Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-22 / 229. szám
1999. augusztus 22. ★ MAGYARORSZÁG-PÉL-DUNÁNTÚL -k 5 Bátai szenny és rendőrhiány A Tolna megyei Báta zsákfaluként, elhagyottan árválkodik. Ide még rendőrt sem sikerült szerezni, virágzik a bűnözés. Ráadásul a falu szélén folyó főcsatornába, majd onnan a Dunába az eső mossa bele az Illegálisan odaszállított szemetet, az istállótrágyát, a hypós üvegből kifolyó mérget, vagy éppen a döglött disznót. A környező természetvédelmi területről nagy erőkkel lopják a fát, merő kényelemből fejmagasságban vágják ki őket. Gyakoriak az orvhalászok is, nemrégiben 40 illegálisan lerakott varsát szedtek össze a természetvédők és a rendőrök. Természetesen van szervezett szemétszállítás, mondja érdeklődésünkre Vöő József 4 bátai polgármester, sőt már kilenc éve ingyenes - ami nem fordul elő sűrűn a hazai gyakorlatban. Ha rajtakapnak valakit azon, hogy tiltott helyen rak le szemetet, akkor büntetnek is. Komoly tehát az előrehaladás ahhoz képest, érvel, hogy korábban általános jelenség volt a minden utcavégen megjelenő szemétdomb. Az emberi fegyelmezetlenség, fogalmaz a polgármester, azonban határtalan is tud lenni. A fakivágások főleg a fűtési szezonban fordulnak elő, ez ellen nehéz hathatósan tenni valamit is, és bizony, akinek „fáj a dereka”, ironizál Vöő József, az nemigen hajol le favágás közben. Komoly gondjuk valóban, hogy egy ideje nincs rendőr a faluban, pedig tisztességesen felújították a szolgálati lakást, pályázatot is írtak ki, de nem jött senki. Pedig a randalírozók megfékezése miatt nagy szükség lenne rá. A garázdák száma egyébként, számolgat gyorsan a polgármester, nem több a magyar átlagnál. Időnként természetesen megjelennek a bátaszéki rendőrök, de egy állandó helyi zsaru igencsak üdvös volna. A fő oka a rendőrhiánynak az, mondja Molnár Ernő, a bátaszéki rendőrőrs parancsnoka, hogy nem szívesen mennek a kollégák családostul huzamosabb ideig abba a külvilágtól elzárt településre. Bűnügyi szempontból egyébként, a lakosság számához képest fertőzöttnek tekinthető ez a vidék, igen sok az „ügy”. 98 százalékban vagyon elleni bűncselekményekről van szó. A rendőri állásra folyamatos a pályáztatás, de nem jelentkezik senki. Volt ugyan egy lelkes pályázó Miskolcról, de kiderült róla, hogy nem véletlenül jelentkezett ide, áz ország másik csücskébe: büntetőeljárás alatt állt ugyanis. Cseri László Habsburg Ottó Dombóváron. Augusztus 30-án Dombóvárra látogat a város díszpolgára, dr. Habsburg Ottó családjával. A város vezetőivel, a civil szervezetek képviselőivel találkozik a városháza dísztermében. (d) Lengyel napok Balatonbogláron. A lengyel menekültek befogadásának 60. évfordulóján rendezik meg augusztus 25-től szeptember 5-ig a Balatonboglári Lengyel Napokat. A gazdag programban szerepel a lengyel és a magyar külügyminisztériu-mok teniszversenye és a két ország parlamenti képviselőinek labdarúgó-mérkőzése is. (d) Falunap Bostán. Falunap volt tegnap Bostán, ahol sportvetélkedőket rendeztek, előadást tartott Sólyom Katalin, a PNSZ színművésze, s megnyílt Kós Lajos bábkiállítása. (d) Simándy-emlékszoba Keszthelyen. Augusztus 27-én 16 órakor avatják Keszthelyen a Simánd-emlékszobát a Fejér György Városi Könyvtárban. Este a Balaton Múzeumban emlékestre kerül sor, neves művészek részvételével. (d) Árrobbanás Szekszárdon Szekszárdon az elmúlt fél évben Igencsak megugrottak a lakásárak. Irreális üzleteket Is kötnek. Egy a városközpontban lévő garzonért elkérnek akár kétmilliót is, ugyanennyi pénzért lehet kapni kétszobás lakást is. Az már más kérdés, hogy egyáltalán van-e forgalom? Az árak felmehetnek a csillagos égig, amikor a fizetőképes kereslet átlagban 2-3 millió forint. A többség azonban csak kétmillió forintot tud (na) adni egy lakásért. Családi ház meg forgalomba se kerül. A szekszárdi helyzet enyhén furcsa is, hiszen lassan már nincs különbség a gázos, vagy a központi fűtéses lakások között. Az egyik szakember erre azt mondja: Nyugaton már összeértek a fűtési árak, így lesz nálunk is. A Szekszárdról való kiköltözés kezd újra fellendülni, csak az irány változott meg. A várostól északnyugatra lévő Sióagárd elvesztette vonzerejét, s helyette most Őcsény, Várdomb, Tolna az irány, és ez után jön Sióagárd, Harc. A kiköltözési célpontként valamikor előkelő helyet foglalt el Decs - most még a kereskedők listájára sem kerül fel. A vékony pénztárcájúak még ma is panelt vásárolnak, mivel azok az épületek még mindig 200-500 ezer forinttal olcsóbbak, mint az alagútzsalus, vagy a téglaépületek. A fenti tendenciák megváltozása nem várható, hiszen az évente épülő tucatnyi új lakás ára a csillagos eget verdesi. Hazafi József A csurgónagymartoni kakasütés ellen éppen öt esztendeje maga az egykori filmcsillag, a később állatvédő akcióiról elhí- resült Brigitte Bardot tiltakozott. Hatására a faluban porcelánkakassal próbálkoztak, de ennek valahogyan nem lett különös sikere, visszatértek tehát az igazira. Nagyon sokan voltak az idei falunapon, mondja Csire Istvánná polgármester, s bár felmerült benne, de így mégsem maradhatott el ez az esemény. Szívesen meghívta volna B. B.-t, hogy saját szemével lássa: nem igaz, hogy az éj leple alatt verik agyon a kakasokat, hiszen erről tájékoztatták a filmsztárt. Valójában az a játék lényege, hogy bekötik a vállalkozó szemét, kezébe adnak egy csépha- daróféle eszközt, amelynek a végén egy kis fadarab van, azzal kell eltalálni egy láboshoz hasonlítható szerkezetbe rakott, páváskodó kakas fejét. Az ütéstől nem pusztul el, legfeljebb elájul egy kicsit. A nyeremény maga a kakas, amelynek nyakát nyomban elvágja a nyertes, és már főzheti is. A polgármester asszony véleménye szerint el kellene gondolkodni azon, hogy senki sem tiltakozik a gazdaasszonyok ellen, akik késsel a kezükben kergetik az udvarokon a tyúkokat, és rögvest elnyiszálják a torkukat. Pedig az sem sokkal barátságosabb gesztus az állatokkal szemben, mint az övék. Cs. L. ink figyelmébe lehet ajánlani a gyík néhány irigylésre méltó képességét. Szinte valamennyi faja képes levetni a farkát. A gyorsan behegedő csonkból új farok nő ki, s bár nem éri el az előző hosz- szát, pikkelyezettsége más, mint az eredetié volt - és ez nem lebecsülendő teljesítmény. Vannak répafarkú gyíkok is, náluk a farok a tőnél vastagodik meg, de ismert az ausztráliai buzogány- farkú gekkó, amelynek két duzzanat is akad a farkán. Madagaszkáron levélfarkú gyíkok is élnek, a pikkelyeslábú-félék családjába tartozóknak pedig kétszer olyan hosszú a farkuk, mint a testhosszuk. Ez ugyan nehezen követhető példa, de nem szabad eladni. Cs. L. Egy thai férfi, aki egyébként tájképfestésből él, húsz esztendővel ezelőtt kórházba került gyógyíthatatlannak vélt májbetegségével. Ott ajánlotta neki egyik betegtársa, hogy próbálkozzék eleven gyíkok evésével. Néhány hét de a gyíkevést nem hagyta abba, amely annyira fokozta férfiúi erőnlétét, hogy azóta már nyolc feleség dőlt ki mellőle. Most a kilencediknél tart. Kevés szakember tudná megmondani, miként hat a gyíkhús a nemi teljesítőképességre, de egy biztos, hogy férfi olva- s ó Sakkszobor készül Pakson A Sakk-Kultúráért Alapítvány pályázatot írt ki települések részére sakkszobor felállítására. A pályázatot Paks városa nyerte el. Olyan emlékművet kívánnak állítani, amely alkalmas az olimpiai eszme, a magyar sakkolimpiai sikerek méltó megörökítésére. Az emlékmű a város életébe is jelentősen „beleszólna”, mivel zarándok- hellyé szeretnék tenni és a világversenyekre induló sakkozók Pakson tennének esküt. H. J. A feledékenység haragot szül. Ha az ilyen kis dolgozat megírásához feltétlenül el kell olvasnom néhány hivatalos papírt, már eleve fölszalad a vérnyomásom, mert tudom mi vár rám: megbirkózni egy „hivatalos” - s ezért szinte érthetetlen - nyelvezettel, amelyet csak a jegyzőkönyv, vagy határozat szerzője, mondjuk a kishivatalnok és közvetlen felettese ért meg, ám a címzett már eleve gyanakszik, hülyének érzi magát, amiért látszólag a magyar nyelvben eléggé tájékozatlan. Pedig nem az. Ő csupán egy állampolgár - eléggé el nem ítélhető módon -, aki nem képes a szakmai zsargont feldolgozni magában. A papír feladója lehet akár igazgatási intézmény, de lehet ilyen vagy olyan közüzemi társaság, ahol ugyan vannak kitűnő szakemberek, csak éppen nem tudnak érthetően fogalmazni. Éppen a napokban hallottam egy neves politikus fogadkozását, aki kijelentette, hogy ezután a rábízott intézmény fő feladataként a közérthetőséget és az ügyvitel egyszerűsítését kívánja megteremteni. Ezt már halottam. Évtizedek óta. Neki sem sikerül. Mert ehhez először le kéne szállnia a lóról, a hivatali bürokratikus nyelvezet helyett folytatnia kellene a családi, vagy baráti körben gyakorolt tiszta és érthető szövegelést, és ezt nem elfelejteni, amint reggel becsukja maga mögött az iroda ajtaját, és leül asztalához, a fogalmazványok, pecsétek és paragrafusok közé. Egy nem egészen belvárosi presszót a házban lévő lakók följelentettek - még tavaly -, mert a zenegép zajos volt, sértette a jónép esti, éjszakai nyugalmát. A Hivatal kivizsgálta a panaszt és jogosnak tartotta. Először. Az egyik határozaton kiemelve ilyesmit olvashattunk, hogy . . . .Megtiltom. . . Elrendelem. . ., stb”. Aztán egy másik jegyző- ‘ könyv arról tanúskodik, hogy a szakemberek a helyszínen, a kritikus esti órákban zaj szintmérést végeztek, és kiderült... Tulajdonképpen semmi sem derült ki, pedig azt vártam, hogy a következő sorokban feltüntetik, mi a megengedett szint, és mi a vizsgálat eredménye? Erről szó sem esett, a pongyola fogalmazásnak köszönhetően. Aztán egy másik hivatalos papír felszólítja a presszó vezetőjét, hogy a zenegépet „helyezze üzemen kívül, és a biliárdasztalt is!” Ez utóbbi ugyanis zajkeltő szerkezet, következésképpen árt a lakók nyugalmának. Hát ilyent még nem hallottam. Hogy egy biliárdasztal használata zavarja a... Na nem, ez nem lehet igaz: Pedig itt van a papíron. Hogy e fenti ügyben kinek van igaza, azt döntse el az a bizonyos „illetékes”. (Ostoba fogalmazás, belátom.) De azért az egész ügygyei kapcsolatosan elmondanám a véleményemet. Néhány évtizede, hogy a hajdani bolgárkertészet helyén felépült ez a két, vagy talán háromemeletes lakóház, földszintjén, a sarkon már eredendően egy presszóval. Néhány új lakó közeli ismerősöm volt, lelkendeztek, örültek - a többiekkel együtt - az összkomfortos új otthonnak. Eszükbe sem jutott, hogy alul presszó, vagyis „vendéglátóegység” üzemel. Hogy miért? Először azért, mert városban lakunk. Másodszor ez annyit jelent, hogy Pécsett sok-sok lakóház van, amelyben működik mondjuk egy kocsma, presszó, étterem, esetleg szálloda, mert ezekre is szükség van. Ahhoz, hogy városi életmódot folytassunk. Harmadszor: senki sem adta vissza - annak idején a tanácsnak vagy szövetkezetnek - a lakáskiutalást, mert esetleg a jövőben majd itt zaj lesz. Ám aztán belakták a lakást, és keresték a kifogásokat. Több nyughatatlan lakó - ezúttal például a Kodály Zoltán út környékén - odáig elment sérelme jogosságában, hogy az emeletről égő cigarettát haj igáit le a kis és csendes kerthelyiség napernyőire, sőt, gyakran az emeletről még vizet is zúdítottak a sö- rözgető vendégek nyakába. Pedig amikor itt is megkapták a lakásokat, örömükben a földhöz verték a feneküket, hiszen milyen gyönyörű erkélyes otthonnal áldotta meg őket a sors. (Meg a tanács.) Az emberek gyorsan felejtenek. De csak azt amit akarnak... ^->Jb1 OsMb a SMssSfll^ ifi aa^aafojlS
