Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-31 / 238. szám
1999. augusztus 31., kedd Háttér - Riport dENÜSZERVÁLTÁS PÉCSET! ÉS BARANYÁBAN 1988-90 27.rész Az optimista forradalom fórumai Az SZDSZ az áprilisban rögzült önmeghatározását különféle vitaakciókban és rendezvényeken is igyekezett kisugározni. Ezeken sokszor voltak a pécsi csoport vendégei, segítői országosan ismert személyiségek az SZDSZ alapítói közül, úgymint Kis János, Pető Iván, Kőszeg Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Solt Ottilia, Havas Gábor, Bauer Tamás, Sós Károly Attila. A pécsi SZDSZ-nek 1989 tavaszától egyre sűrűbben voltak olyan propagandaakciói, amikor megcélzott helyen egy-egy érzékeny társadalompolitikai kérdést tűztek ki vitára.- Ezek az akciók valóban propagandacélzatúak voltak, ám egyben a legfontosabb társadalmi problémákra adott megoldási javaslatainkat is meg akartuk ismertetni az érdeklődőkkel. Az egyik ilyen nevezetesebb vitafórum például Meszesen volt a pécsi bányászat jövőjéről. Kovács Mózes, a szociáldemokraták egyik vezetője is eljött erre a gyűlésre, amelyen - persze csak szóban - összecsaptunk az MSZMP-s reformkörösökkel is. Mi a fórumon főként tájékozódni kívántunk, hogy a bányák bezárása milyen következményekkel jár. Olyan kérdések is előjöttek itt, hogy ha a pécsi bányákat be kell zárni, mert nem gazdaságosak, akkor ez kétszeresen súlyos gondokkal jár majd a pécsi lakosságra, hiszen a Komlóról szállított szén többe kerül, és az erőmű emeli az árakat - emlékezik Rozs András.- Kicsit úgy él az emlékeimben ez az időszak, mint ahogy az ember az első szerelmére emlékezik vissza: szeretettel és talán megszépítően. Több rendezvényünk volt ekkoriban. Kis János előadására annyian voltak kíváncsiak a megyei könyvtár régi olvasótermében, hogy a lépcsőházban is szorongtak. A bezárásra ítélt bányák miatti munkanélküliségről is volt több beszélgetés: Kőszeg Ferenc, Bauer Tamás volt a vendégünk. Ha itt járt, mindig tanácskozott velünk Pécs testvérvárosának, Fellbachnak a polgármestere is. Kiel úr ismert liberális politikus Németországban, tanácsai, tapasztalatai segítséget jelentettek - mondja Baracs Nóra. Krippl Zoltán szerint kezdetben testvéri volt az együttműködés az ellenzéki szervezetek között.- Visszagondolva: ma már részben naivitásnak tűnik mindaz, amiben akkoriban én is vehemensen hittem. Mégis rendkívül örülök életem ezen egy-két évének. Ez igazi forradalom volt, de vér nélkül. Nem kellett mártírokat gyártani, nem voltak tömegverekedések, viszont volt benne nagy adag valódi lelkesültség. Kezdetben nem volt még hatalomszaga a politikai mozgalmaknak: a pozíciómotiváció még nem szerepelt benne. Olyannyira optimisták voltunk, amit ma már szinte el sem lehet hinni. Az érdekesség, hogy formálisan én is megalapítottam Pécsett az SZDSZ-t. Valami praktikus okból - már nem emlékszem az apropóra - szükségessé vált, hogy jogi személyiséget szerezzen a csoport. Jogászként én kaptam az elintézésére megbízást: hát elkocogtam a bíróságra bejegyeztetni magunkat, így egyesületként Pécsett jogilag különálló SZDSZ létezett. Kezdetben még komoly fegyverténynek számított, ha az SZDSZ pártvezetők számára sikerült találkozókat összehozni a gazdasági vezetőkkel, vagy embereket összehívni a fórumukra. Aztán a rendezvények népesebbekké váltak.- Olyan spontán és lelkesült érdeklődést sikerült teremteni a politika és a politikusok iránt, amilyen - azt hiszem - már soha többet nem lehet nálunk. Emlékszem arra, amikor Pető Iván végigjárta Baranya falvait: kultúrházakba, azok híján kocsmákba ment a „nép közé téríteni”. Az ő habitusával ez nem volt egyszerű dolog. Máig csodálom a türelmét azért, ahogy időnként a nem teljesen színjózan polgártársakkal próbált beszélgetésbe elegyedni.- Mik voltak a leggyakoribb kérdések hozzá?- Ilyenek: „Hát mér lesz jobb, ha máshogy lesz?” „Mit ígérnek maguk?” Tehát semmi konkrét kérdés nem volt, talán csak a téeszekről. Mi elmondtuk, hogy többpártrendszer kell, szabad választások, szabad mozgás, szólásszabadság, sokféle sajtó, hogy bármi értelmeset le lehessen írni. A szabad szövetkezésről beszéltünk, hogy az életképesebb, mint teljesen egyedül gazdálkodni. Gazdasági vezetőkkel is volt néhány találkozó, amelyek nem politikai agitációk voltak. Például Kőszeg Ferenc és Sós Károly Attila meghallgatták a nagy cégek vezetőit - bár nem a legmagasabb szintűekkel találkozhattak -, hogy ők miként látják az országos energiaprogramot. Sós Károly Attila kifejezetten azért jött Pécsre, hogy anyagot gyűjtsön arról, miként kell kinéznie az ország energia- rendszerének, és abban hol a helye a szénbányászatnak. A mind fokozottabb aktivitás alighanem felkeltette a hatalom hatóságának az érdeklődését is. Vajon miként élték át ezt a helyzetet a főbb szereplők?- Kicsit még féltünk, találgattuk, hogy a telefonvonalban a kagyló felemelését követő néhány másodperces süketség, majd kattogás a lehallgatás jele-e - mondja Baracs Nóra.- A telefonbeszélgetéseket gyakran azzal a szöveggel kezdtük, hogy „beszéljünk hármasban”; és rendszerint azzal zártuk, hogy „ugyan ki hallotta még?”. De hogy tényleg lehallgatták-e a telefonjainkat, erről én nem tudok semmit. Különben is: információkat másképp is szerezhettek rólunk. A csoporton belül mindenki gondolhatott bárkiről bármit: a gyanúk ellenőrizhetetlenek voltak. így az egészben volt egy kis jóleső izgalomérzet - emlékezik Varsányi Erika.-Valószínű, hogy lehallgatták a telefonjainkat, de az ilyesmi engem soha nem érdekelt. Volt azonban a csoportban valaki, akiről sokan szinte bizonyosnak tartottuk, hogy rendőrségi besúgó. De igazából ez sem zavart már senkit. Erős volt a gyanú, hogy fedőállása van, és feltűnő lett, hogy túl sok mindenről volt információja. Azt hiszem, akkor már ezek az ügynökök is eljátszották a „kinn is vagyok, benn is vagyok” kettős játékot. Ám bizonyíték erről nem került elő, ezért soha nem fogom megnevezni az illetőt. A rendszerváltás után eltűnt a politikából - mondja Krippl Zoltán. Volt olyan fórumunk, amelyre Bauer Tamás jött el Pestről, máskor Juhász Pál, akivel a mezőgazdaság kérdéseiről Pécsett, a Csontváry Múzeum alatti presszóban volt fórum - meséli Rozs András.-Sósvertikén pedig az ormánsági térség elmaradásáról volt szó. Ott Havas Gábor és Solt Ottilia szociológusok voltak a vendégek. A szegénység ügyében, a társadalom perifériájára került emberek helyzetének javítására tett kezdeményezéseket az SZDSZ- ben ők irányították. Ebben Varsányi Erika volt a pécsi összekötőjük. Én is elmentem Sós- vertikére, ahol az MDF részéről - mivel megtudták, hogy mi ott fórumot tartunk - az előző estére szervezett gyűlést Wéber János. így Sósvertikén kiderült, hogy vetélkedés is van már a két jjolitikai szervezet között. Ám a sósvertikei előzéses eset már az ellenzéki kerekasz- tal-tárgyalás megindulása után történt. Apró jel volt az ősszel felerősödő érdekkülönbségből. Dunai Imre ík A következő rész arról szól, hogy miként látta az SZDSZ az ellenzéki kerékasztal-tárgyalásait, hogyan észlelték Baranyában is a gyanús jeleket, amelyek elvezettek a „négy igen”- es népszavazáshoz. Mark Palmer, az USA nagykövete 1989 márciusában találkozott a pécsi alternatív szervezetekkel a népfront székházában. Az SZDSZ-t itt Rozs András képviselte. ^hetedik oldal Jegyzet ------Ár nyékkormány Lassan olyan érzése lehet a hírszomjas honpolgárnak, hogy a regnáló kormánytagok is félig-meddig árnyékban vannak - legalábbis a tudósítások szintjén. A miniszterek többségére egy hatalmas árnyék vetül, méghozzá kollégájuk árnyéka. Felesleges titkolózni, mert nem is lehet: Torgyán Józsefről van szó. Ő maga úgy látszik olyannyira képes lefoglalni a média kapacitását, hogy egyéb miniszterekre alig-alig marad idő. Kétségtelen, hogy maga Torgyán, avagy a tanácsadói jóformán minden napra tartogatnak valami csámcsogni valót. Hogy éppen agrárkérdésről, fociügyről vagy pártgondokról van szó, majdnem mindegy, lényeg, hogy a miniszterpártelnök nyolc mikrofonnal az orra alatt mosolyogva elmagyarázhassa a világ mikéntjét. Az biztos, hogy nagy fórja van a Fradival, mert állítólag „mindenkit” érdekel, hogy a zöldlábú gyerekekkel mi történik. Harrach Péternek vagy Pepó Pálnak egyetlen sportklub sem jutott, így aztán szívhatják a fogukat, mivel csalogassák a kíváncsi riportereket a dolgozószobájukba. A napokban a Pénzügyminisztériumban volt valami sajtótájékoztató, de a kamera Járai Zsigmondot jó, ha három másodpercig mutatta, inkább a buzgón jegyzetelő újságírókat pásztázta. Hámori József, mióta a Nemzeti Színház-ügy lekerült a hírek éléről, mintha nem is létezne, pedig lehet, hogy többet dolgozik, mint Torgyán - sose fogjuk megtudni. Martonyi elutazik és megjön, ennyit bemondanak, azzal el is van intézve. Katona Kálmán csak az árvízben és a vasutassztrájkban bízhat, Szabó János augusztus 20- ában és társaiban. Végül is lehet, hogy jól van ez így. Nem zavarja össze a fejünket mindenféle álszakértő a suta benyögéseivel. Van valakink, aki megmondja az őszintét. Ha egyszer hagyják! Méhes Károly Miss Magyarország A harmincas években Lampel Ica volt Magyarország első szépségkirálynője, s ezzel felkerült a Pesti Hírlap képes műmellékletének címlapjára. Széparcú teremtés volt (talán él még), szerény és szolidan öltözött, semmi dekoltázs a könnyű nyári ruhán. És persze valószínű, hogy a gyermekeinek, unokáinak büszkén mesélhetett később a múltról, különösen ahogy elsuhantak az évek és hervadt fiatalsága. Alighanem ez volt a legtöbb, amit akkor elérhetett avval, hogy ő lett Miss Magyarország. A szépség örök. Hála istennek, a gráciák sora kiapadhatatlan, legfeljebb a közízlés változik. S akadtak akkor is szépek, amikor évekig nem emelték ki közülük az ügyeletes legszebbiket. Mostanában nincs év ceremónia nélkül. A sorban az elmúlt hét végén újból szépségkirálynőt választottunk Magyarországon, az Internet World Hungary szépségversenyen. Az Adrián trenírozott lányok bizonyára ismét a legszebbek közül valók, persze így hatvan-het- ven év múltán természetesen mások, mint annak idején Lampel Ica volt. Mondénabb teremtések, bizonyára határozottabban és bátran mozgók, táncos lábúak és idomaikkal büszkélkedők. És persze céltudatosak. Mert hát erre a céltudatosságra nagy szükségük van. Hiszen már jó ideje a szépség csak