furcsa módon az is alig kap hangot, hogy a klímavál­tozások okai nem föl­diek, hanem csillagá­szatiak. A Föld tengely körüli forgásának és É Nap körüli keringésé­nek apróbb balesetei, a keringési és pályaele­mek változásai szabják meg, hogy mikor mennyi napsütés éri a Földet. Ez határozza meg az évszakok hosszát, az éghaj­latváltozásokat. Minden apró módosulás a Föld forgásában drámai vál­tozást hoz az éghajlati viszo­nyokban. Mindezt botorán megtoldhatjuk környezet­szennyezéssel, de változtatni az ember nem tud rajta. Mégis kellemesebb azzal tetszelegni, hogy amit elron­tottam, azt talán meg is javít­hatom. Még ma is annál a fel­fogásnál tartunk, amit másfél évszázada a Kommunista Ki­áltvány hirdetett meg: az em­beriség történelme a termé­szet legyőzésének történelme. Márpedig most úgy tűnik, hogy az alázatos alkalmazko­dás stratégiájához kell megta­lálni a taktikai elemeket. A legyőzöttnek hitt anyatermé­szet ugyanis alighanem jó né­hány évszázadra befűt öntelt gyermekeinek. Dunai Imre Alkoholisták Még viccelődtünk is vele, ugye, kínunkban, mint a kisember, aki a nagy történéseknek csak szemlélője. Arról, hogy először azon az Aranykéz utcai csúf napon felrobbantották Boros Tamást. Aztán következett Seres Zoltán, őt a Bentley-jé- ben lőtték szitává - hát per­sze, hogy a „logikai sor” azt mondatta némelyekkel, most már biztos egy Pálinkás lesz a következő. Pálinkásunk még nincs, annál komolyabbra fordult a helyzet. Viszkisünk van. Neki ugyan nem ez a becsületes neve, de mindenki így ismeri, sőt az egyik napilapban most láttam először a nevét idéző­jel nélkül, nagy betűvel. El­végre kicsivel csak az áruló nemecsekeket szégyenítik meg, mikor beírják nevüket a gittegylet krónikájába. Régi találmány a beszélő név. Sőt valaha minden név beszélő volt, hiszen azért ag­gatták rá az illetőre, mert róla mondta el egyetlen szóban a legjellemzőbbet: Kis, Nagy, Kovács - ne adj’ isten Boros vagy Seres. Pálinkásból is van egy regimentre való, jólle­het közülük is bizo­nyára jócskán vannak olyanok, akik még szaváról sem szenvedhetik a pálinkát, ezt az igazi magyar „rövidet”. Épp a Viszkis (Whiskeys?) esete villant rá, hogy a név­adás - használjuk ezúttal ezt a szép, átkosbeli kifejezést - igénye mára sem veszett ki az emberekből. Jó lenne néven nevezni mindenkit, hátha ki­csit nagyobb rend lenne. Ha lehetne új neveket adni, és nem lenne 198 centi magasra nőtt Kiss vagy az a tenger sok Szabó, aki életében nem fo­gott tűt-cémát az ujjai közé. Dehát ez csak bugyuta ál­modozás. Sokkal fontosabb, hogy a fent említett pórul járt egyedek egy valamit - leg­alábbis nevük révén - bebi­zonyítottak: hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Ebben a sorrendben. Méhes K. I ^hetedik oldal holnap Riport ü ................................. Ön védelmi fegyver avatott kézben. Egy közelmúltban elvégzett közvéleménykutatás szerint a magyar polgárok hat százaléka az önvédelmi fegyverek teljes j liberalizációjára szavazna, legyen mindenkinek otthon I fegyvere. De mit mond az, akinek fegyvere van? Hogy döntene éles helyzetben? ; Mert emberre lőni mégsem [ mindennapos dolog. Portré Osztatlan szívvel, boldogan. Bíró László címzetes püspök munkáját Pécs Pro Civitate kitüntetéssel ismerted. Portré Ezertagú zsűri a borversenyen A köztudattal ellentétben a magyar borok híre a világban nem jó. Magyar minőségi borok Nyugaton nem léteznek, még a to­kaji sem kelendő, mondja Malatinszky Csaba. Ezen a helyze­ten azonban szívós munkával lehet segíteni.-Már apró gyermekként is a bor irányában tett lépéseket?-Nem volt semmiféle csa­ládi indíttatás, inkább intellek­tuális pályára készültem, édes­apám irodalomtörténész volt.- Akkor hogyan keveredett bele?- Megismertem egy olyan társaságot, amely filozófiai szinten foglalkozott a borral, ez volt rám nagy hatással.-Milyen kapcsolatba került a borral?- Voltam kereskedő, aztán a Gundelnél az ételek és a bor harmonizálása volt a felada­tom. Bíráltam is itthon és nem­zetközi versenyeken, de hogy az irodalmi véna ne vesszen ei, hazai és kül­földi magazi­nokban írtam szakcikkeket.-A borké­szítés hogyan kezdődött?-Több ta­nulmányúton is voltam Bordeaux-ban. Ak­kor jöttem rá, hogy a hazai sző­lészetekben a fajtaösszetétel és a termelés színvonala nagyon elmarad a kintiétől. Ugyanis ott irányított eijesztés folyik, amely lehetővé teszi, hogy a szőlőben lévő legillékonyabb anyagok megőrizhetők legye­nek. Nálunk nem így készül a bor, hanem úgy, ahogyan 300 évvel ezelőtt, azzal pedig nem Malatinszky Csaba 1957-ben született Kecskeméten. 1991-ben végzett Budapesten belkereskedelmi menedzserként. 1994-ig a Gundel bor- és italmenedzsereként tevékenykedett. 1997-ben alapított borászatot Villányban. Ez év júniusában a Bordeaux-i Vinexpon ezüstérmet nyert borával. Elvált, két gyermeke van. lehet igazán jó minőséget el­érni.- Hogyan zajlott az évezred utolsó borversenye Bordeaux- ban?- Kétévente rendezik meg a Vinexpot, amely olyan rangú verseny, mint az olimpia. Idén 6100 bor versenyzett, amelye­ket ezertagú világzsűri bírál­tam el. Én az első szüretem első borával egy általam kreált Cabemoirral in­dultam. Nem a legjobb állapo­tában, tizenkét órával a palac­kozás után vol­tam kénytelen kiküldeni, pedig 2-3 hónapot kel­lett volna pihentetnem.- Fontos önnek ez a siker?- Mindenképpen. Ez az igazi referencia, hiszen a mi­nőséget céloztam meg, a kriti­káknak is onnan kell jönniük, ahol az igazi minőségnek ha­gyományai vannak.- Ön Budapesten vagy Vil­lányban él?- Villányban töltöm időm nagy részét, s már nem lejárok Villányba, hanem feljárok Bu­dapestre. Cseri László y I:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents