Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-21 / 228. szám
1999. augusztus 21., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Pécsi türelemüvegesek Bárdudvarnokon A Kaposvár melletti Bárdudvarnokon a hét végén kiállításokkal zárja kapuit a IX. Országos Üveges Szimpózium, amelynek a munkájából pécsi művészek is kivették részüket. Az augusztus 15-én „Türelemüveg” címmel megrendezett alkotótábor a hazai üvegművészet legjobbjait gyűjtötte össze már kilencedik alkalommal. Az idén az alkotók jelentősen megnövekedett táborhelyen, korszerű technológiával önthetnek üveget, élhetnek a színes- üveg-technika eszközeivel, míg a nagyközönséget egy új, nagy pincegaléria várja. Több pécsi alkotó is kiveszi a részét az alkotótábori munkából, sőt augusztus 18- án Kaposváron a Rippl-Rónai József Múzeumban Kertészfi Ágnes pécsi iparművész alkotásaiból nyílt kiállítás „Ker- tészfiÁgi” címmel, amely szeptember 13-ig látható. Az ünnepi zárást augusztus 22-én a „Szimpózionkiállítás” jelenti majd, amelynek a megnyitóján dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke méltatja a szimpóziumot. A tárlat házigazdája Je- genyés János pécsi iparművész lesz, aki a Magyar Kézműves Üveges Iparművészek Egyesülete nevében mond elnöki búcsúztatót. B. R. Egy hétig együtt fújtak BÓLY Ma este zárókoncerttel búcsúznak a várostól a Pécsi Művészeti Szakközépiskola zenei táborának növendékei. Ötven diák vett részt a Pécsi Művészeti Szakközépiskola zenei táborában, amelyet fa- és rézfúvósok, valamint ütősök részvételével immár a negyedik alkalommal rendeztek meg Bolyban. Az egyhetes program alatt a zeneiskolás és szakközépiskolás diákok egyéni hangszeres órákon, kamarazenei foglalkozásokon vettek részt.- Az augusztus 20-ai ünnepségeken több helyszínen is felléptünk, szombat este pedig egy záróhangverseny keretében mutatjuk be, hogy mit sikerült elérnünk, megtanulnunk a közösen eltöltött egy hét alatt - mondta Vida Loránd, a tábor vezetője, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára. Boly idén már negyedik alkalommal adott otthont a zenei tábornak. Eddig csak rézfúvósok vettek részt a rendezvényen és ez az első alkalom, hogy fafúvósok és ütősök is vannak a növendékek között.-A sűrű gyakorlás mellett egy dunai sétahajózás erejéig szorítottunk időt a pihenésre, kikapcsolódásra is - mondta a táborvezető. A zenetanárok és a növendékek ma délután négy órakor lépnek fel a bólyi Kolping Házban. S. G. A rézfúvósok már visszatérő vendégek FOTÓ: WÉBER T. Az örökké világító fényért Csak olyan gyertyát önt Járominé Zárai Györgyi, amely világítani is tud, nemcsak dísznek jó. Bármilyen különleges is a mű, ha kézzel márványosra festett, ha míves, apró kis domborművel is díszített, égnie kell, hiszen fénye az Isten fiát jelképezi. Amikor azt keressük, hogy az eredetileg műszaki végzettségű, gyakorlatias gondolkodású Járominé Zárai Györgyi életébe hol keveredett bele a gyertyaöntés művészete, amelyért később odahagyta munkahelyét is, egy gyermekkori szőlőskertet találunk, ahol a kislány annak idején agyagból, sárból, fából formált játékokat magának. Aztán kiderül, hogy gyetmekpajtásaival azért öntötték a viaszt a rossz villanykörtébe, de ez a mesterség csak akkor ragadta meg, amikor a Pázmány Péter Hittudományi Főiskolára járt, s arra kérte az egyházi bolt vezetője, útjairól hozzon magával gyertyát.- Az ötletem innen származik - mondja -, miért is ne lehetne Pécsett is készíteni gyertyát? Alapismeretem nem volt hozzá, szakirodalom nem létezik. Egy kémiai szótárt végigböngészve jöttem rá, mi is lehet az alapanyag. A keverési arányokat magam kísérleteztem ki, a sablonok formáját, anyagát is ki kellett találnom, sok-sok éjszakám ment el, mire összeállt az egész. A gyertyakészítők féltékenyen óvták minden ismeretüket, még meg is fenyegettek arra az esetre, ha megpróbálok betörni a piacukra. Amikor kezdte, közel tíz éve, még csak egyházi, szentképes meg halottak napi gyertyák voltak, és kocsisgyertyák, hétköznapi használatra. Ma már csak ő közel hetvenféle gyertyát készít, olyan különlegességet is, mint a „viaszkaptár”, melynek elődjét a 16-19. században használták az emberek, több méter hosszú, összedolgozott formában. Vidéken .nálunk is ismert volt hasonló, még nemrég is, amikor a karkötőszerűen feltekert változattal a hajnali rorátéra siető asszonyok világítottak maguknak, mindig csak annyit tekerve le belőle, amennyire szükségük volt. Györgyi asszony a gyertyakészítés történetéről is sokat tudna mesélni. Az első bizonyított, s máig egyetlen adat egy Kr. e. 4. századi etruszk sírábrázolás két gyertyatartója, de valószínű, hogy méhviaszból, faggyúból már ez előtt több ezer évvel készültek világító- eszközök.- Dolgozom egy gyertyás szakkönyvön, amit hiánypótló munkának szánok - árulta el beszélgetőtársam. - Örömömre ismét kezd divatba jönni a kézművesség iskolákban, óvodákban, családokban, ismét kezd becsülete lenni a saját készítésű munkáknak. Úgy veszem észre, az emberek egy része mára már megelégelte azt az életformát, amit a fogyasztói társadalom kínál. Ő maga és gyermekei biztosan ezt tették, televíziójuk sincs, s Lucát, Gyöngyvért és Bálintot az édesanya úgy is nevelte, hogy ne rogyjanak le a tévé elé, találjanak inkább maguknak értelmes, örömöt adó elfoglaltságot, ne kelljen tompító pótörömöket keresniük. Minden gyermeke kreatív emberré lett, s a legkisebb, a 17 éves gimnazista Luca számtalan ötlettel segíti édesanyja gyertyaöntő munkáját. Mint katolikus hitoktató, a keresztény értékeket adta át nekik, ahogyan iskolás diákjainak is, akiken azt látta, hogy a fiatalok nincsenek hozzászokva a saját kezű alkotás boldogságához, és sajnos az ilyen tevékenység sikeréből nyerhető lelki megerősítéshez sem. Az ihlet annyi helyről jöhet. Györgyi asszony egy faágat, egy követ is megvizsgál, van, hogy napi 16 órát is munkával tölt. Virágokat gyűjt, néprajzi emlékekben kutat, maga formázza a gyertyákra rátett, fél- dombormű-szerű kis figurákat, készíti az öntőformákat. Csakis természetes anyagokat használ, sokszor ilyenhez nem is jut Magyarországon, illóolaj, festék is jön külföldről. Olyan szerény, hogy bemutatni is csak hosszas nógatásra engedte magát. Sokkal szívesebben beszél arról, hogy a Kézművesek Baranyai Egyesületének tagjaként évente néhány alkalommal „Aprómarok Műhelyt” szerveznek, ahol gyerekeknek, de érdeklődő felnőtteknek is tanítják a kézműves mesterséget, legyen szó gyöngyfűzésről, fazekasságról, nemezelésről vagy akár gyer- tyakészítésről. A most 52 éves asszony kis műhelyében állandóan kísérletez, új és újabb formájú, technikájú gyertyákat talál ki. De csakis olyanokat, amelyek nem önmagukért díszelegnek egy asztal közepén, hanem meggyújtva igazi céljukat beteljesítve szolgálnak örömünkre. Hodnik I. Gy. Magyarul magyarán Tudatlanság? Tévedés? Addig nem beszélhetünk a nyelvi műveltség mélypontjáról, amíg a tömegtájékoztató eszközök közléseinek hallgatói, olvasói észreveszik a botlásokat, hibákat. Más kérdés, hogy tudatlanságnak vagy tévedésnek minősítik-e. Föltétlenül helyeselhető, ha ilyen észleleteiket szóvá is teszik. Elég gyakori még értelmiségi emberek megnyilatkozásaiban is az idézett szerző személyének eltévesztése. Holland biztosítótársaság reklámjában Paul Éluárd verséből idéznek: „Neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akár- mely mosóporé”. Hollandiában talán nem, de itthon, a kis Magyarországon, remélem, minden iskolába járt ember tudja, hogy az idézet szerzőségét József Attilától nem lehet elvitatni. Azon viszont a franciák sértődnek meg, ha koszorús költőjük nevét nem elüár-mk, hanem eluár-nak ejtik. Egy másik újságíró Kossuth szájába adja a következő idézetet: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges.” Ez a szöveg a szegedi Széchenyi téren álló Deákszobor talapzatán olvasható. Az író bizonyára összekeverte a Kasszandra-levéllel, amelyet valóban Kossuth írt a haza bölcsének a kiegyezés előtt. Egy interjúban a megszólaltatott Kossuth-díjas színművész arra a kérdésre, hogyan tesz minden jót az életben, így válaszolt: „Ahogy József Attila írja: Az igazat mondd, ne csak a valót!” Bizonyos vagyok benne, hogy nem a színművész, hanem az interjú készítője tévedett. A gyakorlott versmondó, ha nem tudja is, de érzi, hogy a 11 szótagos sor csak a „... valódit!” szóalakkal teljes, a ritmus sérelme nélkül. Az MTV1 Híradójában hangzott el: „Értékes kéziratok kerültek az Országos Levéltár tulajdonába. Közöttük van Mikszáth levele volt és leendő feleségéhez, Makus Ilonához”. Sediánszky János Új évezred felé című műsorában ugyanazon a napon Ma- uks Ilonáról beszélt. Ő mondta helyesen a kétszer féijhez ment feleség nevét. Sok újságíróra ráférne egy- egy „speckoll” például az általános nyelvészet köréből. „Ha a világ nyelveinek osztályozásában nem mélyednének is el túlságosan, és belgául is elmondhatnám” szöveg az egyszerű embertől nem vehető zokon, de a hivatásosoknak illik tudniuk, hogy belga nyelv nincs. Belgiumban fla- mandok és vallonok élnek. (Nem mindig teljes békességben!) S az utóbbiak franciául beszélnek. Ennél csak az a riporter tájékozatlanabb, aki a tévében megszólaló nevezetes személyről így nyilatkozik: „X. Y. brazilul beszél.” Ennek a kontinensnyi országnak a polgárai ugyanis portugálul beszélnek. Rónai Béla Az elnyűhetetlen jazz Á, nem divat a big band, legyintett egy ötven év körüli úr a legutóbbi POTE Jazzfesztivá- lon. Amivel - mármint, hogy tudta: a big band évtizedekkel ezelőtt, a swing korszakban élte virágkorát - bizonyította jazztörténeti tájékozottságát. Csak azt nem vette figyelembe: a divatok visszatérhetnek, s újabb korszakokban is rajongókra lelhetnek, ha megtalálják a korokon átívelő értékeket. E kis eszmefuttatásra az indított, hogy megjelent a Harkány Big Band CD-je, Koszits Attila értő bevezetőjével és változatos tartalommal. A Harkány Big Band 1998 elején alakult harkányi, siklósi és pécsi muzsikusokból az újvidéki származású Molnár Márton trombitás irányításával, aki évtizedekig zenélt Nyugat-Európában. Zeneszerzőként és hangszerelőként egyaránt ismert a szakmában. Az együttes rövid egy év alatt számos fesztiválon és koncerten lépett fel. Jelenleg az egyetlen jazz nagy zenekar Baranyában - a Pécsi Big Band és a Baranya Big Band hagyományainak folytatója. A sok egyéni megoldást felmutató, invenciózus hangszere- lésű számokat tartalmazó lemezt ajánlom a jazztörténet iránt érdeklődőknek azért, mert sok klasszikus számot hallhatnak ismét egy újabb feldolgozásban: a játékos Night Train-t, az elnyűhetetlen Alexander’ s Ragtime Band-et, az érzéki Petite Fleure-t, a sejtelmes Cara- van-t. Aki pedig egyszerűen jó zenét akar hallgatni, annak azért, mert ez jó zene: jó számok jó előadásban. G. T. Tánckavalkád a Duna partján Mohácson az idén harmadik alkalommal rendezik meg a már hagyományos nemzetközi néptáncfesztivált. Ma a hajóállomásnál felállított színpadon, holnap este nyolc órától pedig a Bartók Béla Művelődési Központ szabadtéri színpadán, a gálán láthatjuk a táncosokat. A helyi és az ország különböző tájairól érkező együtteseken kívül Erdélyből, Horvátországból, Lengyelországból, sőt Görögországból is jöttek résztvevők a csütörtökön kezdődött programsorozatra. A háromszázötven néptáncos négy napon át színes folklór- műsorral szórakoztatja az érdeklődőket. Ma este kilenc órától a folyóparti színpadon láthatjuk a Duna Táncháromszög nevű, mohácsi, dunaszekcsői és bólyi tagokból álló együttest, a Mezőkövesdről érkezett Jata- rit, és a pélmonostori KUD „Jovan Lazic” csoportot. Vasárnap igazi látványosságnak ígérkezik a hat órakor kezdődő, a II. Lajos utcától induló, a főutcán keresztül a művelődési központig tartó menettáncos felvonulás, este nyolc órától a művelődési ház szabadtéri színpadán pedig gálaműsoron lépnek fel a fesztiválon résztvevő együttesek. Rossz idő esetén az összes programot a Kossuth Filmszínházban rendezik meg. Máté Balázs A görög Into Dance együttes is bemutatta műsorát fotó: a B.