másodlagos (de azért nem elhanyagolható) szempont a buliban. Óriási üzlet a kiválasztódás menete; a háttérben a reklámipar buzgól- kodik. Minden új termékhez új arcra, a termékcsaládhoz pedig háziasszonyra van szükség, s a lányok előtt az érvényesülés kapui megnyíltak. Lesz-e vajon belőlük sztár? Új Noami Campbell vagy Claudia Schiffer? Sikerül-e milliókat kaszálniuk a természet adta tehetségükkel (és eszükkel), avagy sem? Ez itt a legégetőbb kérdés, a Missek Magyarországán. Nem csak a dekoltázs. Kozma Ferenc Portré A lelkészek lelkipásztora Bóka András megtehette volna, hogy az esperesi méltósággal Pécsre költözik, de személyével inkább a hivatal költözött ki Újpetrére. Nem hagyta el híveit, akik meghívták és megválasztották annak idején lelkipásztoruknak. ízes magyar szóval beszélő, tréfára hajlamos ember, szemében szeretetreméltó huncutsággal. S bár az évek múlnak, s haja hófehér, avval a fiatalsággal és lpndülettel végzi a munkáját ma is, ahogy a hívei megismerték. A rendszerváltást is végigvezető esperese a megyének. Immár harmadszorra választották meg (ez a legtöbb az egyházi törvények szerint), s épp a napokban lesz tíz esztendeje, hogy e méltóságot elnyerte.-Ne adj, Isten - jegyezte meg -, hogy még egyszer ennyi munkája legyen utódaim közül bárkinek is.- Hogy érti ezt, esperes úr?- Elsődleges feladatom, hogy a lelkészek lelkésze legyek; gondjaikkal hozzám fordulhassanak. Akár saját bajukról, akár a gyülekezetről van szó. Nos, az elmúlt években több volt a tennivaló, mint előtte ötven évig. Bóka András ritkán hallható dolgokra is emlékezik: arra a listára is, mely szerint éppen 62 hívek nélkül maradt templom lebontását rendelték el - főleg az Ormánságban - és néhány templom tornyát hagyták volna meg, a község ékének, ha nem jön a fordulat. Ma BaBóka András református esperes 1937-ben született Budapesten. 1962-ben végezte el a teológiát, majd Baranyába került. Öt évig Bürüs községben szolgált és immáron 32 éve Újpetrén él. Felesége székely teremtés. Gyermekeik: Levente, Koppány, Emese, Zsombor, Bence, Réka, Áron, Emőke, Lehel-Almos és Csillag-Lívia. ranya 106 református temploma helyett jó, ha negyven akadna. Van ugyan még dőledező a sorban, de többségüket - hála a kisközségek polgárainak, polgármestereinek - felújították e nyolc-tíz év alatt. A teendők zömét ez adta. Öröm persze az is, hogy sok új templom épült a megyében, s hogy a református iskola- rendszer gimnáziummal bővült Pécsett.- Hány református hívő van Baranyában ?- Huszonháromezret tartunk nyilván, de bizonnyal sokkal több olyan van, akit reformátusnak kereszteltek, csak éppen nem talált rá egyetlen gyülekezetre sem a meglévők között. Csak a temetéskor derül ki többnyire, amikor pap kéne.- Önnek nagy családja van, kétszeresen is. Tíz gyermek, húsz unoka mellett harminc egyházközség és negyven lelkész. Lehet ezt bírni?- Adott Isten erőt és hozzá feleséget, aki a terhek jó részét leveszi vállamról. Kozma F. ^hetedik oldal holnap Riport A kettészakadt falu. Szava 360 lelket számláló község Baranyában, a veszélyeshulladék-tárolójáról elhíresült Garé szomszédságában. A világtól kissé elzárt település azonban a legutóbbi önkormányzati választások óta nem nevezhető békés hangulatúnak. Portré ____ , A zenekar olyan, mint egy jó koktél” - mondja Demjén Ferenc, a rockzene nagy öregje. Az évezred utolsó nagy pécsi koncertjére készül, melynek ána színhelye szeptember pécsi Hullámfürdő.
